Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-23 / 270. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE A közel-keleti megbékélés szempontjából is ígéretes változásnak minősítette Ariel Sáron izraeli kormányfő kilépését és pártalapítási bejelentését a belga lap. A békekísérletek sikere a térségben a politikai vezetők jóakaratán és képességein is múlik, azon, hogy sikerül- e a közvéleményt olyan irányba mozdítaniuk, amely fájdalmas lehet ugyan, de egész népük sorsát határozhatja meg. Izraelben Sáron döntése az újság szerint csak azzal magyarázható, hogy a kormányfő saját elképzelései szerint kívánja folytatni a palesztin kérdés rendezését. Már az egyenruhás rendőr megjelenése is elrettentő hatást válthat ki (Gyenes Gábor rajza) A mindeddig tehetetlen rendőrség egy kicsit megemberelte magát, de nem igazán tudja, mit kell tennie Háború szlovák módra A rendőrség, a média, de leginkább a közvélemény látványosan ignorálta az utóbbi években történt, a szlovák bőrfejűek rovására írható randalírozásokat. Anastázia Balážovát a saját házában szurkálták halálra a szkinhedek, a közvélemény dühös reakciói azonban elmaradtak. Nyilván azért maradt néma mindenki, mert „csak” egy roma asszony esett a szélsőségesek áldozatául. TOKÁR GÉZA Az elmúlt hónap folyamán sokat változott a közvélemény hozzáállása a szélsőségesekhez. Daniel Tupý meggyilkolása lázba hozta a fiatalságot csakúgy, mint minden jóérzésű polgárt. A rendőrséget érő kritikák hatására a korábban érdektelen hatóságok több figyelmet szenteltek a problémának, és egyszerre csak kiderült, hogy az országban a színfalak mögött csendes háború zajlik az esti utcákon. Pozsony utcáit láncokkal, késekkel hadonászó szkinhedek vagy éppen bőrfejűek- re vadászó maszkos antifasiszták lepik el. Vidéken a helyzet annyiban rosszabb, hogy a bőrfejűek akadálytalanabbul garázdálkodhatnak. Az utcai konfliktusoknak persze megvannak a maga áldozatai, de a sértettek vagy félnek feljelentést tenni, vagy pedig a rendőrség tehetedensége akadályozza az ügyek felderítését. Persze nem kimondottan használ a szélsőségesek elleni eredményes fellépésnek az sem, hogy a szemtanúk is hajlamosak egy verekedésnél az utca másik felét böngészni - addig legalábbis, ameddig nem őket ütik. A rendőrség a közfelháborodás hatására kénytelen volt valami érdemlegeset is tenni, Palkó belügyminiszter a jó kereszténydemokrata hagyományok szellemében menesztett, intézkedett és meghirdette a keresztes hadjáratot az újfasiszták ellen. Úgy néz ki, hogy az intézkedések hatására a mindeddig teheteden rendőrség egy kicsit megemberelte magát, és (legalábbis néhány hétig) jóval nagyobb vehemenciával lép majd fel a bőrfejűekkel szemben. Néhány erőszakoskodót talán még el is ítélnek, és az éjjeli utcára is abban a tudatban merészkedhetünk ki, hogy nem ismerjük meg a bakancs rosszabbik oldalát. Nem biztos persze, hogy a rendőri intézkedések hatásosak lesznek hosszú távon is. Az igazi sikerhez nem elég az, ha a hivatalos szervek lépnek fel az erőszakoskodók ellen, sokkal inkább egy általános szemléletváltásra van szükség a társadalomban. Abban a közegben, amely mindeddig látványosan ignorálta a garázdálkodókat. A szkmhedekkel valószínűleg az égvilágon semmi probléma nem lenne, ha a szélsőséges nézeteiket kizárólag otthon, a meleg tea mellett, barátaik szűk körében terjesztenék. A gond, hogy a bőrfejűek legtöbbjének tipikus szórakozása este az utcán ismeretien embereket ütni. A hangsúly az erőszakon van, nem az ideológián. A hasonló alakoknak rács mögött a helyük, a rendőrség ugyanakkor nem állhat ott minden utcasarkon. Ott vannak mindenhol ellenben az egyszerű polgárok, akik mindent látnak, és beszélnek is, ha úgy érzik, nem jár ez számukra semmilyen következménnyel. A hirtelen jött erőteljes rendőri fellépésnek szintén megvannak a maga hibái, a hatóságok például, zavarukban a szubkultúrák harcának vélik az eseményeket. Müyen egyszerű is lenne: Vannak a bőrfejűek és az antifasiszták, akik utálják egymást, és nyilván ez minden gond forrása. Ugyanakkor nem kedveli egymást éppenséggel a kistermelő meg a felvásárló sem, a két csoporthoz tartozók mégsem verik össze egymást és mellékesen az arra járókat a sötét utcákon. A rendőrök nem tudják, hova is kellene csapniuk, ennek ékes bizonyítéka, hogy a hatóságok Tupý meggyilkolása után razziát tartottak a Stoka nevű pozsonyi kocsmában, amely köztudottan a baloldali érzelmű fiatalság törzshelye. És mellékesen odajár a pozsonyi ún. SHARP-szkinek csoportja, akik következetesen ellenzik a rasszizmus mindenfajta formáját, fekete zenét hallgatnak, csak éppen kopasz fejük van. További furcsa lépés a hatóságoktól, hogy múlt hét szerdán Zsolnán betiltották két norvég black metal zenekar koncertjét egy szervező miatt. A rendőrség „extrémizmus, neonácizmus és rasszizmus” ellen fellépő akciója szép, de a norvég bandák (a Gorgoroth és az 1349) egyáltalán nem rasszisták, és a nácizmushoz sincs közük. Szélsőségesnek valóban szélsőségesek, de egyházellenes nézeteikkel a saját agysejtjeiken kívül másra nem jelentenek veszélyt, koncertjeikre csak elvétve járnak bőrfejűek. Sokkal riasztóbb, hogy ezzel a lépéssel nemcsak a szkinhedek ellenszenvét vívták ki a hatóságok, hanem egy másik szubkultúráét is. Ráadásul, a markáns fellépésből ítélve semmi garanciát nem látni arra, hogy hasonló indokkal ne oszlassanak szét a jövőben mondjuk egy Beatrice-koncertet, ahol szintén jelen vannak a haza kopasz védelmezői, még ha kicsit más kultúrkörből is. Ugyan örülni lehet neki, de szintén komoly hiba a Szlovák Testvériség (Slovenská Pospolitosť) egy kategóriába sorolása a bőrfejűekkel. A tévhitek ellenére a Testvériségnek és a szkinhedeknek csak kevés közös jellemzője van. A bőrfejűekkel ellentétben a Pospolitosť aktivistái egyenruhát hordanak, fegyelmezettek, és pánszlo- vák ideológiát hirdetnek. És szabadidejükben nem ártatlan járókelőket vernek az utcán, szívük szerint a nem szimpatikus egyének likvidálását csak a hatalomra kerülésük után kezdenék el. A rendőrség kapkodását mutatja, hogy a múlt csütörtökre meghirdetett felvonulásukat jogtalanul, hamarjában tiltották be. Egy ilyen húzás után csak bajosan lehet demokráciára és a szólásszabadságra hivatkozni, a rendezvény egyébként is jó lehetőség lett volna arra, hogy a rendőrség kiszúrja az ott összeverődő szélsőségeseket. Nem este, hanem nappal, a nyűt utcán. A társadalomnak és a rendőrségnek is illene tudatosítania, hogy kit és miért lehet elítélni. A rendőröknek az utóbbi napokban nyilván parancsba lett adva, hogy határozottan lépjenek fel a szélsőséges megnyilvánulások ellen, a „szorgalmas” rendőr pedig biztosan talál szélsőségeseket, ha keres. Még akkor is, ha nem ért hozzá. A jövőben például illik - teljesen jogosan - tartózkodni a 88 és 18-as feliratú pólók viselésétől. A fenti két szám Adolf Hitlerre hivatkozás, az ábécé betűit sorrendbe véve az egyes „a”, a nyolcas „h” betűt jelöl, a nyolcvannyolc így a „Heil Hitler” tisztelgés rövidítése. Ne vegyünk fel ilyen pólót, mert gondjaink lehetnek. Sőt, még jobb ötlet: inkább jelentsük! A franciák alig 23 százaléka hitte, hogy a betelepülők fenyegetést jelenthetnek a közrendre és a biztonságra Az új EU-tagok jobban félnek a bevándorlóktól MTI-FIGYELŐ A tavaly csatlakozó európai uniós tagországok sokkal bizalmatlanabbak a bevándorlókkal szemben, mint a franciák, akik továbbra is Európa egyik legtoleránsabb nemzete - derült ki az urbinói egyetem friss felméréséből, amelyet a Le Monde című francia napilap ismertetett. A három hétig tartó franciaországi zavargások fényében a párizsi újság meglepőnek tartja az ötödik éve hagyományosan hat európai ország - ezúttal Olaszország, Franciaország, Németország, Lengyelország, Csehország és Magyarország - hatezer állampolgára körében végzett tanulmány eredményét. Az olasz politológusokat a bevándorlással és az európai kérdésekkel szembeni remények és félelmek érdekelték a felmérés során, amely szerint a vizsgálatban részt vevő három újonnan csatlakozott közép-európai ország jóval „euroszkeptiku- sabb” és bizalmatlanabb a külföldiekkel szemben, mint a régiek. A tanulmány kiemeli, hogy Európában még mindig a franciákat nyugtalanítják legkevésbé a külföldiek. Azzal a gondolattal, hogy a bevándorlók „veszélyt jelentenek kultúránkra, identitásunkra vagy vallásunkra” a németek 29,2 százaléka (négy százalékkal több, mint tavaly), az olaszok 26,6 százaléka, a franciáknak pedig 22,6 százaléka (3,2 százalékos csökkenés tavaly óta) ért egyet. A bevándorlókat a németek 40 százaléka, az olaszok 35 százaléka, és a franciák 26,7 százaléka tartja fenyegetésnek a munkahelyekre nézve. A július-szeptemberben végzet felmérés iróniája: a franciák alig 22,8 százaléka (7,1 százalékos csökkenés egy év alatt) hitt abban, hogy a bevándorlók „fenyegetést jelenthetnek a közrendre és az emberek biztonságára”. Ez a félelem 39,1 százalékos az olaszoknál, 34,1 százalékos a németeknél, 40 százalékos a lengyeleknél és 61 százalékos a magyaroknál és a cseheknél. KOMMENTÁR Mit kíván itt a nemzet? WRHHKRR/tHkI barak László WKHSHHKH Robert Ficóban bízik a szlovákiai népesség közel negyede. Valamivel több, mint negyede pedig nem bízik senkiben. Azt egyébként nem tudni, mit esznek Ficón a benne bízók. Az sem világos, hogy konkrétan mi a problémájuk azoknak, akik egyetlen politikusban sem bíznak... A többiek, vagyis a választók több mint felének bizalma összesen huszonegyf!) politikus között oszlik meg. Ami szülte biztosan azt jelenti, hogy az égvilágon semmi értelme nincsen az efféle közvélemény-kutatói számmisztikáknak. Ilyen alapon természetesen egy-egy hivatalos választási aktus sem nyújt sokkal több információt a társadalmi közérzet hiteles megítélése szempontjából. Nem semmi! Annak tükrében meg aztán a legkevésbé, hogy szombaton megyei választások lesznek. Mi ez, ha nem egy groteszk, csődszéli helyzet!? A tekintetben mindenképpen, hogy a választási lózungok szerint a küszöbön álló választásoktól jellemzően a társadalom jövőjének minősége függ. Amelynek, mármint a „társadalom jövője” kifejezésnek, viszont ugyanúgy nincsen semmi értelme, mint a politikusok pillanatnyi népszerűségi indexe tudálékos és fölösleges intézményi vizsgálatának... Nem csoda hát, hogy a megyei választásokon - ugyancsak a közvélemény-kutatói előrejelzések szerint - alig huszonöt százalékos részvétellel számolhatunk. Magyarán, körülbelül annyian készülnek az urnák elé járulni, ahányan Robert Ficót istenítik e honban. Ami azonban korántsem jelenti azt, hogy az általa fémjelezett párt, a Smer képviselőjelöltjei a megyei listák biztos befutói lennének... Pedig a permanens apátiában leledző szlovákiai választópolgárok csak ez esetben térhetnének észhez, döbbenhetnének rá arra, hogy egy-egy választási procedúra ignorálásának kizárólag ők maguk isszák meg a levét. Az sem lenne haszontalan dolog e tekintetben, ha legalább egy hónapra vissza lehetne állítani, itt Közép-Európában, az állampárti diktatúrát... Annál is kevésbé lenne az, mivel a volt posztkommunista országokban mindenütt, szinte minden második ember visszasúja azt. Mert sokak szemében, bár nyüvánvalóan egy szűkös, piszkos, büdös, avítt, bolsevik demagógia teremtette akol volt, ám legalább valami megfoghatatlan biztonság illúziójával kecsegtetett. Ráadásul, szóba sem jöhetett akkor az igazi választás, sőt a puszta gondolkodás lehetősége sem, hiszen csordákban hajtották az embereket, akárha filmes csatajelenetek statisztáit, az urnákhoz - az „akoljövőt” megszavazandó... Elvoltunk, nemdebár? Épp ez a méltatlan, ám utólag tényleg kényelmesnek tűnő helyzet kísérthet még mindig, amikor a közélet kérdéseire kerestetnek itt a válaszok. Például, hogy melyik politikusban bízzon az emberfia? Kell-e választani, avagy sem? Ha igen, érzelmi vagy az értelem diktálta döntés szülessen? Kicsoda, mit is akar valójában, s főként, mire lenne képes vajon Robert Fico, a hatalomvágyó, olcsó süketelésen kívül? Meg a többiek, akik kizárólag azért pofázhatnak több mint másfél évtizede a közélet pulpitusairól, mert maga a nép akarta így! Vagy, mert halvány fogalma nincs a népnek, hogy mit akar, azt viszont nagyon-nagyon akarja...! JEGYZET Meg leszünk mentve! SZÁSZI ZOLTÁN Mennyi arc, ismerős egy megyei buliban - dúdolja akarva- akaratlanul az ember a régi slágert kicsit módosítva, ahogy figyeli a hirdetőoszlopokat. Egészen különleges megnyugvás keríthet hatalmába, mert láthatom, mennyi okos, bölcs, felkészült, csontig becsületes, a köz érdekeit képviselni kívánó ember él a vidéken. Figyelni se bírom, annyi. Postaládámba napi rendszerességgel hullanak a szebbnél szebb kivitelű cédulák, amelyekről azt olvashatom, nyugi haver, ha eddig nyakig voltál is a kakiban, na majd mi kihúzunk, csak szavazz, csak engem válassz!!! Hát én immár kit válasszak? - dúdol megint az ember fia. Látom én mindenütt, az óriásplakátokon, tenyérnyi papírfecniken, meg postaládába bedobált kampányanyagon a sztálini pózba merevedett úriembereket, ahogy a biztos jövőbe tekintenek, az ide nekem az oroszlánt is hirtelenjében feltámadt akarásával, olvasok ezer meg ezer ígéretet, hogy na most majd eljön a Kánaán, meg mindent bele, kezet rá, lesz munka, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, meg jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád meg állófogadás, kampánygulyás, kampányvirsli, kampánysör, kampányműsor, kampánymérgezés! Boldog vagyok, szabad vagyok, választhatok kedvem szerint, kulcsot sem kell már csörgetni a szabad választójogért, nem kell már semmit sem csinálnom, csak meggyőződni arról, fizimiskája alapján kire is akarom adni sokat érő voksomat. Tényleg sokat ér egy voks is! Hát gondoljátok meg, proletárok - dünnyög elő ezúttal egy verssor, hova is megy az a voks. Mondom nektek, nyugodt lelkiismerettel menjetek fröccsre majd, ha leadtátok voksotok, vasporos öklötök az asztalon nyugtatva arra gondoljatok, el- döntöttétek, merre alakuljon szűkebb pátriátok sorsa. Aki meg nem megy, vessen magára, mert aki ennyi szép arcból, áldozatos, felkészült emberből nem tud választani, azzal valami hiba van. Almaja fa jalatt, nyári piros alma, engem gyaláz a képviselőm idesanyja - jut eszembe. Hát hogyne gyalázzon, megyek és még egyszer jó alaposan megnézem, kinek is van a legbizalomkeltőbb orcája, mit is ígér, van-e rá lehetőség, hogy be is tartsa, aztán a választás napján korán kelek, mintha kenyérért mennék, elosonok választani, nehogy találkozzak valakivel a szomszédok közül, mert még bolondnak néznek, amiért érdekel ez az egész megyei választás. Pedig engem csak az érdekel, jobb legyen már errefelé. Amúgy meg semmi pánik, biztosra veszem: Meg leszünk mentve!
