Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-26 / 21. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 26. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Romlik a helyzet Afganisztánban Drasztikusan romlott a biztonsági helyzet Afganisztánban az utóbbi hat hónapban a 2004-es esztendőhöz viszonyítva - állítja az EU ka- buli képviselője. Francesc Vendrell a Kurier című osztrák lapnak elmondta, sokkal több öngyilkos merényletet követnek el Afganisztánban, mint korábban. Véleménye szerint ez talán reakció lehet azokra a tervekre, hogy növelik a külföldi katonák létszámát az országban. Emlékeztetett arra, Hollandiában éppen most vitatják meg annak kérdését, hogy 1200 fős katonai egységet küldenek az ország déli részébe. Vendrell felhívta a figyelmet arra, hogy ha a nemzetközi közösség most cserbenhagyná Afganisztánt, akkor még nagyobb bizonytalanság fenyegetne. Az ország ismét az al- Kaida támaszpontjává és a terrorizmus egyik forrásává válhatna, ami már nemzetközi ügy, mert az ugyanúgy érintené Európát, mint az Egyesült Államokat. Kiemelte, hogy Afganisztánban sok mindent sikerült elérni a demokratizálás folyamatában, és emlékeztetett a törvény- hozás megalakítására, az elnök- és parlamenti választásokra. Más intézmények kiépítése viszont még jócskán elmarad ezektől - tette hozzá, konkrétan említve a hivatali apparátust, a rendőrségi és igazságügyi szerveket. Örvendetesnek nevezte, hogy Hamid Karzai elnök és támogatói lassan újabb területeket vonnak ellenőrzésük alá. Az afganisztáni nők helyzetével kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy a kabuli parlamentben mintegy 27 százalék a női képviselők aránya, azaz nagyobb, mint számos európai országban. Ezzel együtt azonban továbbra is kényszerházasságok köttetnek, beleértve kiskorúakat is. A spanyol diplomata felhívta a figyelmet arra, hogy 2002 óta 6 milliárd dollár áramlott Afganisztánba, és csak az Európai Unió évente egymilliárd dollárt biztosít. Sáron vegetatív állapotban Vegetatív állapotban van a Háárec című izraeli napilap szerint három hete agyvérzést kapott és azóta kómában fekvő Ariel Sáron izraeli kormányfő. A lap egy magát megnevezni nem kívánó neurológusra hivatkozott, aki szerint egy ilyen súlyos agyvérzés után, amilyen Sa- ront január 3-én érte, és a páciens azóta nem nyerte vissza eszméletét, nagy valószínűség szerint már vegetatív állapotba került. A jeru- zsálemi Hadassza Kórház, ahol Saront ápolják, nem volt hajlandó kommentálni a Háárec értesülését. A kórház szóvivője csupán annyit mondott, hogy a miniszter- elnök állapota továbbra is „súlyos, de stabil”. A legutóbbi, múlt vasárnapi újabb komputertomográf vizsgálat eredménye sem mutatott semmilyen változást Sáron állapotában. A kormányfőt még mindig lélegeztetőkészüléken tartják.- Egyfolytában a nyakamra járnak mindenféle művészek, hogy söpörjem már ki innen a minisztert! (Peter Gossányi rajza) A Kaukázus térségébe és Közép-Ázsiába kerülnek a fejlesztési támogatások Kivonul Közép-Európából a fejlesztési bank Főrészvényes létére háttérbe szorítva érzi magát az Egyesült Államok a keleteurópai átalakulás pénzügyi olajozására alakult londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban (EBRD), ezért egy éve rendre megvétózza az üres első alelnöki tisztség betöltésére tett személyi javaslatokat. MTl-HÁTTÉR Az első alelnöki poszt a megállapodás szerint éppen az Egyesült Államokat illeti meg, az EBRD mindenkori elnökét pedig a kontinentális Európa adja (jelenleg Francia- ország, Jean Lemierre személyében). Nagy-Britanniának egyik tisztség sem jár, azzal az indokkal, hogy bank székhelye Londonban van, írta a Financial Times. Noreen Doyle, a legutóbbi első alelnök augusztusban leköszönt. Ennek előzményeként éppen a Financial Times tavaly tavasszal kiderítette, hogy az előző év elején részmunka- idős, nem végrehajtói jogkörű igazgatói tisztséget vállalt a svájci Credit Suisse befektetési csoportnál. Doyle évente 264 ezer fontot keresett adómentesen az EBRD-nél, és a Crédit Suisse-től évi 350 ezer svájci frank névértékű részvényt kapott, mert egy évben hat igazgatótanácsi ülésen részt vett. A cikk után Doyle bejelentette, hogy ez utóbbi juttatást jótékony- sági célokra fordítja. Az EBRD szabályzata tiltja az alkalmazottaknak, hogy máshol is munkát vállaljanak, függetlenül attól, hogy a másodállás jár-e érdekütközéssel, vagy sem, bár ezalól egyedi mérlegeléssel az elnök mentesítést adhat, ami Doyle esetében annak idején meg is történt. Noreen Doyle utódjának keresése már csaknem egy éve megkezdődött, és Jean Lemierre EBRD-elnök két, általa kedvezményezett jelölttel is előállt, Washingtonban azonban mindkét javaslatot elvetették. A londoni üzleti napilap szerint az amerikai kormány mostanában egyértelmű jeleit mutatja azon szándékának, hogy befolyását megerősítse a nemzetközi pénzügyi szervezetekben, amelyekről úgy tartja, hogy túl kevés figyelmet szentelnek az amerikai véleményre. Az Egyesült Államok általánosságban elfogadja a 60 ország által fenntartott EBRD vezetési módját, mégis néha úgy érzi, hogy legnagyobb egyedi részvényesi mivolta ellenére az Európai Unió - amelynek együtt nagyobb részvényesi súlya van - fölébe kerekedik, áll a Financial Ti- mesban. A lap szerint a két fél nyü- vános vitákba bonyolódik az EBRD kihelyezési politikájáról. Washington ugyanis azt akaija, hogy a bank rövidesen teljesen vonuljon ki a közép-európai volt kommunista országokból, és a szegényebb, főleg kaukázusi és közép-ázsiai térségre összpontosítson, Francia- ország és több más EU-tagállam szerint azonban az EBRD küldetése még Közép-Európában sem fejeződött be. Ezeket a vitákat eddig kompromisszummal oldották meg, amelynek eredményeként az EBRD folyamatosan csökkenti a fejlett kedvezményezett országoknak nyújtott finanszírozásokat. Washingtont azonban a jelek szerint bosszantja, hogy befolyását az „összehangoltan fellépő EU-tagállamok” aláássák, áll a Financial Timesban. A lapnak egy európai EBRD-igazgató azt mondta: az alelnöki poszt körüli vita is az amerikai aggályok általános kifejezési módjának tűnik. Jean Lemierre EBRD-elnök éppen előző nap közölte egy londoni háttérbeszélgetésen újságírókkal, hogy jelenleg folyik az egyeztetés a részvényes országokkal a Közép- Európából történő kivonulás üteméről. A kelet-európai új EU-tagállamok súlya már jó ideje folyamatosan csökken az EBRD finanszírozási programjaiban. Magyar fejlesztésekre a bank 2004-ben összesen már csak három programot írt alá 259,1 millió euró összértékben, a 2003-ban újonnan aláírt hat, összesen 379 millió euró értékű finanszírozás után. Tavaly az első háromnegyed évben az EBRD magyarországi programokra már csak 60 millió eurót juttatott. A görög eredetű szó jelentése „tűzben elégő áldozat", 1,1 millióan haltak meg Holokauszt Emléknap MTl-HÁTTÉR Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította Holokauszt Emléknappá az ENSZ-Közgyűlés. Az egyhangú határozat hangsúlyozza „az emlékezés kötelességét” és a „tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismeijék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő tömeggyilkosságok történetét. A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programja az akkori zsidó népesség számát mintegy harmadára csökkentette. Hitler 1941 őszén határozta el a „végső megoldást”, azaz az európai zsidóság teljes kiirtását. A holokausztnak (görög eredetű szó, jelentése „tűzben elégő áldozat”) nevezett népirtásnak mintegy kétszázezer a nácik által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány, valamint homoszexuális, testi és szellemi fogyatékkal élő is áldozatul esett. Az Oswiecim (Auschwitz) melletti „halálgyárat” Lengyelország német-orosz leigázását követően, 1940-ben állította fel az SS-pa- rancsnokság. A tábor bejárata felett tábla hirdette, hogy „A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei). Auschwitzban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat. Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gázosították el dán- gázzal (cyklon-B). 1943 márciusában megkezdődött az iparszerű népirtás: üzembe helyezték a négy krematóriumot. Az auschwitzi német adminisztrádó fennmaradt iratai szerint a táborba hurcoltak - nem a megöltek - száma 1041 000 volt, Lengyelországból 300 000, Görögországból 55 000, Németországból 69 000, Frandaországból 69 000, Hollandiából 60 000, Szlovákiából 27 000, Magyarországról 436 000 embert deportáltak ide. Az akkortól érkező tömegek már nem kaptak számot sem, 70-75 százalékukra az azonnali halál várt, ez az oka annak, hogy az adatok becsültek és eltérőek. Áz auschwitzi múzeum 1,1 millióra teszi az Auschwitzba irányított európai zsidók számát, de akár 1,5 millióan is lehettek. KOMMENTÁR Hatalmi űr MAL1NÁK ISTVÁN Tegnap kellett volna megkezdődniük a Koszovó státusáról szóló bécsi tárgyalásoknak, de a fórumot a „koszovói Gandhi” halála miatt - egyelőre - egy hónappal elhalasztották. Nyilvánvalóan minden attól függ, hogyan dől el az utódlási harc, hiszen Ibrahim Rugóvá a halála előtt nem nevezte meg politikai örökösét. Az is valószínűnek tűnik, hogy a koszovói rendezésben érdekelt nagyhatalmak szándéka, miszerint egy év alatt végleges megoldást találnak a hivatalosan Szerbiához tartozó tartomány közel hét éve lebegtetett jogállására, aligha fog sikerülni. A pillanatnyi helyzetre nem a válság a legjobb kifejezés, hanem a totális bizonytalanság - ez sem jobb. Az elkövetkező hónapokban Koszovó - és ezzel automatikusan az egész Balkán - kérdése ismét naponta szerepelhet a mérvadó lapok címoldalán: a pakliban minden benne van, ha egy újabb totális háborútól nem is, de az erőszak fellángolásától tartani lehet. Itt az utódlási harc alatt nem csak a politikai eszközöket kell érteni. Koszovóban igazából annak van tekintélye, aki fegyveresen harcolt a szerb elnyomás, a milosevicsi rezsim ellen. Rugóvá volt az egyetlen kivétel. A státustárgyalásokon is ő, az elnök vezette volna a koszovói albán küldöttséget. Megfigyelők szerint az utódlási harc most majd két fronton zajlik, egyrészt az elnöki, másrészt a küldöttségvezetői posztért. Nem kell magyarázni: a tartomány jövője, a Balkán stabilitása szempontjából mindkét tisztségnek óriási a jelentősége. Az elnököt a parlament választja, s Rugóvá pártjából, a Koszovói Demokratikus Szövetségből (LDK) is többen pályáznak e posztra. Ami azt jelenti, az elnökjelölt kérdésében a legnagyobb politikai erő rendkívül megosztott. Az LDK most koalícióban kormányoz a sokkal kisebb Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) párttal, ennek élén Ramus Haradinaj volt gerillavezér áll, aki ellen Hága is vádat emelt háborús bűncselekmények miatt. Tekintélyét, politikai súlyát, népszerűségét tekintve Rugóvá legnagyobb riválisa Hasim Thaqi volt, jelenleg a legnagyobb ellenzéki erő, a Koszovói Demokrata Párt elnöke. Ó volt az egykori Koszovói Felszabadítási Hadsereg, az UCK vezetője, akire a lakosság a szerbek elleni háború hőseként tekint. A radikális Thaqit nagyon ravasz politikusnak tartják, s mint hírlik, igényt tart nemcsak az elnöki, hanem a küldöttségvezetői tisztségre is. 2002-ben csak Rugóvá tudta ellenzékbe szorítani azzal, hogy nem őt, hanem Bajram Rexhepit nevezte ki kormányfőnek. Thaqi esetleges visz- szatérése a hatalomba borzadállyal tölti el a szerbeket, Belgrád szerint a státustárgyalások eleve kudarcra ítéltek, ha Thaqi főszerephez jut. Pillanatnyilag mindenkit a hatalmi űr betöltése foglalkoztat, s csak azután kerül ismét előtérbe a lényeg, Koszovó státusa. A mérsékelt Rugóvá alatt késhegyig menő viták folytak róla. A késhegy után a borotvaél következik. JEGYZET A nádcukor íze KÖVESDl KÁROLY A rimaszombati cukorgyár vezetése összehívta a dolgozókat, és bejelentette: bezárják a gyárat, és a 123 dolgozót szélnek eresztik. Aki nem tudná, nézze meg a térképen, hol fekszik Rimaszombat. Aki pedig nem sejtené, mekkora a munkanélküliség a járásban, ne sokat turkáljon a statisztikák között, elárulom: körülbelül 30 százalék. Hivatalosan. Hogy valójában mennyi, ne tőlem kérdezzék. Annyi biztos, hogy dologtalanság tekintetében az ország sereghajtója a jobb sorsra érdemes gömöri régió. Az ország egyik legszebb vidéke az egyik legszegényebb. Lehetne ragozni, de minek. Különben már régen sejtettük, hogy baj lesz a cukorral. Amit a szódban büszkén fehér aranynak neveztek, s amelyért heroikus cukorrépacsata folyt. Meg térdig érő sár a főutakon. (Hiába, már a sár sem a régi.) Most már nem csatázik senki semmiért. Jön az ukáz, bólintunk, mint székely gyerek az ajtó előtt, mielőtt megfagy odakint. Miért nem szóltál, fiam? Bólintottam. Valahogy így nézünk ki. A drága cukor nem kell, a cukorgyár sem kell, a sok ember meg mehet az utcára. Majd ügyelünk rájuk, hangzik felsőbb helyről. Majd törődünk a sorsukkal. Majd. Mi. Brüsszel már rég megüzente, hogy le fogja verni a cukor árát, tetszett volna felkészülni. De Brüsszel azt is mondta, hogy természetesen kompenzál. Nem tudom, ezt közölték-e a százhuszonhárom cukorgyári emberrel. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy a kompenzáció rájuk is vonatkozik. Sőt legvalószínűbb, hogy rájuk semmi sem vonatkozik. Csak az, hogy eljön a boldog pillanat, amikor a rimaszombati hipermarketben egyszer csak megjelenik az olcsó nádcukor. Miként a brazil görögdinnye tavaly. Amely mellesleg nyomába nem érhet a hevesinek, amely itt terem a szomszédban. De vissza a cukorhoz. Szerintem azt a 123 embert, aki hamarosan munka nélkül élheti életét, cseppet sem dobja fel, hogy ők sem kivételek, hiszen a régióból lassan minden eltűnik. Az sem, hogy mennyi autópálya épül az országban, hiszen az őket nem érinti. Meg hogy autógyár-nagyhatalom lettünk. Hacsak valóban sikerülne elhelyezkedniük az autóiparban, ha a cég, amely bejelentkezett értük, komolyan gondolta. Különben a gömöri dombok közt lesznek legfeljebb kosárfonók. Vagy erdőkerülők egy leendő rezervátumban. Mert talán az lenne a leghelyénvalóbb, ha egész Gömört kikiáltanák természetvédelmi területté. Például madárrezervátummá vagy muflonparkká. De hagyjuk a komolytalankodást, hiszen mi, szlovákiai magyarok kormányon vagyunk Szlovákiában. Minisztereink vannak. Képviselőink. Brüsszelben is van belőlünk. Olyan boldogan húzzuk a rövi- debbet, mint majom a farkát. De hogy milyen ízű a cukornád, azt szerintem a miniszter se tudja.