Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-25 / 20. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. január 25., szerda 3. évfolyam, 4. szám 26. oldal Aki visszatért a pokolból „Sokat segített az orosz nép. Minket, magyarokat nagyon szerettek" Nyitra megye legjobb gimnáziuma A nagy érdeklődés miatt a tervezett három első osztály helyett négyet nyitnának 27. oldal Bea el akart menni Lányuk 16 évesen a vonat alá vetette magát, a szülők egyedül maradtak a kérdéseikkel. 28. oldal A különleges táblakép nemzetközi érdeklődést váltott ki, keletkezésének körülményei egyelőre ismeretlenek Múzeum lesz a füleki vár Bebek-tornyából A rozsnyói Metercia Fél évezred tanúja Van egy táblakép, amely mind művészettörténeti, mind pedig bányászati szempontból nagyon értékes. Alkotója ismeretlen, csupán annyi bizonyos, hogy 1513-ban festették. KOVÁCS ÁGNES Ez az eredetileg oltárképnek készült festmény jelenleg a római katolikus püspöki székesegyházban tekinthető meg, pontos másolata pedig a Rozsnyói Bányászati Múzeum tulajdonában van. Az eredeti festményt a bányászok céhszerű, vallási alapon működő önsegélyező szervezete festtette Szent Anna tiszteletére, fogadalmi képnek szánva. Eredetileg a Szent Anna- kápolnában helyezték el, amely ma a Szent Néti-kápolna nevet viseli. A 170 centiméter széles olajfestményen két síkban ábrázolták a két különböző témát, amelyek azonban összefüggnek. Az előtérben három főalak látható, a legfontosabb azonban Szent Anna, aki harmadmagával jelenik meg. Ennek alapján a festmény a latin Metercia nevet kapta, amely lefordítva nem más, mint: „én (vagyok), a harmadik”. Szent Anna mellett lányát, Szűz Máriát láthatjuk, s ölükben a gyermek Jézust. A kép háttérsíkjában a középkori gömöri bányászat egyes fázisait jelenítették meg a kutatóaknák kimélyítésétől egészen a kohászatig. Mivel a bánfaművelés szakaszait szinte dokumentációs pontossággal, élethű és realisztikus minőségben ábrázolta a talányos festő, ez jelenti a bányászattörténet számára a legfőbb értéket. Miért éppen Szent Anna? A bányászok védőszentjének, Szent Annának kultuszát még a Thüringiából, Szászországból és Sziléziából Rozsnyóra települt bányászok hozták magukkal a 11. és 13. században. Hogy védőszentté válhatott, az egy képzettársításnak az eredménye, s ez megjelenik a festményen is. Szent Anna volt a szülőanyja Szűz Máriának, aki viszont Jézus születése folytán az Isten fia anyjává, s egyben az örök anyaság jelképévé vált. A bányászok tevékenysége a föld mélyében rejtőző értékes ásványok kiaknázására irányult, vagyis a „Földanya” méhének gyümölcsét élvezték. A Földanya kegyes jóindulatának elnyerése céljából természetes hát, hogy ennek közbenjárója a legfőbb anyának az édesanyja, Szent Anna legyen. A képen Szűz Mária koronás alakja mint Magyarország királynője és legfőbb patrónusa, valamint a templom névadója szerepel. A festményen megjelenik a Szentháromság is. Az Atya a kép felső részében lévő, felhők közül kitekintő Isten-alak, a Fiú a gyermek Jézus alakja, a Szentlélek pedig galamb képében van jelen a festményen. A középkori bányászat jelenetei A művész alapos megfigyelőképességgel rendelkezett, s mindazt vászonra festette, amit látott. A bányászat festményen látható munkafolyamatai egymással szervesen összefüggnek. Egy teljes középkori bányaüzem látható működés közben. A kinagyított részletek alapján sok új információhoz jutottak a kutatók a középkori bányászat fel- térképezése során. A munkahely aljában ülő vájár baljában csákánynyal dolgozik, közben jobb kezében fáklyát tartva világi. A kétlo- vas ércszállító szekérnek viszonylag kicsi a rakterülete, s az kivájt fatörzsből készült, ami értékes, nagy fajsúlyú és morzsolódó rakományt sejtet. A hegy tetején a bányafelmérő térképet készít, s neki három ács segédkezik. A kijárat mellett ülő ember egy botba rovátkákat vés, s ezen számolja a kitolt csilléket. A kép bal alsó részében egy kohótelep működik, ahol két olvasztár szorgoskodik. A festmény időben jóval megelőzi Agri- cola 1556-os kiadású, a kohászatról kiadott könyvét. A titokzatos táj A Rozsnyó környéki táj jellegzetes elemeit ötvözte egyetlen festményen a művész, amelyek a valóságban egymástól jóval távolabb esnek. A szakemberek szerint a Rozgang hegyvonulat nyugati lejtőjére lehet ráismerni, amely annak idején kopár volt, ma már erdei fenyővel benőtt. Az akkori utak többsége ma is létezik, s a bányászok tevékenységének nyomai is, a beomlott tárók, aknák, a fejtések horpadásai. Távolabb a kékesszürA rozsnyói Metercia ke Pelsőci-fennsík látható, melynek peremkiszögellései ma már a gombaszögi mészkőfejtés miatt változtatta meg alakját. A széles folyó azonban a művész fantáziájának szüleménye, mivel a Sajó sosem volt hajózható. A folyón átívelő híd egyéb vélemények szerint nem más, mint őrtoronnyal ellátott várfal, s az előtérben Bakócz Tamás 1490-ben átalakított palotáját vélik látni. A bányakijárat