Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-10 / 7. szám, kedd
12 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 10. www.ujszo.com (Illusztrációs felvétel) A kukorica fajtaválasztási szempontjai A hibridek típusai UJ SZO-OSSZEFOGLALO A takarmánykukorica fajtakínálata széleskörű és bőséges. A piacot szinte elárasztja a külföldi és a hazai nemesítők kínálata. A takarmánynak szánt kukoricát általában intenzív hibridek felhasználásával termesztik. Az elmúlt évtizedben a hibridek uralma jellemző a fajtaválasztékban. Az intenzív hibridek úgynevezett beltenyésztett törzsekből más néven vonalakból épülnek fel. Ezeket a vonalakat a nemesítő házak folytonos öntermékenyítéssel tartják fenn. A sikeres keresztezések eredményezhetik az új hibrideket (fajtákat). Attól függően, hogy hány beltenyésztett vonal, illetve milyen kombinációkban szerepel az adott hibridben, különböző hibrid típusokat ismerünk. A kétvonalas hibrid, mint ahogy a nevében is szerepel, csak két beltenyésztett vonal keresztezéséből áll. Az A és a B vonal keresztezése eredményeként az FI utód nemzedékben keletkezik a belte- nyésztéses hibrid. Jelzése az angol elnevezése alapján SC. A következő hibrid típus három vonal keresztezéséből származik. Ennek a hibridnek a nemzetközi jelzése TC. A korábbi időszakban léteztek négy vonalas (DC) és több vonalas (MC) hibridek is, amelyek időközben többnyire kiszorultak a köztermesztésből. A hibrid összetétele jelentős mértékben befolyásolja annak tulajdonságait. Minél kevesebb vonalból állt a hibrid annál nagyobb az FI nemzedékben tapasztalt hibrid fölény, idegen szóval Hibrid Vigor és tendencia jelleggel annál nagyobb a termő- képesség. Tehát a legnagyobb termőképesség az SC hibridektől várható, majd valamivel kisebb termelésre képesek a TC, a DC és az MC hibridek. Miért volt szükség bonyolult összetételű hibridek előállítására, ha a legnagyobb termést az SC hibridek produkálták? Azért áhítottak elő kettőnél több vonalas hibrideket is, mert igaz ugyan, hogy az SC hibridek termőképessége volt a legjobb, de a vetőmag-előállítás nehézsége és költsége pont az SC hibrideknél volt a legnagyobb. A nemesítés fejlődése lehetővé tette, hogy csökkentsék a hibrid vetőmag előállításának nehézségeit a kis vonalszámú hibrideknél, így az SC és a TC-nél is. Testvér vonal előállítási technikákkal létrehoztak olyan módosított hibrideket, amelyeknél sikeresen megvalósítható a vetőmag előállítás SC és TC hibrideknél is. Nincs tehát szükség DC és MC hibridek előállítására az olcsó vetőmag biztosítása céljából. Ezeket a hibrideket „M” jelzéssel jelölték és ma már széles körben elteijedtek. A jelenleg használt hibridek tehát MSC, illetve MTC típusúak a korábbi SC és TC típus helyett. A hibrid választásnál érdemes odafigyelni arra, hogy az adott hibrid milyen felépítésű. A termőképesség sorrendje MSC, MTC, MDC, míg a hektáronkénti vetőmagár költsége is az MSC, MTC, MDC sorrendben csökken. (w:nol) A saját termesztési viszonyainknak leginkább megfelelő kukorica-fajtát válasszunk Termőképesség, vízleadás A fajtaválasztás során a termesztők talán legfontosabb szempontja a termőképesség. Ez a tényező minden mást megelőz, minden mást háttérbe szorít. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Természetesen törekedni kell arra, hogy a lehető legjobb hibridet válasszuk. Ez a tulajdonság azonban önmagában nem elégséges a helyes döntéshez. Lehetséges ugyanis, hogy a hibrid termő- képessége nagyon nagy, de a vízleadó képessége rendkívül kedvezőtlen. Egy nagy termés nagy betakarítási nedvességtartalommal kevesebb jövedelmet biztosít a termesztő számára, mint a valamivel kisebb termés lényegesen kisebb betakarításkori nedvesség- tartalommal. Egy 9 tonna/ha-os kukorica termés 26 %-os betakarításkori nedvességtartalommal kevesebbet ér a szárítási költségek figyelembevételével és a gabona árával kalkulálva, mint a 7,5 tonna/ha-os termés 18 %-os nedvességtartalommal betakarítva. A fajtaválasztás során törekedjünk arra, hogy a termőképesség mellett vegyük figyelembe a betakarításkori nedvességtartalmat is. A vízleadó képesség A kukorica vízleadó képessége azt fejezi ki, hogy az érés során a szemek milyen ütemben képesek leadni a bennük levő nedvességet. A jó vízleadó képesség gyors vízleadást jelent. Ez a szárítási költségek csökkentésével rendkívül értékes tulajdonsága lehet a hibrideknek, ezért a nemesítők arra törekednek, hogy a hibridjeik a lehető legjobb, leggyorsabb vízleadó képességgel rendelkezzenek. Általában azt mondhatjuk, hogy a lófogú szemtípus jó vízleadó képességgel rendelkezik. A sima szemű kukoricák vízleadó képessége a lófogúénál gyengébb. A nálunk használt hibridek vízleadó képessége, vízvesztése 0,4 és 1 % között változik naponta. A megfelelő hibrid kiválasztása érdekében tájékozódni kell arról, hogy milyen a választandó hibrid vízleadó képessége. Hardvest Index A kukorica termőképességének egyik fontos jellemzője a Hardvest Index (Hl). Ez a mutató a szem és az egyéb föld feletti termések arányát fejezi ki. A nemesítők arra törekednek, hogy az ösz- szes előállított biomassza tömegén belül egyre nagyobb aránya legyen a szemnek. Többek között ez a körülmény tette lehetővé a rövidebb tenyészidejű kukoricák nagyobb termőképességét is. Fontos tényező a csőben a szem-csutka arány értéke. Az a kedvező, ha vékony csutkán vastag, nagytömegű szemréteg található. Ez a tulajdonság jellemzi az újabb hibrideket. A fajtaválasztásnál ez is egy fontos szempont. Egyéb tényezők A kártevők és kórokozók elleni rezisztencia és tolerancia, a nagymértékű sűríthetőség, a jó tápanyag reakció is fontos döntési szempont lehet. A fajták teljesítményének megismerése A termesztő akkor tud helyesen dönteni, ha megfelelő információi vannak a hibridek jellemző tulajdonságairól, a tenyészidő hosszá(lllusztrációs felvétel) ról, a vízleadó képességéről, a termőképességéről, a Hardvest Indexről, stb. Ezeket a vetőmagnemesítő és forgalmazó cégek katalógusaiból, de elsősorban a szabadföldi kísérletekben végzett nyilvános mérések adatai alapján tudja beszerezni. Fontos, hogy a termelő a hozzá földrajzilag közel eső, agroökológiai szempontból a saját területéhez hasonlító termőhely kísérleti eredményeit megismerje, és ennek alapján döntsön. Mindenki azokat a hibrideket válassza, amelyek az ő termelési körzetében az ő adottságai között adják a jó termést, biztosítják a kedvező vízleadást, (n. on-line) A kukorica tenyészideje és a nedvességtartalom szoros kapcsolatban van egymással - minél hosszabb a tenyészidő, annál hosszabb az asszimilációs időszak (Illusztrációs felvétel) A tenyészidő hosszúsága ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A termesztő számára a kukorica tenyészidejének hossza az egyik legfontosabb szempont. A termesztési költséget legnagyobb mértékben a betakarítás utáni szemszárítás határozza meg. Nagyon fontos tehát, hogy a kukorica minél szárazabb állapotban kerüljön betakarításra, hogy mesterséges úton a legkevesebb vizet kelljen belőle eltávolítani. A tenyészidő hosszúsága és a betakarításkor elérhető nedvességtartalom szoros kapcsolatban van egymással. A rövidebb tenyészidő korábbi érést és korábbi vízleadást, míg általában a hosszabb tenyészidő későbbi érést és mérsékelt vízleadást eredményez. A tenyészidő hosszúság és a termőképesség között szintén van összefüggés. Minél hosszabb a tenyészidő, annál hosszabb az asszimilációs időszak. Tendencia jelleggel kijelenthető, hogy a hosszabb tenyészidő a nagyobb termőképesség lehetőségét hordozza magában. A nemesítés újabb eredményei lehetővé tették, hogy más tényezők, például a Harvest Index és a szem csutka arány változása után egyre kisebb az összefüggés a tenyészidő hosszúsága és a termőképesség között. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyre több olyan rövid tenyészidejű kukorica is megjelent, amelyek termőképessége nagy mértékben megközelíti a hosszabb tenyészidejűek termőképességét. A tenyészidő-hosszúság kifejezésére 1954 óta a FAO számot használják. A FAO szám egy három jegyű, dimenzió nélküli szám. A FAO 100 és a FAO 900-as csoportok között 9 FAO csoport különböztethető meg. Az energia árak robbanásszerű növekedése és ezáltal a szárítási költségek drasztikus emelkedése miatt a FAO 500 és 600-as csoport termesztése gyakorlatilag megszűnt. Jelenleg tehát a FAO 200, 300 és 400-as csoportba tartozó fajtákat termesztik. Ez a három jegyű FAO szám a tenyészidő hosszúságát fejezik ki, értéke minél nagyobb, annál hosszabb az adott hibrid tenyészideje. Értéke nem hőmenynyiséget és nem a napok számát fejezi ki. Pusztán egy olyan dimenzió nélküli szám, amely arányos a tenyészidő hosszúságával. Nagyobb FAO szám hosszabb, kisebb FAO szám rövidebb tenyészidőt jelent. A hibridek FAO csoportba való besorolását standard hibridek segítségével, azok vízleadó képessége alapján határozzák meg. A tenyészidő hosszúság meghatározására újabban használják a hőmennyiséget (HU), amelyet a tenyészidő napjaiban mért közép hőmérsékletek összegzéséből generálnak az élettani minimum (10°C) kivonásával. Az effektiv hőegység használata könnyű és praktikus volta ellenére még nem terjedt el a termesztők körében. A hőegység °C-ban adható meg és univerzálisan használható a FAO számmal ellentétben, amely csak lokális érvényességgel rendelkezik. A termelőnek, aki hibridet választ, mérlegelnie kell a tenyészidő hosszúságból adódó termőképesség elérhetőségét és a korai érés és kicsi szárítási költség lehetőségét. (w: nol)
