Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-28 / 23. szám, szombat
10 Kópé ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 28. www.ujszo.com Ki lesz a Legjobb meseíró? Ezzel a két mesével véget ért a meseíró verseny, elolvashattatok minden közölhető versenydarabot. Most már nem marad más hátra, minthogy megírjátok, szerintetek ki az, aki megérdemli a Legjobb meseíró címet. Szavazataitokat február 10-éig küldhetitek el, ne késlekedjetek, ne legyetek restek, hiszen, mint mindig, Kópé rovatában a szavazók is nyernek. Van itt minden, CD-tartó, piperetáska, póló, pokróc, strandszatyor, és vannak különlegesen szép, értékes könyvek, mind-mind az Új Szó ajándéka. Mindemellett készítsetek rejtvényeket, s ne feledjétek, hogy csak a színes, jól olvasható, pontosan elkészített munkákat tudom hasznosítani. Remélem, sikerült mindenkinek képességeihez méltó érdemjegyet szereznie, s a bizonyítványosztás sem okoz majd senkinek csalódást. így félév után megkönnyebbülten, felfrissültén, új erővel indulunk neki a következő kópéskodásnak. Várom leveleiteket, köszönöm minden figyelmeteket, szeretlek Benneteket: KÓPÉ-MESEÍRÓ VERSENY Kópé és a foghúzás Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, Kópénak hívták. Egy nagyon szép reggelen arra ébredt, hogy szörnyen fáj a foga, ezért az anyukája el szerette volna vinni fogorvoshoz. Kópé nagyon félt, ezért azt mondta, ő majd kihúzza maga. Szenvedett, kínlódott, próbálta a fogát kihúzni, de hiába volt minden erőfeszítés, a fog a helyén maradt. Barátai is próbáltak segíteni, egyszer csak Huncutka megszólalt: - Van egy jó ötletem! Miután elmondta, Kópé megpróbálkozott vele. - Sikerült! - hallót-' ták a barátai. - Végre sikerült kihúzni a fogam - mondta Kópé, és nagyon örült. Kiderült, hogy a fogát a kutyusuk segítette ki, mégpedig úgy, hogy Kópé ráharapott a zsebkendő egyik végére, a kutyus meg a másikra. Nagyon örült Kópé, hogy megúszta a fogorvost, és nagyon büszke volt kishúgára, mert üyen jó ötletei vannak. Mindenki örült, hogy Kópé már nem szenved. Király Mária, 12 éves, Vízkelet Kosár Annamária, 10 éves, Alistál Lábodi Péter, 10 éves, Alistál Kópé és Huncutka hőstettei Egyszer, mikor a nap fényesen ragyogott az égen, Huncutka sétálni hívta Kópét. Ballagtak egymás mellett, hallgatták a madarak énekét. Egyszer csak megpillantanak egy idős nénit, aki nehéz táskákat cipelt. Kópé szívesen segített, s Huncutka is követte testvérét. Hazakísérték a nénit, aki megköszönte a segítséget. A két testvér elindult az erdőbe gombát szedni. Nyöszörgő hangokra lettek figyelmesek. Elindultak a hang irányában, és látják, hogy egy nyuszi törött lábát fájlalja. Nagyon megsajnálták a kis állatot. Kópé a gombákkal kipólyázott kosárba tette a nyuszit, de előtte bebugyolálta a lábát. Hazasiettek, és szüleik segítségével ellátták az állatot. Elvitték állatorvoshoz is, majd mikor felépült, együtt visszavitték az erdőbe kis barátjukat, aki ugrándozva eltűnt a bokrok mögött. Huncutka és Kópé örültek, hogy segíteni tudtak az idős néninek és a sérült kis állatnak. Fodor Csilla, 13 éves, Izsa KOPESKODJ! A csicsói Megály Dávid feladványa Melyik közmondás jut eszetekbe a rajzról? Kedves Kópé! írok neked az iskoláról, ahová szeptember óta járok. Mert amióta ötödikes vagyok, Kapósra járok, ahová minden reggel hétkor indul a busz. Képzeld, nagyon jó az osztályfőnöknő, szereti a Kópé-oldalt, szeret rólad beszélgetni. A szombati Új Szó is jár neki, s amikor megjelent a mesém, már reggel azzal fogadott, hogy olvasta. Nagyon jó tanító néni. És képzeld, ennek örülni fogsz, meg a régi barátaink is, akik emlékeznek még az egyik legügyesebb segítődre, Jáger Csillára, hát én most az ő húgával, a Laurával járok egy osztályba, sőt mi több, jó barátnőm is lett. Nagyon sokat tanulok, szabadidőmben pedig a kötelező olvasmányokat olvasom. Nagyon jó könyveket küldtél nekem, mind megvannak, amire szükségem lehet, így mindig hálával gondolok rád, nekem nem kell kölcsönöznöm senkitől, akkor veszem elő, amikor csak akarom. A húgom, Annabella is jól tanul, már le tudja írni a nevét, és ő is rajongód. Esténként rólad beszél, persze, a Kópé-meséket én olvasom még neki, de nagyon szívesen hallgatja, sőt véleménye is van mindig róla. Üdvözlünk mindketten: Jakab Veronika, 10 éves, Mátyóc Örülök, hogy sorra jelennek meg a rólad szóló mesék. Egy kicsit szomorú voltam, amikor az én mesémet elolvastam. Nem tudom ugyanis, hogy szándékosan-e, de kimaradt egy rész. A tárgyalás így kezdődött: „Kópé egy kicsi fiú volt, akit apróka termete miatt mindenki csúfolt. Ezért nem voltak barátai, csalódott mindenkiben.” Úgy érzem, emiatt a mese veszített értékéből. Megértésed köszönöm: Vankó Zsófia, 9 éves, Fülekkovácsi LEVELEZŐ Köszönjük szépen az ajándékokat, kis unokám nagyon örült neki, másnap vitte is az óvodába megmutatni. Komáromban lakik, hétvégén jár csak hozzánk, Csicsóra, de már a kapuban kérdezi: „Mit csinál ma Kópé az újságban?” Jó egészséget, sok sikert kívánunk: Bognár mama és Máté unoka SZAVAZZATOK, SZAVAZZATOK, SZAVAZZATOK!! Egészen február 10-éig. A meseíró verseny eredményhirdetése után pedig rendszeresen jutalomban részesítem majd a legjobb rejtvénykészítőt! Figyelem tehát, újra van miért venni a fáradságot! _____Mi,_________________=____BS ***_________________1 Van kó Zsófia, 9 éves, Fülekkovácsi Jakab Veronika, 10 éves, Mátyóc Klučka Vivien, 6 éves, Izsa Jakab Annabella, 7 éves, Mátyóc Saláth Bianka, 10 éves, Alistál Benček Dominik, 10 éves, Csata Hromada Sándor, 9 éves, Alistál Vidra Mónika, Vők A csatai iskolások Czigány Csilla Farkas János Dudás Roxana Végh Cynthia Dudás Alex
