Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-26 / 248. szám, szerda
30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 26. A rimaszombati székhelyű lakáskezelő szövetkezet tulajdonában lévő panelház hőszigetelését kezdték el Tornaiján. Az épület egyike annak a négy nyolcemeletes toronyháznak, melyek az 1970-es évék legelején épültek. A lakók bíznak benne, hogy az északi fal szigetelésével csökkennek majd a kiadásaik. (P. Bodnár Enikő felvétele) Az alapítók közül említést érdemel Broczkó Béla neve 55 éves a gicei Csemadok ÚJ SZÓ-HÍR Gice. Idén ünnepli megalakulásának 55. évfordulóját a Csemadok gicei alapszervezete. Ebből az alkalomból ünnepélyes közgyűlésen elevenítik fel az elmúlt esztendők eseményeit. Sajnos az egykori alapító tagok közül már csak kevesen élnek, de említést érdemel Broczkó Béla, akinek neve szinte összefonódott a gicei Csemadokkal. A Csemadok alapszervezetének elnökeként fáradhatadanul szervez és kiáll a helyi kultúra láttatása mellett. A gicei Csemadok fénykorát az 50-es, 60-as években élte, amikor a helyi ifjúság bevonásával sok színdarabot állított színpadra. A színdarabok betanítását a gicei pedagógusok vállalták. Aztán a televízió elterjedésével egyre csökkent a helyi kultúra iránti érdeklődés, mígnem a 90-es évekre a Csemadok csupán névlegesen létező szervezetté vált. Ennek egyik fő oka a pénzhiány volt. Változást az új évezred hozott, amikor az új generáció immár a kor követelményei szerint pályázatok útján próbál pénzt szerezni a szervezet működéséhez. A gicei önkormányzattal, valamint az itt működő egyéb civü szervezetekkel közösen szervezik meg rendezvényeiket, a március 15-i megemlékezéseket, a Murány- völgyi nyár címen immár hagyománnyá vált kulturális rendezvénysorozatot, amelynek megvalósításához idén a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma is hozzájárult anyagi támogatásával, így vált lehetővé, hogy a kassai Thália Színpad művészei is hosz- szabb idő után eljuthattak Gicére, amit egy fergeteges előadással háláltak meg. A legkisebbeknek a rozsnyói Meseszínház Öregapám mesefája című előadása volt nagy élmény. Ezenkívül az iskolás gyerekek rajzaiból tárlat, babakiálh'tás, valamint régi fényképekből összeállított válogatás állt az érdeklődők rendelkezésére. De a szervezőknek gondjuk volt a hagyományok őrzésére is, mert a szalóci Szalóka néptáncegyüttes előadásában gömöri táncokat és dalokat mutattak be. (kov) Az időjárás miatt ráfizetéses volt az idei strandidény Gondok és tervek Beretkén PUSKO GÁBOR Beretke. A kedveződen időjárás miatt a beretkei strand veszteséges idényt tudhat maga mögött - tudtuk meg Giczei Anna polgármestertől. Elmondta, hogy szerették volna bérbe adni a fürdőt, felhívásukra azonban senki nem jelentkezett. Mindössze a büfé iránt volt érdeklődés, melynek bérlője az idei nyáron nyilván szintén nem találta meg számításait. „A hideg vizű nyitott strandoknak az a hátrányuk, hogy minden az időjárás szeszélyétől függ. Ha nem sikerül bérlőt találnunk, komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogyan tudnánk a vizet gazdaságos és környezetbarát eljárással melegíteni, s hogy müyen forrásból lehet egy üyen beruházáshoz anyagi forrást találni. Ezt a strandot az önkormányzatnak nem éri meg fenntartani” - mondta a polgármester asszony. Az önkormányzat szeretné felújítani a második világháborúban megrongálódott, s azóta romos, életveszélyes állapotban lévő egykori katolikus templomot. Az egyház eladni nem akarja a romot, ezért a falu szerette volna hosszú távra bérbe venni, hogy támogatást igényelhessenek a felújításhoz. Hosszas huzavona és egyeztetés után most végre megszületett a megállapodás: Beretke ön- kormányzata 50 évig bérelheti a katolikus templomot. .Jövőre megpróbálunk pénzt szerezni a munkálatokra. A falu költségvetése nem elég a nagyszabású beruházáshoz, úgyhogy mindenképp külső segítségre, támogatásra lesz szükség” - tájékoztatott a polgár- mester asszony. Elmondta azt is, hogy a faluban található kúria teljes körű felújításához viszont rövid időn belül hozzáfognak, pályázat útján ugyanis sikerült megszerezni a szükséges anyagiakat. „Teljesen felújítjuk az épületet, a padlótól a tetőig. A tervek már elkészültek, most zajlik az a verseny- tárgyalás, mely során kiválasztjuk a kivitelezőt. Az épületben egy kulturális központot fogunk berendezni. Itt kap helyet a könyvtár, egy internetes olvasóterem és a nyugdíjasklub is” - mondta végezetül Giczei Anna, Beretke polgármestere. Kiderült, hogy az Andrássy családnak a monoki és a betléri mellett olaszországi ága is volt Családtörténeti kutatásból kiállítás OsannaAndreasiról készült betléri festmény Szeptember elején Manto- vában, a Dózsa-palotában kiállítás nyüt, amelyhez a Betléri Kastélymúzeumnak is köze volt. Mert a gyűjtemény az Andrássyakról szólt, pontosabban Osanna Andreasiról. KOVÁCS ÁGNES A Szlovák Nemzeti Múzeum Bedéri Kastélymúzeuma egyeden külföldi intézményként vett részt gyűjteményes anyaggal a kiállításon. A bemutatott festmény, amelyet Silvia Lörinöková, a Bedéri Múzeum munkatársa kísért Man- továba, egy apácát ábrázol kereszttel a kezében. A képet ismeretien művész festette 1750 és 1760 között. Ő volt a boldoggá avatott Osanna Andreasi, az Andrássyak olasz ágának egyik tagja. Halálának 500. évfordulója alkalmából rendezték meg Olaszországban a róla szóló kiállítást, s erre emlékezett nemcsak Mantova városa, hanem az Olasz Dominikánus Rend Egyesülete is. Családfakutatásból tárlat „Még 2003 decemberében egy bizonyos Eufemio Andreasi Torinó- ból a Bedéri Múzeumhoz fordult segítségért, mivel mantovai ősei után kutatott. Az úr már korábban kapcsolatban állt Daniela Ferrarival, a Mantovai Állami Levéltár igazgatónőjével. Ferrari asszony jó ismerője az Andrássyak olasz ágának, akiket olaszul Andreasinak hívnak. Eufemio Andreasi hasonló kéréssel a budapesti Magyar Nemzeti Könyvtárhoz is fordult. Az azóta tartó levelezés végül a most megrendezett kiállításban csúcsosodott ki” - mesél a rendezvény történetéről Silvia Lörincíková. A dolog érdekessége, hogy Andreasi úr gróf Andrássynak címezte levelét. Ki volt Osanna? Beata Osanna Andreasi 1449- ben született Carbonaroleban, nem messze Mantovától, Niccolu Andreasi és Agnese Mazzoni gyermekeként. A történészek az Osanna nevet a hozsánna szóból eredeztetik, amely üdvöt, dicsőséget jelent. Mantovában az Andreasi család az ősi nemesi családok közé tartozik, akik még all. században szereztek Mantova közelében területeket. Ebben az időben egy bizonyos Alberto Andreasit emlegetnek a források, aki 1040-ben longobard származásával tűnt ki, és azzal, hogy ő birtokolta a Rivalto sül Mincio várat Mantova provinciában. Osanna jövőbe látó képességgel volt megáldva, s 14 évesen a dominikánusok harmadik, női rendjébe lépett, amelyet Siennai Szent Katalin létesített. Több csodatételt is neki tulajdonítanak, a többi között azt is, amelyet az ismeretlen festő a bedéri kép hátterében megjelenített. Egy bárkát láthatunk, amely a viharos Pád-folyón hánykolódik. Osanna kereszttel a kezében kéri Isten segedelmét, és a családjával együtt megmenekül. A cselekedeteiről szóló mondák Mantova határán túlra is eljutottak. 1505. június 18-án bekövetkezett halála után X. Leó pápa 1510-ben boldoggá avatta. Kultusza 1694-ben is megerősítést nyert, de szentté avatása elmaradt. Mumifikálódott földi maradványai a Duóméban vannak elhelyezve a Rózsafüzéres Szűz Mária oltára alatt. Az Andrássyakról Artur Maurer szerint az olasz Andrássy ág megalapítója Andrássy Zsigmond vagy valamelyik leszármazottja, aki 1350-ben Nagy Lajost kísérve részt vett a nápolyi csatában, és aki 1396-ban itt hősi halált halt. Az olasz családtörténet pontosabban nem említi az Andrássyak székhelyét, mindössze any- nyit közöl, hogy valahol a Kárpátokban van. Egyébként maga a könyv írója és a monográfia is szót érdemel. Murer Artur orvos, újságíró volt, aki Gömör megye főorvosa, bányai és vasúti főorvos, valamint az Andrássy család háziorvosa, majd a család bizalmasa is lett egyben. Ő alapította a Rozsnyói Híradó című lapot, amelynek 23 éven keresztül, 1901-ig szerkesztője volt. Ő kalauzolta Jókai Mórt gömöri kőrútján, és akkor is, amikor az A lőcsei fehér asszony című regényéhez gyűjtött adatokat. A monográfia 1900-ban jelent meg, kis példányszámban. Az adatokat a család birtokában lévő családfa és családi okiratok, valamint az 1869- ig feldolgozott okmányok gyűjteménye szolgáltatta. A szerző az Andrássy család történetét a honfoglalástól a 20. század elejéig követi nyomon, több helyen anekdotákat is közöl, s ezek teszik igazán érdekessé a könyvet. Mivel az Andrássyakról a mai napig nem jelent meg összefoglaló monográfia, a könyv reprint kiadása, amely nemrég látott napvilágot a Méry Ratio gondozásában, nagy haszonnal forgatható. Annál is inkább, mert éppen novemberben lesz Andrássy Dénes születésének 170. évfordulója. A Dózsa-palotában megrendezett kiállítás Isabella ďEste özvegyi lakosztályában látható (aki jó barátnéja volt Osanellának). Négy teremben mintegy 20 festményt mutat be, életképeket Osanna Andreasi életéből, halotti maszkját, gyűrűjét, levelezéseit és néhány ereklyéjét. Az olaszországi kiállításon lévő festmény másolatát egyébként a krasznahorkai várban tekinthetik meg az érdeklődők. Ha viszont az eredetire vágynak, november végéig még várniuk kell, akkor a festmény visszakerül a bedéri kastély egyik hálótermébe. A ház, amelyben Osanna lakott, még ma is áll a Via Frattini 9. alatt (Képarchívum) A Svinice szlovák nevet adták a községnek. A sertésre utaló nevet a falubeliek joggal vehették sértésnek. Történelmi helységnevek - Szinyér BOGOLY JÁNOS Szinyér. A Bodrogköz északnyugati csücskében, a Tice egykori fő medrének partján fekvő község nevét először az 1332 és 1337 között készült pápai tizedszedő jegyzékben olvashatjuk, ahol a Zyner, Zynyer községnév van feltüntetve. Azonos névpárt találunk egy 1397ben megírt birtoklevélben és a 15. század első felében is ekként van feltüntetve. Alig tér el ettől a formától az 1444-ben keltezett okmány a leleszi rendház levéltárából. Száz évvel később, az egri püspökség dézsmajegyzékében (1549) is alig van alaktani változás: Zynier. Bár a leírt nevek kicsit különböznek egymástól, vüágos, hogy a kiejtésben aligha lehettek nagy eltérések, mert a 18. század második felétől a név írott formája tökéletesen egységes az okiratokban, a térképeken és a helységnévtárakban: Szinyér. A község ősi nevét egészen 1948-ig megőrizte, és csak ekkor eset áldozatul a következetes szlovákosítás- nak. A .keresztapák” nem lehettek nagy fantáziával megáldva, amikor a Svinice nevet adták a községnek, amit joggal lehetett sértésnek venni, hisz a sertésre utaló név aligha hízelgő és semmilyen hagyománynyal sem indokolt. A község neve valószínűleg keleti szláv eredetű, magyar képzéssel, és összefügghet a Tice valamely szürke vagy kék erével (szinyij, szinyoje).
