Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-05 / 181. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ VED0M0SZTYI Mihail Hodorkovszkij bizonyos abban, hogy három-négy év múlva a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hoz ügyében, és a Jukosz olajtársaságéhoz hasonló bírósági leszámolás nem fenyeget más olajmágnást. A Jukosz május 31-én kilencévi szabadságvesztésre ítélt volt vezetője egyebek között erről beszélt az orosz napilapban megjelent nyilatkozatában, azt állítva, hogy a cég szétveréséért nem Roman Abramovicsot, hanem Igor Szecsint, az elnöki hivatal helyettes vezetőjét terheli a felelősség. Hodorkovszkij szerint két tanulság van: a pénz nem több a jólét egyik eszközénél, valamint nem szabad a kivételezésben reménykedni. Paroubek kitart a rendőri beavatkozás jogossága mellett, tovább tartanak a tiltakozások Csehországban. Indulatok a technoparti után is Nem csillapodnak a szombati engedély nélküli technoparti elleni kemény rendőri beavatkozás kiváltotta éles belpolitikai viták és indulatok Csehországban. KOKES JÁNOS Jirí Paroubek miniszterelnök ezért megszakította ausztriai szabadságát, és szerdán este ellátogatott az esemény színhelyére, a Prágától mintegy 130 kilométerre nyugatra fekvő Mlýnecbe. Újságírók előtt leszögezte: továbbra is jogosnak tartja a rendőri beavatkozást. A kormányfő kijelentette, a technoparti résztvevői több százezerkoronás kárt okoztak azoknak a gazdáknak, akiknek földjei a kibérelt rét mellett terülnek el. Az egyik érintett gazda, Jan Zatloukal azt mondta Paroubeknek, hogy 36 hektárnyi legelőjét tették tönkre. A rendőrök és a fiatalok összecsapásakor mindkét oldalon mintegy 150 személy szenvedett könnyebb vagy közepesen súlyos sérüléseket. Az összecsapás utáni káoszban egy fiatalt elgázolt egy kamion. A technósok azt terjesztik, hogy még egy francia is meghalt, valamint néhány személyről nem tudni, hol tartózkodnak. A francia nagykövetség szerint a hír nem felel meg a valóságnak. Ajövőre nézve Paroubek szerint csak két megoldás lehetséges. „Az első az, hogy találunk egy olyan katonai gyakorlóteret, ahol engedéllyel meglehet rendezni ilyen technopartit. A másik pedig az, hogy azt az utat választjuk, amelyet Nyugat-Európa többsége, például Nagy-Britannia is választott. Lemásoljuk az ottani törvényt, s azután már ilyen eseményeket egyszerűen nem lesz szabad megrendezni” - mondta a száz napja hivatalban lévő miniszterelnök, aki a rendőri beavatkozás miatt komoly bírálatoknak van kitéve. A technozene hívei, elsősorban cseh és külföldi fiatalok napok óta tüntetnek, és a polgári demokrata ellenzékkel együtt a miniszterelnök, valamint František Bublan belügyminiszter lemondását követelik. A technósokat Václav Havel exállamfő is támogatásáról biztosította. A prágai média ezt hibának minősítette. Paroubek megismételte: Bublant nem váltja le. Ugyanakkor a közvélemény körében egyre erősödnek azok a hangok is, amelyek támogatják a kormányoldalt, s törvénysértéssel, magánvagyon megrongálásával és mások szabadságának korlátozásával vádolják a technósokat. A kormányzat mellett ált ki az országos tisztiorvos, a tűzoltóság és Primda város polgármestere, amelynek határa érintkezik a rendezvény színhelyével. Mindkét oldal részéről több feljelentés érkezett a hatóságokhoz. A kormányfő felkérte Havelt, hogy közvetítsen a felek között. A technósok azonban a kabinet tárgyalási javaslatát elutasították. A rendőrség eddig nyolc technós ellen indított eljárást törvénysértés miatt. Egy olaszt, aki Prágában a rendőrökre uszította kutyáit - amelyek két egyenruhást megmartak és kocsival akart nekik hajtani, a hatóság később letartóztatta. Az olasznál hasist is találtak. Az ellenzéki polgári demokraták pártvezetői fórumot javasoltak összehívni, de ezt a szociáldemokrata és a többi parlamenti párt is elutasította. A heves indulatokat kiváltó és egyre inkább belpolitikai párharccá váló eseményt tegnap délután a szenátus is napirendjére tűzte. Ajövőre nézve Paroubek szerint csak két megoldás lehetséges. Tízezer medresze fogad ingyen több mint másfél millió, 5-18 éves fiatalt, de idősebbet is Pakisztánban Szegények iskolája és dzsihádisták melegágya MTI-HÁTTÉR A pakisztáni iszlám vallási iskolák, a medreszék, amelyeken a júliusi londoni robbantások nyomán iszlám aktivisták letartóztatásának hulláma söpört végig, ingyenes oktatást biztosítanak több millió fiatal pakisztáninak, ugyanakkor a Nyugat elleni dzsihád (szent háború) iskolái is. Több mint tízezer Korán-iskola fogad ingyen több mint másfél millió, 5 és 18 év közötti fiatalt, sőt annál idősebbeket is, és oktatásuk középpontjában az iszlám tanítása áll. Ezek az intézmények nélkülözhetetlen alapjai az ország oktatásának, a világ ama tizenkét országa egyikének, amely nemzeti össztermékének kevesebb mint 2 százalékát fordítja az oktatási szférára. A medreszék hálózata ezzel együtt kisebbségben van Pakisztánban, ahol 155 ezer állami iskola, 36 ezer magániskola van az oktatási minisztérium 2004. márciusi jelentése szerint. 2002. január 12-én Pervez Musarraf pakisztáni elnök bejelentett több intézkedést, amely a medreszék nyilvántartásba vételét és korszerűsítését célozta. De az elmúlt három évben az iszlámábádi hatóságok optimizmusa ellenére ezek az erőfeszítések beleütköztek a medreszék szunnita és síita vallási elöljárók vezette szövetségének elszánt ellenállásába. Pakisztán 1947-es megalakulásakor csak néhány tucatnyi ilyen iskola létezett Pakisztánban. A Ziaul Hakk diktátor 1977-es hatalomra jutása után kezdődött iszlamizálási folyamattal, majd az Afganisztán elleni 1979-es szovjet invázióval kezdtek el szaporodni, miután Pakisztán lett a Szovjetunió elleni dzsihád hátországa. Egy pakisztáni kormányjelentés szerint 1988-ban 2891 medresze működött az országban, s több mint 50 százalékukat az egyik legszigorúbb szunnita irányzat, a deobandi vezetői irányították. A szovjet megszállók elleni afganisztáni harc, amelyet nagyrészt Szaúd-Arábia és a többi öböl menti királyság pénzelt, ugyancsak hozzájárult Pakisztánban több száz új iskola finanszírozásához. A 90-es években a tálib mozgalom, amely véget vetett az afganisztáni polgárháborúnak, legtöbb újoncát a pakisztáni medreszékben toborozta. Több ezer harcost képeztek ki a dzsihád ideológiájára, de e dzsihádistáknak nem csak Afganisztán volt az egyetlen cselekvési területük - állapította meg a brüsszeli Nemzetközi Válságcsoport (ICG). Sokan harcoltak az indiai jelenlét ellen Kasmírban, ahol a lakosság többsége muzulmán, és részt vettek Pakisztánban is a szunnita-síita összecsapásokban, amelyeknek a 90-es évek eleje óta mintegy 4000 halottjuk volt. „Ezek a vallási iskolák továbbra is olyan alattomos doktrínát tanítanak, amely a vallási erőszakot táplálja, s ez egyre növekvő fenyegetést jelent Pakisztán stabilitására” - állapította meg Szamina Ahmed, az ICG pakisztáni igazgatója a The Washington Post című amerikai lapban. „Akkor is, ha csak a medreszék egy százaléka keveredett gyanúba, s ha mindegyik csak évi ötven harcost termel ki, ez évente ötezer potenciális terroristát jelent -jelentette ki egy névtelenséget kérő, Iszlámábádba akkreditált nyugati diplomata. - Pakisztán büszke arra, hogy 700 al- Kaida-tagot tartóztatott le 2002 óta, de ez a szám elenyésző azokéhoz képest, akik naponta kijönnek a medreszékből.” Terroristapalánták? (Reuters-felvétel) KOMMENTÁR Határ a csillagos ég MOLNÁR NORBERT Egyre inkább az az ember érzése, hogy a pártok amolyan előválasztásra, pontosabban próbavoksolásra használják a késő őszi megyei önkormányzati választásokat. Azok a koalíciók, amelyek mindenféle ideológiai közelség nélkül formálódnak vagy már megköttettek, arra engednek következtetni, hogy a pártok azt próbálgatják: mennyit bír elviselni a választó. Meddig lehet feszíteni a húrt, hogy a választott társaság ne legyen kontraproduktiv. Mert a jelek szerint a pártok majdnem mindent elviselnek. Azt tudjuk, hogy a regionális vagy a megyei politikában mások a játékszabályok és az érdekek, mint a nagypolban, s hogy az ideológiai határok úgy hághatok át, ahogy csak jólesik. Ha egy párt és egy másik újdonsült érdeke azt kívánja, hogy egy csónakba üljenek, még ha korábban csak nyírták egymást is, meg-, teszik. Hogy ezt az érdeket egyfajta összefogás valaki ellen, vagy gazdasági „nyerőforrás” motiválja-e, teljesen mindegy. A lényeg, hogy a tűz és a víz békésen eléldegél egymás mellett. Mert mire gondoljon az ember egy Smer-SDKÚ, SNS-ANO vagy KDH-HZDS koalíció kapcsán. Azt már hónapokkal ezelőtt rebesgették, hogy országos szinten Dzurindáék és Mečiarék tárgyalgatnak egymással, nem is kapjuk fel a fejünket rá. De hogy Ficóék és Dzurindáék is megtalálják egymáshoz az utat, már sokkal hihetetlenebbnek tűnik. Legalább annyira, mint hogy a liberálisnak mondott ANO egy platformon találja magát több megyében is a szélsőséges SNS-szel. Mindennek van határa, mondom én, a határ a csillagos ég, mondják ők. Kicsit paradox, de már hónapok óta éppen két nagypolitikai koalíciós partner, az ANO és a KDH az, amelyik a legélesebb ellentétben áll egymással, jobban gyepálják egymást, mint a nemzetiek és a kommunisták. Aki figyelte a két társaság legutóbbi megnyilatkozásait, biztos lehetett abban, hogy ezek ketten már soha nem állnak egymással szóba, csak érne már végre véget ez a koalíció. Erre Pavol Hrušovský parlamenti és kereszténydemokrata elnök tegnap kijelentette, ha az ANO nem változtat viselkedésén, a KDH csak nehezen tudja elképzelni vele a választások utáni együttműködést. A gyanútlan szemlélő meg azt hitte, már rég kizárták egymást a látókörből. A kérdést, azt hiszem, valahogy úgy kell feltenni: minek kell történnie ahhoz, hogy két párt bizonyosan kijelentse, nem kívánnak együttműködni. Nos, megyei szinten valószínűleg nem tud olyan történni. Az országos szint meg attól függ, mit visel még el a választó gyomra. Év végére ez is kiderül. JEGYZET Text Product Manager KOCÚR LÁSZLÓ A minap népesebb baráti társasággal Győrben jártam. Nem shoppingolni mentünk, nem is a legújabb mozipremierre igyekeztünk. Csak úgy átruccantunk egy fülledt nyári szombaton. A Rába-parti város megszépült. Már az átkosban is szebb volt, mint Pozsony, a rendszerváltás óta pedig rakétasebességgel fejlődött, a tágabb belváros bármelyik kelet-ausztriai településsel felveheti a versenyt. Ebédelni egy pizzériába tértünk be. Belvárosi árak, korrekt kiszolgálás, malomkeréknyi pizza, majd egy-két korsó jéghideg sör, ahogy az ilyenkor szokás. Egyszer csak azt látjuk, hogy az egyik haver röhögve érkezik az alagsori illemhely felől. - Ezt nektek is látni kell! - mondja, miután úrrá lesz rángatózó rekeszizmán. Az illemhely tiszta, takaros. Az ajtaján táblázat, félórás beosztással. A takarítónak alá kell írnia, hogy félóránként kiglancolta a helyiséget, mellette ez áll: Ellenőrizte: XY Control Manager! Egy vécében! Képzeljük el, ha a szépreményű ifjú úgy dönt, szakmailag szeretne továbblépni, állást változtat, szakmai önéletrajzában feltünteti: ettől eddig Control Manager voltam. Meggyőzően hangzik. Mindaddig, míg részletesebben nem kell kifejtenie, menedzserként pontosan mit is ellenőrzött. A rendszerváltásig a nagy átlag legfeljebb annyit tudott a menedzserekről, hogy a világ boldogabb felén élő, sokat kereső emberek. Ez persze akkor sem volt teljesen igaz, napjainkban meg pláne. A vállalati struktúrában, főként a nyugati anyavállalattal bíró multiknál az egyszerűség végett a középvezetők jó részét már valamilyen menedzsernek nevezik. Sőt, az egyik globális gyorsétteremláncnál a hamburgerünket is Manager kitűzőt viselő ifjonctól vehetjük át, aki legfeljebb attól menedzser, hogy régebbtől dolgozik a piros-sárga étteremláncnál, mint a hátsó traktusban a mirelit húspogácsát előkészítő véglények... A menedzser szóval megbarátkoztunk, úgymond, közszóvá vált, ma már egy lányos anya sem csapja össze meghatottsággal vegyes izgalommal a kezét, ha jövendő vejéről megtudja, hogy menedzser. Általánossá vált, hogy a vállalatok - magyar és szlovák nyelvű álláshirdetéseikben - Sales Managert, Key Account Managert, Business Development Managert, Brand Managert, Purchasing Managert keresnek. A potenciális alkalmazottak úgyis tudják, mit takar a megnevezés, alti meg nem tudja, az ne jelentkezzen ilyen pályára. De a vécétakarítók főnökét menedzsernek nevezni talán túlzás. Bár, ha ez tendencia, akkor legközelebb én is szöveggyártó menedzserként fogok bemutatkozni. Text Production Manager -jól hangzik, nem? (Kiss Tibor rajza)- Drágám, hozom az altatót!
