Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-09 / 259. szám, szerda

30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 9. „Légy elég könnyű, hogy szórakoztass és elég mély, hogy komolyan vegyenek!” Kistehén, Szia Zoli!, Szájbergyerek Nem akarunk „megélhetési zenekarrá” válni - állítják a Kistehén együttes tagjai (Szabó Bernadett felvétele) A szénraktár helyén tornatermet alakítanak ki Hamarosan elkészül a tető A Kistehén Tánczenekar a Bodrogközi Kulturális Fesztiválon lépett fel, Ki- rályhelmecen. A koncert után Kollár-Klemencz Lászlóval, az együttes ve­zetőjével és Nádasdi Já­nossal, a zenekar Király- helmecről származó tagjá­val beszélgettünk. LECZO ZOLTÁN A zenekar 2002-ben, illetve 2004-ben alakult. Hogy is van ez? K.-K. L.: Három évvel ezelőtt, mi­után megjelent a jól ismert A kiste- hén című film, egy kiadó megkere­sett azzal, hogy szeretne egy olyan nagylemezt megjelentetni, ame­lyen a filmben elhangzott dalhoz hasonló számok lennének. Mivel én már korábban is zenéltem, a fel­adat nem volt számomra idegen. A számokat rövid idő alatt megírtam, a stúdiómunkához pedig vendég- zenészeket hívtam. A kistehén film kifejezetten a Szigetre készült? K.-K. L.: Nem. Van egy film­stúdióm, ahol az egyik barátommal olyan kétperces filmeket készítet­tünk akkor, amelyeket a mozikban a nagyjátékfilmek előtt vetíthettek. A kistehén is így született. Hatal­mas siker lett, erre csapott le az ak­kori Sziget rendezősége. Az első lemezen játszó zené­szek a jelenlegi zenekar tagjai? K.-K. L.: Többnyire igen. Vannak azonban új tagok, de Lehoczki Kar­csival például már nagyon régen jó barátok vagyunk, és korábban is zenéltünk együtt. Profi zenészek vannak az együttesben? K.-K. L: Farkas Harcsa Robi az egyetlen profi, ha a profizmus alatt azt értjük, hogy ő ezzel keresi a ke­nyerét. A többiek a zenélésen kívül mással is foglalkoznak. A 2002-es lemeznek milyen volt a fogadtatása? K.-K. L.: Nagyon nagy siker volt, ez persze főleg a Szigetnek volt kö­szönhető. Leginkább A kistehén dalt szerették az emberek, de a töb­bi is sikeres lett. A Szia Zoli! példá­ul népszerű mobilcsengőhang. A lemez 10 ezer példányban fogyott el, annak ellenére, hogy azt a kiadó sem nagyon hangoztatta, hogy a produkció mögött egy egész zene­kar áll. Akkoriban nem koncertez­tünk, de együtt maradtunk, és hé­be-hóba próbálgattunk. Mi változott meg 2004-ben? K.-K. L.: Akkor egy újabb lemez készült. Én biztos voltam abban, hogy ez a második album bennün­ket igazi zenekarrá fog kovácsolni. Korábban számomra ez az egész inkább csak hobbi volt. Az új magyar zenekarok több­sége arra panaszkodik, hogy nem kap elég lehetőséget. Nek­tek is voltak ilyen problémáitok? K.-K. L.: Filmesként tudtam, hogy egy jó klippel és az internet segítségével viszonylag nagy is­mertségre lehet szert tenni. Ha a hálón jól helyezel el valamit, az a dolog el fog jutni az emberekhez, akik aztán teijeszteni is fogják egy­más közt. A kistehén film is így ter­jedt el. A Szájbergyerekkel ugyan­ez volt a tervem. Már a lemez meg­írásakor tudtam, hogy ez a szám ütős lesz. A belőle készített klipet a múlt év karácsonyán tettük fel az internetre, és viharos gyorsasággal elterjedt. A Viva kezdetben hezi­tált, hogy bemutassa-e, ám miután naponta többször lejátszották, az egész ország megismerte a dalt. A lemez kiadása után kezdetben úgy tűnt, ez az egész vállalkozás veszte­séges lesz. Mára az album aranyle­mez lett... János, te hogy lettél a Kistehén Tánczenekar tagja? N. J.: A zenekar egyik gitárosát személyesen ismertem. Egyszer el­hívott a koncertjükre, s mivel na­gyon megtetszett a zene, rendsze­resen járni kezdtem a fellépéseikre. Azt pedig Laci ajánlotta fel, hogy csadakozzam hozzájuk. Régebben, amikor Angliában éltem, két évig én is játszottam egy zenekarban. K.-K. L.: Jancsi általában késve érkezett a koncertekre, de amikor megjött, valami mindig megválto­zott. Tapsolt, szájbőgőzött, fütyült, táncolt - egyszer még nekem is be­szólt, hogy hamisan - s ez a közön­séget meg a zenekart is nagyon fel­dobta. Egy idő után egyértelművé vált, hogy ennek a fiúnak nem lent kellene állnia, hanem velünk együtt a színpadon zenélnie. Meg lehet határozni, hogy mi­lyen zenét játszik a Kistehén? K.-K. L.: Olyan zenei világból táplálkozunk, amelynek a végered­ményeként valami olyasmi jön lét­re, ami egyszerre tud annyüa köny- nyű lenni, hogy szórakoztasson, és annyira mély, hogy komolyan ve­gyék. Mi azokból a stílusokból épít­kezünk, amelyeket hallgatunk: a skából, a reggae-ből, a sramliból és az autentikus cigányzenéből. Ami pedig a szövegeket illeti, én nagyon szeretek ebből az ún. abszurd vüág- ból merítem, és ezen keresztül kommunikálni, azaz fontos és mély dolgokat az abszurd nyelvén el­mondani. A dalok hangszerelése zenekari munka. A dallam és a szö­veg kitalálása azonban az én dol­gom. A zenekar tagjaival persze ha­tunk egymásra. Mint mondod, a zenélésen kí­vül mindenki valami mással is foglalkozik. Hogyan tudjátok a civil életeteket a zenéléssel össz­hangba hozni? N. J.: Az elmúlt öt hónap nagyon fárasztó volt. Egy kiadóban dolgo­zom, és sokszor előfordult, hogy heti 3^1 vidéki fellépésünk is volt. Hajnali háromkor értem haza Bu­dapestre, reggel pedig mennem kellett dolgozni. Ezért aztán cikiz­tek a többiek, hogy ahogy beülök az autóbuszba, már alszom is. K.-K. L: Én szinte minden kon­cert előtt bosszankodom, mert alig tudom emiatt elvégezni a munká­mat. Számokat írni viszont nagyon jó, lemezt csinálni is, és ha ott va­gyunk a koncerten, akkor azt már szintén élvezem. Különben filmek­kel foglalkozom, az valamivel job­ban érdekel, mint a zenélés. Szerin­tem ez a mostani állapot időleges. Hogy meddig fog tartani, nem tu­dom. Lemezeket viszont szeretnék még csinálni, olyanokat, amelyek az előzőekre épülnek, ám újat mondanak. Szeretném, ha ez az egész fejlődne, és nagyon hosszú ideig működne még. A Kistehén zenekar jelenleg si­keres együttesnek számít Magya­rországon. Meg tudtok élni a ze­nélésből? K.-K. L.: Nem. Részben ezért is dolgozik mindenki. Mi azonban egyébként sem akarunk „megélhe­tési zenekarrá” válni, mert ezzel nagyon megkötnénk a kezünket, így szabadok vagyunk, és azt csi­náljuk, amit szeretünk. PUSKO GÁBOR Tornaija. A végéhez közeled­nek azok a munkálatok, amelyek során a Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola lapos tetejű épületére tetőszerkezetet építe­nek. Erre azért van szükség, mert az 1989-ben átadott épületen az elmúlt években a beázások ko­moly károkat okoztak. A mennye­zet és a falak több helyen is meg­repedtek, a beázás következtében a tornaterem padlózata tönkre­ment, s az utóbbi időben a villany- vezetékekre ráfolyó esővíz már balesetveszélyt jelentett. Az épü­letegyüttes egyes részeire már ko­rábban sikerült tetőt építeni, s a maradék részre most kapott tá­mogatást az iskola, illetve a fenn­tartó. „A Besztercebányai Kerületi Tanügyi Hivatallal együttműköd­ve sikerült a fenntartónak megpá­lyázni a szükséges összeget, ami meghaladja a kétmillió koronát. Mi természetesen ennek is na­emlékeztek SZÁSZI ZOLTÁN Losonc. A 18. századi Nógrád egyik legkiemelkedőbb személyi­ségére, Perliczi János Dániel egy­kori megyei körorvosra emlékez­tek születésének 300. évforduló­ján. Október 27-én a losonci Viga­dóban megrendezett nemzetközi konferencián részt vevő csaknem száz tudóst, érdeklődőt Csúsz Pé­ter körzeti elöljáró köszöntötte. Perliczi János Dániel elévülhetet­len érdemeket szerzett a korabeli egészségügyi szolgáltatások meg­szervezésében, ő alapította Nóg­rád első gyógyszertárát is Loson­con 1732-ben, az itteniek mint a gyón örülünk, ahhoz azonban, hogy a beépített tetőteret megfe­lelően ki is tudjuk használni, illet­ve egy gazdasági részleget tud­junk kialakítani, további, mintegy 10 milliós támogatásra lenne szükségünk” - tájékoztatott Petrik Gusztáv igazgató. Elmondta to­vábbá, hogy szeretnék az iskola mellett álló kazánház egyik részét tornateremmé átalakítani. A meg­lévő tornaterem ugyanis a csak­nem 800 tanulónak kevés, így azonban enyhíteni lehetne a fel­merülő gondokon. Ugyanakkor - tekintettel arra, hogy különálló épületről van szó - a tanításon kí­vüli időszakban is látogathatnák gyerekek, felnőttek egyaránt. „Ez ügyben pályázatok kidolgozása mellett meg kívánjuk szólítani a helyi lakosokat, vállalkozókat is, s bízom benne, belátható időn be­lül összegyűlik a szükséges anyagi fedezeti’ - mondta a Kazinczy Fe­renc Magyar Tannyelvű Alapisko­la igazgatója, Petrik Gusztáv. megye jótevőjét tartják számon. A szimpóziumon küenc előadás hangzott el az orvoslástörténet tárgyköréből. A szlovákiai elő­adók - Böszörményi István, Pun- tigán József és Jozef Drenko - mutatták be Nógrád közegészség- ügyi viszonyainak fejlődését az el­ső, Perliczki által alapított intéz­mények létrejötte óta egészen napjainkig. Az esemény záróaktusaként megkoszorúzták a losonci Kubinyi téren lévő Fekete Sas gyógyszer- tár falán Perliczki János Dániel emléktábláját, amelyet 1998-ban a Szlovák Gyógyszerészkamara állíttatott. A legenda szerint honfoglaló magyarok itt ültek gyászos tort elesett harcostársaik fölött A munkálatok nemsokára befejeződnek (P. Bodnár Enikő felvétele) Háromszáz évvel ezelőtt született Perliczi János Dániel Az első megyei orvosra Helységnevek a történelemben - Szomotor BOGOLY JÁNOS Annak ellenére, hogy a régé­szeti kutatások tanúbizonysága szerint Szomotor vidékünk egyik legrégebben lakott területe, ne­vének írott formájával csak egy 1263-ban keltezett királyi aján­dékozó levélben találkozunk: „terrum Zomothor”, azaz „Szo­motor földje”, ami azt is jelenti, hogy akkor még lakatlan volt. Ez az állapot nem tartott sokáig, mert az 1332 és 1337 között Bod­rogközt is bejáró pápai tizedsze- dők vatikáni jegyzékében több­ször is megtaláljuk a Zumutur, Zomathov, Zamathor, Somotor névalakokat. A Zomothort még számos további 15. századbeli okirat is rögzítette, és az egri püs­pökség eklézsiáinak leírásában (1549) is ekként olvashatjuk a község nevét. A mai magyar névalak - Szomotor - lényegében a 18. szá­zad végén állandósult, és ettől kezdve már így szerepel a térké­peken és a hivatalos helységnév- tárakban. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásának idején még egy darabig megma­radt a magyar névalak is a hivata­los használatban, és csak 1927- ben vezették be a ma is érvényes szlovák megnevezést: Somotor. A község nevének eredetére kétféle magyarázat létezik. Az egyik egy általánosan elterjedt romantikus magyarázat, amely szerint Szomotor tulajdonképpen „szomorú tor”, mert állítólag a honfoglaló magyarok itt ültek gyászos tort elesett harcostársaik fölött. Ez a magyarázat a múlt század végén született, amikor ál­talános jelenség volt a millenniu­mi felbuzdulás és a magyar ere­det keresése. Bár ezt a véleményt még századunk második felében is osztja némely történész, a nyel­vészek többsége megalapozot­tabbnak tartja azt a megoldást, hogy a hév keleti szláv eredetű, mégpedig a szmotr - nézni (cmotr) igéből ered, amit a más­salhangzók halmozását nem na­gyon kedvelő magyarok alakítot­tak Szomotorrá. A második véle­ményt az is alátámasztja, hogy a 19. század végéig az állítólagos torról senki sem tudott, csak ek­kor alkották ezt a kissé délibábos magyarázatot. Csaknem száz tudós, érdeklődő vett részt a konferencián (Szekeres Éva felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom