Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-11 / 8. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 11. www.ujszo.com /; : a RÖVIDEK Műsorváltozás a Thália Színházban A kassai Thália Színház igazgatósága ezúton értesíti kedves nézőit, hogy a 2006 januárjára tervezett Szomory Dezső: Hagyd a nagypapát című vígjáték bemutatója és előadásai technikai okokból elmaradnak. A színház Siegfried Geyer - Kätscher Rudolf: Gyertyafény keringő című zenés vígjátékát tűzi műsorra, amelynek bemutatója 2006. február 9-én lesz. A darab rendezője Moravetz Levente. A bérletek erre az új időpontra és előadásra érvényesek. A bérletes előadások időpontjairól a színház a szokásos módon értesíti közönségét. Határon túli magyar fesztivál Győr. A határon túli magyar összművészeti fesztivált az idén negyedik alkalommal tartják Győrött, a január 19-e és február 2-a között sorra kerülő programot a tradíciók tisztelete jegyében rendezik. A szervezők törekvése, hogy a határon túlról érkező magyar művészeknek fórumot teremtsenek a bemutatkozásra az anyaország közönsége előtt. A fesztivált erdélyi, székelyföldi, csallóközi és kanadai alkotók fotó-, festmény- és grafikai kiállítása nyitja meg január 19-én, amelyek február 2-áig látogathatók. A programot könyvbemutatók és előadások gazdagítják. (MTI) Az Újvidékről ellopott képek néhány ezer eurót érnek Nem tekinthetők eredetinek MTl-TUDÓSÍTÁS Belgrád. Nem tekinthetők eredeti Rembrandt- és Rubens-fest- ményeknek azok a képek, amelyeket vasárnap loptak el az újvidéki Városi Múzeumból, így a művek nem néhány millió, hanem legfeljebb néhány ezer eurót érnek. Az RTS szerbiai állami televízió hétfőn este jelentette, hogy az újvidéki múzeumból ellopott, eredetileg Rembrandtnak és Rubens- nek tulajdonított képek valószínűleg nem eredetiek, nincsenek hitelesítve, és nem szerepelnek a két mester műveit tartalmazó „világkatalógusban” sem. Vasárnap reggel két fegyveres rabló négy festményt vitt el az újvidéki múzeumból. Drago Njegovan múzeumigazgató azt állította, hogy az ellopott képek közül a legértékesebb a 2,5 millió angol fontot érő Rembrandt-alko- tás, amelyet saját apjáról festett a németalföldi művész. Elrabolták Rubens Seneca portréja című alkotását, valamint Francesco Mola olasz festő egyik tájképét is. Lába kelt továbbá egy XVI. századbeli ismeretlen németalföldi művész Krisztus feje című festményének. Njegovan nem kívánta kommentálni az RTS hírét. Mint mondta, a Szerbiai Nemzeti Múzeum illetékes szakértői bizottságának kell állást foglalnia a Rembrandt- és a Rubens-kép eredetiségéről. Nikola Kusovac, a múzeum szakértője viszont megerősítette, hogy az ellopott festmények nem rendelkeznek „tiszta pedigrével”, ezért nem is tekinthetők eredetieknek. A Dnevnik című újvidéki napilap idézi tegnap Kusovacot, aki megerősíti, hogy a szóban forgó képeket nem hitelesítették, a festmények nem találhatók meg a nemzetközi katalógusokban sem. Amennyiben e két festmény a nagymesterek „műhelyében” vagy „környezetében” készült, úgy értékük egyenként legfeljebb tízezer, nem pedig több millió euróra becsülhető. A belgrádi szakértő azt sem zárja ki, hogy a két festményt valójában a bécsi művészeti akadémia diákjai festették a XVIII és a XIX. században. Számukra ugyanis kötelező volt, hogy tanulmányaik végén lemásolják valamely németalföldi nagymester remekművét. Kusovac szerint a tolvajok „amatőrök” lehettek, és a képeket valószínűleg egy szemetes konténerben találják meg a rendőrök, mivel a bűnözők rájönnek arra, hogy sehol sem tudják eladni a lopott műtárgyakat. George Clooney Julia Robertstől vehette át a Freedom Award díjat hétfőn Santa Monicában, ahol a filmkritikusok díjait (Critics Choise Award) adták át. A legtöbb elismerést, összesen hármat a homoszexuális cowboyok románca, a Brokeback Mountain gyűjtötte be, amelyet rendezőként Ang Lee jegyez. (AP-felvétel) F. Kováts Piroska műfordító vall pályájáról, hivatásáról, munkamódszeréről, kedves könyveiről Nyelvi kihívások igézetében (Somogyi Tibor felvétele) A műfordítók általában nem állnak reflektorfényben. Ők maguk sem szeretnek nagyon az előtérbe tolakodni, mert hiszen ők „csupán” valaki másnak a szavait, gondolatait tolmácsolják. Igazuk lenne? Hiszen ahhoz, hogy valaki jó fordító legyen, „csak” kiváló nyelvismeret, gazdag szókincs, nyelvi találékonyság, sokrétű tájékozottság, precizitás, türelem, kitartás kell. Ami F. Kováts Piroskának, tapasztalt hazai műfordítóink egyikének is sajátja. MISLAY EDIT Tapasztaltat írtam, mert valahogy nem illik F. Kováts Piroskához a nagy „öreg” kifejezés. Mert annak ellenére, hogy a 68. évében jár, hihetetlenül fiatalos életkedv sugárzik belőle, és bár mint mondja, az egészsége rendetlenkedik, ma is munkával telnek napjai. „Ahogy Tőzsér Árpád szokta mondani: hála istennek van mit csinálni” - jegyezte meg ennek margójára. Hogy mi jellemzi még F. Kováts Piroskát? A fiatalos életkedv mellett közvetlensége, kedvessége, szerénysége és derűje. „Gyerekkorom óta nagy álmom volt, hogy fordíthassak” - mondta. Emellett egy időben a nyelvészet is nagyon vonzotta. „Óriási élmény volt számomra, amikor szlovák alapiskola után (hiszen voltak évek, amikor nem volt más választási lehetőség) magyar középiskolába kerültem. A magyar nyelv nekem óriási élmény volt. Minden órán nyelvészeti könyveket olvastam a pad alatt, és úgy gondoltam, nyelvész leszek.” A középiskola után a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyarszlovák szakon szerzett tanári oklevelet, majd tanított Rozsnyón és Komáromban is. A tanítást saját szavai szerint nagyon élvezte, és ma is szeretettel emlékezik volt tanítványaira. S annak ellenére, hogy gyerekkori vágya volt a fordítás, erre a pályára szavai szerint „a szükség meg az élet” terelte. „Geológus férjemmel Pozsonyba költöztünk, a magyar iskolában azonban akkoriban nem volt üres állás. Egy évig nem is volt munkám. A kisebbik lányom akkor másfél éves volt, úgyhogy jól jött, hogy otthon lehettem. Meg egy »22-es csapda«-szerű helyzet is előállt. Amíg nem vették fel a gyereket az óvodába, nem kereshettem állást. De amíg nem volt állásom, addig nem vették fel az óvo„Rengeteg munka áll egy- egy fordítás mögött. Sok mindennek utána kell nézni, ha azt akarom, hogy tisztességes legyen. dába.” A megoldás Koncsol László személyében jött. „Amikor elment a Madách Kiadóból, szólt nekem, nem akarok-e odamenni.” F. Kováts Piroska 1974-től nyugdíjazásáig, 1992-ig dolgozott a kiadóban, előbb szerkesztőként, majd vezető szerkesztőként. Saját szavai szerint végigjárta a szamárlétrát, és itt kezdődött fordítói pályája is: orosz, cseh és szlovák műveket ültetett át magyarra. Munkásságát két Madách-díj és két Nívódíj fémjelzi. De mint mondja, nem okvetlenül azokat tartja a legbecsesebb munkáinak, amelyekért díjat kapott. Kedves fordításai közé tartozik Eduard Bass A cirkuszok világa című novelláskötete. Nagy kedvence az ugyancsak cseh Václav Kaplický Boszorkányégetés című regénye. „Nagyon szeretem a történelmi regényeket, ezért is tartozik a kedves munkáim közé. Ez egy fantasztikus könyv, és ’68 után politikai felhangja is volt.” De F. Kováts Piroska tolmácsolásában olvashatók magyarul például a Pannóniái legendák, Dominik Tatarka Reverendás köztársaság című munkája, Gabriel Viktor 1848-49 legendája a szlovák történetírásban című műve, vagy Dušan Šimko Esterházy lakája című regénye és Kassai maratón című novelláskötete. „Számomra elsősorban a nyelvvel való foglalkozás a szép a fordítói munkában - vallja. - Az, hogy egy-egy nyelv mit hogyan fejez ld, milyenek az egyes nyelveknek a lehetőségei és a korlátái, és hogy ezeket hogyan lehet átlépni.” S hogy szerinte mi kell ahhoz, hogy valaki jó műfordító lehessen? „A fordítónak elsősorban az anyanyelvét kell az átlagnál jobban ismernie, és állandóan fejlesztenie, sokfélét és sokat kell olvasni. Az sem árt, ha a nyelvet, amelyből fordít, jól ismeri. De azt elég pasz- szívan is. Én például csehül, amelyből a legszívesebben fordítok, nem mernék beszélni. Biztosan tudnék, de félnék, be belecsúszna egy-egy szlovakizmus. Viszont passzívan jól tudok, talán még jobban is, mint a cseh ádag- emberek.” Ami a munkamódszerét illeti, először „beleveri a gépbe” a fordítást, utána jön az