Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-09 / 259. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. november 9., szerda 2. évfolyam, 45. szám A reformkor legnagyobb hatású muzsikusa 241 éve született és 178 éve halt meg. Banyák Istvánnak nem volt szüksége különösebb apropóra, kerek évfordulóra. Méltó tiszteletadás Bihari Jánosnak Ma már nemcsak Budapesten, a Margitszigeten van szobra Bihari Jánosnak, a verbunkos királyának, minden idők legnagyobb cigány zenészének. Négy napja Dunaszerdahelyen is méltó emlékműve áll: Lipcsei György alkotását, a Donát János híres portréja alapján készített bronz- büsztöt november 6-án avatták fel. VOJTEK KATALIN C* ■ i • A reformkor legnagyobb hatású muzsikusa 241 éve született és 178 éve halt meg. A dunaszerdahelyi Banyák Istvánnak, akiben a szoborállítás ötlete megfogant, nem volt szüksége különösebb apropóra, kerek évfordulóra: benne ott él Bihari, csodálatos muzsikája révén. A kiváló prímás egész Európát bejárta, és szinte nem volt olyan este, hogy ne játszotta volna Bihari valamelyik nótáját: „Amikor 1964-ben szülőfalujában, Nagyabonyban először rendezték meg a Bihari-ünnepséget, már akkor megfordult a fejemben, hogy szobrot kellene neki állítani. Akkor még fiatal prímás voltam, a megélhetésre kellett gondolnom, ritkán tartózkodtam itthon, 27 évig külföldön játszottam, nem volt rá alkalom. De nem felejtettem el, mindig azt mondtam magamban, majd ha nyugdíjas leszek. És hála Istennek, sikerült.” Ráadásul mindössze egy év alatt, ami rekordidőnek számít, tájainkon általában ennél hosszabb idő szokott eltelni a kezdeményezés és a megvalósulás között. A Száztagú Budapest Cigányzenekar kamarazenekarának tagjai a szobor előtt (Somogyi Tibor felvételei) „A barátommal, Farkas Jancsival naponta reggel hatkor keltünk, jártuk a Csallóközt, támogatókat kerestünk. Eleinte senki sem akarta elhinni, hogy sikerülni fog. Azt beszélték, hogy az emberek nem szeretik már a cigányzenét. Dehogyis- nem szeretik, nagyon is szeretik a Csallóközben. Mindenki mellénk állt, az egész csallóközi nép, elsősorban a dunaszerdahelyi önkormányzat, Pázmány Péter polgár- mesterrel az élen” - mondta Banyák István. Farkas János is, aki az ismert Vontszemű-zenekar klarinétosa volt, ma pedig nyugdíjas, a szponzorokat sorolva első helyen a dunaszerdahelyi önkormányzat nagyvonalúságát említette: a támogatók közül a legnagyobb ösz- szeggel, 300 ezer koronával járult hozzá a szoborhoz. A Szlovák Kulturális Minisztérium, amelyet az ünnepélyen Biró Ágnes államtitkár képviselt, 50 ezer koronával támogatta a kezdeményezést. „Sokan megkérdezték Banyák Istvántól, mi haszna van abból, hogy annyit futkos, kilincsel a szoborállítás érdekében? Haszna semmi, inkább kiadása. Sok ezer koronás telefonszámlák, megugrott benzinköltség. És lefogadnám, hogy megint töri valamiben a fejét, megint szervez majd valamit, mert nem tud ölbe tett kézzel megülni” - jegyezte meg Jana Svetlovská, a Csallóközi Népművelési Központ igazgatónője, aki a pályázatok megírásában nyújtott hasznos segítséget a dunaszerdahelyi prímásnak. Banyák István valóban született szervező. Amikor a rendszerváltás után négy évvel befulladt az 1964 óta évi rendszerességgel megrendezett nagy- abonyi Bihari-emlékünnepség, ő volt az, aki feltámasztotta, de előzőleg megalapította a Dunaszerdahelyi Roma Muzsikusok Társulását a cigányzene művelésére, népszerűségének növelésére és az ifjú tehetségek felkarolására. Ezt a tevékenységét jutalmazta most Bozóki András magyar kultuszminiszter. Az általa adományozott kitüntetést Kállai Katalin, a magyar kulturális minisztérium romaügyi stratégiai főtanácsosa adta át Banyák Istvánnak a szoboravatáson. Az ünnepséget a Száztagú Budapest Cigányzenekar kamarazenekara nyitotta és zárta Bihari melódiáival. Hangjaira egymás után nyíltak meg a környék bérházainak ablakai, kíváncsi fejek hajoltak ki. A rövid ízelítő után bizonyára sokan kaptak kedvet meghallgatni a méltán népszerű együttes esti koncertjét a helyi művelődési házban, mert a nézőtéren minden ülőhely foglalt volt. Itt még talán nem kell megkongatni a vészharangot a cigányzene fölött. „Tény, hogy nincs már az a népszerűsége, mint a nyolcvanas évek közepéig volt, de bízom