Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-11 / 261. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 11. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 45. számában feltett kérdésre Olomoucban a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Hegedűs Éva várkonyi, Lukács Magdaléna bodrogszerdahelyi és Gyönyör Zsuzsanna ipoly- szakállosi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A tolvaj visszaküldte Waltari noteszét Helsinki. Ma is kelendő Mika Waltari finn író (1908-1979) notesze: egy vagy több ismereüen ellopta az emlékkiállításról, de lehet, hogy nem tetszett neki, mert visszaküldte postán. A Szinuhe szerzője egy piros füzetbe jegyzetelt a regény írása idején. A „kis piros könyvecskét” ezért mutatták be a regény megjelenésének 60. évfordulója alkalmából a finn főváros sajtómúzeumában rendezett kiállításon, onnan tűnt el fényes nappal november 4-én. A visszaszolgáltatott irodalomtörténeti relikviát a tolvaj a finn főváros rendőrkapitányságának címezte. (MTI) Kihelyezett Múzeumi Szalon Újváry Lászlóval Egy tevékeny élet ELŐZETES A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma idén már negyedik alka­lommal rendez kihelyezett Múzeu­mi Szalont, amelyre ezúttal Léván kerül sor, hétfőn 16 órai kezdettel a Reviczky-házban. A vendégszék­ben Újváry László nyugdíjas iskola- igazgató, a kultúra „örökös ápoló­ja” foglal helyet, akit a rendezvény- sorozat házigazdája, Miklósi Péter faggat majd életéről, pályájáról. Jarábik Gabriella, a múzeum igaz­gatója elmondta: „Ez számomra is egy érdekes és különleges Múzeu­mi Szalon lesz, hiszen Újváry Lász­lóhoz és az esten közreműködő Kabáth Gabriellához régi barátság fűz. Mindkettőjüket lévai diák ko­romban ismertem meg, és megha­tározó személyiségei voltak az éle­temnek. Ók is azok közé tartoznak, akik beoltottak mind a pedagógia, mind a kultúra iránti elkötelezett­séggel. Úgy érzem, Újváry László élete ékes példa, és méltó arra, hogy többen is megismerjék.” Akik közelről ismerik, azok tudják, hogy Léván szinte alig akad kulturális rendezvény, amely mögött ne len­ne ott Újváry László. Az eltelt évti­zedekben népi együttest irányított, klubokat szervezett, színházat és irodalmi színpadot rendezett, vers- és prózamondókkal foglalkozott. 1995-ben Czabán Samu Pedagógi­ai Díjjal, 2000-ben a Magyar Köz­társaság elnöke által adományo­zott Aranyéremmel tüntették ki. A 75 esztendős Újváry László ma sem él nyugdíjas életet: dolgozik a Cse- madokban, alelnöke a lévai Revicz­ky Társulásnak, továbbra is műso­rokat készít, szervez, rendez, elő­adásokat tart. (me) NÉZEM A DOBOZT Kalap, bilincs, nyalóka Z. NÉMETH ISTVÁN Egy nyomozó, egyik kezében szi­varral, a másikban jegyzetfüzettel valóban tiszteletet parancsoló lát­vány. Na de egy kemény zsaru, aki nyalókázik? Egy gyengébb lelkű bűnözőnek az már valóban sokkoló lehet. Meg aztán a többi tartozék se akármi: kopasz fej, elegáns öltöny, fedora kalap, menő napszemüveg, cinikus szöveg és önbizalommal te­li cápamosoly. Telly SavaTas 1973 és 1978 között 115 epizódban ját­szotta el a kőkemény New York-i rendőrt. A cinikus humorral és ere­deti problémamegoldó elképzelé­sekkel rendelkező Telly Savalas mellett feltűnt testvére, George Sa­valas is, ő Stavros detektívet alakí­totta. Arra is emlékezhetünk, hogy közkívánatra mind Kojak, mind Co- lumbo visszatért a 80-as évek vé­gén, de a régiek fényében igencsak fakó epizódok már nem igazán hozták lázba a tévénézőket. Két éve olvastam először a hírt, hogy új széria készül a Kojak című tévésorozatból, azaz az USA Net­work csatorna tervbe vette a legen­dás nyomozó feltámasztását. Azt is tudni lehetett, hogy az őt alakító Telly Savalas helyére egy színes bő­rű színészt, a Ponyvaregény egyik sztárját, Ving Rhames-t szerződte­tik. „Ving csodálatos színész, erő­teljes megjelenéssel, különleges személyiséggel, így tökéletesen al­kalmas lesz a szerepre. Telly Sava­las teljesen összeforrt Kojak figurá­jával, ezért van szükségünk egy üyen erős egyéniségre, aki elfogad­tatja a nézőkkel az elkerülhetetlen változást” - nyilatkozta Jeff Wach­tel, a csatorna munkatársa. Mások persze szkeptikusak voltak, sok té­vékritikus és néző szerint pont Savalas népszerű figurája az egyik olyan jellegzetes ikon, amit nehéz pótolni. Megkell-e egyáltalán? A legenda szerint Savalas 1973- ban, a Kojak forgatásakor ideigle­nesen beköltözött a Sheraton Uni­versal Hotel harmadik emeleti lak­osztályába (200 dollár egy napra). Úgy találta, hogy sok macera a sa­ját lakás fenntartása, a hotelben mindennel ellátják, így húsz évig (!) bérelt itt szobát. Szívesen mász­kált papucsban a szálló halijában, a bárt pedig egyenesen róla nevezték el - nyüván jól fogyasztott. 1994. január 22-én népes családja - négy felesége, hat gyermeke és számos oldalági rokon, például bizonyos Jennifer Aniston(opoulos) nevű keresztlánya - társaságában ünne­pelt 70. születésnapi partija után a lakosztályában érte a halál. Az új Kojak pedig elég gyorsan elért a mi képernyőnkre is, való­ban egy magabiztos, elegáns, stílu­sos detektívről van szó, természe­tesen a nyalókája sem hiányzik. A rosszfiúk rettegnek tőle, a jófiúk megpróbálják utánozni, a nők pe­dig meg akatják szerezni maguk­nak. Ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva. Karizmatikus, laza, éles eszű és ráadásul zenerajongó: a New York-i detektív bűnüldözési szenvedélyéhez csak a dzsessz sze- retete mérhető. Azt pedig mindenki döntse el magának, hogy vajon sikerült-e a bravúr. Mindenesetre én nem tud­nám megszokni, ha mondjuk Mr. Beant néhány év múlva más sze­replővel játszatnák el, mondván, hogy a régi kiöregedett a szerepből. Joga a folytonos arccseréhez nálam csak James Bondnak van. Illúziók - textilfalak - falfestmények: a Magyar Intézet kiállítása a Trencséni Vár kiállítótermeiben A festészet és a textil nyelvén Simonffy Márta: A várakozás; vászon, festés, ceruzarajz Eredetileg a Szombathelyi Képtárban rendezte meg Simonffy Márta kurátor az Illúziók - textilfalak - fal­festmények című kortárs képzőművészeti kiállítást, amely most, a helyszín adottságaihoz alakítva, igazítva a Trencséni Vár­ban látható. A tárlat gon­dolata - a kurátor szavai szerint - a művészettörté­neti múlt és a XV. század­ban népszerűvé vált tech­nika felidézéséből ered. TALLÓSI BÉLA Az épületeken lévő falfestmé­nyek analógiájára a belső terek át­formálására, elválasztására, átlé- nyegítésére rendkívül nagy sze­rephez jutottak az olajalapú fes­tékkel vászonra festett textilfalak, a nagyméretű képek, pannók, amelyek különféle építészeti ele­mek, szerkezetek vagy kertek, táj­részletek, esetleg az égbolt és más természeti elemek megjelenítésé­vel keltettek vizuális illúziót. A barokk építészet nagymértékben használta az illúziót a falakon, a falfestményeken. Olyan elemeket jelenítettek meg, kertrészleteket például, amelyek természetesen nem voltak ott, ám a látvánnyal a textilfalak kinyitották, kitágítot­ták a zárt teret - illúziót keltettek. Hogy az illúziókeltés ilyen fal­festmény-textilfalak révén ma, a mai technikákkal, a kortárs eljárá­sokkal hogyan valósítható meg, erre tesz kísérletet és erre ad egy variációt ez a kiállítás, amelynek kiváló megjelenési helye van a Trencséni Vár kiállítótermeiben. Ahol a kiállítóhelyiség térbeosztá­sa, a történelmi múltat őrző at­moszféra, a várhangulat még na­gyobb átjárást eredményez az idősíkok között, segítve a képzelet útját, erősítve az illúziót, a mű­vekben felsejlő emocionális von­zalmat a régi korok gondolatai és érzelmei iránt. Említem is Simonffy Mártának (aki a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének az elnöke), hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna ez az anyag, amely válogatás a Szombathelyen bemutatott kollekcióból. „Örülök ennek a helyszínnek, mert itt az izgalmas térszerkezetek, a falfül­kék vagy az ablakmélyedések olyan műelrendezési lehetőséget kínáltak, amellyel egy »faktúrájában homogén« terüle­ten nem élhet a kurátor. Ezért ter­mészetesen itt másképp szólnak a művek, ez a tér más fogalmakat emel ki, a kiállítás más erőre kap, itt, ezen a helyszínen egészen más a tárlat dimenziója. A műtárgyak emocionálisan úgy hatnak ebben az izgalmas vári szerkezetben, hogy az illúzió segítségével a vár történelmi idejét tudjuk megidéz­ni a huszadik század nyelvén.” És az üzenetek, annak ellenére, hogy az alkotó művészek között nem­csak festők, hanem grafikusok, textilművészek és szobrászok is vannak, a festmény és a textil nyelvén szólalnak meg. ,Amikor ezt a témát kitaláltam, és felkértem a művészeket, az il- lúzió tartalmi és emocionális ösz- szefüggéseire voltam kíváncsi, s arra, milyen formában vetül a művészek alkotásaiban. Valamint hogy miképpen felelnek műveik­kel korunk kihívásaira.” Felelnek és megfelelnek, hiszen természetesen ez a kiállítás - a vár adta pluszillúzióval kiegészül­ve - nem csupán egy történelmi utazás ülúzióját képes kelteni, ott van benne a jelen is. Égetően mai és igencsak kifejező példája en­nek a reklámlogókból alkotott kép, amely azt üzeni, hogy az em­ber illúziót fogyaszt a reklámmal: elcsábít, csalfa, illuzionisztikus történeteket élünk meg általa nap mint nap. E várbeli kiállítást, mely a Ma­gyar Köztársaság Kulturális Intéze­te és a Trencséni Múzeum együtt­működésének köszönhetően való­sulhatott meg, Simonffy Márta ér­tékelése szerint „a sajátos hozzáál­lás, az egyéni hangvétel, a külön­böző technikák és anyagok teszik izgalmassá. Az árnyalt megfogal­mazások, az érzelmi kisugárzás, fi­nom, visszafogott verbalizálás, lé­tező elemek, archetipikus terek, szimbólumok megjelenítése, az absztrakció, a fény- és ámyékvetü- lések, a tompa és erőteljes színská­lák teszik izgalmassá és sokszínűvé a bemutatott agyagot. A jelenkor magyar művészetének egy olyan szegmensét igyekszik bemutatni ez a tárlat, amely a virtuális illúzió vizuális logikájára épít.” Lovas Ilona: Innocenti; print, marhabéi Kassán is megrendezik a magyar kultúra napjait; négy nap alatt hét rendezvényre kerül sor Magyar kulturális „termékbemutató” JUHÁSZ KATALIN Bár a rendezvénysorozat hiva­talosan már elkezdődött Kassán, a nyitóhangverseny és a soron kö­vetkező program között egy egész hét tátong üresen. November 13- án (vasárnap) azonban kisebb faj­ta dömping