Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-25 / 20. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 25. www.ujszo.com Az Ung-vidéki település neve latin eredetű lehet Helységnevek - Abara BOGOLY JANOS Abara neve az Abar, -Abora, Ábra formákban már 1221-től olvasható az ismert okiratokban. Ugyancsak Abara néven szerepel 1549-ben a már sokszor idézett egri Szent János Könyvében. Az első magánhangzó (a, o) változásai - bár korábbi ingadozások kétségtelenül voltak - általában később, inkább a 19. század elején jelennek meg az Abara-Obora alakokban. Az elfogadott és közhasználatú Abara név fennmaradt 1920-ig, amikor is a szlovák hivatalos Oborín nevek kapta a község. Abara nevének eredete valószínűleg az egykori földvárra, elkerített erősítésre vezethető vissza, amely lehet latin, vagy akár szláv eredetű. A leletek a vezeték lefektetésekor kerültek napvilágra Az Ung-vidék kincsei LECZO ZOLTÁN Nagykapos. A helyi művelődési központban a napokban elkészül az tervezet, amely az Ung-vidéki települések történelmi nevezetességeit mutatja be. Štefan Tövis, az intézmény igazgatója elmondta, sokan nem is tudják, hogy a régió milyen gazdag régészeti lelőhelyekkel rendelkezik, hisz ezek népszerűsítésére eddig nem volt mód. A leletek többsége néhány évvel ezelőtt került napvilágra, amikor a környék településem a gázvezetékeket fektették le. Ezután a kincseket régészek és történészek vizsgálták, ám a szakembereken és a helyieken kívül szinte senki nem tud a létezésükről. Az Abarán talált 4000 éves Vénusz- szobor a legrégebbi bronzkori leletek közé tartozik az országban. Is- kén a legnagyobb kelet-szlovákiai kelta temetőt tárták fel, itt a sírokból szinte felbecsülheteden értékű fegyverek, ékszerek és kerámiák kerültek elő. Hasonló őskori és ókori kincseket találtak többek közt Vajánban, Kis- és Nagyrás- kán, Abarán, Deregnyőben, Csicserben és Bésben is. Kevesen tudják, hogy a mokcsamogyorósi ötvösök régen a magyar uralkodók számára készítettek ékszereket, és hogy a Kaposkelecsenyen tenyésztett lovak a királyi lovardák büszkeségei közé tartoztak. Az Ung-vidéki történelmi út elnevezésű projekt célja, hogy a felsorolt nevezetességeket megismertessék az ide látogató turistákkal, ugyanakkor bemutassák a környező településeket is. A művelődési központban jelenleg a makettek és a másolatok elkészítésén dolgoznak, tíz Ung-vidéki település önkormányzatát kérik fel, hogy vegyenek részt a projekt megvalósításában. A szükséges pénzt az intézmény különböző pályázatok útján kívánja megszerezni, ezért a jövőben anyagi támogatást kérnek a kulturális minisztériumtól és az Európai Unió illetékes szerveitől. Štefan Tövis reméli, a tervezet megvalósításával nemcsak az említett régészeti leleteket sikerül megismertetniük a nagyközönséggel, hanem általa a falusi turizmus is fellendülhet az Ung-vidéken. Megduplázódtak az építkezési költségek Nincs Tornán tornaterem KOZSÁR ZSUZSANNA Torna. „ígéret van rá, hogy idén befejezik a tornaterem külső munkálatait, valamint a mellékhelyiségeket, vagyis az épület 80 százalékra elkészül” - számolt meg Molnár Pál polgármester a tornai alapiskola udvarán található, 10 éve félkész állapotban lévő épülettel kapcsolatos tervekről. Az ígéret bizonyos, „politikához közel álló, anyagi javak elosztását befolyásolni tudó” egyének szájából hangzott el, ám kilétüket a tornai polgármester nem fedte fel. A szóban forgó tornaterem beteljesületlen választási ígéretként már három ciklus óta áll befejezedenül, az Egymillió koronából megcsináltatták a csarnok tetejét, ám a kivitelező hanyagsága folytán a tető két helyen is beázik. építési költségek azóta csaknem megduplázódtak. „Az iskola fenntartási költségeiből nem telik a tornacsarnok befejezésére, külön költséggel pedig a minisztérium sokáig nem számolt - magyarázta a helyzetet Molnár Pál. - Ezért állt éveken át az építkezés. Túl nagyszabásúak voltak a tervek, ám változtatni nem lehet rajtuk, mivel én már így örököltem őket, erre a tervezetre volt az építési engedély kiadva. Ha előre tudtam volna, hogy az infláció miatt csaknem harmincmilliót kell az építménybe invesztálni, nem szerepelt volna a választási programomban a tornaterem befejezése.” A polgármestertől megtudtuk azt is, a választásokkor tett ígéretét voltaképpen teljesítette, mert az akkori kalkulációk szerinti 16,7 millió koronát az évek folyamán az épületre költötte. Ám még egyszer ennyi anyagi támogatásra van szükség a csarnok befejezésére. A pénzügyi gondokon kívül más bajok is vannak a félkész épülettel. Az elmúlt évben kapott egymillió koronából megcsináltatták a csarnok tetejét, ám a kivitelező cég hanyagsága folytán a tető két helyen is beázik. „Jegyzőkönyv van arról, hogy a kivitelező kötelezte magát a hibák kijavítására, természetesen önköltségesen. Új szigetelőréteg kerül a hibás tetőre, így ha az esővíz nem folyik is el, megszűnik majd a beázás - mondta Molnár Pál. - A javítást azonban az időjárás miatt csak tavasszal lehet elkezdeni.” Az épülettel az a másik baj, hogy a közelben lakók időnként elemelik belőle az építőanyagot. „Őriztetjük az építési területet, ám nincsenek ablakok, nem zárható, ezért kisebb lopások előfordulhatnak. Komoly károk azonban szerencsére nincsenek.” Zborai Imre, Köteles László parlamenti képviselő asszisztense szerint a tornai terepen járt már Csáky Pál miniszterelnök-helyettes és Szigeti László államtitkár is, támogatást ígérve, Köteles pedig szívügyének érzi a tornaterem befejezését, mivel ő is annak az iskolának a padjait koptatta. Évente jut is kisebb összeg erre a célra, ám legnagyobb gond, hogy tárca költségvetésében évekig nem számoltak a befejezetlen iskolai épületek költségeivel. Ha az ígéretek valóra válnak, már csak a tornaterem belső berendezéséről kell gondoskodni, melyre az iskola is nyújthat be különböző pályázatokat, és a polgármester szerint esetleg Torna község is „beszáll” majd a költségekbe. „Sokat segített az orosz nép. Ők is szenvedtek, mindig imádkoztak. Minket, magyarokat nagyon szerettek" Aki visszatért a pokolból Fiatalon jelentkezett a magyar hadseregbe Kevés olyan tragédiája van a magyar történelemnek, amely annyi halottat, eltűntet és sebesült katonát követelt, mint az 1943. január 12-én kezdődő doni áttörés. Ennek ellenére senki sem emlékezett meg a gyászos eseményről. Igaz, nem kerek az évforduló, hiszen 63 évvel ezelőtt történt. KOVÁCS ÁGNES Akkor a 2. Magyar Hadsereg sorsa megpecsételődött a mintegy kétszáz kilométer hosszú frontszakaszon. A magyar honvédeket a Donhoz közeli, rosszul kiépített védőállásaikban érte a szovjet hadsereg jól előkészített, nagy erejű támadása. Az időjárás is kegyetlenre fordult. A hőmérők -42 C fokot mutattak. Az urivi halálkanyarban, az egyik legnehezebben védhető hídfőben indult meg a szovjet támadás. Negyvenöt percig tartó halálos pergőtűz zúdult a magyar állásokra. A katonák kiépítetlen, gyenge, helyenként csak térdig érő állásokban próbálták felfogni az ellenséges rohamokat. „Lángolt és vérzett a hó” - ahogy az egykori szemtanúk elbeszélték. A DL hadtest vezérkari főnökének utolsó telefonjelentése így hangzott: „...mondjátok meg majd odahaza, hogy a III. hadtest hősiesen harcolva pusztult el....“ A 7. könnyű hadosztály maradványai - a többszöri bekerítésből kitörve - vonultak vissza nyugat felé. A hadtest három hadosztályának katonái véres harcokban,, éhesen, fázva, sebesülten - már elégtelen fegyverzettel és felszereléssel - küzdöttek mindhalálig. A 9. könnyű hadosztály katonái még január 26-án is tartották állásaikat. Azok, akik esküjükhöz híven, de kilátástalan küzdelmüket vívták a többszörös túlerővel szemben az orosz hómezőkön, nem ezt érdemelték. Az 1945-ben legyőzött, megalázott, tönkretett és évtizedekig megszállt Magyarországon hozsannákat zengtek a szovjet harcosokról, de a mi katonáinkról és azok helytállásáról vajmi kevés szó esett. Mi csak befelé sírva gyászolhattuk hőseinket. Mindazokat, akik örökre eltűntek, megfagytak a távoli harcmezőn. A túlélők a sírig viselték sebeiket: nagyon sokan megrokkanva, betegen tengették életüket vagy örök hallgatásba burkolták az átélt borzalmakat. Több tízezren közülük pedig hadifogság7 Király József 84 éves ban, a gulágon pusztultak el. A 84 éves bódvavendégi Király József is ott volt. A második világháborús emlékeit elevenítette fel. „Fiatalon jelentkeztem a magyar hadseregbe, hogy minél hamarabb letudjam a katonai szolgálatot, minél előbb el tudjak majd helyezkedni, az életemet meg tudjam alapozni. így gondoltam akkor. De közben bejött a Horthy-rendszer- ben ez a változás, háborúskodás, és annak idején a németek mellé állt Magyarország is. Úgyhogy részt vettem az erdélyi felszabadításban, 1940-ben. Azután 1941- ben felkerültem Budapestre. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltóságának voltam egy évig a hírvivője. Amikor letelt az időm, hazajöttem Kassára - mert ott voltam katona. Leszereltem. Itthon voltam pár hónapig, és ismét megkaptam a behívót. Jött a háború 1941. június 22-én. A sas behívókat állandóan küldték. Én is kaptam, és egyik napról a másikra be kellett vonulni katonának. Mikor megkaptam a sas-behívót a „Egy öreg néni szaladt utánam, és egy kis szobrocskát adott nekem. Ez fog téged hazahozni, fiam - mondta az a néne.” Donhoz, a bátyám, Laci kísért a vonatra. Egy öreg néni szaladt utánam, és egy kis szobrocskát adott nekem. Körülbelül 4 centiméter magas volt. Ez fog téged hazahozni, fiam - mondta az öreg néne, Béres Mari néni. Betettem a pénztárcámba. Hordtam magammal a Donnál is, másodszor is, a fogságban is, velem volt mindig, és hála istennek, ahogy mondta nékem az öreg néni, hát én őt, ő pedig engem hozott haza. Szóval, bevonultam, mozgósítás volt, azonnal mentünk ki Oroszországba a Donhoz. Mert már akkor a Don körül volt a magyar hadsereg, Voro- nyezsnél. Lengyelországban a partizánok a megtámadták vonatunkat. Úgyhogy a két vonat összeszaladt, mert a partizánok átállították a váltót, és az utolsó vagonok felborultak. Sok sebesült, halott volt. Azután mentünk tovább Moszkva felé. Rogovatojén voltunk kiképzésben egy hónapig. Szokni kellett a hideghez, a levegőhöz, az emberekhez. Azután egyenesen be a Don-kanyarba. Sztálingrádnál a németek már a csatát elvesztették. Úgyhogy, az oroszok, mikor felfejlődtek, Sztálingrádtól és Moszkvától zárták be a gyűrűt a hátunk mögött. Nem tudunk mit csinálni, be voltunk kerítve. Felhúzódtunk majdnem Voronyezsig, és ott aztán a bekerített részből próbáltunk kitörni. Sikerült, de nagy veszteséggel. Óriási veszteséggel. Hideg volt, nem volt elég meleg ruhánk, a fegyvereink befagytak. Elfogyott az utánpótlás. Úgyhogy vánszorognunk kellett kifelé, és mindenütt ütköztünk a partizánokkal, ütköztünk a szovjet katonákkal. Mindenütt rengeteg halott, sebesült. Nagy segítséget kaptunk az orosz falvakban a néptől. Ők is bajban voltak, szenvedtek, mindig imádkoztak. Minket, magyarokat nagyon szerettek. Megtörtént az is, hogy éjszakára ők fogadtak be minket. Jó meleg volt, kemencébe fűtöttek. Oda is sokszor bejöttek a partizánok. Kijev mellett volt a magyarok gyűjtőtábora. Az életünk veszélyben volt, mert Hitler azt mondta, meg fogják tizedelni a magyar hadsereg visszavonuló katonáit. Hát el voltunk keseredve, de aztán Hitler beismerte a vereséget. A németeknek, akik ott maradtak Sztálingrádnál bekerítve - nem tudom, hány hadosztály - azt mondta Hitler, töljenek ki, és támadják az oroszokat. De nem sikerült, ugye... Az fegyverzetük csődöt mondott a nagy hidegben. A járműveik is. Mínusz 43 fok volt. Január 23-án hagytam el a Dont, de a hátunk mögött már folyt a harc. Bekerültünk a gyűjtőtáborba, elvittek minket Mlinibe, Galíciába, ott voltunk egy hónapig vesztegzár alatt. Aztán bevagoníroztat, hazajöttünk. Nyírbátorban kötöttünk ki, megfigyelés alatt tartottak minket egy hónapig. És onnan aztán egészségesen hazajöttünk. Körülbelül 130 ezer katona esett fogságba vagy halt meg. 200 ezren voltunk, 70 ezren jöttünk haza. Kassára nagyon kevesen. A Hemád túlsó oldalán, egy eldugott helyen bementünk egy utász laktanyába, ott szereltünk le és mentünk haza. Édesanyám - mert előzőleg írtam haza, hogy mikor leszünk Kassán - feljött hozzám, és a menet mellett szaladva, botorkálva kísért a vonattól egészen a laktanyáig. Mint doni harcos, semmi mást nem kaptam, csak egy elismerést, hogy ott voltam. A kitüntetés sajnos nincs meg. Eltűnt.”