benne, hogy ez változni fog egy kicsit, vannak erre törekvések Magyarországon, háľlstennek, még kormányszinten is. Mint itteni barátaimtól, ismerőseimtől hallom, Szlovákiában is történnek lépések, hogy megmaradjon ez a műfaj. Mindig voltak ilyen problémák, nemcsak most, a múlt században is, de szerencsére átvészeltük, a zene egy örök híd” - nyilatkozta bizakodva Fátyol Tivadar, a magyarországi Rádió C programigazgatója. Az ünnepi szónokok is a cigányzene mint közös kulturális kincsünk megőrzésének fontosságát hangsúlyozták, és kifejezték azt a reményüket, hogy az ünnepség résztvevői jövőre ismét összegyűlnek a szobornál, megkoszorúzni azt. Remélhetőleg megkoszorúzzák a Bihari János életművét elemző nemzetközi tudományos tanácskozás résztvevői is, mert - mint Farkas János elárulta - ennek tervét forgatja most a fejében Banyák István. Márpedig amit ő a fejébe vesz, előbb-utóbb meg is valósítja. Különösen, ha olyan nagyvonalú, minden nemes ügy iránt nyitott támogatókra talál, mint most, a Bihari-szobor esetében. Bihari János bronz mellszobra Lipcsei György alkotása Tisztában van a digitális technika lehetőségeivel is A kezdeményező a szolnoki Damjanich János Múzeum, amely több alapítvány segítségével szerezte be a pénzt A világ újrateremtése A projekt célja a fazekasmesterség feltámasztása Renata Benčová keramikus minden mozdulatnál segít a korongozó gyerekeknek (Szabó Ottó felvétele) KOVÁCS ÁGNES Kassa. Egy húszéves kassai egyetemista fotókiállítása látható jelenleg a Márai Stúdióban, a címe Neogenezis. A cím valami újnak a létrehozását, vagy pontosabban valami meglévőnek az újraértelmezését, ha úgy tetszik, újrateremtését sejteti. Ifj. Szaszák György fotói különös lencseszögből, fekete-fehérben, a fény-árnyék erejét fedezik fel újra, érdekes kompozíciós megoldásokat nyújtanak az unalomig ismert tárgyakról, amelyek üy módon érdekes, felismerhetetlen objektumokká válnak. Ifj. Szaszák György első önálló bemutatkozásán is érződik, a számítógépes lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. De az is nyilvánvaló, hogy tudja, mire képes fényképezőgépe, s tisztában van a digitális technika lehetőségeivel is. Ifj. Szaszák György ugyanis a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Karának másodéves hallgatója, aki a sikeres web- dizajnos tevékenysége és operatőri törekvései mellett a fényképezőgépet se teszi le. A kiállítást a Rovás Új Értékrend Alkotócsoport szervezte a Thália Színházzal együttműködve. A kiállítás november közepéig látható a Márai Stúdióban. KOVÁCS ÁGNES Rozsnyó. Minden valószínűség szerint nagyobb megbecsülést élvez majd a fazekasság mestersége és a korongolt kerámia azoknál a fiataloknál, akiknek alkalmuk volt egyszer is kipróbálni a kézművességnek ezt az ágát, amelyet jelen korunkban nem értékelnek kellőképpen. Még olyan régióban is, mint Gömör és Kishont, ahol valamikor majd félszáz faluban működtek a parasztfazekasok. E régi mesterség iránti érdeklődés újbóli feltámasztása volt a célja annak a nemzetközi projektnek, amelynek keretében járulékos programként a rozsnyói alapiskolások kipróbálhatják a korongozást. A fazekasbemutatók kezdeményezője a szolnoki Damjanich János Múzeum, amely több alapítvány segítségével szerezte be a szükséges anyagiakat. Hazai partnerként a Rozsnyói Bányászati Múzeum jelentkezett, s az intézmény galériájában 15 alkalommal valósulnak meg a korongozás bemutatói. A jelszó, hogy mindent a szemnek és semmit a kéznek, csak részben igaz. A kerámiakiállításra teljes mértékben érvényes, de a hagyományos korongozást egymás után próbálhatják ki az alapiskolások. Bár a lábbal hajtható korongot könnyítés végett elektromos motor által hajtott korong helyettesíti, a gyerekek számára így is meglepő, mennyire nehéz akár egy egyszerű tégelyt is elkészíteni. Szerencsére a rozsnyói keramikus, Renata Benčová minden mozdulatnál ott bábáskodik a korongozó gyerekek mellett. Renata már több mint öt éve forgatja nap mint nap a korongot, de mint mondja, rendkívül nehéz kenyér a fazekasság. A gyerekeknek mindenesetre ezzel még nem kell törődniük, s ezért önfeledten készítik az első karácsonyi ajándékokat. Mesterien láttatja fiatal kortársainak pillanatnyi hangulatát (Szabó Ottó felvétele)
