Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-23 / 270. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 23. RÖVIDEN Pasolini-retrospektiv a Charlie Centrumban Pozsony. Pier Paolo Pasolini halálának harmincadik évfordulója alkalmából a Charlie Centrumban retrospektív vetítést tartanak a tragikus körülmények között elhunyt olasz mester filmjeiből. Mától megtekinthető az 1968-ban készült Teoréma, majd újra látható híres trilógiája, a Dekameron, a Canterbury mesék és Az Ezeregyéjszaka virágai. A sort a legdurvább Pasolini-opus zátja, a De Sade márki nyomán készült Salo, avagy Sodorna 120 napja, (t) A négy meghívott kórus közt a Csengettyű is szerepelt Egyházzenei RÓZSÁK ZSUZSANNA Kassa. November vége Kassán a szakrális művészet jegyében telik. Az egyhetes kulturális fesztivál egyik rendezvénye volt a tegnapi gyermekkórusok matinéja is. Az egyházi zene megszólaltatói között elmaradhatatlan a kassai Márai Sándor Alapiskola és Gimnázium Csengettyű gyermekkórusa, mely ötödször vett részt az egyházi zene ünnepén. Az egyházzenei fesztivált 1990 óta rendezi meg Kassa városa, az ökumenizmus jegyében. A rendezvényen teret kap az ének, a zene, a képzőművészet és a film is, a művészeti események nagy része különböző templomokban zajlik. A tegnap délelőtti kórushangverseny helyszíne a modem architektúrájú Szent Gorazd-templom volt, bár az épület belső tere nem a legalkalmasabb koncertek rendezésére. Nemcsak a hideg kőpadló nem kedvez az énekesek hangjának, az oltárhoz vezető néhány lépcső félköríves elrendezése sem a legkedvezőbb, ugyanis a szereplők nem állhatnak abban a megszokott formációban, mellyel a legjobb akusztikai hatást érhetik el. A részt vevő kórusok ennek ellenére fontosnak tartják az egyházi zene ünnepét, melyen ma már csak a meghívott fellépők szematiné repelhetnek. így idén a nívósnak tartott kórusok száma négyre csökkent. A matinét a Varínsky házaspár által vezetett Kassai Gyermek- kórus kezdte meg néhány precízen elénekelt Britten-művel és spirituáléval. Őket követte a Szent Cirill és Metód Egyházi Alapiskola kórusa, mely főleg mosolygós apróságaival, valamint a hegedű- és gitárkísérettel kötötte le a közönség figyelmét. A Csengettyű érett, kompakt zenei hatást ért el olyan Kodály- és Esterházy-művek megszólaltatásával, melyek nem amatőr kórusok számára is komoly felkészülést igényelnének. A matinét a Komenský Evangélikus Gimnázium mellett működő Chorus Comenianus zárta széles körű repertoárjával, melyben a cseh romantikus zenétől a modem amerikai szerzőkig sok minden szerepelt. A kassai Csengettyű nem kifejezetten egyházi kórus, ám ahogy karnagyaitól, Ferencei Andreától és Kekeúák Szilviától megtudtuk, állandóan repertoáron tart néhány egyházi művet is, mivel nemcsak a szakrális fesztivál rendszeres szereplője, hanem az iskolai ünnepi istentiszteleteken is énekel. Nemrégiben a kórus aranymmősítést kapott a privigyei országos kórusversenyen. Emmy-díj a ZDF dokumentumfilmjének Német tévés siker MTI-HÍR New York. A német ZDF televízió Drezda 60 évvel ezelőtt lezajlott bombázásáról szóló dokumentumfilmje nyerte el New Yorkban, helyi idő szerint keddre virradóra a nemzetközi Emmy-díjat. A legjobb dokumentumfilmért járó díjat Sebastian Dehnhardt rendező és Guido Knopp, a ZDF történésze vette át a manhattani Hűtőn Szállóban rendezett gálán a