Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-28 / 298. szám, szerda
ÚJ SZŐ 2005. DECEMBER 28. Kultúra 9 A Kiss Tibor vezette hattagú zenekar utoljára 2002-ben jelentkezett stúdióalbummal Káosz Amigos címmel Dokumentumfilm Spiró György regénye alapján Quimby: Kilégzés 2003 februárjának utolsó napján fantasztikus hangulatú koncerten voltam. Azt hiszem, életem legjobb koncertjén. Budapesten, az Erzsébet téri Gödör Klubban. Furcsa, hogy jól szórakoztam, hiszen a főszereplő, a Quimby eredetileg éppen búcsúzott a közönségtől, bár egyáltalán nem volt jelen a búcsúkoncert-hangu- lat, senkinek sem jutott eszébe, hogy siratni jött. PUHA JÓZSEF Igaz, a zenekar csak átmenetileg függesztette fel a tevékenységét, a folytatás akkor mégis eléggé bizonytalan lábakon állt, ráadásul a szünet időtartama is határozatlan maradt. Kaptunk valami elfogadható választ arra, miért kell abbahagyni, közben a háttérben ment a szóbeszéd az énekes-gitáros, Kiss Tibor egészségi-mentális problémáiról, ami kétségkívül hitelesebb magyarázat volt a váratlan búcsúra. Ezt hivatalosan nem erősítették meg, pedig - furcsa módon - még örültünk is volna neki, mert egyértelművé tette volna, hogy nincs feszültség a tagok között, és valóban kényszerpihenőre van szükség. A tagok - lévén, képzett zenészek - természetesen a szünet alatt is feltalálták magukat. A billentyűs, Balanyi Szilárd kiadott két szólólemezt, az ütőhangszeres-rapper, Varga Livius az addigi hobbizenekarát, a hip-hopos alapokból építkező A Kutya Vacsoráját helyezte előtérbe - társaival albumot is készített, amelyet a világhálón ingyenesen tett letölthetővé -, de a többiek is zenélgettek tovább különböző együttesekben. A dobos, Gerdesits Ferenc többek között A Kutya Vacsorájában. Időről időre felröppentek hírek az újjáalakulásról, ám csak 2004 őszén lélegezhettünk fel végre - a fiúk ekkor jelentették be hivatalosan az újrakezdést, és decemberben dupla koncerttel tértek visz- sza, ott, ahol abbahagyták, a Gödör Klubban. A nyáron megjelent, Amikor én még kissrác voltam című, az Illés előtt tisztelgő lemezre zseniálisan átdolgozták a legendás zenekar egyik kevésbé ismert, A lány és a csavargó című dalát, emellett megírták a Puskás Tamás által rendezett Shakespeare-előadás, a Vidám Színpadon látható Vízkereszt zenéjét - és ők is adják elő minden alkalommal. A fellélegzés után a rajongók és a szakma egyaránt lélegzetvisszafojtva várta a folytatást, az együttes új albumát. Novemberben végre kifújhattuk a levegőt - Kilégzés címmel került a boltokba a várva várt korong. Még mielőtt rátérnénk a tartalomra, idézzünk picit a csomagolásnál. Ha lenne, Az év lemezborítója” díj, arra nagy eséllyel pályázhatna a zenekar: a srácok légyként röpködnek rajta egy lámpás körül. A tokban biztosítékot helyeztek el, amelynek célja kétféle lehet. Az egyik az ésszerű: ha az album hallgatása közben kimenne a biztosíték, innen pótolható, a másik a megnyugtató: ez a biztosíték arra, hogy a Quimby megint minőségi munkát tett le az asztalra. Jobban belegondolva azonban ezt felesleges bizonygatni, mivel a zenekar az évek során hozzászoktatott minket a csúcsmunkához. A Kilégzés még az előzőkön is túlmutat, ez Tibiék eddigi legkiforrottabb, legnyitottabb és legváltozatosabb munkája, hemzseg az újszerű utakat kereső, néhol egyenesen meghökkentő, mégis rendkívül hiteles zenei megoldásoktól. Az utolsó felvétel ösz- szegzi a frontember elmúlt időszakát és tulajdonképpen az albumot is. A mandolinon előadott Viharon túl, szélcsenden innen egy önvallomás, és megerősíti a korábban említett szóbeszéd bizonyosságát. A dalszövegek szokás szerint gazdag képi fantáziát sejtető és igénylő strófákból állnak, általában a sorok között megbúvó burkolt mondanivalóval. A zongora és a trombita minden eddiginél hangsúlyosabb szerephez jutott. A zúzós és közepes tempójú szerzeményekből, valamint kimondottan popdalokból ezúttal kevesebb szerepel, a lassúbb, balladisztikusabb felvételek vannak túlsúlyban rajta. A sok jó között talán a legjobb a Country Joe McDonald című keserédes countrydal - ilyet sem hallottunk még a zenekartól. A dalszerzés oroszlánrészét most is Kiss Tibor vállalta magára. A Küégzésről hét felvétel más átdolgozásban szerepel az említett színházi produkcióban, amelyért december 10-én Érték-díjat kapott az e- gyüttes a zenei kategóriában. A 2002 óta évente kiosztásra kerülő elis- mérést azon művészek részére hozták létre, akik nincsenek a kereskedelmi média reflektor- fényében, viszont a saját területükön kiemelkedőt alkotnak. A Quimbyre mindkét megállapítás halmozottan érvényes: a média hanyagolja, holott - nem túlzás - Magyarország egyik legjobb együttese. Bár, néhány éve már fel-felbukkant egy-két dala a legnagyobb kereskedelmi rádiók műsoraiban is, igaz, elsősorban remixváltozat- ban, de a mostaniakat valamiért ismét ignorálják. Összességében leszögezhető: nagy áldás az igényes zene rajongóinak, hogy a Quimby megint színen van, és szerencsére továbbra sem tud hibázni. De ez utóbbi olyan természetes. Cameron Crowe romantikus vígjátéka egy előkelő, vezető sportcipőgyár bukott tervezőjéről Halotti tor és szerelmi séta Elizabethtownban TALLÓSIBÉLA Úgy tűnik, Cameron Crowe rendezőt a kudarc, a fiaskó és a sikervágy kérdései érdeklik leginkább, ez derült ki két Tom Cruise-os filmjéből, a Vanília égboltból és a Jerry Maguire - A nagy hátraarc című produkciókból. Az előzőben Cruise egy karizmatikus dúsgazdag kiadóvezetőt alakít, aki karriersikerei csúcsán hirtelen nagyon mélyre zuhan lelkileg, az utóbbiban egy sikerorientált sportmenedzsert játszik, akit egyik napról a másikra kirúgnak az állásából. Valami hasonló történik az Elizabethtownban is, amelynek főhőse, Drew Baylor egy előkelő, vezető sportcipőgyár ajnározott tervezője, egy designercsillag, akit fél kontinens ünnepel, ám akit épp a film legelején dobnak ki az állásából, mert megbukott az egyik tervezése. A gyár igazgatója azzal bocsátja el, hogy az általa tervezett sportcipő olyan óriási baklövés, amely miatt az emberek elkezdenek mezítláb járni. A peckesen és dölyfösen szivarozó igazgató úr ezt tartaná a kisebb bajnak, a nagyobb az, hogy ez a félresikerült lábbeli sok-sok millió dollár veszteséget jelent a cégnek. Na, már itt kezd bicegni a film, mert egy olyan vállalatnak, amelynek tágas irodái - egy óriási épületen belül - csak kiste- repjáróval közelíthetők meg, egy cipőfiaskó meg se kottyan. Arra meg egy ilyen cégnek végkép nem lenne szüksége - gondolom -, hogy vüágraszóló szenzációt csináljon egy ilyen piti kis ügyből. Drew-t ugyanis azzal akarják lejárami, hogy egy menő lap címoldalára teszik, és elmondatják vele, miért is tervezte meg a piacon megbukott cipőt. De már az is, hogy egy cipő ilyen csúfosan megbukik, kissé kreált probléma... ez is sántít. Aztán annak a hitelessége már kétséges, hogy Drew mosolyogva bár, de úgy magába zuhan, hogy a szuperluxus robot-szobabidklire felerősít egy szuperacél konyhakést, hogy szobakerekezés közben belezuhanjon, ám előbb szuperlakásából kidobálja a szuper elektronikai cuccokat. És az se kóser, hogy éppen ekkor csörren meg a telefon, és hívja fel őt az anyja meg húga, hogy valahol a vüág másik felén, Elizabethtownban elhunyt az apja, repüljön oda, és intézze el a temetést, mert ők nem érnek rá. (Közben meg nem csinálnak semmit, csak ostobaságokat.) Drew repülőre száll, s a fellegek fölött, az üres gépen, amelyen csak egy szál maga utazik - hogy ez is mi? -, mellé szegődik egy őrangyal, egy Claire nevű szőke cica képében. S ahogy annak lennie kell, elindul a szerelmi szál. És itt a film többfelé szakad, és több szálon kanyarog. Nem könnyű eldönteni, vajon mit is akar, sőt azt sem, egyáltalán miről akar szólni. Megismerjük Drew Elizabethtownban élő rokonait, egy csomó fura figurát, akik imádták az elhunytat. Végighallgatunk egy hosszú ismerkedő telefonbeszélgetést a szőke lány és Drew között. Megismerjük Drew egykori zenész unokatestvérét és annak a kisfiát. Aztán belecsöppenünk a temetés körüli bonyodalmakba. Ami abban merül ki, hogy krematóriumi vagy hagyományos temetéssel búcsúzzanak-e az elhunyttól. Egy ponton Drew-ék történetébe bekapcsolódik egy másik sztori: a hotelban, ahol Drew megszállt, egy esküvői ceremónia zajlik. Olyan minden, mintha valami zavarodott mesét néznénk. És amikor már minden megtörtént, temetés, esküvő, valamint Drew és Claire is megegyeznek abban, hogy kettejüket nem egymásnak teremtette a mindenható, s úgy tűnik, örökre elbúcsúznak egymástól, a néző készül felállni a székből, ám mit ad Cameron Crowe: egy újabb filmet. Elkezdődik egy zenés road- movie, amely során Drew a Claire- től kapott térkép alapján bekocsi- kázza a fél országot, hogy a The End felirat előtt (ezt is régen láttuk filmvégen) összehozza ismét a két fiatalt, s egy boldog öleléssel lezárja a mesét. Azzal a tanulsággal, hogy kudarc ide, kudarc oda, az élet megy tovább, nagy szerelemben. Mi meg szórakoztunk egy jót, de nem igazán kaptunk semmit. Cameron Crowe Drew szerepére nem Tom Cruise-t szemelte ki, hanem Orlando Bloomot, aki azonban hozzá hasonló édeskés bájjal oldja meg a feladatot, és visszafogottan, de hatásosan néz. Ez jól megy neki. Claire (Kirsten Dunst) és Drew (Orlando Bloom) (Képarchívum) Uri nyomában MTI-HÍR Budapest. Hatrészes dokumentumfilmet készít Spiró György Fogság című regénye alapján az Unió Fűm; a film narrátora maga a szerző. A forgatás 2006 márciusában kezdődik, a rendező-operatőr Kardos Sándor. A filmet Ölaszország- ban, Izraelben és Egyiptomban rögzítik. Az alkotást a Duna Televízió mutatja be. Az idén megjelent, több mint hétszáz oldalas Fogság története az időszámításunk szerintii, századba nyúlik vissza. A könyv a Krisztus halála körüli esztendőktől a zsidó háború végéig követi a római zsidó diaszpórában felcseperedett rövidlátó fiú, Úri életét. Az Unió Fűm egy másik fontos projektjében felkérte Alföldi Róbertét, hogy rendezőként jegyezze a Bartis Attila Nyugalom című könyvéből készült forgatókönyv alapján tervezett filmet. Ez lesz Alföldi Róbert első játékfilmes rendezése, a szereplőválogatás januárban kezdődik. A könyv alapján írt drámát Anyám, Kleopátra címmel három éve teltházzal játsszák a Nemzeti Színházban. Szabó István filmjével nyit a 37. Magyar Filmszemle A Rokonok premierje MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Szabó István filmje, a Rokonok nyitja meg a 37. Magyar Filmszemlét 2006. január 31-én. A február 7-ig tartó mustrának a Mű- lenáris Park, a Mammut Mozi és az Uránia Nemzeti Filmszínház lesz a helyszíne. A játékfilm kategóriában a versenyre és információs vetítésre huszonnyolc 35 milliméteres filmre és küenc „elektronikára készített alkotás” érkezett meg a határidő lejártáig. Emellett 175 dokumentumfilm, 43 tudományos-ismeretterjesztő munka, valamint 123 kísérleti- és kisjátékfilm nevezése futott be. A versenyprogram véglegesítése folyik. Az előző években megszokottól eltérően a dokumentumfilmek és a kisfilmek kategóriájában két-két előzsűri tesz javaslatot a versenyprogramban való részvételre. Újdonság még, hogy a nevezett, de versenyben nem induló műveket is levetítik a szemle helyszínén, sőt, külön katalógust adnak ki ezekről az alkotásokról is. A megnyitó ünnepséget - amelynek keretében átadják az Életműdíjakat és a Magyar Mozgókép Mestere címet - a Budapesti Kongresszusi Központban tartják. A Rokonok Móricz Zsigmond azonos című regényéből készül. Az Oscar-díjas Szabó István tizennégy éve, az Édes Emma, drága Böbe óta nem rendezett Magyar- országon csak hazai forrásból finanszírozott fűmet. Legutóbbi filmjéért, a Csodálatos Júlia című, kanadai-magyar koprodukcióban készült alkotásért Európa Filmdíjat kapott. A Rokonok operatőre Koltai Lajos, akivel a rendező 1981 óta valamennyi művét közösen készítette, közös munkájuk volt az Oscar-díjjal kitüntetett Mephisto is. A főszerepeket Csányi Sándor, Eperjes Károly, Tóth Ildikó, Marozsán Erika, Oleg Tabakov, Pindroch Csaba, Kállai Ferenc, Jirí Menzel, Molnár Piroska és Gazsó György alakítja. Jonathan Rhys-Meyers a londoni és Woody Allen a római bemutatón (ČTK/AP- és SITA/AP-felvételek) Szex, szerelem, gyilkosság és Arany Glóbusz-jelölés Woody meccslabdája ÖSSZEFOGLALÓNK Match Point (Meccslabda) című új filmjével járja Európát Woody Allen, aki a közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját. A Match Point több szempontból is rendhagyó alkotás a rendező pályáján. Egyrészt ez az első filmje, amelyet nem New Yorkban, hanem az öreg kontinensen forgatott. Ennek egyik oka Woody Allen szerint az, hogy az amerikai producerek nem voltak hajlandók egyszerűen „átnyújtani a pénzzel teli barna zacskót” és utána békén hagyni, hanem bele akartak beszélni a készülő alkotásba is. A Match Point tudósítások szerint nem csak magát Woody Allem mint színészt nélkülözi, de szokásos gegjeit, aranyköpéseit, mulatságos párbeszédeit is. Leginkább egy lélektani drámához hasonlít. Tulajdonképpen a műfaját tekintve sem egyértelmű a film, mert titulálják drámának és thriller vígjátéknak egyaránt. Egy azonban biztos: van benne szerelem, szex és gyilkosság. A történet főhőse Chris Wűton, a fiatal tenisztréner, aki egy módos famflia hölgytagjaival keveredik túl közeli kapcsolatba. A főszerepeket a jóképű Jonathan Rhys-Meyers és a rendező új múzsájának kikiáltott szépséges Scarlett Johansson alakítja. Woody Allen új mozija már begyűjtött néhány Arany Glóbusz-jelölést, és könnyen előfordulhat, hogy az Oscarért folyó versenybe is beleszól, (e)
