Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-19 / 267. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ Francia specialitás az autógyújtogatás Bár a megfigyelők szerint a francia „külvárosok lázadása” nagyjából véget ért, az autógyújtogatás nem szűnt meg, mivel az speciális francia jelenség. Az AFP irodái által végzett összehasonlító vizsgálat szerint Franciaország az egyedüli európai ország, amelyben ez a jelenség ilyen méreteket ért el. Az erőszak e formája igen csekély mértékben terjedt át Belgiumra és Németországra. A francia rendőrség közlése szerint az autógyújtogatások száma „visszaesett a megszokott színvonalra” - vagyis a napi mintegy száz elégett gépkocsira. Ez azt jelenti, hogy a „megszokott” ütemben is évente 36 ezer gépkocsi válik a lángok martalékává Franciaországban. A francia biztosító társaságok szövetsége szerint évente 50 ezer autó ég el, ideértve a véletlenül bekövetkező autótü- zeket is. „Békés időkben” a csúcs Szilveszter éjszakája: 2001-ben ekkor 388, 2003- ban 324, tavaly 333 jármű lángjai melegítették az utcákat. Sébastien Roché biztonsági szakértő szerint a jelenségnek több magyarázata is van. Egyfelől egy autó felgyújtásának vannak „ünnepi” vonatkozásai. Másrészt ez olyan tett, amely a külvárosi bandák szemében a „területi határokat” is kijelöli, mind a tűz pillanatában, mind azt követően, mivel a tűz nyomot hagy az aszfalton. Michel Wi- eviorka, a Társadalomtudományi Tanulmányok Intézetének igazgatója úgy látja, hogy az autók felgyújtása „a társadalom kisemmizettjeinek reakciója”. A tizenöt éve tapasztalható jelenséget azokhoz a „rodeókhoz” hasonlítja, amikor a fiatalok nagy teljesítményű autókat loptak el, hogy aztán maximális sebességre kapcsoljanak velük - majd elégessék őket. Titkos iratok a vietnami háborúról A vietnami háború és az amerikai-szovjet hidegháborús szembenállás eseményeihez szolgálnak részletekkel az amerikai nemzeti levéltár titkosság alól feloldott dokumentumai. A CNN hírtelevízió szerint az ötvenezer oldalnyi iratból 41 ezer oldal a vietnami háborúval kapcsolatos. A sajtó kiemeli, hogy Richard Nixon elnök azután is a közvélemény félrevezetésén ügyködött, hogy fény derült titkos kambodzsai háborújára. „A nyilvánosság előtt mondunk egy dolgot, de valójában mást csinálunk” - mondta munkatársainak Nixon 1970-ben, egy hónappal azután, hogy nyilvánosan is elismerte az észak-vietnami erőket Kambodzsában üldöző műveleteket. A dokumentumok szerint Nixon elnököt és munkatársait nagyon aggasztotta az 1968-as My Lai-i vérengzés, amelyben amerikai katonák vietnami polgári személyeket gyilkoltak meg, mivel egyre növekedett az amerikai közvélemény elégedetlensége a háború miatt. (MTI) HÉTVÉG(R)E Lábjegyzet egy filmhez Rendkívüli hét van mögöttünk, ugyanis tizenhat évvel a rendszerváltás után veszélybe került az egész politikai élet. Megszűnés fenyegeti, mint egy kisiskolát vagy eladósodott kórházat. HOLOP ZSOLT Persze Rusko tehet erről is, meg a rejtett kamerája. A politikában megszűnt a betyárbecsület, ezentúl nincs bizalmas megbeszélés, titkos megállapodás, nem lehet le- vajazni semmit. Senki sem bízhat senkiben. Mit sem ér a legjobb összeköttetés, ismeretség. Nem lehet elintézni egy rohadt állami megrendelést, megpendíteni egy kinevezést, kijárni egy támogatást, előállni egy aprócska kis prioritással. A politikusok bizalmatla- nul méregetik egymást, sose tudhatják, ki játssza fel azt, amiben éppen megegyeznek. - Te, vedd ki a kezed a zsebedből, ha velem beszélsz!, mit szorongatsz benne?, mikrofont? - Ugyan, komám, ne bolondozz, csak vakargatom, hisz tudod. - Hát csak vakargasd, engem nem rángatsz bele semmibe! Tudom, hogy az útkaparó céged állami támogatására célozgatsz! Hát valahogy így. Besztercebányán az egyik megyefőnökjelölt máris feljátszotta és kiteregette, mit mondott riválisa, Rusko további videofelvételt ígér. Egészen meg fog bénulni a politika és vele az ország, a gazdaság, értelmét veszti az egész képviselősdi, hiszen csak az időjárásról mernek majd egyeztetni meg a pecázásról beszélgetni. Vagy már arról se, mert egy tíz- küós pontyra vonatkozó „Ez volt ám a nagy fogás”-ból már össze lehet vágni, hogy a képviselő úr leprivatizálta a halastavat. Legközelebb jó ha sikerül összeterelni 150 szerencséden flótást képviselőnek, hiszen ki akar egyfolytában a szociális segélyekről meg az alacsony nyugdíjakról diskurálni. Minden más témában már pénzt lehet szimatolni. Az az egy még vonzónak tűnik, hogy lehet részegen vezetni. De talán már ennek is vége. Persze ezek után Rusko is rádöbbent, hogy most aztán tényleg túllőtt a célon. Nincs az a párt, amelyik ezek után szóba állna vele. Senki se szereti az árulókat. Aztán az is ment az agyára, hogy akivel csak összefutott, vagy az időjárásról beszélt vele, vagy ugratta: Na, most hova dugtad a kamerát? Érezte, kicsit ki kell engesztelnie a többieket, meg valahogy visszafognia magát, és hogy észhez téijen, leadott egy figyelmeztető lövést... Kár, hogy ezt nem játszotta fel, mert az emberek már csak a szemüknek hisznek. Rusko vadászfegyverét a vádlijának szegezte, hosszasan célzott, legközelebb följebb lövök, sziszegte figyelmeztetően, és meghúzta a ravaszt. Aztán szólt testőreinek, hogy no, hívhatják a mentőket. Hiába a testőrök, önmagától senkit se lehet megvédem. Bilak, Hoffman és Indra a fő felelős az 1968-at követő normalizációért V Moszkva inkább Strougalt akarta KOKES JÁNOS Az 1968-as csehszlovákiai reformfolyamat erőszakos letörése után Moszkva állítólag nem Gustáv Husákot, hanem Ľubomír Štrougalt kívánta a megszállt Csehszlovákia élére állítani - állítják cseh történészek, akik orosz levéltárakban tanulmányozták az akkori szovjet kommunista vezetés dokumentumait. „Meglepetés volt számomra, hogy eredetileg Strougalt szánták Alexander Dubček utódjának. A csehszlovákiai szélsőbaloldali politikusok valószínűleg nem bíztak Husákban” - nyilatkozta a Mladá fronta Dnes című lapnak Jitka Vondrová történész, aki Moszkvában átkutatta a volt kommunista politikai bizottság archívumait. Ľubomír Štrougal nem kívánta kommentálni ezt a meglepő információt. A lap kérdésére csupán annyit mondott, hogy „nincs ebben egy csepp igazság sem”. Az általában mérsékelt és pragmatikus politikusnak ismert Štrougal a hatvanas években mezőgazda- sági miniszter, majd belügyminiszter volt, s a szovjet megszállás után a hetvenes és a nyolcvanas években kormányfőként tevékenykedett. Gustáv Husák előbb a kommunista párt főtitkára, majd Csehszloválda elnöke lett. Štrougal évek óta nem nyilatkozik a sajtónak. Vondrová elmondta, hogy ezt az információt a politikai bizottság egyik határozata tartalmazza. „Számunkra a bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, a vita lenne az érdekes. Ez azonban egyelőre orosz államtitok, s nem kutatható” - mutatott rá a történész. A kutatások másik fontos eredménye, hogy bebizonyosodott: Moszkva politikáját azokban az időkben nagyon erőteljesen befolyásolta a csehszlovák kommunista párt ortodox szárnya, elsősorban Vasil Biľak, Karel Hoffmann, Alois Indra és egy-két további politikus. A moszkvai archívumokat átkutató történészek szerint ők a fő felelősök a normalizációért, a tisztogatásokért, amikor sokan elveszítették állásukat, s kizárták őket a közéletből. „Úgy tűnik, Husáknak valóban volt egy idealista elképzelése, hogy a helyzetet mérséklete- sen oldja meg. A szovjetpárti csehszlovák erők azonban kemény fellépésre kényszerítették” - állítja Vondrová. Annak bizonyítására, hogy a Bil’ak-csoport mennyire élvezte Moszkva bizalmát, a prágai szovjet nagykövetségnek adott utasításokat hozta fel. „Például amikor a nagykövet utasítást kapott arra, hogy közöljön valamit hivatalosan Dubčekkel (1968-ban a csehszlovák kommunisták főtitkára), mindig ott a megjegyzés, hogy azt saját belátása szerint nem hivatalosan Bilakkal is közölje” - magyarázta Vondrová. GL0SSZA Felejtsük el a magyart! WHKHKttttKKKk molnár iván 4NNHMNMHI Szlovák Takarékpénztár, Slovak Telecom,- Szlovák Posta - a három legnagyobb azon cégek közül, amelyeknek köszönettel tartozom. Köszönettel azért, mert mára felnyitották a szemem. Csóró diák koromban ugyanis még amatőr üzletesek azt tanították nekem, hogy minden ügyfelet meg kell becsülni, és ennek az egyik legjobb módja, ha az anyanyelvükön beszélünk velük. Háztartási cikkeket áruló balga kisegítőként ezért a szlovák vásárlókkal szlovákul, a magyarokkal magyarul, a külföldiekkel pedig a lehetőség szerint azon a nyelven próbáltam megértetni magam, amely a legközelebb állt hozzájuk. Az üzlet ugyan jól ment, mára azonban megtudtam, hogy nem ez a legfontosabb. A fent említett nagy cégek rájöttek, hogy az üzletnél sokkal fontosabb a kulturális misszió. Manapság szinte mindenki azt hangoztatja, hogy az idegen nyelvek tudása nélkül el vagyunk veszve. A legnagyobb cégek épp ezért úgy segítenek rajtunk, ahogy a legjobban tudnak. A Szlovák Takarékpénztár, a Slovak Telecom, a Szlovák Posta és sokan mások a szlovák internetes honlapjaikat lefordíttatták angolra is. Nekünk így nem kell mást tennünk, mint fellapozni az oldalaikat, és egyetlen klikkel feltárul előttünk a világ. A szlovákot, mint megtűrt nyelvet, egyelőre még megtartják ugyan, de a fránya magyart, amit az ügyfeleiknek „csak” a tíz százaléka beszél, már mellőzik. Szlovákiai magyarként külön köszönettel tartozunk a Szlovák Takarékpénztárnak, amely a kulturális missziót már szinte mesteri fokra fejlesztette. Korábban a pénzkiadó automatáit csak szlovák nyelven kezelhettük, mára azonban ezt angolul, németül, spanyolul, franciául és olaszul is megtehetjük. Hogy ezen nyelvek többségén szinte egyik ügyfelük sem beszél? Kit érdekel? Fő az idegen nyelvek terjesztése. Az ügyfeleik legkevesebb tíz százalékát kitevő magyarok