Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-26 / 248. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 26. Szülőföldünk M Idén másodszor is elvégeztették a vízminőség-ellenőrzést Kifogástalan a vágsellyei artézi kutak vize Vágsellye. A vágsellyei ar­tézi kutak minősége kifo­gástalan, a vizet fogyasz­tás előtt nem szükséges felforralni. GAÁL LÁSZLÓ Egyebek mellett ez áll abban a tájékoztatóban, amelyet nemrég a városi hivatal környezetvédelmi osztálya tett közzé. A szakosztály illetékese, Katarína Minárechová lapunknak elmondta, az artézi ku­tak vizét a törvényből kifolyólag évente vizsgáltatják, és amikor idén tavasszal a szokásos vízvizs­gálatot elvégeztették, az egyik la­boratóriumi eredmény a megenge­dettnél valamivel több baktériu­mot mutatott ki a vízben. Még ta­vasszal ismételt ellenőrzéseket vé­geztettek, és azok már jó eredmé­nyeket mutattak. „Mivel tudjuk, hogy városunk lakói szívükön vise­lik az artézi kutak sorsát, habár nem volt kötelességünk, szeptem­berben újabb vízvizsgálatot végez­tettünk a Nyugat-szlovákiai Víz­ügyi Társaság szakembereivel. A legújabb eredmények is megerősí­tették, hogy a sellyei artézi víz köz­veden fogyasztásra alkalmas” - tá­jékoztatta lapunkat Minárechová. A városban jelenleg öt artézi kút működik, néhány évvel ezelőtt - egy régi hagyományt felújítva - a kutak mindegyikének nevet adtak. A Homá utcai alapiskola mellet­ti kútnak van az egész városban a legjobb vize - állítja a közelben la­kó Mária Homáková. Ó is megerő­sítette, hogy néhány hónappal ez­előtt valami gond lehetett vele, mert a kúton egy hivatalos közle­mény volt kiragasztva, amely arra figyelmeztette a lakosokat, hogy a viz közvetlen emberi fogyasztásra nem alkalmas. ,Abban az időben csak öntözésre hordtuk a vizet, de egyszer az akváriumot is ezzel töl­töttük fel, és a halaknak semmi ba­juk nem lett. Pedig azok nagyon érzékenyek a vízminőségre, ezért gondolom, hogy akkor sem volt semmi baja ennek a víznek.” A hölgy azt is elmondta, amikor ő 1952-ben Vágsellyére került, ez a kút már akkor is működött, igaz, húsz-harminc méterrel arrébb volt a kivezetése. A mostam helyére a hatvanas évek végén, a bérházak építése miatt helyezték át. Azt is elmondta, tudomása szerint az öt­venes években még majdnem húsz artézi kút működött Vágsellyén. Ezt az állítást a városi hivatalban nem tudták megerősítem. Mária Horňáková szerint a Homá utcai kútnak van a legjobb vize (Szőcs Hajnalka felvétele) Speciális szemétkosarak Kutyagumit a kukába Vágsellye. Újabb tíz speciális, a kutyaürülék begyűjtésére szolgáló kukát helyeztek el a város közterü­letein. Az illetékesek elsősorban azokon a helyeken helyeztettek el ilyen edényeket, ahol a lakosok pa­naszai szerint leginkább zavarja a járókelőket, és az ott játszadozó gyerekeket a kutyaürülék. A kuká­kat hetente ürítik, és műiden alka­lommal új zacskókat helyeznek a tartóba, habár a tapasztalatok sze­rint a polgárok még nem igazán tu­datosították a dolog lényegét. Sőt, a Vág menti töltés mellet lévő „kutya- futtató” területen a nyáron több ku­kát el is loptak. A környezetvédelmi osztály illetékesei ennek ellenére bíznak benne, hogy a lakosok meg­tanulnak élni ezzel a lehetőséggel, és a járókelőket bosszantó kutyagu­mi eltűnik a járdákról, terekről. A helyi lapokban felhívással fordul­tak a lakosokhoz, tegyenek javasla­tokat, hol lenne legcélszerűbb to­vábbi kukákat elhelyezni, (gl) A zsérei katolikus templomban október 16-án a Keresztény Ifjúsági Találkozó alkalmából egyházi hangversenyt rendeztek. Fellépett a zsérei Szent Miklós Ifiúsági Csoport, a negyedi Egyházi Női Kar, a köbölkúti Cantate Domino Egyházi Énekkar, valamint a zsérei Zoboralja Női Kar. A karnagyoknak Simek Viktor, a Magyar Kultúra Lovagja gratulált. (Szárazná Manczal Erzsébet felvétele) A szeminárium célja a szakmai útmutatás, a régióban működő tájházak segítése Hagyományok és értékek JUHASZ GYULA A Mátyusföldi Muzeológiai Tár­saság és a Párkányi Városi Művelő­dési Központ szervezésében került sor a Hagyományok és értékek III. elnevezésű regionális fórumra. A párkányi művelődési ház előadó­termében október 13-án megtar­tott szeminárium elsődleges célja az volt, hogy szakmai útmutatást nyújtson a régióban működő mű­gyűjtemények (tájházak, néprajzi szobák, múzeumok) kezelőinek, ül. szakmai hátteret biztosítson azok létrehozásához. A bevezetőben Halasi Tibor, a művelődési ház igazgatója köszön­tötte az öt járásból összesereglett résztvevőket, majd Juhász Gyula, a Párkányi Városi Múzeum vezetője számolt be a közel másfél éve meg­alakult múzeum létrejöttének kö­rülményeiről, tevékenységéről és gyűjteményeiről, felvázolva tervei­ket is. A szakmai szeminárium résztvevői ezután a szálkái tájház létrehozásáról, működtetéséről és tevékenységéről hallgathattak meg egy színes, vetítéssel egybekötött beszámolót, melyet Dikácz Zsu-. zsanna tájházvezető tartott. Danter Izabella, a Mátyusföldi Muzeoló­giai Társaság elnöke a dél-szlováki­ai magyar vonatkozású tájházak, helytörténeti és néprajzi kiállítások helyzetéről beszélt, részletesen fel­vázolva létrehozásuk körülménye­it, megmaradásuk feltételeit és be­töltendő szerepüket a jövőre nézve. A társaság immár hat éve igyekszik szakmai tanácsadással ellátni a ja­varészt nyüvántartás nélkül műkö­dő helyi műgyűjtemények gondo­zóit, valamint feltérképezni, rend­szerezni és szakmaüag irányítani a magyarlakta területeken működő tájházakat, helytörténeti gyűjtemé­nyeket. A szemináriumon jelen volt a Magyarországi Tájházak Szövet­ségének elnöke, Szablyár Péter, aki hangsúlyozta, a szövetség törekvé­sei közt fontos szerepet játszik a külhoni magyarság szakmai segíté­se, az e téren megszerzett tapaszta­latok átadása is. A résztvevőket ezután a Párkányi Városi Galéria Régi moziplakátok c. kiállításán Bajtai György galéria­vezető kalauzolta végig, ismertetve a városi galéria működésének tör­ténetét. A második és egyben utol­só megállója ennek a sétának a vá­rosi múzemban volt, ahol az állan­dó tárlatok megtekintése után a párkányi Lenk János mutatta be a magángyűjteményéből rendezett Úti okmányokból a monarchia ko­rától c. időszaki kiállítást. Hét országból ötvenhat régész vett részt a szakmai tanácskozáson. A legfrissebb és az évek óta publikálásra váró eredményeket egyaránt megosztották egymással. XIX. Kora Bronzkor Szimpózium. Huszonöt előadás, neves előadók. FORGÁCS MIKLÓS Léva. A kora bronzkorral foglal­kozó szimpóziumot tartottak októ­ber 4-e és 7-e között a Barsi Múze­umban, melyen hét ország ötven­hat szakembere vett részt. A ren­dezvény főszervezője Jozef Báto­ra, a Szlovák Túdományos Akadé­mia Nyitrán székelő Archeológiái Intézetének munkatársa és a brünni T. G. Masaryk Egyetem pro­fesszora volt. Bátora elmondta, az idei szakmai tanácskozás volt a ti­zenkilencedik a mai Csehország és Szlovákia területén végzett ásatá­sok eredményeit összegző szimpóziumok sorában. „1984-ben nyolc kollégám­mal találkoztunk először Dolné Vestonicében, s ettől fogva először évente, majd kétévente jöttünk össze, váltogatva a csehországi, morva­országi és szlovákiai helyszíneket, hogy kiértékeljük a kora bronzkor­kutatás legújabb elméleti és gya­korlati eredményeit. Idén a Frank­furti Archeológiái Intézet is társ- szervezője volt a szimpóziumnak. A frankfurti Rossmann kollégám­mal már 2000-től intenzíven fog­lalkozunk az Alsó-Garam és Ipoly mentével. Ez a régió - a Szlovák Kaputól egészen a Garant dunai torkolatáig - fontos átmenetet ké­pez a Tiszántúl és a Dunántúl kul­túrái között. Két vüág találkozik ezeken a területeken. A kora bronzkor szempontjából egész Szlovákiában a legfontosabb régé­szeti lelőhelyek közé tartozik. Azért is Léván rendeztük meg ezt a szakmai találkozót, mert a város­hoz közeli Garamszőlősön (Ryb­ník) 2004 óta folynak ásatások. A Barsi Múzeum igazgatója, Ján Dano és régész kollégám, a múze­um munkatársa, Pölhös Margaréta kitűnő hátteret biztosított a szim­póziumhoz, Léva nagyon jó hely­színnek bizonyulti’ - mondta Jozef Bátora. Három nap alatt huszonöt elő­adást hallhattak németül, angolul, csehül, szlovákul és lengyelül a résztvevők, akik Szlovákián kívül Csehországból, Németországból, Magyarországról, Ausztriából, Lengyelországból és Szlovéniából érkeztek. Kedden délután Jozef A városhoz közeli Garamszőlősön 2004 óta folynak ásatások. Bátora tartotta a nyitó előadást, melyben a legfontosabb kora bronzkori leleteket elemezte. Ez­után két budapesti előadó követke­zett, Reményi László a Budapest- Kőérbereken talált kőplasztikát mutatta be, Kiss Viktória pedig a délnyugat-szlovákiai és a nyugat­magyarországi területek kora bronzkori kulturális kapcsolatairól beszélt. Ezen a napon tizenhét elő­adás hangzott el, zömében a cseh és morva leletekkel foglalkoztak az előadók. Településfejlődésről és -struktúráról, fémművességről, adatrendszerezésről, pattintott kő­eszközökről, a sírokban talált fegy­verekről, halomsírokról, az uné- ticei kultúráról, a garamszőlősi ásatásokról és még sok más témá­ról szó esett. Ellátogattak a ga­ramszőlősi ásatások helyszínére és az időszakosan berendezett honis­mereti szobába, majd Bénybe, Kiskeszire, Százdra, Szántóra és Borfőre mentek a vendégek. Bény- ben a külföldi vendégeknek nem sikerült megnézni a Garamvidék egyik legszebb történelmi emlé­két, mert az előzetes egyeztetés el­lenére senkit sem találtak, aki ki­nyitotta volna a román kori temp­lomot. Százdon a még tudomá­nyosan alig kutatott freskókat néz­te meg a csapat, Szántóra pedig azért kellett elmenni, mert a köz­ség régi nevéről, Magyaradról ne­vezték el a kora bronzkor egyik kul­túráját magyaradi kultúrának. Bor­főn pedig a Barsi Múzeum kihelye­zett részlegét, a híres barlanglaká­sokat tekinthették meg a hét ország régészei. Az utolsó napon hat elő­adás hangzott el a legkülönbözőbb témákat érintve, mint a jelšovcei település populációjának egészségi állapota a csontvázak vizsgálata alapján, vagy egy agyagkorongon talált írásimitáció. Jozef Bátora szerint nagyon jó, hogy egyre több ezeken a szakmai találkozókon a fi­atal, hiszen fontos a folyamatosság, a tudás átadása. „Ezeken a rendez­vényeken a legfrissebb eredménye­ket és az évek óta publikálásra vá­ró eredményeket egyaránt meg­osztjuk egymással. Lényeges a ta­pasztalatcsere, de a kapcsolatokat is ápolni kell. Magyar kollégáim­mal egy közös projektről beszél­tünk. Jó dolog az internet, de a személyes találkozást semmi sem helyettesíti” - vélekedett a szimpó­zium főszervezője. Zömében a cseh és morva leletekkel foglalkoztak az előadók (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom