Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-07 / 282. szám, szerda

\ 26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 7. Még felsorolni is nehéz, hogy Dénes gróf és neje, az osztrák Hablawetz Franciska mennyit áldozott kultúrára, vallásra, közoktatásra. Számos alapítványt is létrehoztak. Százhetven éve született gróf Andrássy Dénes ,\ csíkszentkirűlyt és krasznahi itkui > GRÓF ANDRÁSSY nemzetség története «fete A kismonográfiát az Andrássy család háziorvosa írta, a gyönyörű képes album a főúri pompa keresztmetszetét adja (Képarchívum) Több mint két emberöltő távlatából Rozsnyón még mindig elevenen él And­rássy Dénes alakja. Nem is csoda, hiszen a városban és a környéken számtalan középület jelzi jótékonyko­dása nyomait. KOVÁCS ÁGNES Az Andrássy család ősét már 1000-ben megtaláljuk András vagy Andorás levente személyében, aki­nek nevéből Gyöngyösi István köl­tő szerint az Andrássyak családne­vüket vették, s akinek leszármazot­tai a csíkszentkirályi, később pedig a kettészakadt ág révén a betléri majd a fiatalabb hosszúréti vagy monoki ágat alapították meg. 1800 éven keresztül az Andrássyak famí­liájában több neves személy követ­te egymást, akik fokozatosan a leg­ismertebb és a legvagyonosabb fő­rangú nemesek közé küzdötték fel magukat. Számos családtag volt közöttük gömöri főispán, kuruc ge­nerális, de ott van például András­sy Pál, akinek testvére, István, Jó­kai regényében is szerepel, mint Korponayné Géczy Julianna, a lő­csei fehér asszony kedvese. Az Andrássyak közt voltak országgyű­lési követek, harcos minorita szer­zetes, mint Andrássy II. Miklós, Andrássy Manó pedig a vasgróf volt. A hosszúréti ágban is jelesked­tek az Andrássyak, mert Andrássy Antal püspök lett, Gömör-Kishont és Sáros vármegye főispánja volt Andrássy IV. György, akinek az el­sőszülött fia lett Dénes. Regénybe illő élettörténet Gróf Andrássy Dénes a vár- hosszúréti kastélyban született 1835. november 18-án. Bár apja merev arisztokrata volt, fia mindig részt vett az uradalmi tisztek gyere­keinek a játékaiban. Atyja diplo­máciai pályára szánta. A művésze­tek és az irodalom iránt érdeklődő ifjúnak azonban nem tetszett a po­litika világa. Semmi kedve nem volt külföldön tartózkodni. Vágya az volt, hogy itthon érvényesítse te­hetségét. Különösen a gazdasági pálya iránt érzett vonzalmat. így aztán, atyja hiába küldte őt a bécsi Magyar Királyi Udvari Kancelláriá­jába fogalmazónak. Megismerke­dett viszont egy kedves leánykával, aki megértette az elkeseredett ifjút. Nőül vette, és ezzel a lépésével - a korabeli források szerint - a legbol­dogabb, legideálisabb tűzhelynek vetette meg alapját. Csakhogy a fiúi engedetlenséget atyai szigor követ­te. Andrássy György a rangon aluli házasság miatt atyai szeretetét megvonta tőle, s vagyonából kita­gadta. Helyette a fiatalabb fiúban, V. Györgyben reménykedett még. Azt remélte, ő fogja majd javait örökölni, a család jó hírnevét to­vább örökítem. De a gyermekkorá­tól betegeskedő Andrássy V. György atyja halála előtt fél évvel, 35 évesen meghalt. Ezek után már nem lehetett aka­dálya annak, hogy a hatalmas va­gyont mégis Dénes örökölje. Bár nősülése után visszavonult a közé­lettől, jótékonykodásuk révén még­is nagy megbecsülésben részesül­tek. Bár itthon nem igen ismerték a grófnét, annál inkább megismerték jótéteményeit és páratlan jóságát. Még felsorolni is nehéz, hogy Dé­nes gróf és neje, az osztrák Hab­lawetz Franciska mennyit áldozott kultúrára, vallásra, közoktatásra, számos alapítványt hoztak létre művészeti és irodalmi célokra. Pél­dául az MTA-nak 1907-ben 20 ezer koronát adományoztak, 1908-ban monoki birtokukat az Országos Gyermekvédő Ligának ajándékoz­ták. Más birtokaikat, mivel több­nyire külföldön tartózkodtak, gaz­datisztjeik gondozták vagy részben bérbe adták. Házassága alatt Dé­nes gróf egyszer volt itthon, Krasz- nahorkaváralján, s magával hozta nejét is, hogy megmutassa neki gyermek- és ifjúkora emlékeit. Majd felesége, Franciska halálát követően, 1903-ban tért ismét visz- sza szülőföldjére, hogy a szeretett hitvese számára mauzóleumot építtessen. Hazahozatta München­ből több mint száz művészeti alko­tásból álló gazdag és értékes képtá­rát, és Krasznahorkaváralján a fele­sége emlékére alapított Franciska- ereklyemúzeumban helyezte el. Persze, Dénessel e nagy múltú család históriája nem ér véget. Bár utóda nem volt, a családban voltak más híres személyiségek is. Elég, ha csak megemlítjük gróf Andrássy II. Gyulát, az Osztrák-Magyar Mo­narchia első magyar miniszterel­nökét, vagy ott van a vörös grófnő néven ismert Andrássy Katinka, gróf Károlyi Mihály felesége. A hálátlan rozsnyói örökösök 170 évvel Andrássy Dénes szüle­tése után Rozsnyón még mindig nem született határozat arról, hogy a városban legalább egy utcát ne­vezzenek el e nemes család egyiké­ről. Pedig a jelenlegi Šafárik utca valaha Andrássy Dénes nevét visel­te. A polgárok a képviselőkre vár­nak, azok meg egy polgári indít­ványra. Jelenleg a Gömöri Ifjúsági Társaság ápolja Andrássy Franciska grófné emlékét. Szerencsére két ki­advány is napvilágot látott az utób­bi hónapokban az Andrássyakról. Az egyik a Méry Ratio gondozásá­ban megjelent hasonmás kiadás A csíkszentkirályi és krasznahorkai Gróf Andrássy-nemzetség történe­te címmel. A másik kiadvány egé­szen friss, október végén került ki a budapesti Rubicon Nyomdából Ba­sics Beatrix szerkesztésében a Bet- lér és Krasznahorka, egy arisztok­rata család története és hagyatéka címmel. S ha minden igaz, és főleg a pénz is kitart, karácsony környé­kén a Szlovák Televízió bemutatja az Andrássy Dénes és Franciska életéről szóló történelmi filmjét. Ennyi ösztönzés után remélhetőleg Rozsnyón is születik majd valami­lyen kezdeményezés az András­syak emlékére. Gróf Andrássy Dénes idős korában Jövőre művészeti osztály nyílik a kassai Márai Sándor Gimnáziumban. Fecsó Szilárd, az iskola magyar-rajz szakos tanára az új képzés egyik ötletgazdája. A diákok megtanulnak vizuálisan kommunikálni a környezetükkel „Egy ország fejlődése szempontjából humán és reál gondolkodású emberekre egyaránt szükség van” (Szűcs Éva felvétele) KOZSÁR ZSUZSANNA A kassai Márai Sándor Gimnázi­um új képzést indít a jövő iskolai évben, azaz a leendő elsősök a ha­gyományos osztály mellett művé­szeti osztályba is jelentkezhetnek. A gimnázium magyar-rajz szakos tanárával, Fecsó Szilárddal beszél­gettünk, aki az új képzés egyik öt­letgazdája. Honnan származik a művésze­ti képzés megindításának ötlete? Ez a terv nem új keletű. A Rovás alkotócsoport tagjaival már régóta vágyunk rá, hogy megvalósítsuk ezt az elképzelést, és a Márai Sán­dor Gimnázium vezetősége is rég­óta fontolgatja, hogy ebben az irányban lépjen. Most már van rá törvény adta lehetőség is, ugyanis az iskola belső ügye, hogy az alap­óraszám mellett még mit tanít di­ákjainak. Szlovákiában nagyon ke­vés azoknak az iskoláknak a száma, melyek művészeti képzéssel is fog­lalkoznak, magyar tanítási nyelvű pedig egy sincs köztük. Magyaror­szágon viszont külön rendszere van ezeknek az iskoláknak, külön is finanszírozzák őket. Ez a két tény önmagáért beszél. A mi szlovák nyelvű művészeti iskoláinkba több százszoros a túljelentkezés. Amióta a határok megnyíltak, és megnőt­tek a magyarországi továbbtanulás esélyei, nagy volt az elvándorlás is. Feladatunk tehát nemcsak hiányt pótolni a szlovákiai magyar oktatás terén, hanem itt tartani a diákokat is, ebben a közösségben, mert itt van rájuk szükség. Milyen lesz a művészeti osz­tály végzőseinek profilja? A művészeti osztály továbbra is gimnáziumi osztály marad, tehát a diákok nem kerülnek hátrányba a többi tárgyból sem, minden tan­tárgyból meglesz a teljes óraszám. Ezért ha valaki úgy dönt az utolsó évben, hogy nem lép művészeti pályára, nyugodtan megteheti. A művészeti képzést a választható tantárgyakon belül oldjuk meg, lesz művészettörténet, rajzmű- hely, számítógépes grafika, ábrá­zoló mértan, viszont nemcsak a képzőművészetre és iparművé­szeire fókuszálunk, hanem az épí­tészetre is, ahol szintén van tehet­ségvizsga az egyetemen. Nem cé­lunk azonban, hogy művészeket képezzünk, olyan ismereteket sze­retnénk közölni a diákokkal, me­lyeknek a későbbiekben hasznát veszik. Megtanulnak képben ori­entálódni, vizuálisan kommuni­kálni a környezetükkel, vagyis egy másik logikai minőségben gondol­kodni. A képzéssel a diákok egy olyan esztétikai vagy humán mi­nőséget kapnak, amely az ember egészséges fejlődése szempontjá­ból elengedheteüen. Hogyan lehet bekerülni ebbe az osztályba? A hagyományos gimnáziumi felvételi mellett, mely matemati­kából, magyar nyelvből és iroda­lomból, valamint és szlovák nyelv­ből és irodalomból áll, lesz egy ko­rábbi tehetségvizsga is, ahol ugyanolyan pontszámot lehet el­érni, mint a felvételi vizsgán. Há­rom feladatot kell a jelentkezők­nek megoldaniuk, egy portré és egy csendélet mellett egy kreativi­tást felmérő szabad feladat is lesz. Az első kettőnél szénnel kell majd rajzolniuk, a harmadiknál nem szabjuk meg az eszközöket. Az egyes feladatok 4CM5 perc alatt teljesíthetők lesznek. Az elérhető felvételi pontszám egy részét az otthonról hozott munkák teszik majd ki. Az a cél, hogy felmérjük, milyen a fantáziájuk, vizuálisan hogyan gondolkodnak. Nem vá­runk kész művészeket. Mennyire lesz anyagilag meg­terhelő a szülők számára, ha gyermekük a művészeti osztály­ba jár? Igyekszünk, hogy egyáltalán ne legyen megterhelő. Vannak már készleteink, saját kemencénk is van, ahol az agyagból készült ter­mékeket kiégethetjük. Továbbra is részt veszünk a lehetséges pályáza­tokon, és számítunk a szülők szö­vetsége segítségére is. Ön szerint mennyire kelendő ma a humán értelmiségi? Országa válogatja. Sok függ az adott társadalomtól, hogy meny­nyire becsüli a humán szakembe­reit, a filozófusokat, tanárokat, nyelvészeket, művészeket. Ez mindig az ország gazdasági stra­tégiájának függvénye. De szerin­tem egy ország fejlődése szem­pontjából humán és reál gondol­kodású emberekre egyaránt szük­ség van. Nálunk még nem becsü­lik meg eléggé a művészeket, és mindig a pénz határozza meg, ki mennyire elismert. Ezen a gon­dolkodásmódon kell változtat­nunk. Az a feladatunk, hogy ké­pezzük magunkat, és olyan em­berré váljunk, amilyenné szeret­nénk, és másoknak is segítsünk ezen a téren. Mert az a fajta gon­dolkodásmód, amely egy időben rányomta bélyegét a posztkom­munista országok kultúrájára, sajnos rossz felé vezet. Felada­tunk, hogy áüássuk a dolgokat, tanuljunk meg gondolkodni, be­látni a paraván mögé, és ha van rá lehetőségünk, tegyünk is valamit a változásért. Én úgy látom, az osztály megnyitásának ez az el­sődleges célja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom