Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-08 / 283. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 8. RÖVIDEN Gyermekirodalom a Vámbéryben Dunaszerdahely. Két frissen megjelent, gyermekek számára írott kötettel ismerkedhet meg a nagyközönség ma 18 órai kezdettel a Vámbéry Irodalmi Kávéházban (Vállalkozók Háza, Kukuän utca 459.). Feliinger Károly Fűhárfa dmű verseskönyvét, Tóth Elemér pedig Hol laknak a sünik? című, gyermekverseket és prózákat egyaránt tartalmazó kötetét ajánlja az olvasók figyelmébe. Mindkét könyv a Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, (ú) Lehár operettje a Szlovák Nemzeti Színházban A víg özvegy Pozsonyban Új stúdióelőadás a kassai Tháliában: Madách Imre tönkrement házasságának története Mama, elmegy maga a jó francba! ELŐZETES Lehár Ferenc A víg özvegy dmű operettjét, a műfaj egyik klasszikusnak számító darabját mutatja be december 9-én és 10-én a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház operatársulata. Annak, hogy hatvan év után ismét felcsendülnek a pozsonyi opera színpadán Lehár világhírű melódiái, a színház vezetői szerint nem csupán az az oka, hogy idén emlékezünk meg A víg özvegy első bemutatójának 100. évfordulójáról, hanem az is, hogy az operettirodalom kiemelkedő művei megállják a helyüket az operaszínpadokon is. Lehár műve egyfajta biztosítéknak is látszik a sikerre, hiszen A víg özvegy hatalmas karriert futott be a világban, dalai örökzöld slágereknek számítanak. A 20. század elején Európa számos országában vált a nézők kedvencévé: 1910-ben például 142 német, 135 angol és 153 amerikai színpadon játszották Hana Glawari és Danilo Danilovics gróf szerelmének történetét. Amerikában a bemutatása után valódi rajongóőrület tört ki: mindenhol Lehár zenéjére táncoltak, a nők „vígözvegy”-ruhában és kalapban jártak, nagyon kelendőek voltak A víg özvegy névre keresztelt ételek, italok. A pozsonyi előadást - melyhez Ján Strasser új szövegfordítást készített - Marián Chudovský, az Opera igazgatója rendezi, aki jó ismeretségben van a műfajjal, Besztercebányán és Kassán több operettet áhított színpadra. Chudovský elmondta: rendezésével igyekezett megadni az operettnek mindazt, ami elmaradhatatlan tőle, emellett azonban megpróbálta a ma emberének szemszögéből is láttatni a darab világát. A víg özvegy kettős szereposztásban lesz látható: Hana Glawarit Adriana Kohútková és vendégként Mária Eliášová alakítja, a szívtipró Danilo gróf szerepén pedig nem kisebb sztárok osztoznak, mint Peter Dvorský és Martin Babjak, (me) Ezt kellett volna mondania Madáchnak, ha nem lett volna lelki terror alatt cseperedő filosz, aki helyett mindenben a mama dönt. Az a Majtényi Anna, aki őrmesteri szigorral vezette a sztregovai birtokot, és teremtette meg fia számára a hátteret az „irogatáshoz”. JUHÁSZ KATALIN Egyszer állt csak a sarkára Imre, hogy márpedig vagy Fráter Erzsi lesz a felesége, vagy senki. Szegény fruska még nem tudta, hogy ezért szép lassan halálba fogja őt szadizni a nagyasszony. A történet nagy íróink „privát” drámáinak legcu- darabbika, ügyes magyartanár ezzel csinál kedvet a diáklányoknak a Tragédia elolvasásához. A három szereplő fennmaradt leveleiből is kiérezhető az elfojtott polcol, hiába a sok kacifántos retorikai fordulat. A csúcs azonban mindenképp Madách akadémiai székfoglalója a nőről „mint olyanról”, ezt az abszurd humoristák is megirigyelhetik. (A Thália előadásában a színpad másik oldalán ezzel párhuzamosan Fráter Erzsi pénzért rimánkodó leveleiből hallunk részleteket, az elmélet és gyakorlat közti ellentétet kidomborítandó.) Egressy Zoltán hálás témát talált tehát, illetve inkább hálás karaktereket, akik egymásnak feszülve idődén helyzeteket produkálhatnak. Ha a Vesztett éden című darabban nem lenne pár utalás a korra, abszolút mai történetként is kezelhetnénk. Egy anya rajong fiáért, de mivel nála sokkal erősebb egyéniség, szeretetével agyonnyomja, tönkrezúzza. A feleség rajong férjéért, de mivel az a döntő pillanatokban magára hagyja őt, lassan elfordul tőle. A két nő gyűlöli egymást, mert mindketten ugyanazt a férfit akatják csakis maguknak. Szegény férfi pedig képtelen az asztalra csapni és választani közülük. A kassai Thália Színház remekül időzített: a Madách életével és művével foglalkozó Kazinczy Napok keretében mutatták be a háromszereplős stúdió-darabot, egy olyan estén, amikor a terem falait Az ember tragédiájához készült híres Zichy-illusztrádók díszítették. A sok egybeeséshez még egy: a Fráter Erzsit alakító Varga Lívia ugyanazon a napon született, mint tragikus sorsú karaktere! Beke Sándor rendező észrevette Varga Líviában a „lidérckét”, azt a csapongó, mozgékony, izgatott, kissé ideges lényt, aki alkalmadan a kor hagyományos női szerepére, asszonyként is bálba, mulatságra vágyik, sőt - horribile dictu! - önálló akarata van. Hármójuk közül neki van a legnehezebb dolga a színpadon, szűk két óra alatt kell tizennyolc éves, vidám fruskából földbe döngölt, elmeháborodott csavargóvá válnia. Hálás szerep, sok mindent meg lehet mutatni benne, és Varga Lívia mutat is, mintha stílusgyakorlat-órán vizsgázna jelesre, lám, vannak még a Thália társulatában rejtett értékek. A nagyasszonyt játszó Kövesdi Szabó Mária egyszerre félelmetes, szigorú, katonás, kimért, elvhű és könyörtelen, ám ez az arzenál végig változadan marad, nem enyhül és nem ingadozik, egy idő után kiszámíthatóak lesznek gesztusai, tudjuk, hogy nem érhet minket meglepetés, csak ha valaki végre fojtogatni kezdené a hárpiát. Fia iránt nem igazán mutat ki szeretetem ezért Madách (Gál Tamás) részéről is inkább tiszteletteljes félelem érkezik reakcióként, jó, hogy haptákba nem vágja magát előtte. Gál Tamás néhány megnyilvánulása azonban olyan spontán, életszerű, mintha a saját anyja állna vele szemben. A két karakter ettől még messzebb kerül egymástól. Maga a szöveg egyébként szülte tukmálja a színészekre az életszerűséget. Rövid, egyszerű és világos mondatok, csak a lényeg, pattogó, pörgő replikák, semmi irodalmias- ság, a dialógusok még csak véletle- nül sem hajaznak a Tragédia mondataira. Az a pár sor, ami a nagy műből elhangzik, szándékosan stilizált formában, hangszalagról hangzik el. A szerző tehát tálcán kínálja a „hótt mai” játék lehetőségét. Az, hogy a színészek gyakran nem élnek vele, és inkább görög tragédiaként kezelik az alapanyagot, valószínűleg a Madách iránti tiszteletből fakad. Az előadás műiden jelenettel egyenletesen halad a tragikus vég felé, tudjuk, hogy nincs visszaút, a klipszerű, rövid életképek viszont izgalmassá, frissé teszik a történetet. Néha évek telnek el két jelenet között. A színészek dolgát ez borzasztóan megnehezíti, percek alatt kell váltaniuk. Olvasva inkább Madách Imre a történet nagy vesztese, az egymást szekáló nők őt is kikészítik. A színpadon viszont „Az asszony tragédiája” kap nagyobb hangsúlyt. A figurák képkeretbe merevedése remek rendezői ötlet, az ámyjáték szintén, az alulról jövő fények pedig még hangsúlyosabbá teszik a drámát. A minimalista, ám hatásos játéktér egyébként szintén Beke Sándor munkáját dicséri. Jó, hogy a kassaiak felfedezték maguknak ezt az elgondolkodtató darabot, amelyre tudtommal a helyi diákság is tömegestül érkezik majd, sőt pár nap múlva már Nyugat-Szlovákiában turnéznak vele. Mivel a Vesztett édent eddig csak egyetlen budapesti színház mutatta be, a hazai közönség számára különleges alkalom kínálkozik három különös személyiség megismerésére. Mert bár a leveleken kívül minden párbeszéd fiktív, ez a dolog Sztregován akár így is történhetett. Vagy még ígyebb... Arthur Miller Kanyargó időben című színművének bemutatója holnap 19 órai kezdettel lesz a Komáromban. Az előadást Verebes István rendezte Változások a Jókai Színház műsortervében FORGÁCS MIKLÓS Tóth Tibor és Verebes István (Dömötör Ede felvétele) Tóth Tibor, a komáromi Jókai Színház igazgatója hétfőn tájékoztatta a közönséget, hogy a meghirdetett Karamazov testvérek című Dosztojevszkij-adaptáció helyett Arthur Miller Kanyargó időben című darabja lesz a következő bemutató. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház prózai tagozatának igazgatói posztjáról október elsején lemondott Juraj Slezáček helyébe Martin Huba lép. Huba ezért kérte a Jókai Színházat, mentesítse őt vállalt kötelessége, vagyis a Karamazov testvérek megrendezése alól. A színház a kérésnek eleget tett. A december kilencediki bemutató Verebes István rendezése lesz, Mokos Attila főszereplésével. Szintén változik az évad utolsó bemutatója, a Whisky esővízzel című zenés játék helyett egy amerikai musical, a Chicago kerül bemutatásra, az igazgató szavai szerint „remélhetőleg élő zenével”. A darabot Szabó Máté rendezi, aki a budapesti Színművészeti Egyetem musicalrendezői szakán végzett három éve. A közeljövőben a színházhoz szerződik három színész, a kassai Thália Színházból Germán Lívia és Manases István, valamint a budapesti Színművészeti Egyetemen diplomát szerzett Sás Péter. Verebest a negyven éve írt drámából az Arthur Miller-Marilyn Monroe házaspár története érdekelte a legkevésbé, persze az előadásban ez a vonulat is megjelenik. „Húsz éve szeretném színpadra állítani a darabot, egy felnőtt férfiember erkölcsi felelősségét végigkövetve a történetben” - mondta Verebes István, s hozzátette - „Az átdolgozásomban puzzle-lá vált a szerkezet, ami lineáris volt, vertikális lett, múlt-jelen, terek és események egyszerre vannak jelen. Mint az ember emlékezetében, egymásra rímelnek, egymással feleselnek az emlékek”. A rendező elárulta, átdolgozásához Miller önéletírását használta segítségképpen, ezért is lett az előadás címe Kanyargó időben az eredeti A bűnbeesés után helyett.,Engem nem a bűnbeesés utáni állapot érdekel, hanem a kor, mely párhuzamosságot mutat az ötvenes évek mccarthyzmusával, az értelmiség társadalmi felelőssége. Szerintem jó ideje kanyargó időben élünk. Akiben a kis bűn benne van, a nagy bűn is ott rejte- kezik. Ez a darab a vezeklés, a kutakodás története. Egyszerre van jelen benne a magánélet tartománya és a társadalmi konfliktus. Még soha nem rendeztem ilyen töredezett, apró etűdökből álló előadást”. Verebes István egy fájdalmas tényről is szólt, melyet legszívesebben gigántposztereken hirdetne mindenütt, de mivel határon innen és túl csak politikai pártoknak van elegendő pénze reklámra, kénytelen például ezen a sajtótájékoztatón hangot adni keserűségének, vagy jobb szóval: meglepettségének. „Színházunk tisztességes sztenderdet kínál, kellőképpen hízelgő műsortervet. Kommersz, de nem érdektelen, nem gagyi darabokat, többnyire magyar szerzőktől. Mégsem látom a polgárság megnövekedő érdeklődését a színház iránt, és ezt nem vagyok hajlandó a gazdasági helyzetre visszavezetni. A pubok tele vannak, s talán nem kell mondanom, egy színházjegy hogyan viszonyul a sör árához” - panaszolta a színház főrendezője és művészeti vezetője. „Lélekölő fölismerés, hogy ennyire nem vagyunk képesek felkelteni az érdeklődést. Tizenkilencnél többször velősebb előadásokat nem tudunk eljátszani. A magyar nyelvű egyetem megalakulása után két kézen megszámolható, mennyivel több bérlet kelt el. Szerintem ez nem a mi szégyenünk” - foglalta össze a helyzetet Verebes, s hozzáfűzte - „Nemrég egy komáromi fiatallal beszélgettem, aki szó szerint idézte különböző tévéműsorokban elhangzott mondataimat, de szavai szerint színházba járni nincs ideje. Elfog a szomorúság. A színház kohézió, arra való, hogy háromszáz ember együtt ünnepelje saját kultúráját. Biztosan tehetségtelenek is vagyunk, hogy fölrázzuk és zsaroljuk a közönséget. Pedig mi nekik csináljuk a színházat, ezt például a kritikák időnként föl is róják nekünk. Nem akarom firtatni, hogy a város vezetői, a felelős emberek mennyire tartják fontosnak ügyünket. De el kell mondanom, csodálkozom, kiket látok a nézőtéren és kiket nem. Világnézeti, ízlésbeli, mentális különbségeknek itt nincs helye. Politikusaink képviselhetnék, hogy a színház fontos, ezt nem érzem. Csak a színészek tartják fontosnak, kivéve azokat, akik Írországba mennek lovászkodni vagy Svédországba mosogatni. S ha a helyzet nem változik, elmegy majd minden színész, s azt sem lehet mondani, hogy nincs igazuk. Pedig nincsen”. (ifj. Szaszák György felvétele) Kövesdi Szabó Mária és Varga Lívia Jelenet A víg özvegy pozsonyi előadásából
