Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-15 / 239. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 15. 8 SZÍNHÁZ KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A Waterlooi csata sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A manó (cseh) sz., v. 18 A kék bolygó története (fr.-olasz) sz., v. 20 MLADOSŤ: Latin filmnapok- Lakás sárga szőnyeggel (ol.) sz. 17.30 Vasárnapra várva (fr.) sz. 20 Baleset (port.) v. 17.30 A sem­mi széruma (ol.) v. 20 KASSA DRUŽBA: Hrubeš és Mareš - barátok jóban-rosszban (cseh) sz., v. 18, 20 CAPITOL: Góóól! (am.) sz., v. 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Kényszerzubbony (am.) sz., v. 18 GALÁNTA - VMK: A sziget (am.) sz., v. 19 DUNASZERDAHELY - LUX: Sin City (am.) sz., v. 19.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Túszdráma (am.) sz., v. 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: A titkok kulcsa (am.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Kinsey - Mindenki másképp csinálja (am.-ném.) sz., v. 19 LÉVA-JUNIOR: Fantasztikus négyes (am.-ném.) sz., v. 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Négy tesó (am.) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: A bűvös körhinta (fr.) sz., v. 16.15, 18.15 Cápasrác és Lá­valány kalandjai (am.) sz., v. 16,18 Góóól! (am.) sj., v. 18, 20.15 Hazárd megye lordjai (am.) sz., v. 17,19.30 A rettegés háza (am.) sz., v. 16.15,18.30,20.30 A szállító 2. sz., v. 15.45,17.45,19.45 A sziget (am.) sz., v. 20 Tök alsó 2 - Európai turné (am.) sz., v. 16.30,18.15, 20.15 40 éves szűz (am.) sz., v. 15.45,18, 20.15 Pablo Urbányi (középen) Naplemente szimptóma című kötetét mu­tatták be csütörtökön a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, amely a Nap Kiadó gondozásában látott napvilágot. Az ipolysági szárma­zású, Kanadában élő argentin író regényét Csanda Gábor (balra) és Vajda Barnabás (jobbra) méltatta. (Somogyi Tibor felvétele) Film, zene, színház, irodalom, képzőművészet a Magyar Intézet október 18-án kezdődő rendezvénysorozatában A magyar kultúra napjai Két jelenet a Győri Balett Giovanni című előadásából (Képarchívum) „Azt szeretnénk bemutat­ni, ami jelenleg Magyaror­szágon a legfrissebb és leg­érdekesebb a kulturális élet gazdag kínálatában” - mondta Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság Kultu­rális Intézetének igazgató­ja A magyar kultúra napjai programjai kapcsán. A rendezvénysorozat októ­ber 18-ától 25-éig tart Po­zsonyban. MISLAY EDIT Az egy hét folyamán kiállítás, balettelőadás, irodalmi est, film­vetítések és koncertek várják a kö­zönséget. A játékfilmek, amelyeket októ­ber 18-19-20-án a Mladosť mozi­ban vetítenek, a tavalyi év termé­séből valók. Krasztev Péter véle­ménye szerint a tavalyi esztendő a magyar mozgókép történetében ha nem is a legjobbnak számít, de mindenképpen ott van a tíz leg­jobb filmes év között. A Nobel-dí- jas Kertész Imre azonos című re­génye alapján készült Sorstalan- ság című film kapcsán elmondta: vannak kötelező könyvek és fil­mek, amelyek nélkül a XX. száza­di európai civilizációt nem igazán lehet megérteni. A Sorstalanság is megkerülhetetlen mű. Szerinte Koltai Lajos rendezését is meg kell nézni, és utána lehet vitatkozni arról, hogy melyek az alkotás erősségei és gyengéi. Pejó Róbert több nemzetközi filmfesztiválon is díjazott alkotását, a Dallas Pashamendét azért ajánlja a kö­zönség figyelmébe, mert olyan problémával foglalkozik, amely­ről a többségi társadalomhoz tar­tozók azt hiszik, hogy nagyon tá­vol áll tőlük, pedig a roma kérdés a közeljövő egyik legnagyobb tár­sadalmi problémája lesz. A Ma­gyar Intézet igazgatója elárulta: személyes kötődése is van a Dal­las...-hoz, mert a romániai Andrej Schwarz 1997-ben készült doku­mentumfilmjére épül, amelynek magyar szövege részben az ő munkája. Jó választásnak tűnik a Fekete kefe, Vranik Roland rende­zése is, hiszen a híre már hozzánk is eljutott. „Művészfilmnek indult, de nagyon nézhető mozi” - így jellemezte Krasztev Péter a négy álkéményseprő történetét, akik egy kecske gyomrában keresik a megoldást... A dzsesszrajongók előtt bizo­nyára nem szorul bemutatásra a Bolia Quartet, amely szinte már „hazajár” Szlovákiába. Október 22-én A magyar kultúra napjai ke­retében a Štúdio L + S-ben adnak koncertet (egy nappal előtte pe­dig a Pozsonyi Dzsessznapokon lépnek fel). Azok kedvéért, akik még nem hallottak róluk, annyit talán érdemes elárulni, hogy az együttes névadója, a szaxofonon játszó Bolia Gábor mindössze ti­zenhét éves. A gimnazista fiú szinte minden létező európai ze­nei versenyt megnyert a maga ka­tegóriájában, és a dzsessz egyik nagy tehetségeként tartják szá­mon. Igazi „nagyágyúnak” számít a programban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hang­versenye, amely 21-én lesz a Szlo­vák Rádió koncerttermében. A vi­lágszerte ismert zenekar Kodály Zoltán, Bartók Béla és Dohnányi Ernő egy-egy művét szólaltatja meg. A József Attila-emlékév rendez­vényeihez kapcsolódik az a két­nyelvű, magyar-szlovák emlékest, amelyet a költő centenáriumának tiszteletére tartanak a Magyar In­tézetben október 19-én. Itt mutat­ják be az intézet és a Kalligram Ki­adó közös gondozásában megje­lent kötetet, amely József Attila- versek szlovák fordításait adja közre. Ez egyébként a költő verse­inek első önálló szlovák fordítás­kötete. Az emlékesten közremű­ködik Marno János költő, műfor­dító, továbbá Bocsárszky Attila, a kassai Thália Színház színművé­sze és Földvári Gergely zongora- művész. Európai iskola címmel a mo­dern magyar képzőművészet egyik legteljesebb magánkollekci­ójából, a Nudelman-gyűjtemény­ből nyílik kiállítás október 18-án a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy- palotabeli kiállítótermében. Kiss- Szemán Zsófia, a Magyar Intézet igazgatóhelyettese elmondta: a gyűjtemény a két világháború kö­zötti korszak nem hivatalos mű­vészetéről ad átfogó képet, annak az Európai iskolának a hagyomá­nyait mutatja be, amely hivatalo­san 1945 és 1948 között műkö­dött, és univerzalizmust, stílus- phiralizmust, valamint az európa­iság szellemét hirdette. A közönség érdeklődése, az, hogy az előadásra a jegyek na­gyon gyorsan elfogytak, arról ta­núskodik, hogy kivételes elő­adás, igazi csemege lesz A ma­gyar kultúra napjainak záróese­ménye: a Győri Balett társulata október 25-én a Szlovák Nemzeti Színházban mutatja be egyik tel­jesen friss darabját, a Mozart ze­néjére készült Giovannit. A da­rab tisztelgés a komolyzene máig nagy népszerűségnek örvendő zsenije előtt, akinek születése 250. évfordulóját jövőre Mozart- éwel ünnepli a világ. Október 21-23. között rendezik meg a 31. Pozsonyi Dzsessznapokat, amelyen a tradicionális dzsessz mellett meglepetések is várhatók Főszerepben a funky és a fúvós-virtuózok A legizgalmasabb kísérletnek a francia SayagJazz Machine kon­certje ígérkezik (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Az utóbbi időben több fesztivál­szervezőtől is hallottam a régi mondást, miszerint a változatosság gyönyörködtet. A dzsesszfesztivá- lokra ez ugyan eddig csak részben volt igaz, kevesen merészelték át­lépni a műfaj határait, és a tradicio­nális dzsessz mellett például leple­zetlenül „proli” funkyzenével vagy latin ritmusokkal meglepni az elit közönséget. Az idők azonban vál­toznak, ma már nézőszámot is pro­dukálni kell ahhoz, hogy egy szer­vezőiroda eséllyel pályázhasson tá­mogatásért. Emiatt állítólag már a montreaux-i dzsesszünnepen is megjelent a bigbeat, a világzene és sok más furcsa hangzás, az ortodo­xok nem győzték kapkodni a fejü­ket, hogy mi mindent, ki mindenkit inspirálhat, illetve mivé fejlődhet a dzsessz a 21. században. A Pozsonyi Dzsessznapok idei programját böngészve (www. bjd.sk) ez fogalmazódott meg ben­nem, és egyáltalán nem negatív él­lel állítom, hogy fejkapkodás a PKO-ban is lesz. A dzsesszközönség műidig elhatárolódott a kommersz rádióhallgatók táborától, a műfaj legnagyobb hazai fesztiválja pedig egy idő után kezdett afféle giganti­kus sznobparádévá változni., Jelen lenni” szinte kötelező, de egyre többen akadnak olyanok, akik fel­tűnőenjelen vannak ugyan a nagy eseményen, ám szinte végig az elő­csarnokban iszogatnak. Nos, idén van esély arra, hogy őket is becsa­logatják a terembe a barátságos ütemek. Részben már tavaly is ar­ról szólt a fesztivál, hogy miként hat a dzsessz a többi műfajra, illet­ve működhet-e a kompromisszu­mok nélküli interaktivitás a zené­ben. Erre vonatkozóan a legizgal­masabb kísérletnek idén a francia Sayag Jazz Machine koncertje ígér­kezik, amely formáció az under­ground elektronikus zenét és a repetitív alapokon nyugvó kortárs komolyzenét ereszti össze a dzsessz elemeivel. Lemezeiken és koncertjeiken nem rettennek visz- sza olyan eretnekségtől sem, mint a hip-hop, a drum & bass és a jungle „elit” műfajba emelése. Eh­hez minden szóba jöhető hangsze­res segítséget igénybe vesznek, a marimbától a vibrafonon át egé­szen a vonósnégyesig. A stílusában ettől leginkább elté­rő formáció a Spanish Harlem. Orchestra, amely a tradicionális dzsesszt keveri latin füinggel oly módon, hogy a mérleg ez utóbbi fe­lé billen, a végeredmény pedig első hallásra improvizáción alapuló örömzene, ám valójában komoly technikai tudást igénylő hang­kollázs. A tizenhárom tagú SHO rá­adásul deklaráltan „közösségépítő” etnikai zenekar, New York szívében próbálják életben tartani a hispán kultúrát. Első lemezüket 2002-ben a legjobb salsa albumnak járó Grammy-díjra jelölték, második le­mezükkel pedig latino kategóriá­ban a Billboard-lista élén végeztek az éves összesítésben. A külföldi felhozatalból a nagy- közönség számára feltehetően a német Tok Tok Tok, illetve a New York-ban élő japán zongoravirtuóz, Hiromi neve a legismertebb, akit Vanessa Mae-hez vagy Keiko Mat- sui-hoz szokás hasonlítani. A Tok Tok Tok már-már popzenei vizeken evez, közel a Jamiroquai és a Shakatak stílusához, vagyis ah­hoz, amit manapság valamiért „acid-jazz”-nek neveznek. A mar­káns trombitaszólamok mellett egy afrikai énekesnő, Tokunbo Akinro éteri hangja határozza meg a Tok Tok Tok hangzását, akár a rádiók is játszhatnék őket, ha a zenei szer­kesztők picit merészebben válogat­nának. Szintén meglehetősen távol esik a hagyományos dzsessztől, ám abszolút emészthető zenét produ­kál az osztrák Beérőik, akik eddig inkább világzenei fesztiválokon ját­szottak, és számaikban ír folk- hatásokat fedezhetünk fel. Az október 21-én kezdődő feszti­vál gazdag kínálatából szándéko­san emeltük ki a besorolhatadan- nak tűnő előadókat, épp a beveze­tőben leírtak miatt. A helyszín im­már hagyományosan a pozsonyi Művelődési és Pihenőpark, ahol mindhárom este hat órakor hang­zanak fel az első taktusok. A PKO egyébként utolsó előtti alkalommal ad otthont a fesztivál­nak, az épületkomplexumnak ugyanis új tulajdonosa van, ezért a RockPop szervezőirodának hama­rosan másik helyszínt kell keres­nie. Nem lesz könnyű dolguk, mi­vel a dzsessznapok közönsége már megszokta, hogy egy rétegműfaj kedvéért sem kell a vüágvégére vü- lamosoznia, és hogy az események felváltva két teremben zajlanak, így az átszerelési szünetek alatt sem maradnak zene nélkül. Rá­adásul a fesztivál híre már Bécsbe is elért, legalábbis tavaly sok né­met szót lehetett hallani a közön­ség soraiban, ők jövőre nyüván kétségbeesetten fognak autókázni fel s alá Pozsonyban. Az egyik fő szervező, Peter Lipa szerint idén azért lesznek túlsúly­ban a külföldi fellépők, mert tavaly a hazai mezőny kapott nagyobb te­ret. Az azonban kérdéses, mitől „pozsonyi” a Pozsonyi Dzsesszna­pok. A főváros önkormányzata ugyanis egy fillérrel sem támogatja a város nevét viselő fesztivált. „Egyetlen partnerünk a Pozsonyi Információs és Kulturális Központ, amelynek évente anyagi támogatá­sért kell folyamodnia a városhoz. Ehhez azonban bevételt is produ­kálniuk kell. Rajtuk kívül a kulturá­lis minisztérium segített, a legna­gyobb hálával azonban a Szlovák Takarékpénztárnak tartozunk. Nélkülük nem tudtunk volna nem­zetközi nagyágyúkat Pozsonyba hozni” - állítja a dzsessz legna­gyobb hazai propagátora.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom