Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-11 / 8. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 11. Kultúra 9 Ha Daniék okosan irányítják pályájukat, akár hosszú távon is az élmezőnyben maradhatnak Torres Dani és a Veni Styx Ismerek egy-két lemezcéges szakembert, tudom, ho­gyanjár az agyuk, ezért hadd közelítsem meg Tor­res Dani esetét az ő szem­szögükből. Miután bejutott a Megasztár döntőjébe, már nyilvánvaló volt, bármikor szavazzák ki, karrierje biz­tos alapokra került. PUHA JÓZSEF Hangi adottságok tekintetében hátul kullogott, ennek ellenére hatalmas előnnyel indult társai­val szemben. Az ilyen karaktere­kért ölre mennek a kiadók, a leg­nagyobb pénzkötegek ugyanis mögöttük bújnak meg. A szak­mabeliek tudják, nem feltétlenül a versenyben tökéletesen telje­sítők és legtovább bennmaradok a leginkább eladhatóak. Manap­ság a tehetség önmagában rit­kán adja el a produkciót. Bármennyire is sajnálatos jelenség, de a tehetséget be kell csomagolni. A sármos vagy egy érde­kes külső, esetleg a sze­rethető jellem erre a legtökéletesebb. Dani ebből a szempontból telitalálat. A gyerekes csibészséget takaró macsós külsejével pillanatok alatt több száz tinilányt állí­tott maga mellé. És a tinik a legfanati­kusabb rajongók, rájuk építhető a karrier - leg­alábbis egy ide­ig. Ráadásul ki­forrott egyéniségé­hez eredetiség is társul, már a kezdet kezdetén be lehetett azo­nosítani, nem utolsósorban az ál­tala képviselt latinos stílusnak nagy piaca van Magyarországon. Dani tehát afféle aranybánya, és ez kedvező pozíciókat teremtett a részére. Neki is szüksége volt kiadóra, ám sokkal inkább a ki­adóknak volt szükségük rá. Sze­rencsére belátta, hogy lépése­lőnyben van, és nem kötött feles­leges kompromisszumokat. Még azt is elérte, hogy ne szólóéne­kesként adja ki lemezét, sike­réből a cimboráknak is juttatott, utat nyitott a zenekarának. A CD- borítón ugyan ő van az előtér­ben, és ez azt a látszatot kelti, hogy a többiek amolyan háttér­muzsikusok, a nevét is nagyobb betűkkel írták ki a zenekar fölé - de egyértelmű, ez a jobb eladha­tóság végett történt, és szőrszál- hasogatás volna ebbe belekötni. Dani csak a fotón emelkedik ki társai közül, az albumhoz min­denki hozzátette a tudását, és hallatszik, hogy egymásra van­nak utalva. Az anyag egy össze­szokott csapat munkája. A leg­több dalt az énekes írta egymaga vagy valakivel, kettőt Németh Balázs, hármat Süveg Mátyás ­anyag, amellyel az a legnagyobb baj, hogy a dalok külön-külön el­mennek, együtt mégsem. Az in­duló felvétel, az EuroPunk zseniá­lis. Zeneileg és szövegileg egya­ránt. Azt az éles kontrasztot fogal­mazza meg, amely a Megasztár nyújtotta hamis népszerűség és a valóság között húzódik - álmunk­ban játszhatunk a megtelt Wemb­leyben, a valóság azonban csak egy bár, amely nincs is tele. Kide­rül a dalból az is, mire számítha­tunk a továbbiakban: egy stílusra, amit East-EuroPunk-Rock’n’Roll- nak neveztek el. És ezzel a stílus­sal van a gond. Túlságosan sok alapanyagból tevődik össze. Punk, grunge, metál, rock, reg­gae, funky, drum’n’bass - s min­dehhez három nyelv:*magyar, an­gol, spanyol társul, ez túl sok. Mintha Dani azzal a céllal vonult volna be a stúdióba, hogy a have­rokkal megmutatja, mit tud még, ami a Megasztárban nem derült szerintem, ez utóbbiak viszik a prímet. Helyet kapott rajta két átdolgozás is: a Fumemos Un Cigarillo és Manu Chao szer­zeménye, a Mr. Bobby. S hogy milyen a Versus című al­bum? Jó, hallgatható, ajánlható, de korántsem hibáüan. Egy újabb (derülhetett) ki. Megint bebizo­nyosodott, felesleges nagy szele­tet hasítani, mert a kicsi jóval több. A szövegvilággal minden rendben: a laza, őszinte szövege­ket olykor jó adag irónia és lá­zadás jellemzi. Hogy hősünk nem tökéletes hangú előadó, az ezúttal is kiderül, a magasabb tartomá­nyokban jól hallható, és néhol tel­jesen szabadjára engedi a hang­ját. Ha a zenei összkép jobb lenne, ez utóbbi kevésbé zavarna. A lemez - elsősorban a koráb­ban vázoltakból kifolyólag - népszerű, ott van az eladási lis­tán, az élmezőnyt is megjárta, valószínűleg sok tinilány ezt ta­lálta a karácsonyfa alatt, biztos örültek is neki, aztán már kevés­bé, de ez rendben van, hiszen a zene nem elsősorban őket céloz­za meg. A neheze most jön, a ze­nészeknek meg kell szólítaniuk egy másik korosztályt, pontosab­ban egy csoportot, amelybe fia­talok és idősek egyaránt beletar­toznak. Az igényesebb zene híve­it. Ehhez elengedhetetlen a túl­ságosan eklektikus East-Euro- Punk-Rock’n’Roll leszűkítése, s ha Dani az énekhangján is csi­szol picikét, nem lesz gond. Az igényesebb zenerajongók jön­nek maguktól. Shane Black sajátos módon gyúrja és formálja át a krimit: abszolút nem szokványos az, amit nála látunk Durr, durr és csók - és durr TALLÓSl BÉLA Van, aki esküszik rá, hogy Sha­ne Black mozija, a Durr, durr és csók bombafilm. Igen, minden­képpen valami extra. Ám ahhoz, hogy érezzünk valami „robba­nást” a Durr, durr és csók nézése alatt, nem árt, ha tudunk ango­lul, és nem kell olvasnunk a feli­ratokat. A Black-opus esetében ugyanis már önmagában nagy teljesítmény, ha a gyorsan váltó feliratokat maradéktalanul végig tudjuk olvasni, mivelhogy na­Robert Downey Jr. és Val Kilmer gyón sok és rettentően pergő a • dialógus, s hozzájön még a nar­rátor szövege is. Úgyhogy nem kell feltétlenül diszlexiásnak len­nünk ahhoz, hogy helyenként le­csússzunk egy-két poénról. A szöveg nem teljes értése nélkül viszont könnyen meglehet, úgy jövünk ki a moziból, hogy az sik­kad el számunkra, ami Shane Black filmjeinek a sajátja: a pa­zar párbeszédek és a újszerű jele­netek. Mivelhogy választanunk kell: vagy olvasunk, vagy nézzük a képeket. És Black saját rende­zésű mozijában lenne, vagy van mit nézni is... nemcsak olvasni. Shane Blacket eddig forgató­könyvíróként ismerhették a kri­mikedvelők: az ő forgatókönyve alapján készült Halálos fegyver olyan siker volt, hogy négy foly­tatást is megért. Most nemcsak megírta az alapul szolgáló szöve­get, hanem a rendezést is vállal­ta. Black különös stílusjegyeivel műfajújító. Képtelennél képtele­nebb ötletekkel, röhögtető baná­lis momentumokkal dolgozik. Csupán két példát hoznék most fel. Elég egy ajtóbecsapás során leszakított ujj, amely többször felbukkan a filmben, végül egy kutya szájában köt ki: Black ez­zel az ujjmotívummal jó néhány eredeti-bizarr helyzetek teremt, amelyeken a néző csak ámul. Az ezerszer látott üldözéses jelenet­sort is meg tudja újítani, fel tudja dobni egy kis bizarrsággal: autós hajsza közben a főhős egy hídról zuhan lefelé, ám a földre esést el­kerüli, mert elkapja egy koporsó­ban fekvő halott lelógó kezét - a koporsó a halottal ugyanezen ül­dözés során már korábban meg­akadt a hídpilléren. Tipikusan Shane Black-i elem vagy eszköz ez. Az, hogy egy abszolút felfoko­zott, feszült helyzetben, amikor a néző megemelkedett pulzus­számmal mered a vászonra, hir­telen bedob egy feszültségoldó, humoros motívumot, amelytől a bennünk lévő feszültség szintje azonnal mélyre zuhan, s úgy érezzük magunkat, mintha egy bungee jumping ugrást hajtot­tunk volna végre. Képtelen és va­lós helyzetek szokatlan - újfent csak ezt a szót tudom használni -, bizarr vegyítésével sokkol: pél­dául egy korábban kinyírt, halott figura egy új helyzetben ismét megjelenik, természetesen életre kelve. Shane Black sajátos módon gyúrja és formálja át a krimi műfa­ját. Mintha a krimiparódia karika­túráját rendezné meg. Mozijában a krimielemek úgy kerülnek egy­más mellé, mint ahogy a szürrea­lizmusban találkozik a boncaszta­lon a varrógép és az esernyő. így lehet, hogy egy bűnügyi film zsa­ruszerepére kiválasztott amatőr, aki egyébként egy balszerencsés piti kis bűnöző, Harry Lockhart (Robert Downey Jr.), valamint egy brutális vadarcú zsaru, aki egyébként meleg, Gay Perry (Val Kilmer) találkozik egy tó fenekén. Ebből már csakis extra sülhet ki. Az, aki szereti a fura, eddig nem látott, mellbevágó dolgok keveredését, érzelmi hullámzá­sokat átélve jön ki a Durr, durr és csókról. Vagyis annak bomba... és durr! (Képarchívum) RÖVIDEN A Golden Globe legfőbb esélyese A Brokeback Mountain című, Ang Lee rendezte, Golden Globe- díjra esélyes filmet a hollywoodi producerek és forgatókönyvírók is jelölték saját díjaikra. A két homoszexuális cowboy szerelmi drá­mája ezzel tovább növelte esélyeit, hogy több Oscar-díjra is jelöl­jék. A Producerek Szövetsége (PGA) és a Forgatókönyvírók Szö­vetsége (WGA) a jelöléseknél figyelmen kívül hagyott olyan drága produkciókat, mint a King Kong, és Steven Spielberg München című filmje. Decemberben a Brokeback Mountain már hét jelölést söpört be a január 16-án Los Angelesben kiosztásra kerülő Golden Globe-ra. Az Oscar-díj jelöltjeit január végén teszik közzé. (MTI) Félhomály Craig Rosenberg hitchcocki thrillerében Rachel Carson (Demi Moore), a sikeres re­gényírónő élete darabokra hul­lik, mikor hétéves kisfia egy szerencsétlen balesetben vízbe fullad. Az asszony egy távoli, skót halászfaluban keres mene­déket, ám pihenés helyett egy szörnyű gyilkossági ügy kellős közepén találja magát: Külö­nös látomásai lassan az őrület határára sodorják, ahol már nincs határ a valóság és a kép­zelet között... Rendezte: Craig Rosenberg (Angol-német thriller) John Stewart vezeti az Oscar-gálát John Stewart, a híres amerikai komikus fogja vezetni az Oscar- díjátadó gálát Los Angelesben március 5-én - jelentette az ameri­kai filmakadémia. Az Egyesült Államok-szerte népszerű 43 éves Stewart először vezeti majd a filmvilág legrangosabb kitüntetési ünnepségét. A komikusnak nem új a feladat, mert házigazda volt a Grammy zenei díjak átadásán 2001-ben és 2002-ben. A színész a Comedy Central kábeltévé The Daily Show with John Stewart című műsorát vezeti, egy egész híradót maga ad elő. Ezért kétszer vehette át a tévés műfaj legrangosabb díját, az Emmyt, legutóbb 2005-ben. Tavaly Chris Rock filmes komikus vezette az Oscar-gá­lát, de idén visszaadta a feladatot azzal, hogy ő nem tud „herciges- kedni”, ő az utca emberének a nyelvét ismeri. (MTI) Több mint száz díj magyar filmeknek 2005-ben A Sorstalanság áll az élen MTl-HÍR Száznégy külföldi fesztivál- és nyolc életműdíj öregbítette a ma­gyar filmalkotók jó hírét világszerte 2005-ben; a játékfilmek körében a legtöbb, tizenkét „trófeát” Koltai Lajos Sorstalansága szerezte. Több komoly elismeréssel jutal­mazták Fliegauf Benedek Dealer, Pejo Róbert Dallas Pashamande, Gauder-Novák Nyócker! című alko­tását, valamint Mundruczó Kornél Johanna című operafilmjét is. Ne­ves nemzetközi filmfesztiválokra kapott meghívást ezenkívül Mészá­ros Márta A temetetlen halott és Gárdos Péter A porcelánbaba című alkotása. A rövidfilmes mezőnyből Kenye­res Bálint Before Dawn című műve emelkedik ki tizenegy, külföldön elnyert díjával; a világot járt alko­tás a napokban kerül a mozikba, és a legendás Sundance Filmfesztivá­lon is versenyez január végén. A dokumentumfilmek közül Ko­csis Tibor Új Eldorádója hódított a legsikeresebben; a 2004-es alkotás tavaly mintegy húsz fesztiválon szerepelt és öt díjat nyert el. Az animációk közül M. Tóth Gé­za Maestro című munkája aratott, tizenegy külföldi díjjal tért haza. A nemzetközi filmes rendezvé­nyek Szabó István, Jancsó Miklós és Tarr Béla rendezők munkássága előtt tisztelegtek életműdíjakkal Moszkvától Szentpéterváron, Ber­linen és Cannes-on át Sevilláig. A filmes szövetség csaknem 2700 alkalommal nevezett be ma­gyar gyártású játék-, rövid-, doku­mentum- és animációs filmeket több mint 400 nemzetközi feszti­válra és a „hetedik művészeti ág” különböző rendezvényeire. A neve­zésekből 998 alkalommal hívtak meg a nemzetközi seregszemlék programjukba magyar alkotásokat - ez több mint háromszorosa a tíz évvel ezelőtti, 1995-ös 300 feszti­válszereplésnek. A meghívott magyar alkotások közül 233 vehetett részt Európa, Amerika, Ázsia és Afrika különféle filmfesztiváljainak versenyprog­ramjában. Pejo Róbert Dallas Pashamande című filmjének árván maradt gyer­mekhőse (Képarchívum)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom