Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-22 / 245. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 22. MINDENNAPI KENYERÜNK Válasszatok! ÉDES ÁRPÁD Ige: „Kijelentés hangzik a király ajkárólrNem szabad téves ítéletet mondania. Az Úré az igaz mérleg és mérőserpenyő, az ő művei a zacskóban tartott súlyok. Utálniuk kell a királyoknak a bűnös tetteket, mert igazság teszi szilárddá a trónt. A királyoknak kedves az igaz szó, és szeretik azt, aki őszintén beszél.” (Példabeszédek 16,10-13) A királyokat ma már leginkább csak a mesék világába helyezzük, pedig ha belegondolunk, Európa számos országában fennmaradt a királyság intézménye. Igaz, ezek a királyok már nem ugyanazok, mint a régi idők mindenható uralkodói, akik szabadon szabtak törvényt, és rendelkeztek alattvalóik élete és halála felett. A legtöbb országban ma már alkotmányos monarchia van, ahol a királyt éppúgy kötelezik az ország törvényei, mint a többi polgárt. De voltak korszakok a történelemben, amikor a királyok magukat isteni leszármazá- súnak tekintették. Ilyen volt például az egyiptomi fáraó és az ókori kelet valamennyi uralkodója. A római császárok egyenesen isteni méltóságot követeltek maguknak, s már életükben templomokban, oltárokon istenítették őket. Nem így volt ez Izraelben, ahol Isten maga volt a választott nép királya. Azt követően is, amikor a környező népek hatására Izráel fiai földi királyt kívántak maguknak, az uralkodó Isten választottja, fölkentje volt csupán. Nem alkotmány, hanem Isten maga szabott határt számára törvényében és a próféták kijelentései által. Tekintélye az Úr iránti hűségéből, engedelmességéből és ennek gyümölcseként az Ő áldásából fakadt. A kijelentés, a kinyilatkoztatás adója maga az Úr, és ez a prófétai küldetés váratik el a királytól is: „Nem szabad téves ítéletet mondania.” De a mérték az mégis a Mindenható kezében van, s még a királynak sincs hatalma a „zacskóban tartott súlyok” megváltoztatására. Uralkodásának mércéje Istennél van. Trónja oly mértékben lesz szüárd, amennyire ehhez a mértékhez ragaszkodni tud. A hazugság, a hamis mérték, a csalárd barát és a bűnös tanácsadók mind-mind menthetetlenül aláássák a királyi széket. Az Újszövetségben, Péter és Pál apostol leveleiben egybehangzóan találkozunk azzal a kijelentéssel, hogy engedelmeskedni kell „minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartónak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére.” (I. Pt 2,13-14) Ebből arra következtethetünk, hogy a mai politikusok és a hatalom más gyakorlói is Isten mércéje alá esnek. Csak a mai politika képviselői sokszor esnek a „vox populi, vox dei” (a nép szava isten szava) régi tévedésbe, s ebből következően az Istent bátran mellőzik gondolkodásukból, felelős ítéleteikből. Tévedhetetlenséget nem várhatunk tőlük, hiszen ők is csak emberek. De mint olyanok, akik többre bízottak, ezért több is kéretik rajtuk számon. Még akkor is, ha a demokrácia játékszabályai szerint a választóiknak tartoznak csupán felelőséggel, nem szabadna elfeledniük, hogy a nép szava nem mindig az Isten szava, viszont az isteni számonkérés mindenkire vonatkozik. Óvakodnék attól, hogy a pokol tüzének rémével riogassam őket, csupán néhány párhuzamra szeretnék rávilágítani a fönti igék szerint. Mert nem csupán a királyi trónt, a miniszteri bársonyszéket, sőt a polgár- mesteri hivatalt (és templomaink pulpitusait is!) az „igazság teszi szilárddá”. Ez nem az én, a te vagy az ő privát igazsága, amit a paragrafus görbéi mentén próbálunk csűmi- csavami, hanem a kijelentés igazsága, amely azt mondja, nem szabad téves ítéletet hozni. Az Úrtól való igaz mérték igazsága. Nem is féligazság csupán, mert arról meg tudjuk, hogy a féligazság mindig a legtökéletesebb hazugság, amely az igazság látszatát keltve végül mégis becsap. S jaj annak a királynak, felelős vezetőnek vagy egyszerű embernek, aki az ilyet szereti, mert ez szükségszerűen romláshoz, bukáshoz vezet. Még mielőtt azt hinnénk, hogy ezek az igék csupán a magas beosztású vezetőkre vonatkoznak, gyorsan szálljunk magunkba, és vegyük észre, hogy mindannyian felelősek vagyunk valamiért vagy valakiért, ahogy a kis herceg az egy szál rózsájáért. Emberi kapcsolatainkat, házastársi viszonyunkat, szülő és gyermek, főnök és beosztott kapcsolatát is csak ez az Igazság teszi szüárddá. Ha kételyem támad abban, vajon ez elérhető-e egyáltalán, jusson eszünkbe Jézus imádsága: „Szenteld meg őket az igazsággal: a Te igéd igazság”(Jn 17,17). A szerző református lelkész Ez a rendezvény mindenképpen szelep volt: kiönthették a lelkűket, látták, hogy nincsenek egyedül gondjaikkal Felnőttek... Felnőttek? Nehéz terhet cipelnek azok a szülők, akik sérült gyermeket nevelnek a családjukban. E teher pedig az évek múlásával csak egyre nehezebbé válik. Rengeteg kérdés merül fel a szülőben. Felnőtté tudnak-e válni ezek a gyerekek? Lesz-e akár csak esélyük is az egyenlőségre? Örökösen másokra lesznek utalva? BESZÁMOLÓ Ezekre a kérdésekre keresték a választ azon a konferencián is, amelyet mentálisan és halmozottan sérült fiatalok szülei számára a Carissimi Jótékonysági Alap a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás dunaszerdahelyi szervezetével karöltve az Európai Néppárt (EPP-ED) támogatásával szervezett Felnőttek ... Felnőttek? - Aszexualitás lehetőségei és korlátái értelmi és halmozottan sérült fiataloknál címmel. Mintegy harminc, a témában érintett szülő és gyermek vett részt Dunaszerdahelyen a sok hasznos ismerettel és tanáccsal szolgáló rendezvényen. Konferencia helyzetgyakorlatokkal A konferenciára két előadó érkezett Budapestről, Kálmán Zsófia gyermekgyógyász főorvos és Pajor András főiskolai oktató, pszicholó- gus-gyógypedagógus, akik délelőtt a szülőkkel foglalkoztak úgy, hogy különböző szituációkat oldottak meg együtt, miközben a jelenlevők kérdeztek, vitatkoztak is az előadókkal. Délután a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás klubjában csak az anyukák beszélgettek a doktornővel. Elmondták a kamaszodó, éppen felnőtté váló, ám gyermeklelkű gyerekükkel kapcsolatos problémáikat, nyíltan, felszabadultan társalogtak, nem szé- gyellték a rendkívül kényes dolgokat sem. A pszichológus ez alatt a főként mentálisan vagy halmozottan sérült fiatalokkal foglalkozott. Cséfalvay Ágnes, a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás dunaszerdahelyi szervezetének elnöke külön örömét fejezte ki azért, hogy a konferenciára a tagságukon kívül eljöttek az autista iskolába járó gyerekek szülei is. Tóth Erika, a Carissimi elnöke úgy nyilatkozott, hogy ha az előadások, a helyzetgyakorlatok nem oldották is meg egy csapásra a részt vevő szülők gondjait, ez a rendezvény mindenképpen szelep volt: kiönthették a lelkűket, látták, hogy nincsenek egyedül problémáikkal. A kapcsolatteremtés Pajor András elmondta, hogy a mentálisan sérült embereken is csak úgy lehet segítem, ha szeretettel fordulunk hozzájuk, mert ők aztán azt ugyanolyan szeretettel fogadják, és könnyebben megnyílnak. A pszichológus szerint leginkább az emberek hozzáállásán kellene változtatni, ami bizony már nem a pszichológiára tartozik, hanem inkább emberiességi, civilizációs probléma. Hogy a mi társadalmunk is fogadja el a másságot! Azt a másságot, amely színesíti világunkat, hozzájárul ahhoz, hogy ne legyen olyan homogén, egyforma. A konferencia résztvevői Mert az egyáltalán nem jó, s mert sérült társaink is hozzánk tartoznak. De hogy ezen a területen változás álljon be, azon mindenkinek dolgoznia kellene. Politikusoknak, jogászoknak, lelkészeknek és mindenkinek, az egyes embereknek is. Esélyegyenlőség Hasonlóképpen vélekedett Kálmán Zsófia is a kérdésről, aki mellesleg a Bliss Alapítvány elnöke, mely azoknak segít, akiknél születési agyi károsodás, baleset, értelmi sérülés, idegrendszeri betegség stb. következtében a kommunikációt gátló, súlyos beszédzavar alakult ki. A segítő kommunikációnak azt a módszerét alkalmazzák, amely kiegészítő kommunikációs eszközökkel megmutatha- tóvá teszi a kimondhatatlant... A doktornő szintén elmondta, nagyon sok szakembernek és az egész társadalomnak az együttműködése kell az esélyegyenlőség megteremtéséhez. Van, amiben könnyebb előre lépni, valamiben viszont nem. A legegyszerűbbek az emberi jogi vonatkozások, hiszen törvényeket könnyen lehet hozni. A társadalmi vonatkozások azonban sokkal nehezebbek és lassabban megvalósíthatók. Mert a törvényeket be is kellene tartani. A szakmai esélyegyenlősítés szintén lassú folyamat. De a szakmában, aki egy kicsit is ad magára, ma már nem gondolhatja, hogy a halmozottan sérült embereket elkülönítve kell tartani, így a társadalom is egyre inkább az integrálódás felé halad. Kálmán Zsófia Könczei György- gyel közösen írt A Taigetosztól az esélyegyenlőségig című könyvében az egész fogyatékossági kérdéskört megpróbálja egységesként kezelni: tehát mint társadalmi, egyben egyéni kérdést. Eszerint a társadalomnak a probléma iránti érzéke- nyítése-érzékenyülése, a felvilágosítás és az emberi jogok mélységes tiszteletben tartása, a sérült emberek partnerként való kezelése az az út, melyen el lehetne jutni az esély- egyenlőségig. Felkészülés a családi életre Borzasztó nagy gondot okoz az ilyen fiatalokat nevelő szülők számára az, hogy fel tudják őket készíteni a családi életre, aminek több oka is van. Az egyik, mert nem látják reálisnak, hogy ezek a gyerekek valaha is önálló, független felnőtt életet élhetnének. Pedig már Európában is Németország és Anglia például elég sokat tett az úgynevezett önálló élet mozgalom keretem belül annak érdekében, hogy ezek az emberek is megtalálhassák a helyüket. Az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában viszont üyen elkülös? EPP-ED Bauer Edit a fogyatékkal élők jogairól mtett intézmény nem nagyon létezik, mert a fogyatékkal élők beleolvadnak a társadalomba. S az, hogy két Down-kóros ember összeházasodik, saját lakásuk van, ahol élnek, ahogy tudnak, ott nem extra dolog. Nálunk ez gyakorlatilag elképzelhetetlen, legalábbis egyelőre. Tehát a szülők egyrészt ezért is nem készítik fel őket a felnőtt életre, merthogy úgysem lesz igazi felnőtt életük. A másik az, hogy nagyon kevés információjuk van arról, mit és hogyan kellene. A harmadik, tele vannak szorongással: mikor tesznek jól, ha felkészítik őket a szexuális életre, vagy ha inkább ezt csöndben elhallgatják. Mi a jobb? Ha tud valamit, vagy ha nem tud semmit? Rendkívül nehéz ezzel a kérdéssel megbirkózni. Az EU a fogyatékkal élők jogaiért A konferencián jelen volt Bauer Edit európai uniós parlamenti képviselő is, a Carissimi egyik alapítója, igazgatótanácsi tag, aki elmondta, nemcsak a szülőket foglalkoztatják a fogyatékkal élők jogai, hanem az Európai Uniót is. Az alkotmányos szerződés, melynek szerves része az alapjogok chartája, talán először szentel külön, önálló cikkelyt a fogyatékkal élők jogainak. A 26. cikk ezeknek a személyeknek a beilleszkedésével kapcsolatban kimondja: Az unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekhez. A jog önmagában azonban nem hoz megoldást, mondta Bauer Edit, kellenek a feltételek is, amelynek megteremtéséhez a társadalom műiden szintjének - állam, önkormányzatok, polgári szerveződések - hozzá kell járulnia. A Carissimi létrehozóit az a felismerés vezérelte, hogy a magyar lakosság körében kevés olyan szervezet működik, mely a fogyatékkal élők családjainak segít. (iski, gy) Carissimi A Pozsonyi Kerületi Hivatal 2002 augusztusában jegyezte be a Carissimi Jótékonysági Alapot. A létrehozókat elsősorban az a szándék vezérelte, hogy segítsenek az egészségkárosodott gyermekeket nevelő - főként magyar - családoknak súlyos gondjaik enyhítésében, leküzdésében. Munkájukat szakemberek: orvosok, pszichológusok, jogászok, lelkészek segítik. A Carissimi nonprofit szervezet, s mivel saját tőkével nem rendelkezik, így a jó szándékú emberek adományai révén segíthet. Számlaszám: 5345665/5200 OTP Banka (Száraz Krisztina felvételei) Zoncon az óvoda mellett évek óta sikeresen működik a Nefelejcs Ház, a fogyatékkal élő gyermekek napközi otthona, melyet a Nefelejcs Társaság hozott létre az ilyen gyermekeket nevelő csaló-, dók megsegítésére. A két intézmény együttműködése a kezdettől fogva gyümölcsöző. Olykor a szó szoros értelmében is... ESÉLYEGYENLŐSÉG A Z0NCI ÓVODÁBAN Szeptember végén például az óvoda igazgatónője, Szabó Erzsébet és Balázs Barbara óvónő őszi termésbemutatót szervezett, amelyre meghívták a helyi alapiskolásokat és a Nefelejcs Ház lakóit is. Az óvodások őszi témájú versekkel, énekekkel szórakoztatták vendégeiket. (Képek: Nefelejcs) A gyerekek közösen elmondták, miért fontos, hogy a természet ajándékai helyet kapjanak étrendünkben. Az üyen közös rendezvények amellett, hogy két nyelven folynak, az esélyegyenlőséget is szorgalmazzák, hiszen egy közegben, egyformán nyilatkozhatnak meg a gyerekek, és idejében megtanulhatják, hogy ez a természetes.