Drezdai dráma című alkotásukért. A nemzetközi Emmy-díjat a New York-i központú Televíziós Művészetek Nemzetközi Akadémiája ítéli oda minden évben a legjobbnak elismert, nem amerikai televíziós produkciónak. A zsűriben hetven ország több mint 350 produkciós és terjesztő társasága képviselteti magát. A Drezdai dráma egy chilei, egy francia és egy dán produkció előtt nyert az idei versenyben. A 90 perces dokumentumfilmet a drezdai bombázás 60. évfordulója előtt néhány nappal, február 8-án mutatták be a ZDF televízióban, és 4,6 millióan látták. Két évvel ezelőtt nemzetközi Emmy-díjra jelölték Dehnhardt Sztálingrád dmű trilógiáját is, amely végül nem kapott díjat. A díjakat kilenc kategóriában osztották ki. Első ízben díjazták idén a legjobb színészi alakítást, ezt a francia Thierry Frémont és a kínai Ho Lin (He Lin) nyerte el. A legjobb vígjátékért járó díjat a kanadai The Newsroom (Hírszoba) című film kapta meg, a legjobb drámasorozatnak pedig a dán The Eagle (A sas) című alkotást ismerte el a zsűri nemzetközi Emmy-díjjal. Sebastian Dehnhardt (balról), a Drezdai dráma rendezője, Guido Knopp, a ZDF történésze és Leo Hoesch, a film producere a díjátadáson (AP-felvétel) Törőcsik Mari: „Ha nagy sikerem van, teljesen elbizonytalanodom...” Cannes „Ez már sok, tényleg sok!” - szalad ki a száján páratlan ajkbiggyesztéssel, majd ölébe kapja földre dobott táskáját, belenyúl, és anélkül, hogy akár csak fél szemmel belenézne, előkapja azt, ami nélkül egy tapodtat sem tesz, s mint egy gyerek, ki megtalálta elveszettnek hitt játékát, leplezetlen örömmel lobbant aprócska lángot, és már fújja is a füstöt olyan „törőcsikmarisan”. SZABÓ G. LÁSZLÓ De a „tényleg sok” nem a táska fenekén rejtőző öngyújtóra vonatkozott. Az évekre. Az ő éveire. Arra a hetvenre, amelyből nem tagadna le egyeden napot, egyeden órát, sőt egyeden percet sem. „Pedig ez tényleg sok! - ismétíi rezzenéstelen arccal. - Egy kicsit mellbe is vágott.” Csend. Én hallgatok, ő élvezettel fújja a füstöt. Aztán a táska ismét a padlón landol, majd anélkül, hogy bármit is kérdeznék, mert még mindig súlyos a csend, egyszer csak azt hallom: „Szinte már az egész életem leéltem.” Filmcímeket, színpadi szerepeket sorolhatnék százszámra, rendezőket, akiknek ő adott, mert kapni nem nagyon tudott tőlük, alkotókat, akik ót magát is formálták, nemcsak az általa létrehozott figurát, megállhatnék évszámoknál, történelmi pillanatoknál, magánéleti fordulópontjainál. Felesleges lenne. Mindenkinek van egy Törőcsik Marija. Még akkor is, ha ő egy és oszthatadan. Összetéveszt- hetetíen arcában azonban száz és száz arc van. Szép arcok, kínnal és fájdalommal teli arcok, sértett arcok, megalázott és megszomorí- tott arcok, boldogító, fényes arcok. Arcok, amelyek a sárból is kiragyognak, arcok, amelyek örömükkel is szívszorongatóak. Bájos fruska volt, ha a szerep úgy kívánta, kilencvenéves öregasszony, ha azzá kellett válnia. Nem játszik soha. Mindig, minden szerepéhez önmais meghajolt előtte (Oláh Csaba felvétele) gát, a lelkét, az életét adja. Énjének azt a szegmensét, amely az adott figurát mozgatja, lelkének azt a felét, amely a megformálandó ember lényéhez kell, de az életét, a saját tapasztalatait, tudásának legjavát, idegrendszerének minden ziz- zenését szöveg nélkül is belevitte minden alakításába. Ugyanez az ő megfogalmazásával röviden