Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-14 / 288. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 14. RÖVIDEN Piktor 2005 kiállítás Párkány. A tizennegyedik alkalommal megrendezett Piktor 2005 című nemzetközi gyermek képzőművészeti és honismereti táborban készült alkotások kiállításának ma 16 órai kezdettel lesz az ünnepélyes megnyitója a párkányi Városi Galériában. A Pifkó Anna vezette, rendkívül népszerű és szakmailag igényes nyári tábor évről évre az Esztergomi József Attila Általános Iskola és a Párkányi Városi Művelődési Központ közreműködésével valósul meg. Az idei kiállítást a tábor egyik alapítója, Kovács Dezső nyitja meg, úgy is, mint a rendezvény fő támogatójának, az OTP Bank párkányi fiókjának igazgatója, (ez) Múzeumi Szalon és könyvbemutató Pozsony. A karácsonyvárás, az advent hangulatához is igazodva A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma társalgóműsora, a Múzeumi Szalon vendégszékében holnap Burián László esperesplébános foglal helyet. A szlovákiai magyar katolikus papság nesztorát, a Pro Probitate díj kitüntetettjét a rendezvénysorozat házigazdája, Miklósi Péter faggatja nehéz fejezetekben sem szűkölködő életéről, pályájáról. A beszélgetés után kerül sor Miklósi Péter Napjaink (avagy: több mézet a madzagra!) című új kötetének avatására. A szerző rádiójegyzeteit Csáky Pál miniszterelnök-helyettes mutatja be. A rendezvény 16.30-kor kezdődik a Brámer-kúriában (Žižka u. 18.). (m) Felvidéki írók Karácsonyi ajándéka Dunaszerdahely. Karácsonyi ajándék címmel jelent meg a Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában az az antológia, amelyben szlovákiai magyar írók, költők vallanak az emberiség egyik legrégibb és legszebb ünnepéről, a bedehemi csodáról, a karácsony semmivel sem összevethető titkáról, az otthonra találásról és a csendes boldogságról. A kötetet Görözdi Zsolt református lelkész mutatja be holnap 18 órai kezdettel a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, (ú) Koncert: Klezmer és gospel Pozsony. Hanuka = Karácsony: „ami összeköt bennünket” címmel igazi zenei csemegét ígérő koncertnek ad otthont holnap 20 órától a ligetfalui Klub Za Zrkadlom. A gospel és a klezmer zene olyan neves hazai képviselői lépnek együtt színpadra, mint a Pressburger Klezmer Band és az Atlanta, (e) Holnap este: A Nagy Könyv döntője Holnap 20.05-kor az ml-en követhetik figyelemmel az érdeklődők A Nagy Könyv döntőjét, azaz a legkedvesebb három regény végső küzdelmét a győzelemért. A műsor szerkesztői elegáns gálaműsorral készülnek a játék tíz hónapot átívelő időszakának lezárására, amely alatt a résztvevők már bizonyították, az olvasás mégsem ment ki a divatból. A topl2-es listára bejutott regények képviseletében, a több mint száz meghívott vendég között nem csak a kampányfilmek arcai lesznek jelen, de a korábbi filmes feldolgozások szereplői és a top 100- as listára felkerült kortárs magyar írók is. A másfél órás élő műsor a budapesti helyszín mellett a kecskeméti és a pécsi megyei könyvtárból jelentkezik majd. A döntőben A Pál utcai fiúk, az Abigél és az Egri csillagok mérkőzik meg egymással A Nagy Könyv címért, (ú) Presser dalai a színházról Budapest. Megjelent Presser Gábor Dalok a színházról című CD- je. A különleges, egyszemélyes, egyzongorás album Presser 30 éves színházi zeneszerzői pályafutását foglalja össze, s a Vígszínházban régóta nagy sikerrel futó estjének dalait tartalmazza. A zeneszerző - saját bevallása szerint - a legjobban a 17 éve bemutatott Padlást szereti. A „félig mese, félig musical”-nek a Vígszínházban a közelmúltban volt a 600. előadása. (MTI) Megjelent a Tücsök decemberi száma Csodák és varázslatok LAPAJÁNLÓ Hogyan lett mégis gazdag karácsonya egy kisfiúnak az ötvenes évek elején hirtelen apa nélkül maradt gömöri falusi családban? Mitől vált igazán ünneppé az ünnep? Milyen csoda vagy varázslat folytán menekültek meg a nagy éhínség idején egy kis sziget lakói? Milyen színekben és hangokon szól a karácsony a mai gyerekekhez? - Tóth Elemér igaz története, Roncsol László, Tandori Dezső versei, James Krüss meséje az ünnepet az ünnepi várakozás hangulatát idézi meg olvasóinak. Nagy siker a kassai Thália színpadán Kipling A dzsungel könyvének megzenésített változata. Hogy mi a siker titka, és vajon a Kassától távolabb lakó gyerekeknek is van-e esélyük látni a darabot? - ez is kiderül Szekeres Éva színes beszámolójából. A versekkel, mesékkel és sok feladattal, játékkal teli lapszámot Balázsy Géza, Fodor Katalin, Juhász Tibor, Š. Horváth Klára és Varga Lajos, a szlovákiai magyar illusztrátorok legjobbjainak a gyermeki fantázia meglódulását segítő rajzai gazdagítják, (ka) A rendező megmarkolja a néző kezét, és túl gondos atyaként vezeti, semmit sem hagyva a véletlenre Pusztába kiáltott szavak Szentpétery Aranka, Szvrcsek Anita, Holocsy Krisztina és Szabó Márta (Dömötör Ede felvétele) A komáromi Jókai Színház legújabb előadása - Arthur Miller A bűnbeesés után című színműve, melyet Verebes István Kanyargó idő címmel álk'tott színpadra - sajátos keveréke személyességnek, melodrámának, dokumentumdrámának és ironikus látomásnak. FORGÁCS MIKLÓS A Miller-dráma már címében is egy konkrét pontra utal: valami véget ért, de vissza kell térni a mostani kiábrándult állapot kialakulásának kezdőpontjához, meg kell keresni az okot, megnevezni a jelen eredőjét. Verebes István a címváltoztatással is utal arra, nála a hős inkább sodortatva van, maga sem érti igazán, mi vezetett kiégett „mosť’-jához. A rendező egyszerre akarja személyesebbé és időtlenebbé tenni a darabot, de az előadás formai központtalansága sutasággá válik, megmarad egyéni bizonytalanságnak. A tétova bóklászás nem jelenik meg erőteljes képként, az erkölcsi dilemmák tömege nem sűrűsödik színpadi gesztusokba, ezért az események és a tanító jelleggel egyértelműen kimondott igazságok megmaradnak illusztrációknak. A szereplők magyaráznak, nem élnek, nem jellemek, jelek csupán. Verebes egyrészt felvillantja a magánszférát, hiszen a kezdőkép Quentin életének hat nőalakját jelöli meg kiindulópontnak, de nem tisztázza Quentin viszonyát a nőkhöz. Támadó látomások, a múlttal való szembenézésre kényszerítő árnyak - vagy maga Quentin hívja elő őket, mert elhatározza az önvizsgálatot? Mokos Attila rezzenéstelen arccal, okos, időnként derűs, szülte gyermetegen naiv tekintettel nem árul el magáról semmit. Szavakban történik a létezése, s bármennyire is nyilvánvaló, hogy Verebes a politikai morál kérdéseit feszegeti, azok a jelenetek elevenednek meg, melyek anyagukat a magánszférából veszik. Azok a megélhető pillanatok, mikor nem deklarált életbölcsességek és szigorúan és megfellebbezhetetlenül kinyilatkoztatott krédók hangzanak el, hanem amikor a banális férfi-nő vitából maga a néző szűrheti le az általánosabb igazságot. A rendező jól megmarkolja a néző kezét, és túl gondos atyaként vezeti közönségét, semmit sem hagyva a véletlenre. A hat nő kuckója hat különböző női magatartást illusztrál, alaposan felerősítve közhelyekkel. Ha a darabban erős nő van, aki cinikusan fölkínálja magát, és ő ostromolja a férfit, akkor Verebesnél örömlányos cuccokba öltöztetik, ha zsidók, akkor ortodoxok, mert ez az egyértelmű és színpadi- lag látványosabb megoldás, Maggie (Holocsy Katalin) pedig tiszta, gyermeki lélekként szappanbuborékokat fúj. Csak illusztrációkat látunk, nincsenek árnyalatok, nincsenek személyes apróságok, melyek egyéni sorsokat jellemeznének. Ám Verebes nem lép teljesen az agitprop színház mezejére sem, közhelyei nem brutálisan pofátlanok, inkább érzelmesek. Természetes, szülte érzelmek nélküli, igazságokat szolgáló, nem emberi helyzeteket megélő színészetet követel, az édes-szirupos szcenikai zenével azonban visszacsempészi azt, amit kiirtott. A jelenetek nem bomlanak helyzetekre, nem épülnek szituációk, melyek valódi közeget teremtenének az erkölcsi labirintusban való vergődés számára. Csak szövegüeg válik útvesztővé a kisebb-nagyobb hazugságok, magán- és közbűnök sora. A rendezés ragaszkodik a nők egyéni sorsához, bár csak hangulati, archetipális szószként valósítja meg őket, és lelkiismeretként, bíróságként, ironikus-cinikus kórusként is eljátszik velük. Eklektikája azonban formátlan, esetleges és áttekinthetetlen. Nem sodró lendülettel külsőséges és nem elmélyülten pszichologizáló. A nők tudnak otthont teremteni, a férfiak csak vendégek asszonyaik világában - ez a metafora is meglebben a színpadon, de megint csak kihagyott ziccerként. A férfiaknak nincsen saját terük, oda-odakuporodnak a nőkuckók sarkába, de ezek a képek sem exponáltak. Az öt nő alázatosan és szuggesztíven van jelen a színpadon, s erősebb díszletként működnek, műit az otromba, kasírozott Auschwitz vagy a túlmagyarázott amerikai álom, a lobogó előtt a menórával. Teljesen követhetetlen viszont, ki mikor, miért hagyja el terét, és a férfiak mellett miért nem tartják be a terek határait a nők sem? A hangsúlyos koncentrációs tábor árnyékként vetülhetne minden eseményre, a múltnak ez a fekélye paralizálja az érzékeny embert, sugallja az előadás, de mégsem válhat szimbólummá ez a térszelet, hiszen csak konkrétan van használva, amikor Helge (Bandor Éva) valóban Auschwitzban jár. Maggie és Quentin szerelmének fejlődéstörténetét az átdolgozás szétszedi, és visszahozza a már eltűnt szereplőket. Az okosan - vagy a helyszűke miatt csak álérzelmekkel - előadott mondatok viszont furcsa oratóriummá szelídítik és egyszerűsítik a létezés kilátástalan mókuskerekét. Holocsy Katalin (Maggie) eleve nehéz helyzetben van, hiszen a rendező - kis túlzással - elveszi tőle a központi figura lehetőségeit, s csak egy (bár fontos) epizódjává teszi őt Quentin életének. Maggie bohókás, tiszta alakja elnehezül, hiszen Holocsy Katalin szendéje nem mentes a pátosztól, a szentimentális emelkedettségtől. És nem tudja igazán megmutatni a gyermeki tisztaság mögül kikandikáló démoni színeket sem. A feleség szerepében Szabó Mártának sikerül leginkább folytatha- tóvá tenni figuráját. Kiégettségé- ben még ott vannak az elfojtott feszültségek, megalázó helyzetében is ragaszkodik méltóságához, szigorú szikárságában is ott dorombol a nő. Bandor Éva szerepe szülte kizárólag bölcs, szeretettel átitatott, aggódó tekintetére korlátozódik. A színésznő elegánsan nem vesz tudomást arról, hogy a rendező a vállára pakolta az élő lelkiismeret tonnás súlyait, képes tekintetébe sűríteni azt, amit az egész előadás kerülget: igenis egyéni tragédiaként, traumaként is meg lehet élni absztrakciónak tűnő etikai dilemmákat. Holocsy Krisztinának (Elsie) az önző kisember jutott, aki nem vesz tudomást a történelem viharairól, és csak magával törődik. Szvrcsek Anita (Felice) a „szerelem istennő- je”-ként nem tud megbükózni szerepének nem létező titkával, egy szerelmes regényújság ideális sze- retőjeként létezik csupán. Fabó Tibor (Lou) ismét egy megtört, érzékeny és élhetetlen, de szerethető kisember, Olasz István (Mickey) idegesen ágáló, saját igazságát harsogó túlélő. Az apa és az anya (Németh István és Szentpétery Aranka) vérbő, földszagú jelenetei megoldatlanok, műit a barométer házikójának két figurája, esetlenül és gépiesen jelennek meg egy-egy pillanatra a színen. Kavargó élet vagy pofába vágott eszme helyett csak pusztába kiáltott szó maradt az igazán személyes indíttatásból. Száztíz éve született Paul Éluard, a huszadik század első felének egyik legjelentősebb avantgárd költője A szürrealizmustól a közéletiségig MTI-PANORÁMA Paul Éluard francia költő ma száztíz éve született Eugéne Grindel néven a Párizs melletti Saint- Denisben. Kezdetben a dadaizmus képviselője volt, majd kapcsolatba került a szürrealista mozgalmat megindító költőkkel, akikkel 1938- ig működött együtt. Első szürrealista verseskötetében, A fájdalom fővárosában (1926) az új nyelvi technikákkal folytatott kísérleteit, az álom és valóság kapcsolatáról alkotott elméleteit, s a gondolkodási folyamatok spontán kifejezésének lehetőségeit összegezte. 1934-ben jelent meg A nyilvános rózsa című kötete, 1936-ban A termékeny szemek címmel pedig szerelmes versei. E három kötet darabjait tartják a szürrealizmus legjobb úodalmi alkotásainak. A spanyol polgárháború hatására Éluard lírája egyre elkötelezettebb lett, felhagyott az úodalmi kísérletekkel és művészetében harcos politikai szelleme kerekedett felül. Erőteljesen elutasította a zsarnokságot, s az élet értelmének a boldogság keresését jelölte meg. Franciaország német lerohanása után az ellenállás szellemi vezére lett, a háború alatti köteteit illegálisan teijesztették. Ezek a könyvei a szenvedés és a szolidaritás témáit dolgozták fel és jelentősen hozzájárultak az ellenállás szellemének erősítéséhez. Háború utáni költészetében is ezt a közérthetőbb stílust folytatta. Aktív közéleti tevékenységet folytatott, békekongresszusokra járt, 1948-ban Magyarországon is megfordult. Kései köteteiben egyszerű nyelven, élénk képek segítségével ötvözte a realizmust és a szürrealizmust. 1952. november 18-án halt meg. Éluard-nak sokan két személyiséget tulajdonítanak. Az egyik a szürrealista költő, a másik pedig az elkötelezett, a realista, aki a „gyakorlati igazság” szolgálatába szegődött, és költői értékeivel úodal- mon kívüli, politikai célokat szolgált. Verseit a világ számos nyelvére lefordították, magyarul Illyés (Képarchívum) Gyula, Rónay György és Somlyó György tolmácsolta műveit. Ő maga két József Attila-verset fordított franciára, és verset írt Petőfi halálának századik évfordulójára.
