Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-17 / 40. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 17. www.ujszo.com Szabó István tizennégy éves szünet után forgatott újra magyar filmet, amelybe külföldi barátait is meghívta Rokonok a hatalom bűvkörében Akárcsak korábbi alkotása­iban, rendezői műhelyének újabb darabjában, a Roko­nokban is a legegyszerűbb emberi érzelmek, a szere­tet, a gyűlölet, a féltékeny­ség nyelvén szól nézőihez Szabó István, de van ebben a filmben irónia és öniró­nia is. Legfőképpen azon­ban nagyon nagy szakmai tudás. . SZABÓ G. LÁSZLÓ Móricz Zsigmond száz évvel ez­előtti Magyarországa, egy korrup­cióban fürdő kisváros uram-bá- tyám világa és a mai közállapotok? Egy klasszikus regény, amelyet nem kell aktualizálni? Szabó István ismét jól választott, amikor több mint tízéves kihagyás után újra ma­gyar filmet forgatott. Móricz műve remek alapot nyújtott tiszta gondo­lataihoz. Életműdíjat, tiszteletbeli Arany Medve-díjat vett át Andrzej Wajda a berlini filmfesztiválon. A 79 éves lengyel rendező jelenleg a katinyi er­dőben történt mészárlásról forgat filmet. A szovjetek 1940-ben lengyel tiszteket végeztek ki Katinyban, s ezt később megpróbálták a Szovjet­uniót lerohanó németek nyakába varrni. (TASR/AP-felvétel) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órakor kez­dődik a Hétről hétre, melyben két politikai témát boncolgatunk: elő­rehozott választások előtt az or­szág; és „Szlovákia 2005” - or­szágelemzés a Közérdekű Kérdé­sek Intézetének jelentése alapján. Brogyányi Mihály helytörténész a Trianont megelőző pozsonyi törté­nelmi helyzetről szól, bemutatjuk az Onkológiai Betegeket Segítő Alapítványt, azaz információkkal szolgálunk azoknak az emberek­nek, akik daganatos betegséggel küzdenek, ám nem tudják, hogyan tovább. 11.30-kor a Délidő vendé­ge Csintalan Zsuzsa, a révkomá­romi Eötvös Utcai Alapiskola igaz­gatónője, aki a Genius Apáczai Diploma Díj különdíját kapta janu­árban. 13 órakor a Téka irodalmi magazinban beszélgetés hangzik el Bettes Istvánnal új könyvéről, Csáky Károly költő, helytörténész pedig eddigi munkásságáról vall. 15 órától a Guy de Maupassant el­beszéléséből készült, A férj, a barát és a feleség c. hangjátékot közvetít­jük, amely egy megcsalt férj vívó­dásait jeleníti meg hazai színmű­vészeink közreműködésével. A 16 órai hírek után Köszöntő, öt perc­cel fél hat előtt Anyanyelvűnk, 17.30-kor Napzárta. Vasárnap is reggel 7 órakor indul adásunk. Az első órában hírek, sporteredmények, évfordulónap­tár. A 8 órai hírek után a Világosság református kiadásában Szabó Sa­rolta nagykeszi lelkipásztor szól a hallgatókhoz. 8.35-től A Zenei ga­lériában a 120 éve született világhí­rű cimbalomművészre, Rácz Ala­dárra emlékezünk. 9 órakor hűek és sporthírek, majd Randevú. Foly­tatjuk Kököjszi és Bobojsza mesé­jét, további témánk az olvasási szo­kások, és Marokkóban dolgozó ha­zai fiatalokkal beszélgetünk. Je­lentkezik slágerlista-figyelő rova­tunk, a Pop Mix is. 13 órától a Tér­erő műhely-mellékletében a Téka egyik adását mutatjuk be: a felújí­tott szklabonyai Mikszáth-ház ün­nepélyes átadásán készült az össze­állítás. 14 órakor hírek, 14.05-kor Kaleidoszkóp. Pályájáról, utazásai­ról beszélgetünk egy világutazó grafikusművésszel, aki élete nagy részét Latin-Amerikában töltötte, és ez alatt megfordult a térség szül­te valamennyi országában. Juhász Tibor, aki mostanában Somoiján él, továbbra is két ország állampol­gára, s időnként átruccan az óceá­non túlra. 15 órakor Segítsünk! A tartalomból: Fizikai és morális aka­dályaink - akadálymentesítés Ma­gyarországon és nálunk. Látogató­ban az ipolysági bennlakásos speci­ális óvodában és alapiskolában. A súlyosan egészségkárosodottak szociális juttatásai január elsejétől. 