Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-05 / 181. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 5. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 31. számában feltett kérdésre Robert Redford a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Vízi Terézia csallóközeperjesi, Csóka Attila nádszegi és Erdélyi Zsolt vajáni olvasónk nyerte. Gratulálunk! Marlon Brando, az író Marlon Brando hollywoodi filmsztárról halála után egy évvel kiderült, hogy írói talentuma is volt. Alfred A. Knopf amerikai kiadó szeptember elején piacra dobja a művész 30 éve írt regényét. A Fan-Tan című könyvet Brando a 70-es években írta Donald Cammello forgatókönyvíróval közösen, aki 1996-ban öngyilkos lett. A regény egy kalóz kalandjairól szól a déli tengereken, főhőse egy vonzó ázsiai lány, aki nagyon emlékeztet arra az egzotikus nőre, akivel a legendás színész egy ideig együtt élt. (MTI) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órától a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazint hallgathatják. 1945. augusztus 6-án az amerikai hadsereg atombombát dobott Hirosimára, majd 9-én Nagaszakit érte atomtámadás. Ezzel végérvényesen véget ért a II. világháború, egyúttal azonban egy új korszak kezdődött az emberiség történetében. Műsorunkban 10 óra után a 60 évvel ezelőtti eseményeket elevenítjük fel, szólunk az atomtámadás előzményeiről és következményeiről csakúgy, mint a tudósok felelősségéről - vendégeink Cséfalvay Ferenc hadtörténész, Kis József történész és Ozogány Ernő technikatörténeti szakíró. Témánk lesz az elmúlt hétvégi tátrai pusztító tűz is. Simon Zsolt földművelésügyi minisztert a legsürgősebb teendőkről és a hosszú távú feladatokról kérdezzük. 11.30-tól a Délidőben Hodossy Péter maratonfutóval beszélget Miklósi Péter. 13 órgkor a Téka jelentkezik, melyben beszélgetést hallhatnak a 75 esztendős Szeberényi Zoltán irodalomtörténésszel, kritikussal, nyugalmazott egyetemi docenssel. 15 órakor kezdődik kabaréműsorunk, a Lazítani. A16 órai hírek után Köszöntő, majd Hogyan mondjuk? - nyelvművelés egy percben. Közvetítésünk utolsó fél órájában Napzárta. Vasárnap reggel 7 órakor hírekkel és sportösszefoglalóval indítjuk közvetítésünket. 8 órakor hírek, majd Egy hét Londonban. 9.05-kor a Világosság református egyházi műsorában Szabó András esperes, nagymegyeri lelkipásztor szól a hallgatókhoz. 9.40-kor komolyzenei fejtörőnk,'az Aki tudja, írja meg jelentkezik. A10 órai hír- és sportösszefoglaló után a Randevúban Micimackó kalandjai után szó lesz a fiatalok drogproblémáiról - vendégünk lesz a Kendermag egyesület szóvivője. Bemutatkozik a hangulatos világzenét produkáló Besh-O-Drom zenekar, a Shannon.hu frontembere, Péter János pedig a zenei stílusok kapcsolódásáról beszél. Ellátogatunk a IV. Zoboralji Rockfesztiválra, ott lesz velünk az Előtag, a Kerecsen és D. Nagy Lajos, a Bikini frontembere. A13 órakor kezdődő Térerő magazinját ezúttal az Újvidéki Magyar Rádió készíti. Témája a nyári ifjúsági táborok a Kárpát-medencében. A július végén tartott, sikeres abroncsosi Palóc Tábor révén jelen lesznek a műsorban a felvidéki fiatalok is. 14 órakor hírek, majd a Kaleidoszkópot közvetítjük, melyben az Ógyallához közeli Imelyre látogatunk, ahol nemrégen falunapokat tartottak, és ünnepélyesen megemlékeztek a község jeles szülöttéről, Blaskovics József nemzetközi hírű turkológus-professzorról. 15 órától A Nevelők fórumában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Dunaszerdahelyi Nyári Egyeteméről számolunk be. A fél négykor kezdődő Hazai tájakon című néprajzi összeállításunkat Serke község Gépmúzeumának bemutatóján rögzítettük. Vasárnapi közvetítésünk a Köszöntő és a Napzárta után, 18 órakor ér véget, (culka) Egy nyár Andy Warhollal - a portré változása címmel nyűik ma kiállítás Pozsonyban, a Szlovák Gázművek (SPP) Galériájában. A kiállítás a pop-art királyának Ladies and Gentlemen című, férfiportrékat nőivé alakító sorozatából mutat be tíz munkát, valamint további alkotók Warholról készített, ugyancsak „átalakított” portréit. Froy Aagre, a norvég szaxofonos lány egyévnyi dallamszükségletünket fedezte ipolysági koncertjén A képzelet vad andalgásai Froy Aagre zenéjére jellemző az áradó dallamosság és a rafinált kísérletező kedv (A szerző felvétele) Makovínyi Pál szervező tevékenységének köszönhetően Ipolyság valódi dzsesszvárossá nőtte ki magát az elmúlt évek során. Igazi különlegesség volt a legutóbbi, ismét a Sigillum Oppidi Saag alapítvány fejléce alatt rendezett koncert is, hiszen egy norvég szaxofonos lány és együttese látogatott a városba. FORGÁCS MIKLÓS A szaxofon nem tipikusan női hangszer, nem igazán gyakori, hogy nők választják ezt a zeneszerszámot. Froy Aagre tenor- és szopránszaxofonon játszik; klaszszikus.és dzsesszzenei képzésben egyaránt részesült, és a norvég, tágabban pedig a skandináv dzsesszzenei élet egyik legígéretesebb tehetsége, nemcsak előadóként, hanem zeneszerzőként is. Csapata az Offbeat, mely jelen fölállásban két éve működik, az ő szerzeményeit játssza, melyekre jellemző az áradó dallamosság és a rafinált kísérletező kedv. Az offbeat szó egyik jelentése, hogy rendhagyó, s a fiatal norvég csapat esetében ez helyénvaló kifejezés. Az Offbeat rendhagyósága éppen az áradóan érzelmes és elegáns melodikusság, valamint a féktelen és csapongó játékosság közötti zavarba ejtő feszültségből adódik. Froy Aagre zenéje első hallásra erősen a dzsessz klasszikus hagyományaihoz kötődő zenének tűnik, de a hallgatót egyre inkább valami furcsa érzés keríti hatalmába a szerzeményeket hallgatva, szinte észrevétlenül bukkannak fel az andalító dallamok mögött, mellett disszonáns elemek, szinte parodisztikusan pofátlan gégék, nem Várt kizökkenések, megtorpanások. Minden hivalkodás nélkül bomlik fel egy „simogató, cirógató dallam” szabad asszociációk „hadonászásává”. Froy Aagre különös képessége hiteles és elmélyült, de mégis dúdolható dallamokat teremteni ebben a fülbemászó, tetszetős, egyszeri használat után „eldobandó” melódiákkal elárasztott világunkban. Az Offbeat eddig egy lemezt adott ki, az ipolysági koncerten a tizenkét számból ötöt mutattak be a tavalyi, Katalyze címet viselő CD- ről. A koncerten a lemezen szóló szárnyas zongora helyett (szervezési okokból is) egy Fender elektromos zongorán játszott a billentyűs, Andreas Ulvo Langnes. Ez a hangszer még jobban fölerősítette a zenész provokatív, eklektikus hajlamait. Froy Aagre szépséges dallamai mögött ott kukorékolt, szambázott, repetitíven szorongott, vagy éppen orgonaszerűen patetizált, esetleg lenyűgöző alázattal leheletfinoman „csak” atmoszférahátteret teremtett Langnes zongorajátéka. A dobokat Freddy Augdal kezelte, és ritkán jut a hallgatónak ilyen egyértelműen az eszébe a dobokat hallgatva a „fantáziadús” jelző. Mindenben kiszolgálva a kompozíció egészét, Augdal mindig megta- Tálta azokat a réseket, melyekbe befészkelve magát nagyon izgalmasan feszíthette szét a ritmushangszer adta kereteket. Műidig tudott meglepetést szerezni, ott folytatni egy ritmussort, ahol senki se várta volna, arra tereim az improvizációt, ahol a négy hangszer teljesen egyenértékű partnerként verseng egymással. A zongora és a dobok egészen lenyűgöző duókban játszottak el egy-egy témával, bizarr és szellemdús párbajaik egészen különleges hangzásvilágba vezettek el. Szikárság és féktelenség csereberélődött a két zenész között. Az Offbeat nagybőgőse, Roger Williamsen más kötelezettségei miatt nem tudott Ipolyságra jönni, helyette Audun Ellingsen bőgőzött. Ellingsen játéka is eltért a hagyományos nagybőgőhangzástól, sokkal éneklősebben, teltebben szólt, szinte történeteket mesélt, nem hagyta magát a háttérbe szorítani. Lassú, szélesen hömpölygő melódiái, vibráló, meleg színei a szaxofon mellett biztosították az érzelmességet, mely soha nem csapott át érzelgősségbe, önmagától meghatódó maga-gyönyörködtetésbe. A szerzemények gyakran kaptak egy-egy tájra utaló címet: Szélárnyékos völgy, Norvég hegyek, Vidék, Eltérő Paradicsom. De ezek a zenék mindig a hely démonait is megelevenítik, a himnikus, emelkedett, rajongva csodáló részek mellett talán Ibsen Peer Gyntjének mindent torzítva látó trolijaira is utaló, bizarr északi „tündérbuli” zajongása is körvonalazódik. Titokzatos lények kapnak testet a zörejekre-zajokra széteső motívumok által. A szaxofonos pici cintányéron seprűzik, a nagybőgős dobverővel reszeli a húrokat, a billentyűs teljesen elszabadul, körkörösen viháncol, és elhalóan sóhajtozik, a dobos már műiden ritmusnak ellentmondva áll le vagy éppen folytatja a legabszurdabb pülanatokban, s az elszabaduló „trollhaza”, ha viszsza is talál a tűleveleken megcsillanó napfény varázslatához, kérdésekkel fejezi be: Hol jártunk? Mi történt velünk? A szerzemények egy másüt csoportja, mint példul az Átmenetek, a Jelenlét, az Egyszeriség absztraktabb kiindulópontokat kínáltak. A könnyed és a mély, a szép és a nyugtalanító, az áriaszerűen tökéletes és a széttöredezetten bizonytalan mind-mind helyet kaptak a témákban. Az egyik kompozícióban lassú vonaton utaznak velünk, hogy eléljünk addig az állomásig, ahol hálát adnak a dallamért. Befogadható zene, ezernyi titokkal, hátradőlésre és izgatott fülelésre egyaránt alkalmas. Egyszerre keresi még saját világát, de nagyon jól érzi magát a tapogatózás izgalmas útján, és otthon érzi magát a meglelt részletekben. A progresszív muzsikálás igazi képviselőjeként, mindent megad Froy Aagre egyegy dallamért, tele érzelemmel, szépséggel, de soha nem habozik letérni az andalító utakról, és nagyon közelről vizsgáim egy-egy különös részletet. A muzsikálás öröme a hagyományban lubickolást és a szabadságba belefeledkezést egyaránt jelenti, nem laboratóriumi, alkimista ambíció, pusztán emberi kíváncsiság vezérli a zenészeket. Rajongani a láthatóért és rákérdezni az érezhetőre, ez az oszlói formáció sajátossága és erőssége, és az a hallatlan technikai biztonság és újítási készség, ahogyan hangszereiket kezelik. NÉZEM A DOBOZT Sztárok, csodák, micsodák Z. NÉMETH ISTVÁN Ha valakire azt mondják, hogy ez az ember orvos, szakács, kőműves, traktorista, netalán író, akkor minden kételkedés nélkül elhiszem, hogy az, nem kell, hogy éppen házat építsen vagy ételt főzzön. Van egy megjelölés azonban, egy szó (ráadásul nem is magyar), amelynek hallatán heveny viszketési roham fog el. Egy végsőkig elkoptatott, értelmetlen, unszimpatikus kis szó: sztár. Azelőtt voltak énekesek, zenészek, tévébemondók, műsorvezetők, színészek, helyettük most már csak sztárok vannak. Sztár pedig manapság bárki lehet. Csak jó időben jó helyre kell bejelentkezni. Sztár az, akit annak mondanak, és ő készséggel el is hiszi magáról, hogy az. A sztárgyár gőzerővel dolgozik. A médiák tápláléka és ugyanakkor végterméke a sztár. Éhezik rá, becserkészi, elejti, megeszi, kiüríti magából. A fiatal sztárok húsa zsenge még, arcuk képlékeny, formálható. Hangjuk különféle elektronikus zajszűrő- és torzító berendezéseken átvezetve már-már elér egy bizonyos tűrhető szintet. Agykapacitásuk konszolidált. Megjelenésük disztingvált. Szóhasználatuk szerény. Memóriájuk a kívánalmaknak megfelelően bővíthető. Könnyen programozhatóak. Működés közben gyenge alfa-hullámokat bocsátanak ki magukból. Használat után eldobandók. Különféle természetvédelmi előírásoknak megfelelően csupán alig-alig szennyezik a környezetet. Akikben túl erős az ellenállás, azok amúgy is hamar kiesnek a rostán. Többen egy idő után automatikusan rövidre zárják magukat, hogy a kipattanó szikrák mögött tűzvészt sejtő, füstriasztókkal felszerelt bulvármédia szimatoló orrát közelebb vonják magukhoz. Ha már ez sem segít, még mindig ott van az utolsó szalmaszál: levetkőzni valamelyüt férfimagazinnak. Vagy nőinek. (Nem tökéletes testalkatúak írjanak szakácskönyvet!) Hamarabb tudjuk, hogy ki a titkos szeretőjük, mint ők maguk. Lökés, szakítás - bármivel is próbálkoznak súlyemelésben, azonnal értesülünk róla. Gyártsunk sztárt! Ki tud többet előállítani azonos idő alatt? A futószalag mindig gyorsabb tempóra van állítva. Csak úgy potyognak le róla az ilyen-olyan félkész termékek. Megasztár, gigasztár, tévésztár, rocksztár, blogsztár, olvasztár. A kiónok támadása ehhez képest kellemes kis ötórai szürcsölés egy londoni teaházban. Még tejfeles a szájuk. Még csikorog a könyökük. Még meg sem száradt rajtuk a festék. Rakjuk őket kupacba, majd emelt díjas hívásokkal és SMS- ekkel csapjunk szét közöttük, és szavazzuk vissza őket oda, ahonnanjöttek. Ha pedig itt a nyár, a sztárokat elviszik nyaralni, mi pedig - (fel) üdülésképpen - megnézhetjük a varázsdobozunkban, hogyan is érzik magukat. Halálosan izgalmas, ahogyan a vüág távoli pontjain versenyeznek az ismeretlennel, önmagukkal, miközben különféle váratlan és kalandos feladatokkal is szembesülnek. Ismeretes, miszerint műiden csoda három napig tart. Keressünk tehát nekik legalább hét csodát. És persze keressünk rajtuk még egy kis pénzt. „A misszióban a sztároknak csapatként kell együtt dolgozniuk, hiszen olyan megpróbáltatások, kalandok várnak rájuk, amelyeket sokszor csak közösen tudnak megoldani. Ez talán a legfontosabb momentum, hiszen egy olyan formátumot hozhatunk így létre, ahol sztárjaink igazi arcát is megismerhetjük. Reakcióik, cselekedeteik egy ilyen szélsőséges helyzetben őszinték tudnak lenni.” Ez tehát egy őszinte műsor (ő)szinte sztárokkal. Az iskolában Lajoska szerint az újkori világ hét csodája: televízió, DVD-lejátszó, mobiltelefon, számítógép, internet, pléjsztéjsön, viagra. Csodák pedig vannak. Ki ne emlékezne például a kommunizmus 7 csodájára: 1. Mindenkinek volt munkája. 2. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit. 3. Bár senki sem csinált semmit, a tervet 100% fölött teljesítették. 4. Bár a tervet 100% fölött teljesítették, mégsem lehetett semmit kapni. 5. Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene. 6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott. 7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.
