Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-18 / 14. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 18. www.ujszo.com RÖVIDEN Válogatás Jozef Bendík képeiből Kassa. Jozef Bendík alkotásaiból nyújt válogatást a kassai Löffler Múzeum legújabb kiállítása, amelyet tegnap nyitottak meg a látogatók előtt. Festményei sajátos poétikájuk révén a 20. századi szlovák képzőművészet jelentős értékei közé tartoznak. Bendík volt az első kelet-szlovákiai képzőművész, aki - 1924-ben elindulva szűkebb pátriájából - Prágában folytatta felsőfokú tanulmányait. A kiállítás március 19-ig tekinthető meg. (ú) Berta András fotókiállítása Párkány. A Párkányi Városi Galériában ma délután 16 órai kezdettel nyílik meg Berta András „Santorini” című fotókiállítása. A művész belső és külső hangulatokat egyéni stílusban megörökített fotográfiái február 12-ig tekinthetők meg. (-ez-) Zenei Mini-Fesztivál Budapest. Magyar és szlovák zeneszerzők művei hangzanak fel a Magyar Zeneművészeti Társaság idei budapesti Mini-Fesztiválján január végén; klasszikus és fiatal mesterek alkotásai egyaránt műsorra kerülnek. A legrangosabb kortárs zenei rendezvények közé tartozó Mini-Fesztivált január 27. és 29. között rendezik meg az ELTE Jogi Karának dísztermében. A 18. alkalommal megrendezendő háromnapos eseményen olyan kitűnő szólisták lépnek fel, mint Onczay Csaba gordonka-, Körmendi Klára zongora- és Perényi Eszter hegedűművész. A január 27-ei szlovák- magyar esten a többi között Vojtech Didi, Ilja Zeljenka, Dániel Matej, valamint Láng István, Tallér Zsófia és Tóth Péter művei lesznek hallhatók. (MTI) Mától látogatható A cseh és a szlovák modem festészet kincsei az 1907- től 1945-ig tartó időszakból című kiállítás a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermeiben. A tárlaton megtekinthető alkotások cseh és morva galériák gyűjteményéből származnak. Képünkön Josef Čapek Harmonikás című festménye látható (ČTK-felvétel) Márai Sándor és Tolnay Klári „kalandjának" írásos lenyomata az Egy ismeretlen költő verseiben „Bocsásson meg, szívem...” író és színésznő között nem mindig plátói a szerelem. Egyetlen példa a világirodalomból és az egyetemes filmművészetből: Arthur Miller és Marilyn Monroe. Szenvedélyes szerelem, legendás házasság. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ugyanez „magyar változatban”: Jókai Mór és Laborfalvi Róza a régmúltból. Egressy Zoltán (a Portugál szerzője) és Bertalan Ágnes (a Katona József Színház tagja) a mából. Harmadik példaként pedig egy sokáig titkolt, nagy szerelem: Márai Sándor és Tolnay Klári viszonya. A személyes megismerkedés 1945 őszén történt meg köztük. Akkor tűzte műsorára a Vígszínház Márai Sándor Varázs című darabját. A Kalandot és A kassai polgárokat évekkel korábban a Nemzeti játszotta, Tolnay Klári már akkor rajongott az író műveiért. A Varázsban - emlékezete szerint - „félmeztelenül, cirkuszi ruhácskában” egy varázsló médiumát alakította. Márai, noha akkoriban még Leányfalun élt, hiszen ott vészelte át Budapest ostromát, szülte naponta bejárt a próbákra. Érdekelte, miképpen lesz a művéből színpadi darab, s kíváncsi volt a színészek munkájára is. Reggel biciklire ült, s tízkor már ő is bent volt a színházban. Később beköltözött romos állapotban levő budai lakásába, s hajón járt át Pestre, mivel a pontonhídon csak katonák közlekedtek. A próbák remek hangulata mellett Tolnay Klári személye is erősen vonzotta. Márai Sándor nős volt, ám a próbák során ez sem gátolta abban, hogy egyre közelebb üljön a színésznőhöz, s már ne csak a darabról, a szerepéről, hanem személyes dolgaikról is mind mélyebben beszélgessenek. Tolnay Klári - valószínűleg az író feleségét tisztelve - sokáig még magának sem merte bevallani, mit érez Márai üánt. Egy 1993-as tévéműsorban a következőket mesélte Mészöly Dezsőnek: „... Nem is szerelem volt ez a részemről, hanem mint amikor a növendék azt hiszi, hogy szerelmes a tanáljába, vagy az egyetemi hallgató a professzorba. Es őbenne valóban volt egy ilyen távolságtartás...” virágot nem kell megszagolni. És közben még énrám is lehet gondolni.” Minő stílus, micsoda humor! A kézirat tíz versből álló költeményciklus volt. Egy „Ismereden kínai költő versei Kr. után a XX. századból”, előszóként „A fordító jegyzetével”. A versek írója s „fordítója” természetesen ugyanaz a személy volt: Márai Sándor. Ha tehát a színpadi próbák heteiben, az ebédek során vagy a szeles-hideg Duna- parti séták alkalmával valami rejtélyes oknál fogva nem derült volna ki, ezek a sorok egyértelműen egy nagy lánggal lobogó szerelemről beszéltek. Ä versek mondták ki azt, amiről mindketten hallgattak. „A versek magánügynek készültek - írja a fordító. - Nyomtatásban nem jelentek meg soha. Egyeden példányban vetette papírra a költő, valószínűleg a kedves modell számára, suta-ravaszul és ugyanakkor megjátszott kedvességgel és szenvedélyességgel, ahogy a költők ezt már szokták.” A kedves modell pedig az író haláláig úgy érezte, ő ezeket a sorokat, érzelmeket köteles átokban tartam. Nem is beszélt róluk, Fejér György utcai lakásában évtizedeken át féltve őrizte őket. 1994-ben aztán a Balassi Kiadó gondozásában megjelentek a versek és a levelek is. Tíz vers, nyolc levél. „Te fintorogsz s táncolsz a nép előttCsönd van körülöttem, téli délelőtt A zöldes ködben ládák, karcsú, ringó Jégtáblán állongó, sápadt flamingó...” Rövidke versek, és mégis oly gazdagok! Kérdeznek, kérnek, kérlelnek, könyörögnek, reménykednek, ígérnek, végleg elköszönnek. Mohorán jártam nemrég Tolnay Klári lányával, a Bécsben élő Rátonyi Zsuzsával. Ott, abban a festői Nógrád megyei kis házban beszélgettünk közönség előtt, amely tizennégy éves koráig meghitt otthona volt az édesanyjának, s ahol ma, Balia Istvánnak, a neves budapesti bőrésznek köszönhetően egy dús és értékes Tolnay Klári- gyűjtemény vátja az érdeklődőket. Ott láttam meg ezt az elegáns kis kötetet. Egy nagy író és egy nagy színésznő gyengéd kapcsolatának írásos emlékét. A próbák után - Márai kezdeményezésére - gyakran együtt ebédeltek. Ilyenkor „nagyon kedvesen oktatott engem. Tőle tanultam tisztelni és ismerni Krúdyt, Thomas Mannt, csodáltam választékos stílusát, nagy műveltségét... Én azt hittem, hogy a részéről is ez egy tanítóbácsis vonzódás, aztán kiderült, hogy ez tévedés volt. Bizony ő begurult ebbe a dologba. Finoman fejezve ki magam.” Begurult... ... bizonyára Tolnay Klári is begurult, hiszen mint később bevallotta, nagy izgalommal és erős szívdobogással ment minden randevújukra. S ahogy az egy lángolóan romantikus kapcsolatban lenni szokott, időnként rövidke levelek is születtek Márai tollából. „Igen nagy hatalom van most a Maga kezében. Számomra ez a tető, a vége valaminek: a boldogsá- gos tudat, hogy ez megtörténhetett és igaz. Mint akit kifizettek, mindent megkapott, érdemén felül. Ha most meg kell halni, egy szót nem szólhatok. Viszondátásra.” Vagy: „Úgy látszik, van egy felső határ, s eljutottam oda. Budán maradok, az kripta ugyan, de mégis jobb. Minden más úgy van és úgy lesz, ahogyan akatjuk - sajnálni nem kell, de segíteni szabad. Bocsásson meg, fáradt vagyok. Szívem, szívem.” És egy harmadik levél részlete: „Láthatom holnap? ... Ha valami közbejön, kérem, küldjön egy sort. De szívből remélem, hogy nem jön közbe semmi. Kezeit csókolom.” A Varázs bemutatója december 17-én volt. Néhány nappal később, december 22-én futár csöngetett Tolnay Klárinál. Csomagot vitt Márai Sándortól. Karácsonyi ajándékot. Amerikai cigaretta, külföldi konyak (1945-ben!), virág és kézirat. A használati utasításon a következő állt: „Az 1 csillaggal jelöltből kell rágyújtani, a 2 csillaggal jelöltből kell inni hozzá, a 3 csillaggal jelöltből olvasni hozzá. A Az album hallgatása során számtalan kérdés merült fel e sorok szerzőjében, amelyeket valószínűleg csak maguk a zenészek tudnának megválaszolni Zorall, a titokzatos zenekar: Randalíra PUHA JÓZSEF Az a baj, hiába halogattam a CD bemutatását, okosabb nem lettem. „Normális esetben” a lemezt hallva kialakul bennem valamiféle kép az előadóról, még akkor is, ha korábban hírből sem ismertem. Az eddig megjelent két Zorall-anyag meghallgatása után azonban sokféle kép rajzolódott ki, és férfiasán bevallom: gőzöm sincs, melyik a valódi. A Zorall egy szupergrupp. Amolyan hobbizenekar-szerűség. A zenészeket jól ismerhetjük megszűnt és mindmáig létező együttesekből, esedeg különböző háttérprodukciókból. Tehát mindegyiküknek