újra- olvasás, a csiszolás, a bejelölése azoknak a kifejezéseknek, adatoknak, amelyeket még ellenőrizni kell. „Rengeteg munka áll egy- egy fordítás mögött. Sok mindennek utána kell nézni, ha azt akarom, hogy tisztességes legyen a fordítás. Igaz, ez ma már nem nagyon divat, de én nem tudok másként dolgozni. Amikor kész a fordítás, egy ideig »fektetem«, mert ha túl közeli a szöveg, az ember nem veszi benne észre a hibákat. Ha már olyan számomra, mint egy idegen szöveg, még egyszer elolvasom.” Előfordult, hogy megoldhatatlannak látszó nyelvi problémával került szembe? - kérdeztem. „Hogyne! De mindent meg lehet oldani - válaszolta. - Az a kérdés csupán, hogy milyen szinten és mennyi idő alatt.” Mikor válik a munka igazán hivatássá? Amikor az ember a szabadidejében is szívesen foglalkozik vele. Amikor F. Kováts Piroska fiatalabbik lánya bölcsész dokto- randuszként a trubadúrköltészettel foglalkozott, „besegített” neki, s néhány középkori cseh szerelmes verset fordított a munkájához. Amikor a lánya tanára szólt, hogy kár lenne ezeket nyersfordításban hagyni, ő belevágott, s mára egészen szép számúra duzzadtak ezek a kedvtelésből magyarított középkori versek. Amelyek talán hamarosan kötetben is napvilágot látnak. Ezenkívül ismét új fordításon dolgozik, Dušan Šimko újabb kötetét magyarítja. Sikerélményt az jelent számára, „amikor én magam úgy találom, hogy jó a fordítás, amelyet készítettem. Vagy ha a fiatalabbik leányomnak, aki ugyanezzel foglalkozik, tetszik. Más siker nincs. A fordítót általában nem említik. Jó esetben oda van írva. De ezt minden fordító megszokta már.” Rowling: „Harry Potter anyám halála napján született" - halála motiválta, hogy hősét árvának ábrázolja A hetedikben jók és rosszak is meg fognak halni MTl-JELENTÉS Harry Potter aznap született, amikor „nagymamája”, vagyis az írónő, Joanne K. Rowling édesanyja meghalt - ezt maga a szerző tátja fel eddigi legmélyebb személyes vallomásában. A példáüan sikerű misztikus sztorifolyam 41 éves kitalálója a Tatier magazin januári számának adott - a tegnapi The Daily Telegraph által előzetesen részleteiben ismertetett - interjúban elmondja: a Potter-sorzat első oldalait 1990 szilveszter éjszakáján vetette papírra. Másnap délelőtt hívta fel őt édesapja azzal a hírrel, hogy mamája előző éjjel meghalt. A mama alig 45 évesen távozott, a sclerosis multiplexszel vívott tízévi küzdelem után. J. K. Rowling elmondta: édesanyja korai halála motiválta arra, hogy ifjú hősét, Harry Potter varázslótanoncot árvának ábrázolja a regényfolyamban. Az idei évre ígért hetedik, egyben utolsó Potter-epizódról az interjúban csak annyit árult el, hogy „jók és rosszak is meg fognak benne halni”. Az írónő december végén jelentette be saját hivatalos honlapján, hogy már januárban elkezdi írni az utolsó Harry Potter-epizódot. A Tatler-inteijúból kiderül, hogy már hozzá is kezdett, Rowling ugyanis elmondja: az „egyik szereplő” halálát már papírra vetette, férje tiltakozása ellenére. A regényfolyam nemcsak irodalmi, de fenomenális anyagi siker is: különböző becslések szerint a hatvan nyelven, összesen 300 millió példányban eladott eddigi hat könyv és a négy film 500 millió fontos (185 milliárd forint) vagyont eredményezett. Ha az adat helytálló - bár a szerző ezt rendre cáfolja—, J. K. Rowling messze megelőzi II. Erzsébet királynőt is, akinek személyes vagyonát 250 millió fontra teszik. Az írónő, aki a Potter-könyvek világsikere előtt heti 70 font állami segélyből élt egyedül nevelt kislányával, az interjúban sem fedi fel vagyonát, de azt elismeri, hogy a sok pénz „mindent könnyebbé tesz ... és megszabadítja az embert aggodalmaitól”. „Ha valaki már aggódott amiatt, hogy kitart-e a pénze a hét végéig, az soha nem fog panaszkodni azért, mert sok pénze van” - teszi hozzá. Feltárja ugyanakkor, hogy valamilyen „mentális költési korlát” maradt benne a szűkös időkből. Ez például olyasmikben nyilvánul meg, hogy amikor nemrég vett egy pár fülbevalót az elegáns üzleteiről ismert londoni Bond Streeten, bűntudattól hajtva hamar kiállított egy csekket jótékonysági célra, ugyanakkora ösz- szegről. (Képarchívum)
