Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-04 / 3. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 4. Szülőföldünk 27 Anna Jónásová nyugalmazott könyvtáros-bibliográfus könyve Neufeld Samu első galántai nyomdájáról A „kultúrvihart” okozó nyomdász Galánta. Nem csak hely- történeti szempontból ér­dekes az a könyv, az első galántai nyomdát bemuta­tó kiadvány, amelyet nem­rég mutattak be ünnepé­lyesen a város reneszánsz kastélyában. GAÁL LÁSZLÓ A helyi illetőségű szerző, Anna Jónásová „Sámuel Neufeld a jeho galantská tlačiareň 1890-1949” című könyve szlovák nyelven író­dott, de a neves nyomdász ma­gyar nemzetiségű volt, és elsősor­ban magyar nyelvű kiadványokat nyomtatott - a héber és német nyelvűek mellett. A mátyusföldi kisváros magyar kulturális és közélete meghatározó személyi­ségének számított. A könyv háromnyelvű - szlo­vák, magyar és német - bevezetőjében a szerző munkája céljaként egye­bek mellett azt jelölte meg, „...hogy csodálato­mat fejezzem ki az iránt a nyomdász iránt, aki tehet­ségével, elszánt céltudatosságá­val, szívósságával megmozgatta a galántai kultúra állóvizét”. Majd hozzáteszi: „S azzal a ténnyel, hogy nyomdája a város kultúr- műhelyévé lépett elő, sokáig lel­ke és kezdeményezője volt Ga­lánta és környéke irodalmi ese­ményeinek. Olyan fontos ténye­zővé vált, amely nélkül semmi­lyen társadalmi, irodalmi vagy kulturális megmozdulás nem va­lósulhatott meg.” A galántai nyomdával foglalko­zó mű egy eredetileg szélesebb körű kutatómunka részeként szü­letett. A szerző vérbeli könyvtá­ros és bibliográfus, nyugdíjas éveit azzal tölti, hogy - mint mondta - több évtizedes bibliog- ráfusi munkássága végére egy nagy művel tegyen pontot, amelyben a Galántai járás könyv- kultúrájának történetét dolgozza fel. Az ehhez szolgáló adatgyűjtés közben jött rá,* hogy Neufeld Sa­mu és nyomdája külön könyvet is megérdemel. Ebben nagyban tá­mogatta őt az 1867 és 1930 kö­zött élt neves nyomdász déduno­kája, Ladislav Struhár, akinek magánkiadásában - a Galántai Városi Hivatal és a Szlovák Taka­rékpénztár (Slovenská sporiteľ­ňa) anyagi támogatásával - a könyv megjelent. „Kultúrviharnak neveztem el magamban azt, amit annak ide­jén Galántán Neufeld Samu oko­zott - beszél a témáról Jónásová asszony. - Képzeljük csak el, hogy egy vidéki kisvárosban, ahol min­denki a gazdálkodással, a keres­kedelemmel és a megélhetéssel van elfoglalva, egyszer csak lete­lepszik egy nyomdász, és lépésről lépésre vezeti rá az itteni értelmi­ségieket, lakosokat, hogy névje­gyet használjanak, nyomtatott es­küvői értesítőket küldjenek, hogy a színházi előadásokat, koncerte­ket már ne csak szájról szájra új­ságolják egymásnak, hanem pla­kátok is hirdessék a fellépéseket. A kereskedőknek, iparosoknak reklámokat nyomtatott, amivel a város hírét is messzire eljuttatta. Ez az ember lépésről lépésre szoktatta rá az itteni embereket a nyomtatott szóra.” Neufeld Samu nemcsak egy­szerűen nyomdász volt, sokrétű közéleti és kultúrtevékenységet is folytatott, 1892-ben például ő indította el a „Galánta és vidéke” című társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilapot. Az el­ső Csehszlovák Köztársaságban, a trianoni döntés okozta sokk után a régióbeli magyar értelmi­ség Neufeld Samu körül éledt új­já, tekintet nélkül arra, hogy zsi­dókról, katolikusokról, reformá­tusokról vagy evangélikusokról volt-e szó. Szépirodalmat, egy­házi irodalmat és szakirodalmat is megjelentetett, kiadványai a Kaszinó, a gazdakörök könyvtá­rait gazdagították. A köréje gyűlt értelmiségiek kapcsolatot tartottak a Pozsonyi Magyar Ifjú­sági Szövetséggel. Irodalmi elő­adásokra hívták az ottani irodal­márokat, az ő segítségükkel in­dították útjára 1919-ben a Má­tyusföldi Lapokat. Neufeld Sa­mu sikerei abban is rejlettek, hogy képes volt egészséges koc­kázatot is vállalni. Ha a könyv­in«»« Jiínámivň «tűim nMmu a Je*« gMhmtnh» (tartárrá 1800- 101» A könyv címlapja (A szerző felvétele) nyomtatás nem ment úgy, aho­gyan szerette volna, akkor a „be­szélő gépek”, a későbbi gramofo­nok eladásával próbálkozott, „fotográfiai műtermet” létesí­tett, és úttörője volt a fényképek újságban való felhasználásának. Négy éven át, 1902 és 1905 közt adta ki a Galántai Naptárat, amelynek egy része mindig a vá­ros és környéke történetével fog­lalkozott. Az ő nyomdájából ke­rült ki az Új költők című antoló­gia is, ami igazolja, hogy az iro­dalmat is pártolta. Nagyobb ter­vei is voltak, ám ezeket a közön­ség csekély érdeklődése miatt nem sikerült megvalósítania. Könyvében Anna Jónásová bib- liográfusi alapossággal, de kö­zérthetően kíséri végig nemcsak Neufeld Samu életútját és nyom­dai tevékenységét, hanem a régi­óbeli nyomdászat történetét is egészen a 16. századtól kezdve. Bemutatja a nyomdai termékek széles skáláját, és a kötetet kora­beli fényképekkel és nyomtatvá­nyok másolataival is gazdagon il­lusztrálja. ANNA J0NAS0VA Anna Jónásová 1945-ben született Brvnište községben. Vágbesztercén (Považská Byst­rica) érettségizett, majd a po­zsonyi Komenský Egyetem könyvtárosi és tudományos in­formációk szakán szerzett dip­lomát 1967-ben. Két évig az ér­sekújvári, majd 1969 és 1996 között, tehát egészen nyugdíja­zásáig a galántai könyvtárban működött, több évig annak igazgatójaként. Jelenleg is Ga­lántán él. Több regionális bibli­ográfiát, szakmai cikket és ta­nulmányt írt, de szépirodalmi munkái is megjelentek. Több irodalmi vetélkedőt szervezett, felkarolta az ifjúságot. Például az általa kiadott gyűjtemény­ben jelentek meg először a fia­talon tragikusan elhunyt tehet­séges költő és prózaíró, Tálamon Alfonz versei. Iskolák­ban tartott előadásokat, egye­bek mellett a helyi Kodály Zol­tán Gimnázium szlovák óráin is előadott. Kitűnő helyezést ért el a Koloman K. Bagala elbeszé­léspályázat 3. évfolyamában, idén decemberben pedig Cseh­ország pozsonyi nagykövetétől vehetett át értékes kitüntetést, amelyet egy jegyzetírói pályá­zaton elnyert második helye­zéssel érdemelt ki. (gl) Lépésről lépésre szoktat­ta rá az itteni embereket a nyomtatott szóra.” Felújított és kibővített iskolát, új tornatermet avattak december 22-én a vágsellyei járásbeli településen Egy fedél alatt Zsigárd oktatási intézményei A felújított iskolaépület (Szőcs Hajnalka felvétele) GAÁL LÁSZLÓ Zsigárd. Felújított és kibőví­tett iskolaépületet, valamint egy vadonatúj tornatermet adtak át december 22-én a vágsellyei já­rásbeli községben. Az esemény azért is nagy je­lentőségű, mert nemcsak az ed­dig is ide járó iskolások kerülnek jobb körülmények közé, hanem a bővítéssel a község összes okta­tási intézménye (vagyis a magyar és a szlovák alapiskola, valamint a magyar és a szlovák óvoda) egy épületbe ke­rül, s ez a fenntartó köz­ségi önkormányzatnak jelentős megtakarítást je­lent. Az ünnepségen jelen volt Gyurovszky László építésügyi és régiófejlesz­tési miniszter, akinek Baranyay Alajos polgármester külön kö­szönetét mondott azért, hogy az általa vezetett tárca hathatósan segített az uniós strukturális ala­pokból származó támogatás megpályázása terén. Hasonló­képpen köszönetét mondott Szi­geti László oktatási államtitkár­nak és Hodossy Gyulának, a Kö­zép-európai Alapítvány képvise­lőjének. Ók ugyan a megnyitón nem tudtak részt venni, de ko­rábban ugyancsak segítséget nyújtottak a támogatások meg­szerzéséhez. Baranyay beszédében megem­lítette, az eredeti iskolaépület alapjait még 1720-ban rakták le. Az iskolával egybeépített torna­terem azonban teljesen új, és nemcsak az iskolásokat, hanem a község lakóit is szolgálja majd. Mielőtt Gyurovszky László mi­niszter, Baranyay Alajos polgár- mester és Magyar Attila, a kivite­lező cég vezetője az iskola újon­nan épített bejáratában ünnepé­lyesen átvágta a szalagot, Gombík Róbert katolikus plébá­nos és Iván István református lel­kész szentelte és áldotta meg a megújult alma matert. Az eredeti iskolaépület alapjait még 1720-ban rakták le. Jubilált a dunaszerdahelyi színjátszó csoport A Fókusz harmincöt éve UNDESSER TÍMEA Dunaszerdahely. A Fókusz lét­rejöttének 35. évfordulóját ünne­pelték december 18-án a színjátszó csoport egykori és mai tagjai a vá­rosi művelődési központban. Az emlékműsort a Fókusz gyer­mekegyüttesének előadása nyitotta meg, majd a két műsorvezető amo­lyan időutazás segítségével tekin­tett vissza a csapat múltjára képek­ben és előadások részleteivel - nap­jainktól haladva egészen 1970-ig, a Fókusz megalakulásáig. Az est ven­dége volt az egykori „fókuszos” Gál Tamás színművész, aki Kovács Marcell és Zsapka Attila közremű­ködésével Villon-balladákat mon­dott és énekelt. A Fókusz Irodalmi Színpad 1970-ben alakult Jarábik Gabriella vezetésével. Egy évvel ké­sőbb már a Jókai Napokon nagydí­jat nyertek Erőlködés című összeál­lításukkal. Később, 1979-től 1988- ig Kis Fókusz Gyermekszínpad né­ven működtek, ebben az időszak­ban öt nagydíjat nyertek a szlováki­ai magyar színjátszó csoportok or­szágos seregszemléjén. A csapat számos tagja vett részt szavaló- vagy prózamondó versenyeken. A Fókusz javarészt dunaszerdahelyi középiskolák diákjaiból állt össze. Az ünnepségen Jarábik Gabriella köszönetét mondott mindenkinek, aki hozzájárult az együttes által el­ért sikerekhez. A Kis Fókusz tagjai egy közelmúltbeli képen (Somogyi Tibor felvétele) KÖZLEMÉNY Kárpát-medencei rovásírásverseny 2006 A verseny célja: megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal ősi magyar kulturális öröksé­günknek e meghatározó bizonyí­tékát, s általa elmélyíteni a ma­gyarsághoz való tartozás tudatát. A verseny döntője 2006. júni­us 24-én lesz Budapesten. Ezt megelőzően Magyarországon öt körzeti, valamint egy erdélyi, egy délvidéki és egy szlovákiai válogatót tartunk (utóbbi szer­vezője a Palóc Társaság). A versennyel kapcsolatos tud­nivalók és feltételek: a, korosztályok alsó tagozatos (III—IV. évfo­lyam) felső tagozatos (V-VI. és VII-IX. évfolyam) középiskolások b, feladatok alsó tagozatosoknak: 5 sor terjedelmű átírás rovás­írásról latin betűsre; 5 sor terjedelmű átírás latin betűsről rovásírásra; 3 sor terjedelmű rovásírásos szöveg hangos olvasása felső tagozatosoknak: 10 sor terjedelmű átírás rovás­írásról latin betűsre; 10 sor terjedelmű átírás latin betűsről rovásírásra; 3 sor terjedelmű rovásírásos szöveg hangos olvasása középiskolásoknak: 15 sor terjedelmű átírás rovás­írásról latin betűsre; 15 sor terjedelmű átírás latin betűsről rovásírásra; 3 sor terjedelmű rovásírásos szöveg hangos olvasása c, nem kötelező, választható feladatok (csak a döntőben!) botrovás (eszközszükséglete: 80 centiméter hosszú kérges bot vagy négy oldalára gyalult, 1,5 x 1,5 centiméter széles léc, faragó­bicska); rovásírás-történeti áttekintés; összerovás d, a felvidéki válogatón Forrai Sándor ábécéjét hasz­náljuk írásban és olvasásban! e, versenyszabályok: a jobbról balra haladó írás fo­gadható el; a feladatok megoldásához se­gédeszköz nem használható; a verseny időtartama 45 perc; az eredmény a hibaszámtól, a hibátlanságtól, valamint az idő­tartamtól függ f, résztvevők a válogatón egy-egy iskolát korosztályonként legtöbb 3 ta­nuló képviselhet a döntőben kizárólag a válo­gatón részt vett korcsoporton­kénti első három helyezett tanu­ló vehet részt A jelentkezési határidő 2006. február 28. A jelentkezést név, korosztály, elérhetőségek (levél­cím, telefon, e-mail) feltünteté­sével a Palóc Társaság címére (991 22 Olováry 132) vagy a z.urban@paloctarsasag.real- net.sk e-mail címre kell küldeni. A felvidéki válogató helyszínéről és időpontjáról a jelentkezőket időben értesítjük. A résztvevők megjutalmazásáról a szervezők gondoskodnak. Sikeres felkészü­lést kíván a Palóc Társaság!

Next

/
Oldalképek
Tartalom