van fő állása. Nagyok az elvárásaim az ilyen formációkkal szemben, és ritkán csalódom - annál az egyszerű oknál fogva, mivel ezek nem „megélhetési együttesek”. Szinte önmaguk szórakoztatására játszanak, nem akarnak megfelelni kereskedelmi szempontoknak, az esetek többségében mindentudó producerek sem állnak a sarkukban, és mindez pozitív hatással van a végeredményre: a zenészek nyitottab- bak, kísérletezőbbek, és ezáltal hitelesebbek is. A Zorall ugyan az elmúlt egy-két évben kinőtte ezt a kategóriát, de az új dalain is érződnek az üyesfajta zenélés előnyei. Aztán lehet, nem is az örömzenél- getés hozta össze a srácokat, hanem előre megfogalmazott, világ- megváltó célokkal vágtak bele a közös munkába. Ez az első rejtély, amire a CD nem ad választ. Barbaró Attila, Bonyhádi Bálint, Hangyássy László, Szendrey Zsolt és Weisz László 2002-ben alapították meg együttesüket. 2004-ben megkapták „Az év felfedezettje” kategóriában az egyik legpatinásabb magyar rockzenei elismerést, az Arany Nyű-díjat. Előző év decemberében jelent meg első albumuk Nem csak a húszéveseké a világ címmel. Rátérve a zenére, megpróbálom vázolni a bennem kialakult eklektikus képet. Már a stílus meghatározásával gondjaim vannak. Nem tudom, minek nevezzem. Amikor meghallottam, hogy a Randalírát jelölték a szombaton kiosztásra kerülő Fonogram-díj valamelyik kategóriájában, gondoltam, megnézem, melyikben, és megoldódik a problémám. Tévedtem. Az év magyar rockalbumára jelölték. Az korábban is nyüvánvaló volt, hogy ez rockzene, a szűkítéssel van a gond. Mert ez összetett meghatározás, olyan, mint a gasztronómiában a tésztaféleségek. Több stílus is eszembe jutott: piszkos rock8íroll, hardcore, poprock-pa- ródia... Ha azt vesszük, mindegyik igaz, ám egyik sem az igazi. Javaslom, az utóbbi megnevezést inkább felejtsük is el, mert megtévesztheti a kedves olvasót, és Irigy Hónaljmirigy-szerű zenekarra fog gondolni, főleg, ha hozzáteszem, hogy a Zorall szintén hozott alapanyagot használ: átdolgozásokat készít. A rockerek csak ritkán kontárkodnak bele a dalszövegekbe, legfeljebb az a közös a két együttesben, hogy a szupergrupptól sem áll távol a viccelődés. És máris itt a következő problémám. Nem is biztos, hogy a Zorall szórakoztatni akar a szó szoros értelmében. A végeredményt nevezhetjük kissé brutális, mégis komoly átdolgozásoknak is. És ennek kapcsán újabb kérdés fogalmazódik meg. Nem tudni, kigúnyol- ják-e vagy tisztelegnek az eredeti előadók előtt, amikor mondjuk ismert nemzetközi rockdalok riffjeit a közel- és a régmúlt magyar popslágereihez keverik. Ráadásul ezt profi módon teszik. Az első albumon például Szűcs Judith felvételét, a Táncolj még! címűt az AC/DC Thunderstuck című slágerével párosították, míg Uhrin Benedek bácsi Rebekája kis motörheades ízt kapott. A szakma mindenesetre komolyan vette őket, az első lemez tavaly márciusban újabb Arany Nyíl-díjat hozott az együttesnek „Az év lemeze” kategóriában. A fiúk a második korongon ott folytatják, ahol az elsővel abbahagy- t á k. N é - hány név, akik előtt tisztelegnek, vagy görbe tükröt állítanak (?): Bonanza Banzai, Dolly Roll, Dr. Beat, Manhattan, Máté Péter, Piramis, Szandi, Záray-Vámosi... (Külön dicséret ü- leti azt a személyt, aki ennyi dalhoz megszerezte a jogokat.) Á kettősség a Randalíra egyeden új felvételében is fellelhető. Az Aludj csendesen Király! első változatában kiparodizálják mindenki Jimmyjét, elsősorban a kis előjátékkal, a második változat pedig már úgy szólal meg, mint egy igazi emlékdal. A zenei alapokban ezúttal kevesebb az ötietesség, viszont nem is hiányzik belőlük. Végig az volt az érzésem, hogy a fölös energiájukból hozták össze a lemezt, közben igazán nagy dolgokra azért nem vállalkoztak, mert azt a fő zenekaruknak tartogaiják. De nem kizárt, hogy tévedek. Elképzelhető, ez volt a cél, és nem több. Fontos megemlíteni a dalok közti elsőrangú összekötő szösszeneteket és a zseniális mixelést. Végezetül ünnepélyesen ledobom a terhet a vállamról, a beazonosításokat és meghatározásokat a CD-hez kedvet kapott olvasóra hárítom. Szerintem önökben is hasonló kép alakul ki erről a kellően titokzatos, de az is lehet, inkább túlságosan is egyszerű anyagról és csapatról.
