Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-30 / 24. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 30. www.ujszo.com Czóbel Bélának még életében önálló múzeuma nyilt A Rubicon-sorozat első kötete az Andrássyak világát mutatja be, képet ad a család történelmi szerepéről Harminc eve halt meg MTl-HÍR Harminc halt meg Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművész. 1883. szeptember 4-én született Budapesten. 1902 és 1906 között nyaranta a nagybányai művésztelepen Iványi Grünwald Béla növendéke volt, közben Münchenben és Párizsban tanult. Első képei a szecesszió és a plein air festészet hatását mutatják. Már 1903-ban kiállított a párizsi Mars-mezei Szalonban, majd a Függedenek Szalonjának tárlatain. 1907-ben a Fauves (Vadak) csoporttal együtt áhított ki Párizsban, Kislány ágy előtt című képe Matisse, Derain, Dufy hatását mutatja. Ezután Nyergesújfalun, Kernstok Károly telepén dolgozott. Czóbel tagja lett a Magyar Impresz- szionisták és Naturalisták Körének (MIÉNK), majd 1909-ben a Nyolcak csoportjának, de kapcsolatuk inkább baráti, mint művészi volt. Az I. világháború idején a hollandiai Bergenben élt, itt készült egyéni stílusú képe, a Fiú labdával. Ezután Berlinben lakott, s megismerkedett a Brücke-csoport tagjaival, hatásukra fokozódott képeinek expresszivitása. Városképeit, szegényes szobabelsőit, torz portréit 1924-ben Pesten is bemutatta, vásznain táj, belső tér, akt egyaránt csendéletként jelent meg. 1925ben Párizsba költözött, ahol 15 évig élt. Ekkori jelentősebb művei: Álarc és mandolin, Gyümölcscsendélet, Múzsa, Ülő akt, Párizsi utca, nőalakjain a fiatalság örök bája érzékiség nélkül jelenik meg. 1929-ben New Yorkban volt gyűjteményes kiállítása. 1932-ben elnyerte a Szi- nyei Társaság nagydíját, 1934-ben szerepelt először a velencei Bienná- lén. Az 1940-es évek elején Budapesten és Hatvanban dolgozott, Hatvány Ferenc baráti támogatásával, de 1939-től Szentendrére is járt. A KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és az UME (Új Művészek Egyesülete) tagjaként is rendszeresen kiállított. Czóbel a háború után felváltva Párizsban és Szentendrén élt. 1948-ban az elsők közt kapott Kossuth-díjat. A sötét ötvenes években a műcsarnoki tárlatokra sem küldött képet, nem akarva, hogy kizsűrizzék. Pesten 1958-tól állíthatott ki, ekkor lett érdemes, 1968-ban kiváló művész. A párizsi Galérie Zak hetvenötödik és nyolcvanadik születésnapját is kiállítással ünnepelte meg. 1973-ban, kilencvenedik születésnapján az Emst Múzeum tárlata tisztelgett előtte, s megkapta a Népköztársaság Zászlórendjét. 1975-ben, még életében önálló múzeuma nyílt Szentendrén. 1976. január 30-án Budapesten halt meg. Pozsony is hozzájárul a Mozart-megemlékezésekhez Előadás a géniuszról ELŐZETES A szlovák főváros is bekapcsolódik a Mozart év eseményeibe. A jelek szerint nem csak a német városok tesznek ki magukért, Pozsony is méltó módon szeretne megemlékezni a neves zeneköltő születésének 250 éves évfordulójáról. A helyiek körében még szívósan él a legenda, hogy Mozart fellépett az egykori koronázó városban. Sokan azonban megkérdőjelezik, hogy 1762-ben az akkor még csak hatéves zeneszerző valóban megajándékozta volna egy koncerttel a pozsonyi polgárokat. Mindenesetre az állítólagos koncertnek otthont adó, Mozart házként is emlegetett Pálffy palota homlokzatán 1959 óta hirdeti a felirat ennek bizonyságát. Az Osztrák Kulturális Fórum szervezésében az említett helyszínen február 27-én tartanak előadást a mester kom- ponálási technikájáról. Emellett az érdeklődők február 28-áig egy Mozart életművével foglalkozó kiállítást is megtekinthetnek, szintén a Pálffy palotában, (t) Minden idők legjobb legrosszabbjai Az Arany Málna-díjról MTl-HÁTTÉR Ma jelentik be Los Angelesben a legrosszabb filmeknek járó „kitüntetés”, az Arany Málna idei jelöltjeinek listáját. A szerény kezdet után - az első díjkiosztóra szűk baráti körben, az alapító nappalijában került sor - az immár huszonhat éves Arany Málna ismert, a legnagyobb televíziók és hírügynökségek, lapok által is figyelemmel kísért esemény- nyé vált. Az Arany Málna (Golden Raspberry, Razzies) díjat 1980-ban alapította egy John Wüson nevű cinikus filmőrült, miután egy ülésben végigszenvedte a Can’t stop the music és a Xanadu című filmmusicaleket. Az élmény nyomán született az ötlet, hogy az Oscar-díjnak szánt fricskaként megszavaztassa barátait az előző év legrosszabb filmes teljesítményeiről. A tréfából hagyomány lett, ajelöltek és a győztesek bejelentését is egy nappal a „nagy testvér” - az Oscar - bejelentése elé időzítik. A jelöltekről és díjazottakról az egyre gyarapodó Arany Málna Alapítvány tagjai döntenek. Az igazsághoz tartozik, hogy a gálák rendesen az ünnepeltek távollétében zajlanak. Néhányan utólag átvették a díjat: Tom Green és Halle Berry. A „győztesek” egy műanyagból készült, arany festékkel beszórt málnát kapnak, amelynek értéke az inflációt is beszámítva már majdnem öt dollár körüljár. Az elmúlt huszonöt évre visszatekintve megállapítható, hogy toronymagasan a legjobb legrosszabb Sylvester Stallone, aki harminc jelöléssel büszkélkedhet (ne), ebből tízet díjra is váltott. 1985-ben a Rambo és a Rocky soros részéért egyszerre lett a legrosszabb színész, rendező és forgatókönyvíró, 2000-ben pedig megkapta az évszázad legrosszabb színésze címet is. A férfiak mezőnyében legközelebbi riválisa Kevin Cosmer 16 jelöléssel és 6 díjjal. A nők között Madonna tarolt: 15 jelölést és 9 díjat gyűjtött össze, persze ő az évszázad legrosszabb színésznője is. A női örökranglistán a második Bo Derek 11 jelöléssel és 6 díjjal. Minden idők legszömyűbb filmje holtversenyben a John Travolta által tető alá hozott Háború a földön és a Showgirls 7-7 díjjal. Ben Affleck színésznek 2004-ben a Larry King Show élő adásában nyújtották át a három filmjével „kiérdemelt” díjat, amit a színész ott helyben a földhöz vágott és összetört. A díjkiosztót sokáig bűvészboltban, iskolában, szállodai különteremben rendezték, tavaly azonban a negyedszázados évfordulóra való tekintettel egy színházat béreltek ki és az idén is ez lesz a helyszín. A gálán az amerikai kormány tarolt: Michael Moore Fahrenheit 9-11 című dokumentumfilmjében nyújtott alakításáért George W. Bush elnök lett a legrosszabb férfi szereplő, a díjat Condoleezza Rice külügyminiszterrel is megkapta mint a legrosz- szabb páros. Betlér és Krasznahorka galériáját, kezdve az Andrássyak Felvidéken történő megtelepedésével, a családtörténetnek a múlt századi első felével bezárólag. A kötet hat fejezetből áll, s ezekből az épített örökség ismertetése mellett (Basics Beatrix) feltétlen említést érdemel Soós István és Thököly Gábor család- történeti tanulmánya, de újdonságnak számít Püslti Levente írása is, aki a két világháború közötti időszakban taglalja az Andrássyak sorsát, de nem kevésbé izgalmas Tőkéczky László tanulmánya, aki a kevéssé ismert ifjabb Andrássy Gyula alakját rajzolja meg. Külön fejezetet szentel a könyv (Hermann Róbert és Pollmann Ferenc tanulmánya) gróf Andrássy Gyula alakjának, aki, mint köztudott, az első felelős magyar kormányban játszott szerepe után emigrációba kényszerült, majd a kiegyezés után a Monarchia külügyminisztere lett, és talán a mai napig meg nem becsült (sokkal inkább vitatott), európai formátumú államférfi volt. Az arcképek, a portrék, a családfa és az ősi fészek alkotta mozaikban természetesen információk sokaságát kapja az olvasó, melyek közt világos kép rajzolódik ki az Andrássy család politikai, gazdasági, mecénási, társasági, művészetkedvelő és - pártoló szerepéről, gyűjteményeikről, emberi nagyságukról és allűrjeikről. Röviden: emberi arcukról, amelyet a „kultúrpolitika” évtizedeken keresztül mintegy letakart tükörként dugdo- sott. A kötet színvonalát, melynek szerkezete, kivitelezése, grafikai elrendezése semmi kívánnivalót nem hagy maga után, Gottl Egon kiváló, illusztris fényképei emelik. S hár fennáll a veszély, hogy aki ezt a könyvet kézbe fogja, úgy érezheti, ezután fölösleges elmennie Betlérbe vagy Krasz- nahorkára, a kiadói szándék valószínűleg célt ér: remélhetően még többen keresik fel ezeket a történelmi panteonnak beillő emlékhelyeket. (Rubicon Könyvek, 2005) Pazar kiállítású könyvekből manapság nincs hiány. A kiadók egymásra licitálva versengenek, melyik tud szebb, lenyűgözőbb, nagyobb - és nem egyszer drágább - albumot megjelentetni. A többkilós művek szinte a tökélyre törekednek; mintha azt akarnák bizonyítani, hogy a könyv a mai világban is pótolhatatlan, és belbecse mellett külcsín szempontjából is állja a versenyt az elektronika vüágával. KÖVESD1 KÁROLY A sok óriásalbum azonban gyakran okoz csalódást: a pompázatos fotográfiák, festmények, légi felvételek mellett szöveget és ismeretet néha alig kap az olvasó, a mindent megmutatni akaró szándék mellett elvész a könyv lényege: a gutenbergi érték. Semmiképp sem sorolható ezek közé az a reprezentatív album, amely nemrég jelent meg a Rubicon-Ház kiadásában, s amelynek bemutatója tavaly decemberben volt Pozsonyban. A Rubicon cím egyébként az olvasó számára jól cseng: a hasonló fejléccel megjelenő értékes és izgalmas történelmi folyóirat csaknem két évtizede van jelen a magyar lapkiadásban. A kiadó most új vállalkozásba kezdett: a nagy történelmi családok bemutatását tűzte ki célul. Ennek a sorozatnak első kiadványaként jelent meg a Betlér és Krasznahorka / Az Andrássyak világa című szép kötet. A kiadó szándékáról a kötet fülszövegében tájékozódhatunk, amelyből kiderül, hogy a Rubicon Könyvekkel régi igényt próbálnak kielégíteni, hiszen a közönséget - különösen a több évtizedes elzártság után - mindig is izgatta, milyen lehetett a régi arisztokrácia világa; hol éltek, hogyan töltötték szabad idejüket, milyen volt a magánéletük. Talán nem véletlen, hogy a TÖRTÉNELMI CSALÁDOK - TÖRTÉNELMI VÁRAK, KASTÉLYOK BETLÉR KRASZNAHORKA AZ ANDRÁSSYAK VILÁGA Basics Beatrix kiadó választása éppen az Andrássy családra esett, hiszen a magyar történelem egyik meghatározó főúri nemzetségéről van szó, amely - főleg a 19. században - fontos szerepet játszott Magyarország történetének alakulásában, ugyanakkor a család monografikus feldolgozása a mai napig hiányos vagy csak részben történt meg. A kötet, melynek szerzője Basics Beatrix, több kiegészítő tanulmányt tartalmaz (Hermann Róbert, Katus László, Pollmann Ferenc, Püski Levente, Soós István, Thököly Gábor, Tőkéczy László tollából), és több oldalról közelíti meg tárgyát. Egyrészt a helyszín felől, mert bár az Andrássyak épített örökségének nagy része mára az enyészeté lett, kastélyaik, váraik elpusztultak, ritka szerencseként Gömörben épségben maradt meg betléri kastélyuk, ahová Oláhpatakról költözött a család, és Krasznahorka vára. A szerző számára tehát több szerkesztési szempont adódott: egyrészt a helyszín, másrészt a történelmi alakok, a téma genealo- gikus megközelítése. A könyv szerencsésen ötvözi a két elvet. Megtaláljuk benne mind Betlér, mind Krasznahorka szemléletes és részletes ismertetését, s ugyanakkor végigkövethetjük a család kiemelkedő alakjainak A helyi adókról (folytatás) SZABÓM1HÁLY GIZELLA Legutóbbi írásomban kétfajta helyi adó magyar nevével foglalkoztam, a mostani írásban két újabbat vizsgálok meg. Amint arról az előző írásban volt már szó, a jelenleg hatályos szabályozás szerint nálunk a helyi önkormányzatok nyolcféle adót vethetnek ki. Magyarországon is léteznek helyi adók, csak éppen nagyrészt másfélék, illetve egyes esetekben a hasonló funkciójú közbevételt nem adónak, hanem díj-nak nevezik. Ebbe a csoportba tartozik a szlovákul daň za užívanie verejného priestranstva elnevezésű hozzájárulás, mivel a közterület (pl. közút, járda, zöldterület) igény- bevételéért Magyarországon közterület-használati díj-at kell fizetni. Ennek alapján kézenfekvő, hogy a megfelelő szlovákiai adó neve közterület-használati adó legyen. Ebben az esetben szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a szlovák és a magyar terminus jelzői tagja egymás szótári megfelelőinek minősülő lexikális egységekből áll. A szlovák kifejezés lefordításával a magyarországival azonos lexikális elemet kapunk. Nincs ez azonban mindig így, mert például mind Magyarországon, mind Szlovákiában adót kell fizetni a szálláshely-szolgáltatásért (a vendégéjszakák után), az adófajta megnevezése azonban egymással szemantikailag hasonló, de mégis más-más lexémán alapul: szlovákul a neve daň za ubytovanie, Magyarországon pedig idegenforgalmi adó. Hogyan nevezzük tehát ezt a szlovákiai helyi adót mi, szlovákiai magyarok? Először nézzük, milyen eredményre jutunk a szlovák szókapcsolat lefordításával. Próbálkozzunk először a legegyszerűbb (szó szerinti) fordítással: szállásadó. Ez ugyan jelentését tekintve megfelelő volna, formailag azonban egybeesik az ’az a személy, aki szállást ad valakinek’ jelentésű szállásadó szóval. A homonímia „normális” jelenség a nyelvben, szakszavak esetében azonban zavaró, különösen olyan esetekben, amikor a két azonos alakú szó egyazon szövegben is előfordulhat - s ez a lehetőség a két eltérő jelentésű szállásadó esetében is fennáll. Hogy ezt a problémát elkerüljük, megpróbálkozhatunk a szállás szó egyik szinonimájával, a szálláshely szóval, így a szálláshelyadó összetett szót kapjuk; sőt - tovább „bonyolítva” a megnevezést - még a szálláshelyszolgáltatási adó kifejezés is elképzelhető. Ez utóbbi azonban túl hosszú, azonkívül az ilyen tíA daň za ubytovanie kifejezés funkcionális magyar megfelelője az idegenforgalmi adó. pusú összetett szavak helyesírásával a legtöbben nincsenek is tisztában. Az elmondottakat figyelembe véve: ha a daň za ubytovanie adó magyar megfelelőjének megállapításakor a szlovák megnevezés motivációjához kívánunk igazodni, a leginkább megfelelő a szálláshelyadó szó volna. A magyar megfelelők kodifikációs célú kiválasztásakor azonban más szempontot is figyelembe kell venni: amint említettük, a szóban forgó adó Magyarországon is létezik, ezért a daň za ubytovanie kifejezés funkcionális magyar megfelelője az idegenforgalmi adó. Egyúttal azt sem felejtsük el, hogy egy- egy fogalom szlovák és magyar neve nem okvetlenül azonos motivációjú, ez a megértést és a fogalmak azonosítását nem zavarja. Vagyis nyugodtan választhatjuk az idegenforgalmi adó kifejezést. Ennek használata elsősorban gyakorlati előnnyel járna: a magyarországi (és a környező országokból érkező magyar) vendégek tudnák, miről van szó, számunkra pedig elvileg mindegy, melyik megnevezés gyökeresedik meg hivatalosként. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a Gramma Nyelvi Iroda telefonos közönségszolgálata februárig szerdánként, február 13-tól pedig keddenként hívható 9.00-13.00 óra között. További elérhetőségeink: www. gram- ma.sk, gramma@real-net. sk.