mellett ülő ember egy botba rovátkákat vés, ezen számolja a kitolt csilléket A bányamester sárga palástját kivéve csaknem tiszta pirosban pompázik (Szekeres Éva felvétele) Ruha teszi az embert Mivel a művész hitelesen ábrázolta a középkori jeleneteket, az öltözékek is hitelesek. A képen látható huszonhárom alak közül húsz visel bányász-, kettő kohász- és egy falusi öltözetet. A színek és a díszítőelemek összehangolásával a szakmai hovatartozást, s a betöltött tisztséget is kikövetkeztethetjük. A húsz bányász közül tizenegy visel piros nadrágot, nyolc fehér zubbonyt és kilenc zöld föveget. A piros fövegükből ítélve hárman töltenek be bizalmi állást. A bányamester sárga palástját kivéve csaknem tiszta pirosban pompázik. Az ökrös fogatot vezető kocsis valószínűleg szlovák falusi gazda, aki kihasználva az alkalmat, elszegődött ércet fuvarozni. A lovas fogat kocsisa viszont a bánya alkalmazottja. A kép utóélete A festményt több ízben is restaurálták, először 1635-ben, majd a 19. század elején, amikor az alakokat is átfestették. Sem ez, sem pedig a többszöri átköltöztetés nem vált a festmény javára. A helytelen raktározás következtében a kép deszkája már vetemedni kezdett, s a szú is kikezdte. így volt ez még 1914-ben is. A nemzetközi érdeklődést is kiváltó kép ismételt restaurálására csak 1987-ben került sor, s ezt követően helyezték el a székes- egyház fő hajójának bal oldali falára. A művészettörténészek a festmény különleges voltát az az idő tájt Rozsnyó és a szász Annaberg között fennálló élénk kapcsolatnak tulajdonítják, mivel ott is hasonló tárgyú festmény található. SZASZ1 ZOLTÁN Amikor jó két és fél évtizede belógtam füleki barátaimmal az éppen felújítás alatt álló füleki várba, bizony nem gondoltam volna, hogy negyed század elteltével valóra válik egy régi álom: rövid időn belül vármúzeum lesz a füleki vár Bebek tornyából. A régészeti kutatások szerint Fülek várában a 13. század második felében indultak el az első építkezések, amikor IV. Béla a tatárjárás után, okulva a szomorú tapasztalatokból, elrendelte az ország egész- területén a kővárak építését. Fülek vára egy vulkanikus kráter peremére épült. Hogy jó néhány építési fázison átesett a vár, azt a figyelmes szemlélő a falakba beépített mészkő boltívek töredékem megfigyelheti. A tulajdonképpen állandóan építkezések folytak. Jelenleg a legjobb állapotban a híres gömöri főúri család, a Bebekek egyik férfi tagja, Bebek Ferenc által 1551-ben befejezett torony van. Sok harc, háborúság rontotta a falakat, tanyázott benne török is jó ideig, 1554- ben, árulás folytán került a félhold uralma alá, s annak árnyékában is maradt egészen 1593-ig, első felszabadításáig. 1682-ben Thököly Imre a budai pasa, Ibrahim seregeinek segítségével foglalta el újra, Koháry István várkapitány kemény védekezéssel tartotta ugyan az erődítményt, de ekkor szülte teljesen rommá lőtték a vár falait. Fülek arról is híres, hogy e helyen kiáltotta ki Ibrahim budai pasa Thököly Imrét Magyarország uralkodójának. Thököly azonban attól félve, hogy a rommá lőtt várra a török igényt tarthat, porrá égette a várost. Az elbeszélések szerint három éjjel s három nap égett Fülek. Az idő múlása rajtahagyta nyomát a váron. Legelőször a külső védőfalak tűntek el, majd lassanként a vár köveinek jó részét is a város építkezéseihez használták fel. Maradt a rom, s benne az eltemetett értékek. 2006-ra már- megmutatkoznak az elmúlt évek munkájának eredményei. Közel 3,5 millió koronás beruházás kezdődik el 2006 elején. A szlovákiai építésügyi és régiófejlesztési minisztériumtól erre a célra 2,5 millió koronát, a szlovák kulturális tárcától 260 ezer koronát, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól pedig kétmillió forintot sikerült szerezni, mindezt a vár megmentésén dolgozó Oppidum Fileck Polgári Társulással közösen. Ez utóbbi társulás minden évben gyermek- és ifjúsági tábort is szervez, két hétig amatőr műemlékvédők tisztítják a vízlevezető árkokat, irtják a falak réseibe megkapaszkodó gyomokat. 2006-ban folytatódik a vár régészeti feltárása is Michal Šimkovic régész vezetésével, aki saját elmondása szerint ugyancsak beleszeretett a füleki várba. 2006 mozgalmas év lesz. A Bebek-torony mindegyik szintjét felújítják, és a múzeum kialakításának megfelelően építik meg. Nemcsak hagyományos tárlók és kiállítási tárgyak vátják majd a látogatókat, hanem kicsit elevenebbé teszik a kiállítást és a várlátogatást az érdeklődők számára. Idén is lesznek Füleki Várjátékok, a Koháry Polgári Társulás már el is kezdte a szervezést. Fülek városa, a vár, a ferencesek temploma, a lassacskán szintén megújhodó Koháry-kastély igazi látnivalót kínál azoknak, akik felkeresik ezt a kisvárost. Néhány napot érdemes eltölteni Nógrád egyik kiemelkedő szellemi központjában, ahol az év végére a Bebek-toronyban vármúzeum is várja már majd a látogatókat. Múzeum lesz a Bebek-toronyból (Szekeres Éva felvétele)
