Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-18 / 14. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 18. Kultúra 9 A Brokeback Mountain és A nyughatatlan gyűjtötte be a legtöbb Arany Glóbuszt a hétfő esti díjkiosztó gálán A meleg cowboyok futama A meleg cowboyok tragikus románcáról szóló Broke­back Mountain című filmet négy Arany Glóbusszal dí­jazta a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége a Los Angeles-i Beverly Hűtőn báltermében hétfő este megtartott 63. díjkiosztó gálán. A nyughatatlan (Walk The Line) című, Johnny Cashről szóló film- biográfia három Arany Gló­buszt nyert. AATl-TUDÓSÍTÁS Az Oscar-díj „előfutárának” is te­kintett díjat a Hollywoodi Külföldi Tüdósítók Szövetségének a tagjai ítélik oda szavazással. Az amerikai-tajvani Ang Lee filmje, a Brokeback Mountain a drámai kategória legjobb filmjének járó Arany Glóbuszon kívül a ren­dezésért, a forgatókönyvért, vala­mint a legjobb eredeti filmdalért (A Love That Will Never Grow Old) is megkapta a földgolyót mintázó, filmszalaggal körülölelt arany gömböt. A Golden Globe nyertesei a ta­pasztalatok szerint jó eséllyel néz­hetnek két hónappal később az Os­car-díj elébe is. (Ang Lee Tigris és Sárkány című filmjével már büsz­kélkedhet egy Oscar-díjjal.) A más­ságát eltitkoló két cowboyfiú több évtizedet átívelő története (a film Velencében fődíjat nyert) olyan al­Anthony Hopkins kapta a legen­dás hollywoodi rendezőről, Cecile B. DeMille-ről elnevezett életmű­díjat Reese Witherspoon és Joaquin Phoenix a legjobb női, illetve a legjobb férfi főszereplő a a vígjáték/musical kategóriában kotásokat utasított maga mögé, mint Az elszánt diplomata (The Constant Gardener) című krimi, az egyesült államokbeli kommunista- üldözés időszakáról szóló Jó éjt és sok szerencsét (Good Night, and Good Luck) című, George Clooney rendezte alkotás, az Erőszakos múlt (A History of Violence) című gengszterfilm és Woody Allen Meccslabda (Match Point) című filmje. A nyughatatlan című, Johnny Cashről szóló filmbiográfia három Arany Glóbuszt vitt el a vígjá­ték/musical kategóriában: a leg­jobb filmnek járó díjat, valamint a June Carter countryénekest alakító Reese Witherspoon és a Johnny Casht alakító Joaquin Phoenix a legjobb női, illetve a legjobb férfi főszereplő díját. A nyughatadan megelőzte a második világháború idején Londonban játszódó Mrs. Henderson Presents című filmet, a kosztümös Büszkeség és balítéle­tet, A producerek (The Producers) című musicalt, és a The Squid and The Whale című, egy válás történe­tét bemutató filmet. Felicity Huffman a legjobb női fő­szereplő a drámai alkotás kategó­riában A drámai alkotás kategóriában Felicity Huffman kapta a legjobb női főszereplőnek járó kitüntetést: a Transamerica című filmben egy transzszexuális férfit alakít, aki a nemet váltó műtétre készül. A legjobb férfi főszereplő Arany Glóbuszát a drámai kategóriában A Brokeback Mountain producere, James Schamus (balról), társ-forgatókönyvírója, Diana Ossana és rende­zője, Ang Lee (CTK/AP- és SITA/AP-felvételek) Philip Seymour Hoffman a legjobb férfi főszereplő a drámai kategóri­ában Philip Seymour Hoffman nyerte el a Capote című film címszerepéért. A film arról szól, hogyan írta meg Truman Capote Hidegvérrel című könyvét. A legjobb külföldi film kategóri­ában a Mennyország most című, Hany Abu-Assad rendezte palesz­tin film kapott Arany Glóbuszt. A film két barátról, két, öngyilkos merénylet végrehajtására kisze­melt palesztin fiatalemberről szól. Anthony Hopkins megkapta a le­gendás hollywoodi rendezőről, Cecile B. DeMille-ről elnevezett életműdíjat. George Clooney a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Arany Gló­busszal vigasztalódhatott: a Sziriana (Syriana) című filmben a közel-keleti kőolajért folyó hatalmi játszmában egy CIA-ügynököt ala­kít. A legjobb női mellékszereplő­nek Rachel Weisz színésznőt vá­lasztották a hollywoodi külföldi tu­dósítók Az elszánt diplomata című, John le Carré regénye alapján ké­szült filmben nyújtott alakításáért. A legjobb ereded filmzenéért az Egy gésa emlékiratai (Memoirs of a Geisha) kapott Arany Glóbuszt. A légjobb tévésorozat a dráma kategóriában a Lost (Eltűntek), a vígjáték kategóriában pedig a Szü­letett feleségek (Desperate House- wifes) lett. A tévéprodukciók kö­zött a legjobb színésznő a dráma kategóriában Geena Davis lett, aki az amerikai elnököt alakítja a Commander in Chief (A főparancs­nok) című tévéfilmben. A rendezvény televíziós közvetí­tését mintegy 150 ország televízió­ja vette át. RÖVIDEN Tiszteletbeli Oscar-díj Altmannak Hét sikertelen jelölés után az idén átveheti a hőn óhajtott Oscar-dí- jat a 80 éves Robert Altman amerikai filmrendező: a Filmakadémia közölte, hogy Tiszteletbeli Oscar-díjjal (Honorary Award) tüntetik ki. A rendező az indoklás szerint az Oscart kreatív alkotó tevékeny­ségével érdemelte ki, „amellyel filmeseket és nézőket egyaránt ins­pirált”. A díjat március 5-én a hagyományos hollywoodi Oscar- gálán adják át. Hosszú pályafutása során Altman 86 filmet forga­tott, harminckilencet gyártott és 37 forgatókönyvet írt. Rendező­ként öt, producerként pedig két alkalommal jelölték Oscar-díjra, de egyeden esetben sem ítélték oda neki. (MTI) Alain Delon „Díva”-díja Alain Delonnak ítélték oda az idei német „Díva” díjat. A hetven­éves sztár január 26-án veheti át a pénzbeli jutalommal nem járó médiadíjat a müncheni Deutsches Theaterben. Legutóbb a Nadja és Walter Tiller színészházaspár kapta ezt az „életműdíjat”. A ko­rábban német videodíjként ismert kitüntető elismeréssel kiemel­kedő művészi teljesítményeket, továbbá a film, a zene, a DVD és a televíziós filmek terén elért közönségsikert jutalmazzák. (MTI) A The New York Times méltatta Tarr Béla filmjét A megbabonázó élet MTl-TUDÓSÍTÁS Hat napon át vetítették New Yorkban a Modem Művészetek Múzeumában (MoMA) Tarr Béla 1994-ben készült 420 perces, Sá­tántangó című filmjét. A Kraszna- horkai László regényéből készült filmről és az alkotóról a The New York Times írt méltatást. „Lehetne persze néhány más dol­got is csinálni a 420 perc alatt, ameddig Tarr Béla remekműve, a Sátántangó tart. Például elkövethe­tünk lassú szellemi öngyilkosságot a Mindenki szereti Raymondot cí­mű sorozat 14 epizódjának megte­kintésével. Ez a magyar film a kor­társ művész azon ritka alkotásai­nak egyike, amely koncentrált oda­adást követel a közönségtől: az idő luxusát” - írta Manohla Dargis, a tekintélyes amerikai lap kritikusa. Dargis a Sátántangó nyitójelene­tét idézve megállapítja: „Tarr e bur- jánzóan lassú léptű jelenetet egy hosszú beállítással filmezi, csodála­tos szerkesztéssel és gazdagon ár­nyalt fekete-fehér tónusokkal, hogy megtalálja a szépséget műiden nyomorult és mondén szegletben.” A film szerkezetéről szólva kiemeli a tangóstruktúrát, amit a rendező az eredeti könyvből vett át: „hat lé­pés előre, hat lépés hátra”. „Ez emeli ki a város lakóinak rituális előremozgás-hiányát. Először lá­tunk egy alkohol áztatta kocsmai táncot egy kívülről beleső emberrel együtt. A jelenet meglehetősen ne­vetségesnek látszik. Később, ami­kor a szereplő öngyilkosságot követ el, a mulatság az elkárhozottak tán­cává válik.” A lap idézi Tarr Bélának a Ki- noeye című internetes újság szá­mára adott interjúját, amely sze­rint a mai nemzedék képes követni az információ logikáját, a történet logikáját, de az élet logikáját nem. „A Sátántangóban az élet hol szép, hol groteszk, de mindig megbabo­názó. Az univerzum e mocskos zu­gában férfiak és nők egymástól ra­bolnak, meglesik a szomszédokat, járkálnak (sokat), és beleisszák magukat a feledésbe” - írta az amerikai lap kritikusa, aki szerint a történetet lehet a kommunizmus összeomlásának és a kapitalizmus hamis ígéretének allegóriájaként értelmezni. Külön felhívja a figyel­met arra, hogy a hosszú, kevés párbeszéddel tarkított jelenetek­ben Tarr milyen ragyogóan bánik a hanggal, például egy légy züm­mögésével, egy kövér ember rit- musos zihálásával vagy három, lépcsőt mászó férfi lépteinek szin- kópás hangjaival. Üvegtigris 2. - a helyszín, a hangulat nem változott A lúzerek megint beszólnak MTl-ÉRTESÜLÉS Rudolf Péter filmjét, az Üvegtig­ris 2.-t holnaptól tűzik műsorra a magyarországi mozik. Az első Üvegtigris négy év óta közönség­film már, amely a tóparti rozoga büfé világával, sikertelen vállalko­zóival és vendégkörével groteszk optikán át láttatja a magyar való­ság egy szeletét. Ez a színész-ren­dező célja az újabb történettel is. Egyre több színész vállalkozik ren­dezői munkára, s újabban a film- rendezést is sokan kipróbálják - több-kevesebb sikerrel. A sikeresek közé sorolható Rudolf Péter, akinek második filmje, az Üvegtigris 2. a filmszínházak januári újdonsága. Méghozzá rekord mennyiségű kó­piával, mindjárt 37 moziban játsz- hatóan. Az Üvegtigris első történetét a 2001-es bemutató óta több mint 150 ezren látták moziban, és a film dvd-változata is igen népszerű. Ta­lán ezért is kísérte az Üvegtigris 2.-t már megjelenése előtt fokozott ér­deklődés. Olyannyira, hogy illegá­lisan, kalózlemezeken már hetek­kel ezelőtt terjesztették, kiváltva a rendező tiltakozását. A premier előtt Rudolf Péter el­mondta, hogy miért is fogtak hozzá a film második részének forgatásá­hoz: „Bejött az Üvegtigris. Közön­ségfilm lett. Rajongói klubok ala­kultak, a film bemondásai szálló­igévé váltak. Ezt követően gondol­tunk arra, hogy folytatni kellene. A laza, humoros helyzetekre, a sze­replők egyéniségéből adódó komi­kumra épülő első rész után még na­gyon sok ötletünk maradt. Hiszen abban nem a történet, hanem a hangulat, a filing volt meghatáro­zó. Hozzáláttunk az újabb forgató- könyv megírásához. Négy készült el, melyeket közösen írtunk Buss Gábor Olivérrel, és ez az ötödik, ami végül is megvalósult.” Most van viszont történet, noha a helyszín, a szereplők és a hangu­lat nem változott. A tinnyei határ­ban, a lepusztult tóparti büfé, az Üvegtigris környékén és körül fo­rog a sztori. A büfé létét egy lakó­park építési terve fenyegeti. Amúgy minden maradt a régiben. Megint itt van a hat lúzer, a sikerfilm hősei: Rudolf Péter (Lali), Reviczky Gábor (Gaben), Csuja Imre (Csoki), Gás­pár Sándor (Róka), Szarvas József (Cingár) és Horváth Lajos Ottó (Sanyi). És újra hallhatunk siker­gyanús beszólásokat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom