Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-10 / 7. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 10. Agrárkörkép 13 Az állami fajtakísérletekben való elismerés után kap tényleges piaci nevet az adott fajta - majd a kisparcellás szabadföldi kísérletekben újra ellenőrzik Új kukorica- és napraforgófajták a kínálatban Pardi (FAO 460) Az egyes országokban, így a szlovákiai vetőmagpiacon is az ide szánt termékek rendkívül szigorú, többlépcsős tesztelési, ellenőrzési és minősítési rendszerben való megmérettetés után kerülnek forgalmazásra. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A fajtakísérletekből származó új vagy elismert fajtákat a cég saját költségén először abból a célból teszteli, hogy azok mennyire felelnek meg az itteni termesztési környezeti feltételeknek. így az ország egyes termesztési körzeteiben évente 100-150 fajtát vizsgálnak, ebből 30-35 fajta kukoricát, 20 fajta napraforgót, 30 fajta repcét, 15 fajta búzát vetnek részletes vizsgálat céljából, állítja Mike Tibor, a Saatbau Linz szlovákiai képviseletének munkatársa. Az elért eredmények kiértékelése után az itt megfelelőnek tartott fajtákat jelölik az állami fajtakísérletekbe, hogy ott immár hivatalosan is megerősítést nyerjenek az általuk produkált, illetve elérZamora FAO 370 hető eredmények. Az állami fajta- kísérletekben való elismerés után kap tényleges piaci nevet az adott fajta, s a termelőknél folytatott kisparcellás kísérletek eredményeivel újra felmérik a konkrét fajta vagy hibrid termesztési tulajdonságait. Ezek a nyilvános közös kiértékelések közvetlenül a parcellákon történnek, s az itt bevált fajták kiválasztása után a cég immár olyan fajtákat és hibrideket sorol be az itteni kínálatába, amelyek valóban a szlovákiai termesztési viszonyoknak, az adott termesztői körzetek termesztésikörnyezeti feltételeinek felelnek meg. A cég fő profilját az egyes szántóföldi növények vetőmagjának forgalmazása képezi. A kukoricafajták és -hibridek választékában például évente 20-25 fajta szerepel a kínálatban, amely folyamatosan változik, hogy a hazai termesztési feltételeknek leginkább megfelelő fajták kerüljenek a termelőkhöz. A nagyon korai 240-es FAO jelzésű fajtáktól kezdve a jóval hosszabb tenyészidejű 460-as FAO számú hibridek is megtalálhatók benne. Az idei évre összeállított ter(Archívumi felvételek) mékválasztékban például a Zamora FAO 370-es hibrid újdonságnak számít. Jellemző tulajdonsága a stresszhelyzetekkel szembeni kiváló tolerancia. A középkései kétvonalas hibrid magnak és silókukoricának egyaránt alkalmas, a szélsőséges időjárási viszonyok között is (hideg, szárazság, nagy hőség) folyamatosan átlag feletti terméshozamokat produkált úgy, hogy közben a mag nedvességtartalma alacsony szinten marad. Az ország déli-délnyugati termesztési körzeteiben intenzív és extenzív feltételek között is termeszthető. A kukorica hibridek közül az Aucean hibrid, amelyet 360-as FAO számmal minősítettek, a középkorai egyvonalas hibridek közé tartozik, s elsősorban az ország déli termesztési körzeteibe ajánlott. A magtermesztésre alkalmas lófogú hibrid rendkívül jól alkalmazkodik a különböző talajviszonyokhoz és légköri feltételekhez. A vizsgálatokban elért 10 tonna feletti átlagos hozamai révén elsősorban a kukorica- és répatermesztő körzetekbe ajánlott. Az Anjou 400-as (FAO 380) elismert, befutott fajta. Idén a terméshozamok összesítése alapján a kísérletekben kiváló eredményt produkált az összes kukoricahibrid között. Az egyvonalas hibrid elsősorban kiváló vízleadó képessége miatt ajánlott, hiszen a napjainkban felszökő energiaárak nyomán a gazdáknak sem mindegy, hogy milyen szárítási költségek terhelik meg a termesztést. A Mahora (FAO 400-420) intenzív középkései kétvonalas hibrid elsősorban kalászméreteivel tűnik ki. Nagyon hosszú kalászai révén a 10 tonna feletti átlaghozamok sem számítanak különlegességnek. A kései hibridek közül az Anjou 425 (FAO 425) egyvonalas hibrid legjellemzőbb tulajdonsága, hogy rendkívül dús gyökérzetet fejleszt, amely révén a talaj alsóbb rétegeiből is képes felvenni a vizet és a tápanyagokat. Az Anjou 450 robusztus felépítésű, széles levelű hibrid silókukoricaként ajánlott. A kínálatban szerepel a Pardi (FAO 460) kései egyvonalas hibrid, amely nagyon jól tűri az alacsony kelési hőmérsékletet is, tehát korán vethető. Kalászai nagyok, egységes méretűek. A változó termesztési feltételekhez jól alkalmazkodó nagyon termékeny hibridről van szó. A cég vetőmagkínálatában a napraforgók hibridek közül említést érdemel a Coralia CS, amely 2005-ben első évben szerepelt az állami fajtakísérletekben. Az előzetes eredmények alapján elsősorban az ún. tányérbetegségek, és a szár szklerotíniás betegségeivel szembeni ellenálló képességével tűnik ki. Középkorai hibrid, amely a kísérleti átlaghoz viszonyítva 6 százalékkal magasabb hozamot adott. Erős gyökérzete meggátolja a földből való kifordulását. A szártöréssel szembeni jó ellenálló képesség jellemzi. A szójatermesztők számára a kínálatban a dél-szlovákiai feltételeknek megfelelő fajták is megtalálhatók. Ilyen például a Dorota, amely a termesztők körében már ismert középkorai fajta, ellenálló a ledőléssel szemben. A kukorica- és répatermesztő körzetekbe ajánlott. A másik nagy terméshozamú, magas fehérjetartalmú, a betegségekkel szemben jól ellenálló fajta, a Kent, amely az idei évben a kamocsai szövetkezetben végzett kísérletben 4 tonnás hektárhozamot adott. Jellemzője, hogy a magok kipergésére nem hajlamosak. Nagy terméspotenciállal rendelkező szójafajta. A Saatbau Linz itteni képviselete azonban nemcsak vetőmag-értékesítéssel, hanem ún. merkantil előállítással és vetőmagtermeltetéssel is foglalkozik. A merkantil valójában azt jelenti, hogy a nálunk megtemelt terményt az osztrák piacon értékesítik. Szerződéses alapon termeltetik a ma- dáreleségnek használt ún. csíkos napraforgót is. A vetőmag előállításában elsősorban a mustármag dominál, mellette a takarmányborsó és a pohánka vetőmagját is szerződéses alapon termeltetik. Mustárból a Carnella, takarmányborsóból a Sirius, pohánkából a Pyra és a Billy a legismertebb fajták, amelyek termeltetéséhez a cég úgy biztosít vetőmagot, hogy az árát a visszavásárláskor törlesztheti a termelő. Az osztrák székhelyű Saatbau Linz itteni képviselete 1996-tól van jelen á szlovákiai piacon. A társaság, amely 1950-től szövetkezeti formában működik, s jelenleg több mint 2600 tagja van, a legnagyobb osztrák vetőmagvállalatnak számít. Rajtunk kívül Németországban, Csehországban, Magyarországon is van képviselete. A nemzetközi piacon is ismert vállalat több mint harminc növényfaj, ületve százötven fajta szántóföldi növény, virág, gyógy- és fűszernövény vetőmagjának termesztésével és forgalmazásával foglalkozik. Négy nemesítő állomással, öt modern terményfeldolgozó üzemmel rendelkezik, a kutatás, nemesítés, feldolgozás és forgalmazás korszerű nagyüzemi rendszerben zajlik. A cég több európai nemesítő céget is képvisel, többek között az Anjou, a Caussade Semences, Daniscó, Nickerson vetőmagjait is forgalmazza, (sz) Az alacsony hőmérséklet kedvezőtlen hatásai megfelelő eljárásokkal elháríthatok vagy a károk mértéke jelentősen csökkenthető A fagykárok ellen különböző módszerekkel védekezhetünk ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A mezőgazdasági termelés eredményessége nagyban függ olyan tényezőktől is, amelyeket nem, vagy csak részben tudunk befolyásolni. Ezek közül elsősorban a meteorológiai hatások azok, amelyek a terméseredmények nagymérvű ingadozásait évről-évre okozzák, így egyes években jelentős károkat okoznak a fagyok. A fagy okozta károk nagysága azonban nem kapcsolható egy adott negatív hőmérséklethez, gyakran kisebb mértékű lehűlés is nagy pusztítást okozhat a növények fejlettségi állapotától a fajra és fajtára jellemző érzékenységtől függően. Racskó József a Debreceni Egyetem munkatársának erre vonatkozó írását rövidítve ismertetjük. A fagykár elleni védekezés a lehűlés változatától is függ. A negatív hőmérsékleti értékek kialakulása a mérsékelt éghajlati övben rendszeres időjárási jelenség, amely azonban eltérő légkörfizikai folyamatok eredménye lehet. Gyakoribb jelenség a sugárzási (radiációs) lehűlés, amely az üvegházi hatás kismértékű kibontakozása és a fagypont viszonylagos közelsége folytán következik be, szélcsendes körülmények között. E megállapítás alapján meghatározhatók azok az elvek, melyek technológiai megvalósítása és alkalmazása útján a fagyok kialakulása elhárítható, vagy mértéke csökkenthető. Azoknak az eljárásoknak az ösz- szességét, amelyek a fagyvédelmet ilyen módon biztosítják, aktív védekezésnek nevezzük. A fagy másik formája, az advektív lehűlés akkor következik be, amikor sarki hideg légtömegek hatolnak be az adott körzetbe. Ez utóbbi lehűlés ellen sokkal nehezebb védekezni, mint a kisugárzási fagyok ellen, amelyet kisebb területen könnyebben megoldhatunk többféle módszerrel, úgy mint fagyvédő öntözés, füstölés, levegő- keverés stb. Alapvetően kétféle fagyvédekezésről beszélhetünk, aktív és passzív védekezési módot különíthetünk el. Aktív védekezés esetében tehát a talajmenti légtér fizikai folyamataiba avatkozunk be azzal a céllal, hogy ott a hőmérséklet csökkenését mérsékeljük. Passzív védekezésről beszélünk olyan esetben, amikor a hőmérséklet időbeli változását befolyásoló folyamatok alakulásába nem avatkozunk be, de az élő növényeket különféle módszerekkel megvédjék a fagyok károsító hatásából. Aktív védekezési eljárások A növények számára különösen a tavaszi fagyok veszélyesek, mert ekkor a növények általában érzékenyebbek az alacsony hőmérsékletre, mivel nagy a víztartalmuk, kicsi az oldattöménység és ezért magasabb a fagyáspont is. A fagyvédekezésre szolgáló módszerek kiválasztásához sok tényezőt figyelembe kell venni. Füstölés: Régóta elterjedt módszer a fagykár elhárítására. Lényege: nedves, nem könnyen gyúló anyag, nedves szalma égetése útján a levegőbe jelentékeny meny- nyiségű CC>2 és vízgőz jut, amely az effektiv kisugárzást mérsékli. Egymástól 8-10 m távolságra sakktáblaszerűen elhelyezett füstforrásokat alakítunk ki, s folyamatosan biztosítjuk a füsképződést. Általában csak a csekély mértékű lehűlések (-4°C) ellensúlyozására érhető el kielégítő eredmény. Sokkal hatékonyabb a fagyok utáni füstképzés, amikor jóval kevesebb anyag elégetésével jelentősen lehet csökkenteni a besugárzás erősségét és ezzel lehetővé tenni a növényekben megfagyott víz lassú olvadását. Mesterséges köd előállítása: Erre a célra ködgyertyákat szoktak használni, vagy olyan anyagok fel- használásával keltenek füstöt, amelyek megfelelően vastag aeroszoltakarót vonnak a talaj fölé. A védekezés akkor a leghatékonyabb, ha a részecskék átmérője megközelítőleg azonos a kisugárzás hullámhosszával. Ez a 8 és 12 mikrométer közötti hullámhossz- tartományban tapasztalható. Esőszerű öntözés: Ma a fagykár elhárításának ez a leghatékonyabb módszere. Hatásmechanizmusa a következő: a növényi felületre jutó víz megfagy, de ha a jégre folyamatosan víz esik, az így keletkező keveréknek a hőmérséklete 0°C marad, függetlenül attól, hogy mennyi a környezet hőmérséklete. Mivel esetünkben ez alacsonyabb, mint a védett növényi szerv hőmérséklete, ezért a kisugárzás és párolgás útján hőenergiát veszít. Ä levegő által történő hőelvonás annál erőteljesebb, minél nagyobb a szélsebesség. A szükséges legkevesebb vízmennyiség attól függ, hogy mekkora vízmeny- nyiségnek kell megfagynia a víz felületén. A kísérleti tapasztalatok szerint zöldségkultúrában -6°C-os fagy kártételének az elhárításához legalább 1,5-3,5 mm/h esőztetési intenzitás biztosítja a kívánt hatást. A fagyvédő öntözést mindaddig kell végezni, ameddig a külső hőmérséklet annyira felmelegszik, hogy a jégréteg felolvad. Esőszerű öntözéssel megfelelően tervezett öntözőrendszer segítségével a téli (-8)-(-12)°C-os, ill. a tavaszi (-6)-(-7)°C-os kisugárzási fagyok károsító hatása ellen is lehet hatékonyan védekezni, amíg a növényekről a jég leolvad. Mesterséges szélkeltés: A talajmenti hideg és a magasban elhelyezkedő melegebb levegő keveréke biztonságos védelmet nyújt az erőteljes talajmenti lehűlés ellen. Erre a célra alkalmazzák a különböző magasságban elhelyezett - rendszerint elektromos meghajtású - két- vagy háromágú légcsavarokat. A légcsavarok forgástengelye a vízszintessel - lefelé irányulva - mintegy 30°-os szöget zár be. A forgó légcsavar lassan körbefordulva jelentős mennyiségű levegőt szív le a magasból és irányít a felszín közelébe. A védekezést lényegesen korábban el kell kezdeni, mint ahogyan a fagy bekövetkezik. Takarás: Az egyik legismertebb fagyvédelmi eljárás. A takaróanyagot úgy kell megválasztani, hogy az jó hőszigetelő, porózus, nagy levegőtartalmú anyag legyen, s ne eressze át a felszín által kibocsátott hősugarakat. Ajánlható erre a célra fa, deszka, nádpalló, keménypapír vagy üvegfelület, de semmi esetre sem ajánlható - még zacskózásra sem - a polietilén (PE) fólia, mivel ez a hosszúhullámú sugárzás nagyobb részét átereszti. A takarásnál és a zacskózásnál ügyelni kell arra, hogy a fedőanyag ne érintse a növényt, mert akkor hővezetés útján következik be kárt okozó erőteljes lehűlés. Elárasztás: Ebben az esetben az egész kultúrát elárasztják vízzel. Ez a víz magas fajhője miatt vagy meg sem fagy, vagy ha kezd is megfagyni a felszínen, mélyebben nem hűl 0°C alá. Ez az eljárás természetesen csak egészen különleges esetekben alkalmazható. Külföldön alacsony bogyós gyümölcsűeket (pl. áfonya) védenek így. Passzív védekezési eljárás A passzív védekezési eljárások a növények a fagy pusztító hatásától való közvetlen megvédését célozzák. Számuk nem nagy, s lehetőségeik is meglehetősen korlátozottak, főként nagyüzemi feltételek között. Gazdaságosságukat mindenkor a védett növény értéke dönti el. Celluláris fagyáspontcsökkentés: A passzív védekezés egy sajátos, de igen előnyös módja a fiatal növények sejtjeinek mesterséges fagyáspontcsökkentése. E növények sejtnedv-koncentrációja viszonylag kicsi, s káliummal jelentősen növelhető. A káliumot - műtrágya formájában - a talajon keresztül juttatjuk a növénybe, amely ezáltal 3-4°C-os fagyáspont- csökkenés elviselését teszi lehetővé. A passzív védekezési eljárások közé tartozik még: a megfelelő fajta , az ideális termőhely és a helyes vetési vagy ültetési idő megválasztása. (ú)