és tömören: „Oda tettem, amit tudtam.” Ennyi. Lélekrajz és filozófia nélkül a színtiszta esszencia. Nincs titok. Mmt ahogy maga- kelletés, vagy ahogy ő mondja: mó- rikálás sem. „Minden, ami rajta van az arcomon, az az enyém - közli tárgyilagosan. - Munka közben lehetek százéves is, nem zavar. Nem érdekelnek a ráncaim. Futhatnak rajtam, amerre csak akarnak. De a rossz képet nem tudom elviselni.” Unicumot kér. Csak egy gyűszűnyit, most erre van gusztusa. Tegnap a madártejet kívánta, de annyira, hogy majd megbolondult érte, mondja. Ilyennek született. Ilyen kívánós fajtának. Szerepekben soha nem gondolkodott. Elfogadta, amit kapott. A középszerűből, a fércműből ő csinált értéket. Ahol a szerző feladta, ő magában „tovább írta”. Helyzetet teremtett, poént faragott, életet lehelt. Nagymesterektől, európai nagyságrendű színházi gondolkodóktól tanulhatott. Látták benne a pluszt. A kurázsit. Az isteni szikrát. Ez utóbbit azért, mert Isten kegyeltje. Ezt ő maga is érzi. Mindent megkapott a sorstól, amit alkotóművész megkaphat. Pompát, fényt, elismerést, világirodalomért világra szóló díjakat. „Engem tényleg elkényeztetett a sors. Tüdőm. Gazdag az életem. Nem is vagyok nyugtalan vagy türelmetlen soha. Férfi szerepekkel lettem női szülész, ezt kevesen állíthatják magukról. Én igen. Kitörhettem egy elzárt világból, eljuthattam a világ legrangosabb fesztiváljaira, ahol szerettek és kitüntettek. Nekem valóban mindent tálcán adott az élet. A természetem is szerencsés. Ha agyonütnek, akkor bízom a legjobban magamban, ha nagy sikerem van, teljesen elbizonytalanodom.” A „hogyan tovább?”-ban mindig volt, ki segítsen. Harmincöt éve Maár Gyula pátja. Dús évek, értékes munkák kötik hozzá, és Cannes minden pompája. „Túl minden szenvedélyen ma is egyek vagyunk.” Ujjongani, röpködni nagyon tud. Még ma is. Sírni nem szokott. Gyerekként sem potyogtak a könnyei. De ha fájdalmat, szenvedést, kiszolgáltatottságot és ele- settséget lát, összeszorul a szíve. Nevetését megmutatja, keserveit leplezi. „Hihetetlenül szeretek élni. Nagyon, nagyon, nagyon! De egyetlen nappal sem szeretnék fiatalabb lenni. Nincs mit számon kémem az élettől. Bőségesen megjutalmazott. Még él az édesanyám. A testvérem is itt vannak. A lányom és a fiam ragaszkodnak hozzám, érzem a sze- retetüket. Mit akaijak még? Reménykedő ember vagyok. Bízom a jóban. Az 55. évemben jártam, amikor először gondoltam arra, hogy rövid az élet. Addig soha, eszembe sem jutott. Most hetven vagyok. Ez tényleg sok. De még nem félek. Bizakodom. Lehet, hogy kapok még valami nagyon-nagyon szépet...” Megint a táska, és megint a jól ismert gesztusok. Ahogy kattint az öngyújtóval, ahogy az ajkához emeli a cigarettát, ahogy fújja a füstöt... Törőcsik Mari. Jó szeretni. NÉZEM A DOBOZT Körök, négyzetek, háromszögek Z. NÉMETH ISTVÁN Ha valaki beüja valamelyik internetes keresőbe a bővös szót: gabonakor, szinte azonnal megtudhatja, hogy ha a gabonakörök már a XIII. században léteztek volna, akkor minden bizonnyal a Sátán művének tartották volna őket, akinek számos rejtélyes és kevésbé rejtélyes dolgot is a számlájára írtak, például Stonehenge és az Anglia és Skócia között húzódó Hadri- ánusz-fal építését. Sokan úgy hitték: őseik nem lettek volna képesek ilyen nagyszabású tervek kivitelezésére. Mára a rejtélyes és csodálatos dolgok magyarázatában a földönkívüliek foglalták el a Sátán helyét. Igen, ilyet csak egy szkeptikus oldalon írhatnak. Mert az még csak rendben van, hogy a gabonakörök gabonamezőkön, különösen pedig angliai búzamezőkön talált geometriai minták, amelyek sok esetben igen bonyolultak és összetettek. Azzal viszont, hogy a legtöbbjük, ha nem az összes, valószínűleg csak tréfás kedvű emberek műve, már sok, a témában kicsit is jártas ember vitába szállna. A szkeptikusok szerint az emberek egy része úgy hiszi, hogy a gabonakörök földönkívüli űrhajók üzenetei. Némelyek ráadásul kitartanak amellett, hogy a földönkívüliek ősi sumér szimbólumokkal és a DNS- ük jelképes másával próbálnak kommunikálni velünk. Szerintük a témára még tudományos beállítottságú emberek is ráálltak, de ők, bölcsen elkerülve a „földönkívüli üzenet” hipotézist, inkább szabadon engedték a fantáziájukat, és olyan ötletekkel álltak elő, mint pl. örvény, gömbvillám, plazmagömb, szél, hőség vagy az állatok. Soha nem szabad persze elfelejtem, hogy egy ilyen rejtélyes eset könnyen lehet egyszerű beugratás, amilyen a piltdowni ember és a cardiffí óriás is volt. M. Night Shyamalant, aki egyszerre klasszikus és újszerű megközelítéssel dolgozó filmes alkotó, szerencsére cseppet sem érdekelte, mi az igazság a gabonakörökkel kapcsolatban. Csupán ismét egy jó mozgóképet akart készíteni. A Jelek c. film - a korábbiakhoz hasonlóan - természetfeletti elemek segítségével mondja el egy átlagember lelki küszködését. Az RTL Klub által vasárnap műsorra tűzött film remek szórakozást jelentett azoknak, akik először látták. Azért írom ezt, mert Shyamalan filmjei (például a Sebezhetetlen vagy a Hatodik érzék) többek között egy hatásos „poénra”, egy csavarra is épülnek. Persze nem csak erre. A rendező a forgatókönyveit szigorú kritériumrendszer alapján mérlegeli: „Egy ötletnek értelmet, izgatott várakozást, érzelmeket és emberséget kell közvetítenie. Mindenki számára érthető és átélhető, egyetemes üzenetet kell hordoznia, legyen a néző akár Indiában, akár Japánban vagy Philadelphiában.” Kathleen Kennedy producer szerint ez az úriember Hitchcock stílusában készít filmeket, hozzáadva egyfajta modem érzékenységet. Filmjei pszichothrillerek. Más rendezők munkáitól mindennapinak tetsző hősei különböztetik meg, akik jelenlétükkel fokozzák a várakozásokat és érzelmi többletet adnak a filmnek. Szó se róla, a Jelek félelmetes és izgalmas film, éppen ezért felkelti az emberek kíváncsiságát. Ugyanakkor Night sikeresen ad másodlagos jelentést filmjeinek, jelen esetben egy emberről mesél, aki visszanyeri a hitét. Egyszerre tudományos-fantasztikus film és megrázó dráma a hitről és a szellemről. Szóval akkor kik és miért készítik a gabonaköröket? A „hívők” szerint az összetett gabona-jelképek és szimbólumok, valamint földábrák, azaz Isten Virágai mindmind Isten érkezését és egy új teremtési korszak hajnalát vetítik előre. A körszimbólumok szerintük új isteni teremtés előhírnökei, és a némely esetben előforduló, ember által hamisított „gabonaköröknek” - Isten céljai és törekvései tekintetében, az emberiség sorsát illetően - semmi jelentősége nincs. Bárhogy is legyen, az idők során keletkezett gabonaábrák valóban lenyűgözőek. Tényleg drámai változás előtt áll a Világ és a Föld? „Az utolsó időkben jeleket hagyok lent a Földön, és csodákat teszek fent az égen.”
