Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-08 / 32. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 8. ^www.ujszo.com Elsőáldozók és cserkészek sportvetélkedője Téli olimpia Királyhelmecen BODZÁS GERGELY Bár a Gömör-tornai Karszt területét ötszáz éve műveli az ember, úgy tűnik, erről most le kell szoknia Szabadon - mint a madár (Nagy Sándor felvétele) Királyhelmec. Ötödik alkalommal rendezték meg az elsőáldozók és cserkészek közös téli olimpiáját. A verseny helyszíne a Nagy-hegy északi oldala volt, ahol lehetőség van a különböző versenyszámok egyidejű lebonyolítására. Először a csapatok, majd a csoportok legKassa. Egy délelőttön át vendégeskedett a kassai történelmi városházán a holland kormány magas rangú küldöttsége. A Holland Királyság pozsonyi nagykövetének „idegenvezetésével” tizenhárom minisztériumi államtitkár érkezett Kelet-Szlovákiába, hogy személyesen tájékozódjanak az itteni befektetési lehetőségekről, valamint az államigazgatásban lezajlott decentralizációs és reformfolyamat eddigi eredményeiről. A küldöttséget František Knapűc megbízott főpolgármester fogadta, aki üdvözlő beszédében fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Szlovákia Pozsony-központúsága miatt Kassa fejlődése lassúbb és vontatot- tabb a kelleténél, annak ellenére, hogy geopolitikai helyzete komoly jobbjai mérkőztek meg egymással négy versenyszámban: célba dobásban, egyéni és páros szánkózásban és szlalomban. Egyéni szánkózásban Gaňo Denisz, célba dobásban Főző Viktor, páros szánkózásban Saláta János és Szakács Mihály, szlalomban pedig Főző Viktor szerezte meg az első helyet. Minden dobogós helyezett oklevelet kapott. gazdasági szerepre predesztinálja a várost. Knapík ltiemelte, a jelenlegi vezetés szeme előtt a valamikori szabad királyi város példája lebeg, amelynek polgárai rendezett körülmények között, elégedetten, igazi lokálpatriótákként élnek. Azt, hogy a holland küldöttség „tapogatózó jellegű” látogatása járt-e konkrét eredménnyel, egyelőre nem tudni. Tibor Ičo, a városi hivatal szóvivője elmondta, az államtitkárok közül többen elismerésüket fejezték ki az állami jogkörök átruházásának gyors folyamatával kapcsolatban, és jelezték, máris otthon érzik magukat Kassán, mivel a város vezetésének törekvései rendkívül szimpatikusak számukra. Jelenleg mindkét fél intenzíven keresi az együttműködés további lehetőségeit különböző területeken. Úgy vélem, érdemes volna végre összesítenünk az ország védett területeinek nagyságát. Ha a sok millió hektárt kitevő tájvédelmi körzetet, nemzeti parkot, rezervátumot, Natura 2000-es területet összedobnánk, lehet, hogy kiderülne: a természetvédelmi lobbinak hála, kinőttük az országot. Egy számmal nagyobbat kell venni... LŐR1NCZ ADRIÁN Tévedés ne essék: nem a természet- és környezetvédelemmel szemben táplált antipátia késztet arra, hogy kétségbe vonjam az erre irányuló törvények, rendeletek helyességét, jogszerűségét. Egyszerű számításokkal kimutatható, hogy az ország a különféle szintű védettséget élvező területek kialakításával többet vállal magára, mint amit elbír. Minden védelem ugyanis a gazdasági tevékenység korlátozásával, visszaszorításával jár - ennek kompenzálását pedig az állami költségvetés meglehetősen „lazán veszi”. A Szlovák Köztársaság eddig kilenc nemzeti parkkal, tizennégy tájvédelmi körzettel büszkélkedhet, míg a Natura 2000 program keretében védelem alá helyezett élőhelyek száma bőven meghaladja a három tucatot. Ezek többsége persze fedi egymást, ám hozzászámítva, hogy az ország erdeinek több mint a fele is védett, a szlovák polgár joggal érezheti, hogy Európa legjobban óvott területének lakója. 2003. július 9-én az SZK kormánya jóváhagyta a madárvédelmi területek előzetes programját, mely 38 élőhelyet foglď magában. Kiterjedésük 60 és 128 ezer hektár között mozog, összességében pedig 1 236 545 hektárt, azaz 12 365,5 négyzetkilométert tesz ki. Ennek 55,15 százaléka esik egybe az eddig is védett területekkel; egyszerű matematikai művelettel kiszámítható, hogy idén, a korábbi fenyegetéssel összhangban, az ország összterületének a 25,2 százalékát akarják védelem alá vonni. Érvek és ellenérvek Az előzetes program - mely még leszögezi, hogy ha a helyi érdekek megkívánják, a területek kiterjedése és határai módosulhatnak - lassan érzékelhető valósággá válik. A módosításra tett ígéret pedig kellemetlen „nyelvi botlássá”, hiszen Anna Zimányiová, a környezetvédelmi tárca szóvivője a napokban a királyi tévécsatorna útján közölte: az államnak minden további nélkül jogában áll a korábban elfogadott kiterjedésben védelem alá helyezni a szóban forgó területeket. Az ország 25,2 százalékát kitevő terület feltehetőleg több tízezer magánszemély tulajdonát képezi, amiből kitűnik, hogy gyakorlatilag lehetetlen valamennyiük áldását megszerezni a frigyre. Az SZK Állami Természetvédelmi Felügyelete persze értesítette a tulajdonosokat, ám az esetek többségében a szkepticizmus áll a megegyezés útjába. Az ország polgárai még nem szoktak hozzá, hogy az ő véleményük is fontos lehet... Nagy Sándor ornitológus, a túzokok védelme céljából létrehozott, oroszvári székhelyű Otis Tarda Polgári Társulás munkatársa szerint mindenképp szükséges volna az egyezség, mert - mint mondja - az érdekek akár egymást is szolgálhatnák. „A Duna menti-alföldnek ebben a részében fellelhető túzok csupán egy a védelemre szoruló madárfajok közül - vezet be a témába. - Meghonosodása tájainkon más sztyeppi madárfajokkal egyetemben arra az időszakra tehető, amikor az ember visszaszorította a hatalmas kiterjedésű európai erdőségeket. A hármas határ közelében mind a magyar, mind pedig az osztrák oldalon találhatók már olyan területek, melyeken az intenzív mezőgazdálkodásról áttértek az extenzív gazdálkodási formára. Persze ez is sokféleképp értelmezhető, hiszen az osztrákok például Kék vércse szélerőművekkel vették körül a madárvédelmi területet, ami nem biztos, hogy a madarak javát szolgálja.” Nagy Sándor szerint aránytalanul nagy a különbség az osztrák, illetve a szlovák oldalon kérhető kártalanítás között; míg Szlovákiában hektáronként évi ezerötszáz korona jár a védett terület tulajdonosának, Ausztriában ez az összeg meghaladja a harmincezer koronát. Csoda, hogy nekik érdekük a madárvédelem? Egy másik visszásság, hogy a hektáronkénti ezerötszáz korona az ország egész területén érvényes. A Tátra vagy Magúra bércei között élő, területét időszakos legeltetésen kívül semmi másra nem használó gazda ugyanúgy megkapja, mint a gabonát, kukoricát ontó csallóközi termőföld tulajdonosa. Erdőtulajdonosok aggályai Lach János mérnök, a Gömöri Magánerdő-tulajdonosok Társulásának alelnöke úgy véli, mérlegelni kell a területek védelmének szociális hatásait is. „Az erdők, melyekben gazdálkodunk, eddig is védettek voltak- mondja. - A madárvédelmi területek létrehozása kiváltképp az olyan, magas munkanélküliséggel küzdő falvak lakosait fogja sújtani, mint a gömöri Lúcska, Barka, Tornagörgő, Áj vagy Falucska. Ezek mindegyike a saját erdeiben kitermelt, illetve az állami erdészet által hátrahagyott famaradék felhasználásával biztosította a tűzifát. Ha elvágják ettől a lehetőségtől, a tilosba kényszerülnek - ezzel viszont jóval nagyobb károkat okozhatnak, mint az ellenőrzött, tervszerű kitermeléssel.” Hol van tehát a megoldás? „A madárvédelmi területek létrehozása előtt ki kellett volna dolgozni a gondoskodási tervet, melynek a szociális hatások enyhítését is tárgyalnia kellene - tudom meg Lach úrtól. - Eddig egyetlen ilyen tervvel sem találkoztunk; az ügy érdekében a madárvédelmi terület létrehozója, vagyis az államot képviselő szerv, a Szlovák Karszt Nemzeti Park Igazgatósága viszont egy sor ésszerűtlen megszorító intézkedést léptetett életbe. Ezek, valamint a további tiltások sora sem helyettesítheti a gondoskodási tervet, melyet a helyi lakosság érdekeivel összhangban kell kialakítani és érvényesíteni.” A fent említett nemzeti parkigazgatóság első embere, Kilík mérnök nem látja sötéten a helyzetet; a madárvédelmi területek létrehozása mindössze annyi változással jár, hogy a helybéliek ezentúl nem kívülről befelé haladva, hanem éppen fordítva fogják kaszálni a réteket - hogy a madaraknak legyen elegendő idejük a menekülésre. Ismerve a helyi lakosság alkalmazkodó képességét, le merem fogadni, ha kell, megtanulnak akár visszafelé kaszálni, csak mindenkinek jó legyen végre. Kivéve nekik. A verseny helyszíne a Nagy-hegy északi oldala volt (Képarchívum) Az államtitkárok szimpatikusnak tartják a törekvést Kassán a holland „kormány” JUHÁSZ KATALIN A kastélyt a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat még tavaly kínálta eladásra. Most az IMET Részvénytársaság tulajdonába került Ősi nemzetségnév lehet Elkelt 47 millióért Gács. Új gazdája van Nógrád egyik legfigyelemreméltóbb műemlék épületének. A gácsi barokk stílusú kastélyt a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat már tavaly eladásra kínálta. Most az IMET Részvénytársaságnak a tulajdonába került közel 48 millió koronáért, a cég a tavalyi versenypályázaton másodikként végzett, és már ki is fizette a megye kasszájába a közel 48 millió koronás vételárat. Az ingatlanért az első körben egy besztercebányai cég 55 milliót kínált, a kifizetés azonban nem történt meg többszöri határidő-módosítás után sem, így a kastély eladásáról a képviselők a második legjobb ajánlatot benyújtó cég javára döntöttek. A megye vezetése új versenypályázatot szorgalmazott, a képviselők azonban az egyszerűbb megoldást választották. Az IMET Részvény- társaság elképzelése szerint az egykori Forgách-kastélyt idegenforgalmi központtá alakítják át, 80-100 főnek alakítanának ki szálláslehetőséget. Az ígéretek szerint gondosan ügyelni fognak az igen értékes és csak műemlékvédelmi felügyeleti engedéllyel kivitelezhető építkezés során arra, hogy a barokk kastély egykori pompájában épüljön újjá. (szász) Impozáns műemlékből idegenforgalmi központ (Szekeres Éva felvétele) Helységnevek-Bés Bés község neve 1260 és 1270 között olvasható az írásokban, mégpedig a Bees, Bes formában. A későbbi források és térképek is ezeket a névalakokat őrzik. A Trianon utáni „keresztapáktól” első megoldásként 1920-ban a Bis nevet kapja, majd 1927-ben nyeri el a ma is hivatalos szlovák nevét: Besa. Bés nevének eredete ismeretlen, bár a Besse eredet esetleg valamely ősi magyar nemzetségnévre is utalhat. Budaháza Kevés olyan község van, amelynek a megnevezése az idők során gyökeresen változott volna. Pedig ilyen példa Budaháza község, hisz a pápai tizedszedők jegyzékében (1332-1337) még a Chistols- Kestolsch nevet olvassuk, csupán 1380-ban jelenik meg a Kerestowcz-Budahaza formában. A Budaháza elnevezés a 15. század első felétől válik általánossá. 1920-ban először a Budkovce nevet kapta, majd amikor kiderült, hogy hasonló nevű település van a közelben, 1948-ban a Budince hivatalos szlovák nevet kapta, (bogoly)