15.30-től Hazai tájakon. Néprajzi összeállításunkban a szímői Farkas Erzsébet I. és II. világháborús éne­keket mutat be. 16 órakor hírek, majd a Köszöntőt közvetítjük. Hír­összefoglalónk, a Napzárta 17.30- kor kezdődik, előtte Hogyan mond­juk, nyelvművelés egy percben. Adásunk 18 órakor ér véget. (MoL) Hogy miért volt e hosszú szünet az 1991-ben bemutatott Édes Em­ma, drága Böbe óta? „Nem igazán volt lehetőségem rá, és nem is nagyon kértek itthon, hogy rendezzek filmet, külföldön pedig olyan lehetőségeket kaptam, amelyek tetszettek - mondja Szabó István. - Legközvedenebb magyar kollégáimmal azonban így is együtt tudtam dolgozni, hiszen ha csak le­hetett, a külföldi produkciók nagy részét Magyarországon forgattam. Vagyis ide hoztam a pénzt. Akár Párizsban, akár Berlinben, akár Londonban játszódott a film, a kül­ső felvételeket itt készítettük el.. A Rokonoknak én is nagyon örülök. Rég vágytam már arra, hogy ma­gyar filmet csinálhassak, magyar színészekkel dolgozhassak. A ma­gyar színészek ugyanis fantasztiku­sak. Ha nem magyarul beszélné­nek, a vüág legnagyobb színészei közé tartoznának. És hogy miért ezt a témát választottam? Minden­képpen egy értékes magyar irodal­mi művet akartam vászonra vinni. Olyat, amelyben remek lehetősé­gek vannak nagyon jó színészek számára. Móricz műve a mi időnk­ben kötelező olvasmány volt, érett­ségiztünk is belőle, a mi generáci­ónk kívülről tudja, a mai viszont nem. Ezért döntöttem a filmre vite­le mellett. Amikor újra elolvastam a könyvet, rájöttem, hogy nem is annyira a korrupcióról szól, az a történet felülete, hanem a magyar társadalomnak egy olyan struktú­rájáról, amely Móricz előtt több száz évvel is létezett, és ma is léte­zik. Az a fajta, szinte feudalizmus előtti, törzsi magatartás, amelyben a hozzánk tartozás, „a mi kutyánk kölyke”-ség, az általunk kézben tartható ember a fontos, és azzal le­het megszerezni a hatalmat. Ez az egyik számomra fontos vonala a műnek. A másik: a magyar társada­lom olyan különös sajátossága, amelyet akár a nagyszülejük, akár a szüléink, akár a mi életünkben láthatunk, hogy a hatalom a saját bűnei legalizálására bűnbe kergeti az országot, a lakosságot. A közös bűntől pedig senki nem akar szaba­dulni, hiszen szeretné megtartani a hatalmat, amelyik a bűnbe kerget­te, mert így nem lehet baj. A har­madik vonal: egy tehetséges és am­biciózus ember, aki meg akar felel­ni - Kopjáss István -, hogyan kerül be egy olyan friss helyzetbe, amely­ből később szinte nem is lehet kijut­ni. Ezen a harmadik vonalon ha­ladva szó szerint követtük Móricz Zsigmondot.” Szabó István szerint a mai prob­lémák gyökerét is megmutatja a re­gény, ami sokkal fontosabb, mint maga a betegség megismerése. ,Amikor a forgatókönyvet írtuk A rendező utolsó simításai Csányi Sándoron Veszíts Andreával, arra töreked­tünk, hogy hűségesek maradjunk Móricz Zsigmondhoz, és voltakép­pen semmi mást ne csináljunk, mint a regénynek egy olyan kivo­natát, amelyből nem kell kikacsin­gatnunk, hogy ez bizony ma játszó­dik. Azt akartuk, hogy a néző meg­érezze az akkori és mai viszonyok és a két struktúra közötti hasonló­ságot, és hogy egy társadalom alap­jait sajnos nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.” A film főbb szerepeiben a fiatal magyar színésznemzedék legjele­sebb tagjai nyújtanak remekbe sza­bott alakításokat. Kopjáss Istvánt Csányi Sándor, Linát, a feleségét Tóth Ildikó, Magdalénát Marozsán Erika, Kardics bácsit Eperjes Károly formálja meg. „Szerintem nem nagyon van szí­nész Magyarországon, aki ne adna két évet az életéből, hogy Szabó Ist­vánnal forgathasson, és ekkora sze­repet kapjon tőle - vélekedik Csá­nyi Sándor. - Én mindennap úgy mentem haza, hogy valami olyat hallottam-tanultam tőle, amiből negyven év múlva is meg fogok tudni élni. Sok műtermi jelenetünk volt. A polgármesteri hivatalt és Kopjáss lakását a filmgyárban épí­tették fel. Volt ennek egy nagyon furcsa hangulata. Reggel nyolckor magunkra csuktuk az ajtót, és este nyolcig ki sem jöttünk. Odabent pedig olyan áhítatos hangulat ural­kodott, folyamatosan olyan kon­centrált munka folyt, hogy temp­lomban éreztük magunkat. Na­gyon jó volt így dolgozni, ráadásul olyan szakmai tekintélyekkel, mint Szabó István és Koltai Lajos, aki a film operatőre, de a többiek is, a sminkesek és az öltöztetők is annyi­ra komolyan vették a munkájukat, hogy szerettek volna valami na­gyon jót létrehozni.” Marozsán Erika ugyancsak lelke­sen beszél a Szabó Istvánnal meg­élt napokról. „Egy neves rendező nyilatkoza­tában egyszer azt olvastam: a for­gatás előtt minden olyan, ami kö­rülvesz bennünket, mint egy fel­szállásra kész repülő. Búg, zörög, csattog, nem is hisszük el, hogy a technika leküzdi a gravitációt, és a gép képes lesz felszállni. Én is vala­mi hasonlót éreztem. Az, hogy fel- emelkedik-e a repülő egy forgatá­son, mindig attól az embertől függ, aki a pilótafülkében ül. Nem szá­mít, hol készül a fűm, mekkora költségvetéssel, és vannak-e sztá­rok benne, a püóta a fontos. István mellett mindannyian biztosra ve­hettük, hogy felszáll a gép. Cso­dálatos volt a repülés, látni, őt a ka­pitány szerepében, hiszen úgy nőt­tem fel, hogy kiskoromtól fogva néztem a filmjeit, és most megada­tott, hogy a munkatársa lehettem.” Eperjes Károly többször dolgo­zott már Szabó Istvánnal, játszott nála a Redl ezredesben és a Ha- nussenben is. „Mindig nagyon jó vele forgatni -vélekedik. - Mindig igényes, min­dig koncentrált és a finomság mel­lett most volt benne valami kölykös könnyedség is. Műidig lényeges, amit ő csinál, a blöfföt meghagyja másoknak.” Mivel a Rokonok minden kocká­(Olóh Csaba felvételei) jával magyar alkotás, hiszen a mai magyar valóságot ábrázolja, az idei szemle külföldi vendégei szerint „lokális film”, sokakban felmerült a kérdés: eladható-e a külföldi pia­con? Szabó István ezt a kérdést is megválaszolta. „A forgatás során nem foglalkoz­tam a külföldi piaccal. Nekem az volt a fontos, hogy ezt a történetet az íróhoz hűen, a színészek segítsé­gével a lehető legjobban meséljem el. A film Móricz dialógusaira épül és elejétől végéig magyarul beszél, ami nagyon sokat visszavesz a piaci lehetőségekből. Móricz azonban olyan csodálatos dolgokat ír le az emberről, hogy az nemcsak ná­lunk, bárhol a világban érdekes le­het. Például nagyon sokat foglalko­zik a karakterek nevetésével. Pon­tosan leírja, ki hogyan kacag. Eper­jes Károly számára az volt a legne­hezebb, hogy a bankár személyé­ben megtalálja a hatalom, a maga- biztosság nevetését. Tóth Ildikó számára egy oldalon mondja el az író, hogy Lina nevetése miképpen fordul sírásba, az pedig vissza ne­vetésbe. Csányi Sándornak az al­kalmazkodás, a megfelelési vágy zavart nevetését kellett megjelení­tenie Kopjáss István arcán. Ilyesmit nem lehet megrendezni, ezt a szí­nésznek kell kitalálnia, megalkot­nia. Itt karaktereket kellett terem­teni, és én abban tudtam segíteni a színészeimnek, hogy ezek a karak­terek külföldön is érthetőek legye­nek. Ebben látom a film Magyaror­szágon túli megjelenésének a lehe­tőségét, nem pedig a szövegek le­fordításában.” Szabó István prágai kollégájának és jó barátjának, Jifí Menzelnek is szerepet adott a filmben ______ RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 6. számában feltett kérdésre Sinka Dusán a helyes vá­lasz. E héten az 500-500 koronát Túry Ilona zonctoronyi, Mikos Géza ekecsi és ítornyák Ferenc abarai olvasónk nyerte. Gratulálunk! Győrött a pozsonyi nemzeti balett Győr. Március elsején Győrött lép fel a Szlovák Nemzeti Balett tár­sulata, két kortárs művel. Az Amikor „meghalni” azt jelenti „élni” az egyik: Arvo Párt finn zeneszerző zenéjére Igor Holováč koreografált történetet a romantikus szerelemről, amiért mindent készek va­gyunk feladni. A darabot Viktória Šimončíková és Roman Novitzky táncolják. A másik opus a Változás: Rossini és Bach zenéjét Mário Radačovský öntötte táncformába. A balett a bátorság története. Ta­mara Meladze és Jozef Dolinský táncolják a szóló szerepeket. (MTI) A Szlovák Filmintézet csatlakozása Berlin. Az 56. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a Szlovák Filmintézet és a Lengyel Fümintézet is csatlakozott a European Film Promotionhöz (EFP), vagyis az európai filmek promóciós egyesületéhez. Az 1997-ben alapított, hamburgi székhelyű szerve­zet tagországainak száma ezzel huszonhatra nőtt. Az EFP égisze alatt azért csadakoznak a filmintézetek, hogy így népszerűsítsék az európai filmet az egész világon. A Magyar Éilmunió már koráb­ban csaüakozott az EFP-hez. (tb)

Next

/
Oldalképek
Tartalom