Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-30 / 24. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 30. Kultúra 7 SZUBJEKTÍV Felejtsük el Pete Dohertyt Meggyőződésem, hogy kör­nyékünkön minden egyes, ze­nében picit járatos ember hal­lotta már Pete Doherty nevét, beazonosítani azonban csak kevesen tudják. Nem véletle­nül! A brit sajtónak mindig van egy kiemelt negatív hőse, aki­nek kapcsán bemutathatja a zenészszakma árnyoldalát. Legutóbb Pete-re osztotta a szerepet, és az aktuális fene­gyerek, az alkohol- és drog- problémákkal küszködő be­teg zenész bőségesen ellátja alapanyaggal. Az elsősorban Angliában nagy népszerűség­nek örvendett kitűnő The Libertines frontembereként ismerhettük meg. Aztán elin­dult lefelé a lejtőn. Együttese 2004-ben oszlott fel, miután társai nem bírták tovább a szenvedélyeiből adódó ne­hézségeket. A Baby Shambles nevű zenekar élén folytatta pályafutását. Élete ezzel új lendületet kapott, azóta még inkább ontja magából a sok érdekeset. Csak néhány kö­zülük: a Live8 londoni kon­certjén illuminált állapotban adta elő Elton Johnnal a T. Rex egyik slágerét, a szöveg­be is belesült, később az Oasis angliai turnéján zene­kara lett volna a vendég, ám rögtön az első koncerten elfe­lejtett megjelenni, majd le­mondta saját együttese tur­néját, és unalmában össze­vert néhány Szomáliái beván­dorlót. Szinte hetente kerül rendőrkézre. Hősünk ugyanis szeret kocsikázni, különösen szerek hatása alatt, így nem nehéz kiszúrni a közlekedés biztonságát veszélyeztető au­tóját. Általában kábítószert is találnak nála, letartóztatják, aztán óvadék ellenében sza­badlábra helyezik, és rendre megígéri ország-világ előtt, hogy kezeltetni fogja magát. A minap egy osztrák rádió partiján felejtett el részt ven­ni, csak társai jöttek el, pedig magánrepülőgépet is küldtek érte. Zenéjével ritkán kerül középpontba. Tavaly novem­berben jelent meg új együtte­sének első albuma Down In Albion címmel, de erről alig cikkezett a sajtó, amúgy is eléggé felejthetőre sikere­dett. Én a róla szóló jelentéseket az utóbbi időben már ignorá- lom, ám sokkal egyszerűbb volna, ha a hírügynökségek és a sajtó tenné ugyanezt Dohertyvel. Ideje lenne új bot­rányhős után nézni, mivel a régi kezd kiégni, újabban csak ismétli önmagát, (puha) Pete Doherty, a botrányhős (AP-felvétel) Az Arctic Monkeys páratlan diadala - tizenévesek zenélnek tizenéveseknek Majmok támadása Az Arctic Monkeys frontembere, a '86-os születésű Alex Turner rövid időn belül a brit fiatalok, elsősorban a tizenévesek első számú ked­vence lett (Képarchívum) A hideg januári napokon leg­inkább az állatoknak sikerült lázba hozniuk a briteket - a Temzén felűszott bálna után az Észak-sarki Majmok ke­rültek a figyelem középpont­jába. Az utóbbiaknak azon­ban csak a nevük „állati”, amúgy hús-vér emberek. PUHA JÓZSEF Egy sheffieldi együttes választot­ta ezt a nevet. Az Arctic Monkeys első albuma Whatever People Say I Am, Thafs What I’m Not címmel egy hete került a boltokba. Az Oasis britpop-huUámot elindított ’94-es bemutatkozó lemeze, a Definitely Maybe óta nem volt ekkora érdek­lődés új zenekar iránt. Ráadásul a fiúk ezt főleg az internet segítségé­vel érték el. A frontember, Alex Turner elein­te a hip-hopért rajongott, majd mi­után 2002 karácsonyán gitárt talált a fa alatt, érdeklődése nagyot for­dult. Három iskolatársával: Jamie Cook gitárossal, Andy Nicholson basszusgitárossal és Matt Helders dobossal alapította meg zenekarát 2004-ben. Az internetre feltett da­laikkal óriási rajongótábort verbu­váltak maguk köré 2005 első hónapjaiban - ez mérföldkő a ze­nében, korábban nem volt példa arra, hogy egy tök ismereden együttes kizárólag a vüágháló által ekkora népszerűségre tegyen szert. A két dalt tartalmazó Five Minutes With Arctic Monkeys című maxiju­kat ezerötszáz példányban május­ban jelentették meg magánkiadás­ban. Ekkor már a legnagyobb le­mezcégek versenyeztek értük. A Domino Records nevű függetíen ki­adót választották, bizonyára azért, mert ez áll a Franz Ferdinand mö­gött is - a skót zenekar 2004 februárjában kiadott bemutatkozó albumának sikere nyitotta meg az utat a brit piacot mára teljesen elle­pő gitárzenekarok előtt. Az Arctic Monkeys első hivatalos kislemeze, az I Bet You Look Good On The Dancefloor október 17-én jelent meg - az internetes gerillakam­pánynak és az időközben beindult rádiós támogatásnak köszönhető­en a brit kislemezlista élén debü­tált. A zenészek azt mondják, ők a nép zenekara, a sztárkultuszt visszautasítják, még videoklipet sem forgattak a dalhoz, mindössze egy élőben rögzített változatot ké­szítettek hozzá. Ez lehetne akár jól kitalált marketingfogás is, de talán mégsem az, mivel nem éltek a ne­ves New Musical Express címlap­ajánlatával sem. Az első albumukat beharangozó When The Sun Goes Down című felvételük is a brit lista élén nyitott az elmúlt héten. A siker tehát elképesztő. Pedig az Arctic Monkeys - akárcsak a töb­bi újonnan feltűnt gitárzenekar - semmi újjal nem szolgál, de min­dent megtalálunk az albumán, ami fontos volt a nyolcvanas és a kilenc­venes évek pop-rock zenéjében, és ez a siker egyik titka. A fiúk a régi­ből valami egészen újat: feszes, üresjáratok nélküli, lüktető poszt- punkot hoztak létre. A nyolcvanas évek klasszikusaitól merített alap­anyagot a kilencvenes évek éles gi­tárhangzásával elegyítették, és ezt szintén múltbéli diszkós, funkos, groove-os ízekkel ötvözték. Az al­bum címét és tematikáját az 1960- as Szombat este, vasárnap reggel című brit kultuszfilmből kölcsö­nözték - az anyag egy bulizós hét­vége története: az otthoni készülő­dés, a szórakozóhelyekre való beju­tás nehézségei, a hódítási kísérle­tek, a rosszul működő párkapcsola­tok és a fiatalkori prostitúció téma­körökre épül. Az album producere a tánczenei színtérről a gitárzene- karok mellé szegődött Jim Abbiss, ám ezúttal nem volt lehetősége a kibontakozásra, ez eddigi legcsu- paszabb, programozásoktól és nagy effektezésektől mentes mun­kája. A siker másik titka, hogy a ti­zenkilenc év átlagéletkorú zenekar, a kölyökképű gitáros-énekessel az élen hatásosabban megszólította a tizenéveseket, mint elődei. Kockázatos lépés az All Saints újjáalakítása, a bukás sem kizárt (Képarchívum) Az All Saints pályafutása során nyolc kislemezt adott ki, öt vezette a brit listát Vissza a bevált recepthez A HÉT ZENEI HÍRE A New Musical Express informá­ciói szerint újjáalakul a ’97 őszén befutott és 2001-ben feloszlott All Saints. A magazin úgy tudja, a lá­nyok már megkötötték lemezszer­ződésüket a Parlophone kiadónál, és az új album megjelenése után turnéra indulnak. A hír váratlan ugyan, mégsem meglepő, mivel szólóban egyikük sem tudott maradandót alkotni. Melanie Blatt mindössze a Ttoenty- fourseven című Artful Dodger-dal közreműködőjeként hívta fel magá­ra a figyelmet, az Appleton nővé­rek: Natalie és Nicole közös albuma a két brit TOP 10-es sláger ellenére észrevétlen maradt, Shaznay Lewis pedig csak jókora késéssel, 2004jú­liusában adta ki lemezét, amikor már mindenki elfelejtette őt, így na­gyot bukott vele. (pj.) All Saints-slágerek a brit TOP 10-ben Sorszám Dalcím Kiadás időpontja Csúcspozfciő 1. I Know Where It’s At 1997 augusztusa 4. 2. Never Ever 1997 novembere 1. nr Under The Bridge / Lady Marmalade 1998 áprilisa 1. 4. Bootle Call 1998 augusztusa 1. 5. War Of Nerves 1998 novembere 7. 6. Pure Shores 2000 februárja 1. 7. Black Coffee 2000 októbere 1. 8. All Hooked Up 2001 januárja 7. HAZAI CD-AJÁNIÓ Big Man Band: Lazára vedd! Már több mint fé ' hallgatom a közel ötven- perces hanghordozót. Te­hát a „végét járom”, így most már bátran kijelent­hetem: jó ez az anyag. Az jutott eszembe, ha sok pénzem volna, alapítanék egy lemezcéget. Olyan együtteseket szerződtetnék, amelyeknek nincs esélyük a nagy kiadóknál, különbö­ző okok miatt. Például a nagymegyeri Big Man Bandet. A zenekar azért nem tud labdába rúgni, mert nem az anyaországból való. Aztán ki tudja, lehet, ha magyarországi együttes volna, akkor sem igazán érvényesülne a mai körülmények között. Mert rétegzenét játszik. Bluest. Amelyre mi ráragasztottuk a „rétegzene” jelzőt. Nos, itt jönnék én a ki­adómmal. Nagy reklámkampány közepette ismét megjelentetném új lemezét, és vennék hozzá néhány tucat dallejátszást a legna­gyobb rádiókban. Tuti, hogy sikeres volna! Bebizonyítanám, hogy a blues korántsem rétegzene. Az emberek ugyanis - az esetek többségében - azt szeretik, azt veszik, amit hallanak. Ha ezt vesz- szük alapul, nincs rétegzene, pontosabban bármilyen rétegzene eladható. Amit nem játszik a rádió, arról csak egy szűk csoport ér­tesül. S ha mindez a határon túl van, akkor a csoport még szűkebb. Sajnos. Pedig jó lenne beleordítani a nagyvilágba, milyen jó együt­teseink vannak nekünk is! Időközben lejárt a CD. Indítom újra. Szerintem az igényes zene rajongói is ezt teszik. Meghallgatják újra és újra. Többször meg kell hallgatni ahhoz, hogy tökéletesen felfedezze az ember. Szöve- gileg és zeneileg egyaránt. Magánkiadásban látott napvilágot, aminek legalább annyi az előnye, hogy jóval olcsóbban beszerez­hető, mint a kiadók által forgalmazott albumok. Mondom, jó ez az anyag. És nagy kár, hogy nincs fölösleges pénzem, (péjé) ZENEZÓNA Magyar gazdára talált a különdíj Európa egyik legrangosabb zenei eseményének számító cannes-i MIDEM-en harmadszor adták át az EBBA-díjakat (European Border Breakers Awards - Európai határokon áttörök díjai) konti­nensünk kilenc előadójának. Ä neves elismerésben részesültek közt idén először a tíz új uniós tagállam egy zenekara is helyet ka­pott - a zsűri a Heaven Street Sevennek ítélte oda az Európai Áttö­rés nevű különdíj at. (p, c) A Heaven Street Seven már dolgozik következő stúdióalbumán (Képarchívum) Elmarasztaló ítélet négy év után A mindmáig ismeretlen tettes által ’97 márciusában meggyilkolt The Notorious B.I.G. családja négy éve pert indított Los Angeles és rendőrsége ellen, amiért szerintük nem fordítottak kellő figyelmet a gyilkosság felderítésére. A bíróság már tavaly nyáron megállapí­totta, hogy a helyi rendőrség bizonyítékot tartott vissza az ügyben, most ez megerősítésre került. Az ítélet a gyilkosság újbóli kivizsgá­lására kötelezi a rendőrséget, a város pedig kénytelen 1,1 millió dollárt kifizetni a rapper hozzátartozóinak. A család évek óta pró­bálja bebizonyítani, hogy a gyilkosságot egy rendőrtiszt követte el, aki jelenleg bankrablás miatt börtönben ül. (p, b) Április végi visszatérés Billy Corgan tavaly nyáron a Chicago Tribune című újság egész oldalas hirdetésében adta a világ tudtára, hogy 2000 decemberé­ben feloszlott zenekarát, a The Smashing Pumpkinst hamarosan új­jáéleszti. A költőként is elismert frontember nem boldogult egykori társai nélkül - Zwan nevű együttesét egy kevésbé sikeres lemez után 2003-ban szélnek eresztette, és a tavaly kiadott TheFutureEmbrace című szólóalbumával sem keltett különösebb feltűnést. A napokban bejelentette a visszatérés pontos időpontját is, erre április 30-án ke­rül sor a kaliforniai Coachella Fesztiválon. Az új felállásról azonban továbbra is hallgat. Korábban csak azt árulta el, hogy felvette a kap­csolatot Melissa Auf Der Maur basszusgitárossal és Jimmy Chamberlain dobossal. A zenekar szétrobbantásával vádolt James Iha gitáros esetleges megkereséséről nem beszélt, (p, r)

Next

/
Oldalképek
Tartalom