veszi kezdetét: négy nap leforgása alatt hét rendezvény közül lehet majd válogatni. Mivel a korábban nyilvánosságra hozott programhoz képest néhány apró változás történt, az alábbiakban ismertetjük a pontos műsort. Vasárnap délután 16 órától a Sorstalanság című filmet láthatja a közönség a Fő utcai Čas film­színházban. Kertész Imre Nobel- díjas író regényének filmváltozata máris több rangos fesztiválon nyert díjakat, jövőre pedig az Os- car-díjért is harcba indul a „leg­jobb idegen nyelvű film” kategóri­ájában. Aki kíváncsi a 140 perces alko­tásra, vélhetően lecsúszik a Dés Szeptett koncertjének elejéről, amely ugyanaznap 18 órakor kez­dődik a Thália Színházban. Dés László bő két hét leforgása alatt másodszor érkezik a Tháliába, legutóbb szerzői minőségben a közönség soraiban foglalt helyet A dzsungel könyve bemutatóján. Ezúttal szaxofonját és zenekarát is magával hozza, és londoni él­ményeit prezentálja. „Négy napon át játszottunk egy patinás piacté­ren a Covent Gardenen. Vagyis ut­cazenéltünk, népszerűsítettük a műfajt London kellős közepén, nyílt színen. Zenekarommal olyan jól éreztük magun­kat ebben az ihletadó kü­lönös »koncertteremben«, hogy új lemezem anyagát erre az élményre építet­tem” - nyilatkozta Dés az Utcazene című anyagról. November 14-én hétfőn 16 órai kezdettel a Družba moziban vetí­tik Vranik Roland Fekete kefe cí­mű alkotását, amely elnyerte a 36. Magyar Filmszemle fődíját. A műsorfüzetben tartalomismerte­tés helyett csupán két sejtelmes mondat szerepel a filmről: „Négy álkéményseprő egy elrontott dél­előtt után egy kecske gyomrában keresi a megoldást... Megta­lálják!” Másnap, azaz november 15-én szintén a Družba moziba kell el- víllamosozni mindazoknak, akik a Ewing család Dallasa helyett egy másik Dallasra kíváncsiak. Pejó Róbert nagy port kavart és kalandos körülmények között for­gatott Dallas Pashamende című filmje egy romániai szeméttele­pen játszódik, ahol az emberek szürke, arctalan árnyként tenge­tik életüket, papírt, fémet, üveget gyűjtögetnek, és nemcsak tulaj­donuk, hanem magánéletük sincs. A film a régi ideálok szerte- foszlásáról és a közösségből kisza­kadt egyén teheteüen magányá­ról szól. A szervezők mindhárom filmre szlovák érdeklődőket is várnak, számukra szinkrontolmá­csolást biztosítanak. Szintén november 15-én érke­zik Kassára a nyilvánosság előtt ritkán szereplő Nádas Péter író, a kortárs magyar irodalom egyik meghatározó alakja. Legújabb, idén ősszel megjelent Párhuzamos történetek című regénye sokak szerint világirodalmi jelentőségű mű. Nádas Péter beszélgetőtársai is neves irodalmárok lesznek: Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó igazgatója, valamint Szigeti Lász­ló, a Kalligram Kiadó igazgatója. A műsorsorozat zárónapján, no­vember 16-án Európai Iskola cím­mel nyílik kiállítás az értékes Nudelman-gyűjteményből, amely a modem magyar művészet, fő­ként a szentendrei örökséghez kap­csolódó alkotások legteljesebb ma­gánkollekciója. Helyszín a Kelet­szlovákiai Múzeum Fazekas utcai Bástya Galériája, ahol december 11-ig vendégeskedik a tárlat. A kas­sai magyar kulturális napok záró produkciója Kun Attila koreográfu- si estje (Állami Színház, Új Szín­pad, november 16., este 19 óra), amely nem mindennapi élményt ígér a kortárs tánc kedvelőinek. A nyilvánosság előtt rit­kán szereplő Nádas Péter író 15-én érkezik Kassára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom