Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-08 / 32. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. február 8., szerda 3. évfolyam, 6. szám Szabadon — mint a madár A Gömör-tornai Karszt területét ötszáz éve műveli az ember, úgy tűnik, erről le kell szoknia 26. oldal Kabarémusorral készülnek Jókán szeretnék feléleszteni a színjátszás hagyományait 27. oldal Minoségbizonyítvány a lekéri kérháznak Karol Hollý igazgató azt vallja, nem csak a betegségre, a betegre is figyelni kell 28. oldal Madarász azért is jelentős személyiség, mert előfutára az egyik legnagyobb magyar festőnek, Munkácsy Mihálynak 175 éve született Csetneken Madarász Viktor Nagyobbak a kiadások Iskolaigazgatók tanácskoztak Egy adott kor csak nagyon ritkán fedezi fel kiemelkedő kortárs művészeit, s híressé számtalanszor csak post humus válhatnak. Magyar specifikumnak nevezhetnénk ezt, hiszen nemzete ilyen mostohán bánt Csontváry Kosztka Tivadarral, Szinnyei Merse Pállal és Madarász Viktorral is. A következő évben újra festeni kezdett, főként portrékat és néhány fáradt történelmi kompozíciót alkotott. Idős kora és szembetegsége ellenére ismét ecsetet ragadott, de a kései művek színvonala elmaradt az előző évtizedek remekműveiétől. Az utolsó korszak legemlékezetesebb alkotása 1910-ben festett Önarcképe. A művész 1917-ben Budapesten hunyt el. Műveinek legtöbbjét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, köztük a Bethlen Gábor tudósai körében című vázlatot is. KOVÁCS ÁGNES Tipikus magyar sors rák-Magyar Monarchiának egyetlen más festője sem nyerte el. Ä neves francia kritikus, Théophile Gautier szerint: „Madarászban van eredetiség, s az első pillanatban magára tudta vonni a figyelmet, ami nehéz dolog abban a jellegzetesség nélküli vászontömegben, amely elárasztja a Szalont.” A haza hívó szava 1870-ben hazatért Magyarországra, berendezte a főváros első műteremházát a Városligetben. A kiegyezés utáni évek megváltozott ízlésvilága azonban nem a ’48-as romantikus szellemet képviselő rebellis Madarász műveire tartott igényt. Személye sem volt kívánatos a hatalom számára, már csak a Madarász család 1848/49-es magatartása miatt sem. Nyíltan nem támadták, de mint festőt szinte leküzdhetetlen akadályok elé állították. A német iskolázottságé hivatalos műkritika elutasította a francia iskolát képviselő Madarászt. Bethlen Gábor tudósai körében című pályaművét visszautasították, de az 1873. évi bécsi világkiállításon kitüntették a festményét. A hazai kritika hidegen fogadta a következő történelmi festménypályázatra benyújtott pályaművét is, a Podjeb- rád cseh király bemutatja Mátyásnak vitéz Jánost, a magyar küldöttséggel címűt. Visszavonulás A pályázatokon elszenvedett kudarcok, valamint apja halála miatt keveset festett. Kiállításokon inkább a régi, semmint új képeivel jelentkezett, így a millennium alkalmával is. A festő és a magánember elszigetelődött. A méltánytalanság után visszavonult a festészettől, s apjától örökölt üzletével foglalkozott. Ám az üzlete hamarosan tönkrement, 1902-ben elárverezték. Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben Tipikus magyar sors az övé. Több generáción át a magyar füg- gedenség romantikus élharcosa a családja is. Mikor megszűnik az éltető feszültség, képtelen talpon maradni. Madarász Viktor nemcsak annak köszönheti kivételes szerepét, hogy forradalmi, nemzeti jellegű tematikára adott példát művészeinknek, hanem annak is, hogy kialakította azt a drámai jellegű festésmódot, a fény-árnyék hatások ellentétére épített kompozíci- ós formát, amelyet Munkácsy és az ő követői fejlesztettek tovább. A fiatal Munkácsy elsősorban Madarászban fedezhette fel azt a nemzeNem volt kívánatos a hatalom számára. Nyíltan nem támadták, de leküzdhetetlen akadályok elé állították. ti hagyományt, amelyet folytatnia kellett. Egyik fiatalkori képe, a Búsuló betyár gondolata tovább érik, és elvezet a Siralomházhoz, amely a magyar festészet egyik legnagyszerűbb alkotása. Madarász tehát azért is jelentős, mert előfutára az egyik legnagyobb magyar festőnek, Munkácsy Mihálynak. (Képarchívum) Mert bizony, Madarász Viktort - akinek képei segítségével nemzedékek tudták elképzelni a magyar történelem jeles alakjait - sem ismerték el életében idehaza. A közönség nem volt képes megértem nemes egyszerűségét, a műkritika pedig, amely a német iskola kimérten szabályos és száraz alkotásaihoz volt szokva, vakmerő és gyors feltűnésre spekuláló művészt látott Madarászban. Erre, az elkeseredett festő a vásznat és az ecsetet elzárta, és bányavállalkozásba kezdett. Csak évekkel később kezdett újra érdeklődni a művészet iránt, s az Izabella királyné című festménye méltán nagy feltűnést keltett. Szülőhazája Gömörország Madarász Viktor a magyar romantikus, történelmi tárgyú festészet jeles alakja Rozsnyótól nem Madarász Viktor önarcképe messze, Csetneken született 1830. december 14-én, kuruc nemesi családban. Kisfiúként hatással lehettek rá a csetneki templom lenyűgöző, gótikus Szent László-freskói, amelyek a magyarság hősi korszakáról elementáris erővel mesélnek. Nagyapja vagy dédapja a Nagyságos Fejedelem zászlaja alatt harcolt. Rákóczi seregeit jobbára csetneki kardokkal szerelték fel, ami nem csoda, hiszen Csernek vasipara, ezen belül a kardkészítés mestersége már a XVII. század derekától országos jelentőséggel bírt. Hogy rabul ejtette a magyar haza iránti szeretet, nem véletlen, hiszen ifjúkorában közhonvéd, majd hadnagy volt a szabadságharcban. A szabadságharc kitörésekor az alig tizennyolc éves ifjú önkéntesként belépett a forradalmi hadseregbe, és végigküzdötte az egész szabadságharcot. Átélte a forradalom leHunyadi László siratása veretését, a Habsburgok kegyetlen, véres bosszúját. Mindezek kitörölhetetlen emlékként kísérték. Egész életében a magyar történelem hősi és tragikus emlékeit idézte fel festményein. Műit annyian, ő is bujdosott egy ideig a szabadságharc leverése után, majd Pécsett jogot tanult, miközben festett és a történelmet is tanulmányozta. A kiegyezés után sem szűnt meg gyűlölete a Habsburgok iránt, a Kossuth szellemében megalkotandó függeden Magyarország megvalósításáért küzdött. Ő volt az egyeden művészünk, aki közeli kapcsolatba került az emigrációban élő Kossuthtal. Midőn Madarász visszatért Magyarországra, levelezni kezdtek. Ez a levelezés igen értékes dokumentumokat nyújt Kossuth művészeti nézeteiről. A tehetség késztetése 1853-ban beiratkozott a bécsi Képzőművészed Akadémiára történeti festészetet tanulni, de nem követte az akadémista stílust. Hamarosan a több magyar festőt oktató Ferdinand Waldmüller magániskolájában tanult tovább. Egyike volt az első magyar festőknek, akik Párizsban dolgoztak. A híres École des Beaux Arts növendékeként díjat nyert, Leon Cogniet díjával pedig annak magániskolájában tanulhatott. A Párizsban töltött tizennégy év alatt festette pályafutásának legkiválóbb történelmi tárgyú műveit. Itt alkotta meg 1859-ben élete fő művét, a Hunyadi László siratása címűt, majd a többi nevezetes festményt: Zách Felicián és Zrínyi Ilona Munkács várában című történelmi jelenetét, Zrínyi és Frangepán, Dobozi című képeit, Dózsa- portréját és Dózsa népe című kompozícióját. A Párizsi Szalon kiállításán 1861-ben a Hunyadi László siratása nagy aranyérmet kapott. E rangos kitüntetést Madarász előtt még egyetlen magyar festő, sőt az OsztKirályhelmec. A helyi városházán tartotta idei első ülését a Bodrogközi és Ung-vidéki Iskolaigazgatók Tanácsa. Szuperák Mária, a Királyhelmeci Regionális Pedagógiai Központ vezetője elmondta, a szervezet - mely huszonhat környékbeli magyar oktatási intézményt tömörít - még 2003-ban az SZMPSZ Tőketerebesi Területi Választmánya kezdeményezésére alakult újjá. Mivel akkor a járási hivatalok megszűntek, a régió alapiskoláiban zajló oktatói-nevelői munkát át kellett szervezni. Az iskolaigazgatók tanácsa is üyen szakmai társulásként működik, melynek fő feladata a pedagógusok szakmai továbbképzésének, a tantárgyversenyek szervezésének és egyéb, az oktatással összefüggő feladatok elvégzésének koordinálása. Az iskolaigazgatókat a mostani összejövetelen egyebek mellett tájékoztatták a normatív támogatási rendszer változásairól is. Az idén az alapiskolákban az ún. fejkvóta 23 055 korona, ez az összeg 901 koronával magasabb a múlt évinél. A szakközépiskolák 1349, a gimnáziumok 2922, a szaktanintézetek 1499 koronával kapnak többet tanulónként, az óvodákban pedig gyermekenként 2423 koronával többől gazdálkodhatnak. A legjelentősebben az ún. előkészítő osztályok nehéz szociális helyzetben lévő tanulói után járó támogatást emelték (40 ezer korona/fő), ez 1,7-szerese a 2005-ös fejkvótának. Sok iskola- igazgató azonban úgy vélekedett, a megemelt támogatás ellenére az idén az intézmények működtetése nem lesz zavartalan, ugyanis a működési költségek is nagyobbak lettek, ezáltal főleg a kisebb tanulólétszámú vidéki iskolák kerülhetnek veszélybe. Bár a Bodrogközben és az Ung-vidéken a beíratás még nem fejeződött be, az iskolák vezetői ezzel a kérdéssel is foglalkoztak. A demográfiai adatok szerint évről évre kevesebb gyermek születik a régióban, így értelemszerűen a magyar alapiskolákba járó gyermekek száma is csökken. Problémát jelent az is, hogy sok magyar szülő továbbra sem az anyanyelvi oktatást részesíti előnyben. Szuperák Mária tájékoztatta a jelenlévőket a hazai és a külföldi pályázati lehetőségekről. Elmondta, hogy a Rákóczi Szövetség által adható tízezer forintos ösztöndíj- támogatást a tanulmányaikat magyar iskolában elkezdő gyermekek szülei 2006-ban is megkapják. A múlt év decemberében Komáromban megalakult a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége mellett működő Iskolaigazgatók Országos Tanácsa. A helyi szervezet tagjai a tanácskozás végén kijelentették, hogy a testület munkájában a jövőben ők is aktívan részt kívánnak venni. Az oktatási intézmények vezetői ezért hamarosan kidolgozzák a legfontosabb célkitűzéseket tartalmazó tervezetüket, melyben főleg a régióra jellemző gondok és problémák megoldásának lehetőségeivel foglalkoznak, (leczo) r