később még megköszönik, hogy az ő nyelvüket mellőzték, hiszen a nagy nyelveké a jövő. Idővel rájönnek erre az olyan „maradi” pénzintézetek, mint az OTP vagy a Tatra banka is, amelyek nem átál- lották magyarul is megszólítani az ügyfeleiket. Addig is azok számára, akik nem szégyenük, hogy a bankjuk, a biztosítójuk vagy egyéb szolgáltatójuk az anyanyelvükön szólítja meg őket, nem marad más hátra, mint az utóbbiakhoz hasonló cégeket választani. A nagy szlovák cégek szerint azonban a gyakorlat őket igazolja: a magyarnak nincs jövője Szlovákiában! JEGYZET Sárga ing és hitelek TALLÓSI BÉLA A világ egyik vezető piackutató cégének a felméréséből az derül ki, hogy a mai 25 és 35 év közötti városi, vagyis a 21. századi fiatalok nem követik elődjeik életstílusát. Mégpedig azért nem, mivel egy dinamikusan változó világ magas fokú elvárásainak kell folyamatosan megfelelniük. Mi, elődök ugyanis, ahogy a felmérésből kiderül, egy biztonságosnak tűnő, alig változó társadalomban nőttünk fel, ezért ránk - állítólag - a passzivitás és a körülményekhez való alkalmazkodás volt jellemző. A változatíanságról és a pasz- szivitásról csak annyit, hogy ifjúkorunkban mindegyikünkben ott rejtőzött James Dean. Amióta ez az autóbalesetben fiatalon elhunyt, s legendává vált ifjú színész a Haragban a világgal című filmben megteremtette az „ok nélkül lázadó” prototípusát, a fiatalok zömében ott munkált-munkál a lénye. Ahogy ő, mi is haragban voltunk a világgal, az előzővel, elődeink, szüléink, nagyszüle- ink világával. Bár mi éppen valamiféle langymeleg, szellő se rebben, állóvizes időszakban cseperedtünk-eszméltünk, amikor még csak korszakos könnyűzenei ideáljaink se voltak, lehettek: az Illés már távol volt, bennünket már nem lelkesített, az LGT még nem volt annyira közel, hogy a miénk lehessen lángoló kamaszsá- gunk idején. A trapéznadrágot már agyonviselte az ún. nagy generáció, a hosszú hajra sem tekintettek már nemzedéki szimbólumként, úgyhogy nekünk maradt a dzseki, az anorák meg a fapapucs. Ám azért mi is kitaláltunk valamit: divatba hoztuk az elöl gombos, kötött, norvégmintás meüényt sárga nejloninggel és széles, lobogó szárú teszilnadrággal, amely olyan szűk volt csípőben és alféltájon, hogy majd’ szétrepedt. Nem gyári termék volt - üzletben nem is lehetett viselhető nadrágot venni hanem otthon, pedálos varrógépen sza- lajtott. Még csak slicc- vagy cipzártakaró se volt rajta, csak úgy vicsorítottak messzire az egymásba kapaszkodó cipzárfogak. ízléstelenül, ám főleg szánalmasan nézhettünk ki, így utólag elismerem, de akkor lobogott bennünk James Dean, és meg akartuk mutatni a világnak, a régi szekrényeknek... mit is. Hogy az ízléstelen sárga ing erejével, egy gyengécske lépéssel mi is hozzáteszünk ahhoz... Mihez is? Ahhoz, hogy - a felmérést idézve - a 21. század fiataljai folyamatosan megfelelhessenek egy dinamikusan változó világ magas fokú elvárásainak. Amelyben azonban - ugyancsak a felmérés szerint -, mivel anyagias világ, a fiataloknak materiális jellegű félelmeik vannak, és közülük saját lakáshoz önerőből csak kevesen jutnak a kedvezőtlen hitelfeltételek miatt. Úgyhogy, nem kell annyira hencegni a miénktől eltérő, új életstílussal. Még nem tökéletes. De a sárga ing már kevés lesz...
