Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-04 / 3. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 4. Az érsekú jvári építészeti iskola esztergomi kapcsolata Tavaly hat dél-szlovákiai településen lopták el a díszeket az első világháborús emlékművek tetejéről Tapasztalatcsere és csereüdültetés SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Az esztergomi Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskola pedagógusai és diákjai látogattak december derekán Pathó Zsolt igazgató kíséretében az érsekújvári Középfokú Építészeti Szakiskolába. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat és a Nyitrai Kerületi Önkormányzat fenntartása alatt működő intézmények éppen a megyék jóvoltából szereztek egymásról tudomást. „Ősszel kaptunk egy nagyon kedves meghívást, amelynek eleget tettünk. Az iskola jellege, képzési palettája az ipari, építőipari szakmákon belül szinte ugyanolyan, mint a miénk. Másodsorban pedig a sport az, ami összeköt bennünket” - tájékoztatta lapunkat Pathó Zsolt, aki nagyszülei révén szlovákiai, muzslai származású. A két iskola vezetése a tanárok szakmai tapasztalatcseréjét és a diákok csereüdültetését tervezi a jövőben. „Esztergomi kollégáinktól nagyon sokat tudunk tanulni, hiszen romániai és németországi iskolákkal is kapcsolatot tartanak. Szeretnénk a határon átnyúló együttműködésre vonatkozó pályázatokat kidolgozni, kooperációnk tehát a sport és a kultúra területén túl is gyümölcsöző lehet. Előnyünkre szolgál, hogy érsekújvári iskolánkban magyar nyelvű diákok is tanulnak, ezért a szakmai újdonságok, a szakirodalom tekintetében sem ütközünk akadályokba” - egészítette ki Száraz István, az érsekújvári építészeti szakiskola igazgatója. Esztergomban 1855-ben a Duna utcai elemi fiúiskolában nyitották meg az első iparos tanonciskolát. Az intézmény jelenlegi épületéhez mára kétszáz férőhelyes kollégium épült. A szakmai oktatást kiegészítették érettségit nyújtó, emelt szintű képzéssel, az utóbbi években pedig a győri Széchenyi István Műszaki Főiskola kihelyezett tagozatán az érettségizettek számára gépipari mérnök- asszisztens szakon képzés is folyik a Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskolában. Érsekújváron: az építészeti szakiskola 1966-ban nyílt meg, és a magyar diákok számára mindvégig lehetővé tette az anyanyelvű szakoktatást. Az intézményt jelenleg látogató 394 diákból 110 tanul magyar nyelven kőműves, festő, ács, bádogos, építészeti villanyszerelő, tetőburkoló vagy a népszerűnek számító műbútorasztalos és asztalos szakon. A hároméves szakképzés mellett a diákok magyarul tanulnak a kétéves, érettségivel végződő szakosító építész és asztalos szakon is. Az esztergomi és érsekújvári diákok és pedagógusaik rendhagyó találkozóján a két korosztály több sportágban is összemérte erejét. Száraz Istvántól megtudtuk, hogy kosárlabdázásban 23:ll-es eredménnyel végül a magyarországi diákok csapata bizonyult jobbnak. A fiatalok futballmérkőzése döntetlenre végződött. A pedagógusok lábteniszmérkőzésén 2:0-ra az érsekújváriak győztek. Bátorkeszin már áll a turulszobor Tavaly tavasszal mindmáig ismeretlen tettesek néhány hét leforgása alatt öt településen - Perbetén, He- tényben, Bátorkeszin, Kürtön és Nagykeszin - lopták el az első világháború áldozatai tiszteletére a múlt század húszas éveiben emelt emlékművek tetejéről a turulmadarat. V. KRASZNICA MELITTA Szeptemberben aztán a kolozs- némai turulnak is lába kelt; a csallóközaranyosit valószínűleg azért sikerült megmenteni, mert ott az első lopás után az önkormányzat döntése alapján leszerelték a szobrot. Csupán mindenszentek idején helyezték vissza néhány napra, hogy aztán ismét elzárják a nagy eszmei értékkel bíró emlékművet. A lopássorozat nagy felháborodást váltott ki nemcsak az érintett települések lakói, hanem a környékbeliek körében is, hiszen a tolvajok tettükkel a vüágháborúban elhunytak emlékét is meggyalázták. „Mindenkit megrázott a lopás, elkeserítő, hogy egyesek számára semmi sem szent. Az anyagi kár ugyan nem olyan jelentős, de az eszmei kár szinte felbecsülhetetlen. Még a trianoni döntés előtti időből származott a szobor, ezért is bírt pénzben nem kifejezhető értékkel számunkra” - mondta a lopást követően Illés Judit, a kolozsnémai községi hivatal dolgozója. „Január táján került kezembe a Literárne listy egyik száma, amelyben Turulománia na juhu Slovenska, azaz Turulmánia Szlovákia déli részén címmel jelent meg egy terjedelmes írás - nyilatkozta lapunknak még tavasszal Gellérthegyi László, Perbete polgármestere. - Annyira felháborítottak a benne taglaltak, hogy azonnal szét is téptem az újságot. Nem állítom, hogy összefüggés van az írás és a lopások között, de szerintem teljesen ki sem zárható.” Más feltételezés szerint viszont „újgazdagok” megrendelésére követhették el a lopásokat, akik kertjüket, rezidenciájukat szeretnék díszíteni a turulszobrokkal. A rendőrség, amely az eseteket követően a színesfémgyűjtőket is átvizsgálta, máig nem akadt a tettesek nyomára. Közben több községben pénzgyűjtést kezdeményeztek az ellopott turulok pótlása céljából. Bátorkeszin viszont más utat választottak: a község költségvetéséből már el is készíttették a szobrot, és szeptember végén fel is állították azt a hónapokig üresen árválkodó oszlopra. „Falunk szülöttét, Gáspár Péter szobrászművészt kértük fel a szobor elkészítésére - tudtuk meg Bárczi Tibortól, a bátorkeszi községi hivatal vezetőjétől. - A turult igyekeztünk erősen rögzíteni, hiszen mint kiderült, az eredetit nagyon köny- nyen el lehetett távolítani a talapzatról. Reméljük, az új szobrot A Bátorkeszin tavaly ősszel elkészült új turulszobor Gáspár Péter már sikerül megóvnunk.” alkotása (Vas Gyula felvétele) A település önkormányzata és lakossága is segített azon a két fiatal helybéli asztalosmesteren, akiknek tavaly októberben leégett a műhelye Az új esztendő reményteljes újrakezdés is Ipolyszalkán BUCHLOVICS PÉTER Karácsony idején csak úgy zuhogtak az üres közhelyek a szeretettől, az összetartásról és az ösz- szefogásról. Ám hogy ezeknek a régen lejáratott szavaknak valaha aranyfedezetük volt - és a jószándékú emberek közt a mai napig van - az októberben, Ipolyszalkán, egy óriási tűzeset kapcsán derült ki, s azóta is csak jóról számolhatunk be. Üszkös romokat, pernyét és komor arccal takarító két fiatalembert találtunk a szerencsétlenség másnapján, a tűzeset helyszínén. Ott, ahol a vörös kakas teljes diadalt aratott, elfojtására még a határ túloldaláról, Vámosmikoláról is kihívták a tűzoltókat. Bagala István és Nagy László, a több mint tíz éve együtt dolgozó két fiatal asztalos bizonyára életében nem felejti el azt az ominózus hétfő delet. Mint ahogy az ipolyszalkaiak sem, hiszen ekkora tűz már régen volt a faluban, időnként 4-5 méter magasra is felcsaptak a lángok. Lászlóék felújítás alatt álló házának hátsó részében, az asztalosműhelyben tört ki a katasztrófa, déli tizenkettő után pár perccel. „Mielőtt enni mentünk volna, megraktuk a fakazánt a műhelyben, hogy az éppen lefestett ablakok gyorsabban száradjanak. Rá két percre jött a kolléga, hogy ég a műhely. Azonnal, többen is hívták a tűzoltókat. Mire visszaértem, öt perc alatt a tető már teljesen leégett, s mire a tűzoltók kiértek, már bent is pusztított a tűz” - mondja Pista. Árnyék a napkorong előtt A házigazda, Nagy László otthon volt, épp a házban ebédelt. „Furcsa volt, hogy hirtelen mintha óriási árnyék takarta volna el a napot. Az már a hatalmas fekete, fojtogató füst volt. Azonnal áramtalanítottam minden villamos vezetéket a műhelyben és a házban, valamint az oszlopon is, és megpróbáltam a tűzfészket, a kazán környékét locsolni, oltani. Szerencsére a lakóházban nem esett komolyabb kár, egy ablak égett meg, de azt is hűteni kellett, hogy ne terjedjen tovább a tűz. A műhelyen belül minden tönkrement, sajnos a gépekre sem volt biztosításunk. Még az a szerencse, hogy a szomszéd házakban sem esett komolyabb baj, és a háziállatokat is meg tudtuk menteni. Ám a tűz idején a szomszéd ház és a műhely közt csak speciális védőöltözékben lehetett közlekedni” - mondta László. „Nem is a nulláról, hanem a csődből kell újrakezdenünk, mert még az öntvényből készített gépek is eltorzultak az óriási hő hatására. A már legyártott, éppen elszállításra váró euróab- lakok értékéről nem is beszélve” - tette hozzá István. Valašek Árpád, Ipolyszalka polgármestere roppantul sajnálja a történteket, annál is inkább, mert két jóravaló, dolgos fiatal évtizedes munkája égett porrá röpke fél óra alatt. „Fél egy tájban már óriási füst gomolygott a Fő utcán is. A párkányiak részéről négy tűzoltóautó érkezett, s egy óra körül a vámosmikolai rohamkocsi is megjött. Külön köszönet jár érte Simon Krisztián parancsnoknak, mert - határ ide vagy oda - rohantak segíteni. A fél falu ott volt, mindenki mentett, amit tudott, a házból és a szomszédoktól elsősorban a gázpalackokat és a gyúlékony anyagokat hordták ki, kézzel tolták ki az udvarból az autót. A széljárás és a száraz idő sajnos a tűznek kedvezett, ezért a szomszéd házakat, tetőket is egyfolytában locsolni kellett. Szerencsére a központi vízcsapra is rá tudtunk kapcsolódni. Mindenkinek köszönöm, hogy nem történt nagyobb tragédia. A srácokon pedig úgy próbálunk meg segíteni, hogy gyűjtést szervez számukra az önkormányzat” - taglalta lapunknak tavaly októberben a a polgármester. A fiúk a történtek előtt alig két héttel állították be a fatüzelésű, légbe fúvós új kazánt a műhelybe; István szerint az okozhatta a tüzet, a kátránypapírral burkolt, fa tetőszerkezet nem bírta ki az elvezető cső hőmérsékletét. A műhelyben egyébként kimondottan gyúlékony anyag, festék, lakk nem volt, s ezt Bréda Tivadar párkányi tűzoltóparancsnok is igazolta. Mint lapunknak elmondta, fél egy körül kapták a riasztást, s negyedórán belül a helyszínre értek. Magát a tűzfészket 10-12 perc alatt sikerült lokalizálni, további fél órába került az eloltás. A magyar kollégák a kert felől, a hátsó szomszédok épületét és a gazdasági épületek tetejét hűtöt- ték. Együttes erővel sikerült eloltani a tüzet, és megmentették a szomszédos házakat is. A tűzoltók délután négy óráig tartózkodtak a helyszínen, amíg az utolsó zsarátnokot is el nem oltották. Segítség a talpra álláshoz S hogy mi történt a két fiatalemberrel azóta? Néhány nappal ezelőtt már egy bizakodó Bagala István szólt bele a telefonba: „Szerencsénk, hogy egy másik helyen szintén van egy kisebb, szerényebb műhelyünk, ott indítjuk be a munkát. A régi gépek közül három-négy darabot teljesen fel kellett újítani, s visszafizetendő tartozások is vannak, mindezek ellenére nem a nulláról kezdjük, hiszem, hogy talpra állunk - taglalta. Ipolyszalka 10 ezer koronás gyorssegélyben részesítette őket, a lakosság 14 ezer koronát adott össze, az önkormányzat pedig 100 ezer koronás kölcsönt nyújtott a két asztalosnak. Van esélyük az újrakezdésre. Annál is inkább, mert a munkakedvük és a szakma iránti szeretetük töretlen. Percek alatt minden a tűz martaléka lett (A szerző felvételei) SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-maü: regio@ujszo.com A gépekre sem volt biztosításuk
