Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-14 / 288. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 14. A német film, valamint az idei cannes-i Arany Pálma-díjas alkotás a 7. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon Más hangulatban, más kínálattal A Ľ Enfant gyermekkel „csencselő” főhősét alakító Jérémie Renter (Képarchívum) Szerencsére hetedik éve Pozsonynak is van nemzetközi filmfesztiválja. Szerencsére, mivel kellenek a nívós filmszemlék. Kellenek, egyrészt az utánozhatatlan hangulatuk, másrészt a programkínálatuk miatt. Mivel az ilyen mustrákon más is eljut hozzánk, nem csak a biztos közönségsikerre számítható produkciók. TAIXÓSI BÉLA Idén 179 alkotásból lehetett válogatni - ha az ügyes néző jól variált, napi négy mozgóképet is végignézhetett. Ilyen alkalmakkor általában az egzotikumot pályázom meg, de itt- ott azért más is becsúszik. Mint ezúttal is megtörtént. Például Roman Polanski „slágerét’, a Twist Olivért nem tudtam kihagyni - olyan reklámkampánnyal indították, annyit cikkeztek, beszéltek róla, nem akartam elmulasztani a lehetőséget, hogy még jóval a hazai forgalmazása előtt megnézhessem. Meg is bántam. Választhattam volna helyette mást, és akkor se veszítettem volna sokat, ha egyáltalán nem látom később sem: mivel minden jó a filmben és a film mégsem jó. Jók a színészi alakítások, elfogadhatóan hitelesek a korabeli helyszínek, a korabeli London, korhűnek hat a korabeli divat, ügyesen szabottvarrott a kosztümtervező, a historikus atmoszférába belevonzanak a hangulatkeltő felvételek... Nézem, nézem, és erőlködöm, hogy kezdjen már valahol érdekelni, csak egy icipicit tetszeni... Irtóra sajnálom ezt a helyeske, hatalmas lelkű, csöppnyi árvagyereket, mert olyan aranyos és annyian bántják, meg annyian kihasználják, ám ezt e nélkül a film nélkül is tudtam, ismerem a sztorit - ahogy mondani szokás - kívühől-belülről. Unom, a nagy mester filmjét unom, hiszen nem mond újat, s valahogy nagyon lassan pergeti a régit is. így lehettek ezzel a középiskolások, nem tudom, honnan jöttek, de volt belőlük vagy három osztálynyi a teremben, s egy darabig még csak nem is pisszentek, de aztán beindult a sus- mus, mivel a film valahogy nem. Aztán meg úgy döntöttem, egzotikum ide, egzotikum oda, a német filmet nem hagyhatom ki. Mivelhogy az utóbbi időben beleerősítettek a német alkotók, s nagyon feljöttek az élbolyba: el kell mélyülni az új német filmes valóságban. Végül is rádöbbentem, egzotikumot mégiscsak kapok Fatih Akin Fallal szemben című német-török filmjével, hiszen ő Németországban ugyanaz, mint Ferzan Ozpetek Olaszországban. Fatih Akin is a török bevándorlók sorsával foglalkozik - s még keményebben, súlyosabban, mint Ozpetek. A személyes lezüllésről, a vadállattá válásról és a felemelkedésről szóló megrázó filmjének mottója: „az élet befejezhető anélkül, hogy öngyilkosságot kövess el”. Befejezhető még Hamburgban török gyökerekkel élő német állampolgárként is, még akkor is - ahogy Akin megmutatja -, ha az otthonról hozott kultúrával, hagyományokkal nem könnyű az idegen környezetben létezni. A mai fiatalok rebellis magatartásáról, egyfajta „új nagy generáció” kapitalistaellenes magatartásáról szól Hans Weingartner német-osztrák koprodukcióban készült Edukators című munkája - erről bővebben majd később, hiszen a napokban mutatják be a hazai mozik. A következő német filmre, a Mezítlábas szerelem című vígjátékra Tü Schweiger vonzott be: kíváncsi voltam, hogy ez a pár évvel ezelőtt ígéretesen indult német színész - akinek karrieije egy kicsit kicsorbult Hollywoodban, legalábbis nem úgy alakult, ahogy talán ő elképzelte - milyen rendezőként. A Mezítlábas szerelemnek ugyanis nemcsak főszereplője, hanem rendezője is. Ám igen „mezítlábasra” sikerült ez a produkció, amolyan hollywoodira hajazó hiteltelen komédia, tele sablonokkal és hatásvadász eszközökkel, vajmi kevés eredeti ötlettel. Jean-Pierre Dardenne és Luc Dardenne mozgóképére, a Ľ En- fant-ra nemcsak azért ültem be, mert kíváncsi voltam, manapság mire adnak Arany Pálmát Cannes- ban, hanem azért is, mert az egyik előző pozsonyi fesztiválon láttam A fiú című munkájukat, amely az emberi érzelmek olyan mélyelemzése, hogy hatása alól sokáig nem lehet szabadulni. A Ľ Enfant még szúró- sabb-kapaszkodóbb lelki bogáncsként kavargatja az érzelmeket. A teljes kiúttalanságról, a lét legmélyén tengődő egzisztenciáról, arról a pontról szól, amikor a hajléktalan ifjú apa, mivel pénzre van szüksége, érzéketlenül eladja pár napja született gyermekét, mondván, majd csinálunk másikat. A film százperces szorongás. Az idén visszatért trió támadások sorozatának volt kitéve legnagyobb sikerei idején, a kritikusok sem ismerték el Hip Hop Boyz: Újratöltve PUHA JÓZSEF Az a baj, hogy a legtöbb ember szemében a kilencvenes évek menő lány- és fiúcsapatai mind egy kaptafa. Már akkor is az volt, ennyi év távlatából meg főleg. Ráadásul a kritikusok sem tesznek kivételt. Tucatáru, értéktelen slágerzene, amellyel csak a tizenéveseket lehetett becsapni - így jellemzik a re- pertoátj ukat. Való igaz, az elmúlt évtizedben a producerek a könnyű meggazdagodásjegyében futószalagon gyártották a tmibutító lány- és fiúcsapatokat. A nyilvános összeválogatásnál a tökéletes alak és a tánctudás volt a legfontosabb kritérium, az énekhang meg a sokadik. Sőt, az sem jelentett problémát, ha az önjelölt fiatalok ez utóbbival nem voltak megáldva, profi énekesek felénekelték helyettük, amit kellett. Hatalmas botrányt ____ ka vart az első, idegen toliakkal ékeskedők lebukása, aztán ehhez is hozzászoktunk, nyűt titok volt, ki énekel, és ki tátog. Világviszonylatban a rádiók a kilencvenes évekből játsszák a legkevesebb dalt, ami önmagáért beszél. Elsősorban az igénytelenség miatt a szakma szégyenévtizedet emleget, a közönség meg általánosít, így nem csoda, hogy az értékek elfelejtődtek, a sok bába között elveszett a gyerek. Ebben a mostoha évtizedben alkotott a Hip Hop Boyz. A maga stílusában jó dalokat készített, viszont a stílus maga, a hip- hop akkor még fokozatos támadásnak volt kitéve. Engem leginkább az zavar, hogy manapság már a trió legnagyobb érdemét is másra ruházzák, holott az vitathatatlan. Legalábbis papíron. Mindenki azt mondja, hogy a rapzenét Magyarországon Geszti Péterék honosították meg. Nem igaz! Csupán megfertőzték a piacot, a Rapülőket inkább rappelgető popcsapatnak kéne nevezni. Az első ízig- vérig hip-hop banda a Hip Hop Boyz volt. Az igazi, popelemektől mentes rapzene a kezdetekben nem is talált megértő fülekre a magyar honban. Levy T., Real Action és O.G. Duck ’92-ben alapították meg triójukat, bemutatkozó albumuk a következő évben látott napvilágot Soul a rap címmel. Az országos ismertséget a Tizen5 év című felvétellel vívták ki, főleg annak köszönhetően, hogy a klipjét benevezték egy nagy publicitást kapott videoklip- versenybe, ám a dalra épülő második lemezük sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért a PolyGram (mostam Universal) útilaput kötött a talpukra. Emlékszem, a kiadó egyik munkatársa azt panaszolta, hiába öltek sok pénzt a produkcióba, a rap a magyar közönséget még egy ideig biztosan nem hozza lázba. Tévedett. A Hip Hop Boyz az addig csak nemzetközi hanghordozók forgalmazásával foglalkozó Record Expresshez igazolt, és ezzel beindult a slágergyártás: pillanatok alatt piacvezető lett. Pedig a fiúk ennek érdekében nem tettek semmit, a zenéjük az előző két albumukhoz képest alig változott, slágere- sebb sem lett. Csak beérett. Akkora sikerük volt, hogy ’97-ben két sláger-válogatáslemezük jelent meg, az egyik a Record Express, a másik az időközben felocsúdott PolyGram kiadásában, ami világviszonylatban is egyedülálló, miközben ugyanebben az évben új stúdióalbummal is jelentkeztek egy harmadik kiadónál, az EMI-Quintnél. A sikereik csúcsán, ’98 őszén úgy gondolták, mindent kihoztak a trióból, és búcsút intettek egymásnak. Az évek során közel félmillió hanghordozót adtak el, s ez önmagában is tekintélyt parancsoló eredmény. A feloszlás óta eltelt években szerencsére helyreállt a rend a zenepiacon, és a hip-hop is elismert stílus lett. Talán ezért, talán másért, a Hip Hop Boyz az év elején visszatért. A fiúk először klubokban léptek fel, tesztelték, van-e rájuk igény. Rajongótáboruk, az egykori tinédzserek mára felnőttek, s mivel zenéjükkel most is elsősorban a tizenéveseket célozzák meg, egy olyan generációt kell megszólítaniuk, amely nem ismerheti őket - részben a rádiós ignorálás miatt. A közelmúltban új albummal is előrukkoltak. Slágereik „újratöltve”, áthangszerelt változatban hallhatók rajta, két vadonatúj dallal kiegészítve: a Part a tó szélén és a Bújj hozzám címűekkel. Mindkettő lassúbb felvétel. Hogy lesz-e további folytatás - ma még nem tudni. A visszatérésnek ez a legjárhatóbb útja, ha a régi slágerekkel sikerül lázba hozni a fiatalságot, bizonyára az új dalokat felvonultató korong sem marad el. Ha pedig nem sikerülne, akkor sincs gáz. Akkor van egy album, amely az ösz- szes Hip Hop Boyz-slágert felvonultatja, s a szülők megmutathatják csemetéiknek, később unokáiknak, hogy hajdanán ezért rajongtak. Remélhetőleg nem fogják szégyellni, hogy a Hip Hop Boyz volt a kedvencük. Mert nem is kell! BEMUTATOTT KIADVÁNY A KŐVETKEZŐ CÍMEN MEGRENDELHETŐ Vámbéryho námestie 51, Dunajská Streda, tel.: 031/551 51 02, www.focusmusic.sk FDOJ5 music SHDP Kultúra - hirdetés 9 Pú RÖVIDEN Elizabethtown Drew Baylort, a vezető sportcipőgyár egykori ifjú csillagát éppen most rúgták ki, mert elemi hibát vétett egy lábbeli tervezésekor, és a céget 972 millió dolláros kár érte a fiaskó miatt. És ha ez nem volna elég, még rosszabbra fordul a helyzet: Drew telefonhívást kap, s közlik vele, hogy az édesapja elhunyt, így gépre kell ülnie, hogy elmenjen Kentucky- ba, Elizabethtownba apja földi maradványaiért. A repülőgépen Drew összeismerkedik Claire-rel, a fékezhetetlenül optimista légikísérővel, aki megváltoztatja az életét. Rendezte: Cameron Crowe (Amerikai) Magyar siker a prágai rövidfilmfesztiválon Kenyeres Bálint Before Dawnja első díjat nyert az I. Prágai Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon. A legjobbnak ítélt alkotást 23 ország művészeinek 30 kisfilmje közül választotta ki a nemzetközi zsűri. A prágai bemutatót a Karlovy Vary-i Filmfesztivál Társaság szervezte meg. A szemle ideje alatt három prágai moziban mintegy 160 kisfil- met láthattak az érdeklődők. A lengyel Filip Marczewski, valamint az izlandi Reynir Lyngdal rövidfilmje, a Melodráma és a Varázsló rendkívüli elismerést kaptak a zsűritől. A rendező társaság művészeti vezetője bejelentette, az idei bemutatók sikere alapján valószínűnek tartja, hogy jövőre megrendezik a prágai rövidfilmfesztivál második évfolyamát is. (MTI) King Kong Carl Denham ellopta legutóbbi, befejezetlen filmje egyetlen példányát stúdiója vezetői elől, akik azzal fenyegették: nem adják meg a befejezéshez szükséges pénzt. Cárinak össze kell szednie csapatát, és felszállni velük a Szingapúrba tartó gőzösre, ha be akaija fejezni filmjét. Biztos benne, hogy e műve kivívja majd az elismerést és bár munkatársai úgy tudják, Szingapúrban készül erre, valójában a Koponya-szigetről szeretne filmet készíteni. Rendezte: Peter Jack- Adrien Brody az akciódús kason (Új-zélandi-amerikai) landfilmben Hihetetlen, de igaz - Jim Carreyvel Jim Carrey kanadai származású hollywoodi komikus filmsztár főszereplésével filmre viszik Robert Ripleynek, a „hihetetlen, de igaz” történetek képregény- és rádiókrónikásának életét. Robert Ripley (1893-1949) igazi száguldó riporter volt, bejárta az egész vüágot (198 országban és területen fordult meg), és híressé vált „hihetetlen, de igaz” történeteivel, amelyeket csak úgy falt az amerikai publikum. A Tim Burton által rendezendő film látványosnak ígérkezik, mivel végigkíséri Ripley utazásait az öt kontinensen. (MTI) A bőség földje Egy film, a világ leghatalmasabb államának arról a vidékéről, ahol a gazdagságot az utcán kell keresni... LA Downtown az egyik fő helyszíne a többszörös Cannes-i díjazott Wim Wenders legújabb, sötét humorú, elevenbe vágó filmesszéjének, korunk Amerikájáról. Művében két teljesen különböző látószögből figyelhetjük ezt az országot. Egyrészről egy már-már remény- vesztett vietnami veterán, Paul (John Diehl), másrészt egy fiatal, mélyen hívő katolikus lány, Lana (Michelle Williams) világán keresztül. Rendezte: Wim Wenders (Amerikai) Mozart is volt gyerek Salzburg. A „Kis Amadeus” című televíziós rajzfilmsorozat főszereplője 2006-ban, a Mozart-évben kerül a képernyőkre. A zseniális zeneszerző gyerekkoráról szóló sorozatot a KI.KA gyermekcsatorna vetíti este hét óra körül január 16-tól január 27-ig, Mozart születésének 250. évfordulójáig. Müyen is volt az élet a XVIII. századi Európában autók, telefon és számítógép nélkül? Milyen is volt az élet, amikor a muzsika nem a CD-lejátszóból jött gombnyomásra, hanem élőben kellett a játszani? Miként tölti gyermekéveinek napjait egy zenei lángész? A 26 részes film elbeszéli a csodagyerek életét családi körben, megismertet barátokkal, beszámol koncertekről és európai királyi udvarokban lezajlott találkozásokról, sikerekről és csalódásokról, valamint a zeneszerző városról városra tett utazásairól. (MTI) A Lanát alakító Michelle Williams Drew (Orlando Bloom) és Claire (Kirsten Dunst) BP-5-15434
