Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-05 / 181. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 5. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 31. számában feltett kérdésre Robert Redford a he­lyes válasz. E héten az 500-500 koronát Vízi Terézia csallóköz­­eperjesi, Csóka Attila nádszegi és Erdélyi Zsolt vajáni olvasónk nyerte. Gratulálunk! Marlon Brando, az író Marlon Brando hollywoodi filmsztárról halála után egy évvel kiderült, hogy írói talentuma is volt. Alfred A. Knopf amerikai kiadó szeptember elején piacra dobja a művész 30 éve írt regényét. A Fan-Tan című könyvet Brando a 70-es években írta Donald Cammello forgatókönyvíróval közösen, aki 1996-ban öngyilkos lett. A regény egy kalóz kalandjairól szól a déli tengereken, főhőse egy vonzó ázsiai lány, aki nagyon emlékeztet arra az egzotikus nőre, akivel a legendás színész egy ideig együtt élt. (MTI) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órától a Hétről hétre című zenés, publicisz­tikai magazint hallgathatják. 1945. augusztus 6-án az amerikai hadsereg atombombát dobott Hi­rosimára, majd 9-én Nagaszakit érte atomtámadás. Ezzel végérvé­nyesen véget ért a II. világháború, egyúttal azonban egy új korszak kezdődött az emberiség történeté­ben. Műsorunkban 10 óra után a 60 évvel ezelőtti eseményeket ele­venítjük fel, szólunk az atomtáma­dás előzményeiről és következmé­nyeiről csakúgy, mint a tudósok fe­lelősségéről - vendégeink Cséfal­­vay Ferenc hadtörténész, Kis Jó­zsef történész és Ozogány Ernő technikatörténeti szakíró. Témánk lesz az elmúlt hétvégi tátrai pusztí­tó tűz is. Simon Zsolt földművelés­­ügyi minisztert a legsürgősebb te­endőkről és a hosszú távú felada­tokról kérdezzük. 11.30-tól a Dél­időben Hodossy Péter maraton­­futóval beszélget Miklósi Péter. 13 órgkor a Téka jelentkezik, melyben beszélgetést hallhatnak a 75 esz­tendős Szeberényi Zoltán iroda­lomtörténésszel, kritikussal, nyu­galmazott egyetemi docenssel. 15 órakor kezdődik kabaréműsorunk, a Lazítani. A16 órai hírek után Kö­szöntő, majd Hogyan mondjuk? - nyelvművelés egy percben. Közve­títésünk utolsó fél órájában Nap­zárta. Vasárnap reggel 7 órakor hírek­kel és sportösszefoglalóval indítjuk közvetítésünket. 8 órakor hírek, majd Egy hét Londonban. 9.05-kor a Világosság református egyházi műsorában Szabó András esperes, nagymegyeri lelkipásztor szól a hallgatókhoz. 9.40-kor komolyze­nei fejtörőnk,'az Aki tudja, írja meg jelentkezik. A10 órai hír- és sport­összefoglaló után a Randevúban Micimackó kalandjai után szó lesz a fiatalok drogproblémáiról - ven­dégünk lesz a Kendermag egyesü­let szóvivője. Bemutatkozik a han­gulatos világzenét produkáló Besh-O-Drom zenekar, a Shan­­non.hu frontembere, Péter János pedig a zenei stílusok kapcsolódá­sáról beszél. Ellátogatunk a IV. Zoboralji Rockfesztiválra, ott lesz velünk az Előtag, a Kerecsen és D. Nagy Lajos, a Bikini frontembere. A13 órakor kezdődő Térerő maga­zinját ezúttal az Újvidéki Magyar Rádió készíti. Témája a nyári ifjú­sági táborok a Kárpát-medencé­ben. A július végén tartott, sikeres abroncsosi Palóc Tábor révén jelen lesznek a műsorban a felvidéki fia­talok is. 14 órakor hírek, majd a Kaleidoszkópot közvetítjük, mely­ben az Ógyallához közeli Imelyre látogatunk, ahol nemrégen faluna­pokat tartottak, és ünnepélyesen megemlékeztek a község jeles szü­löttéről, Blaskovics József nemzet­közi hírű turkológus-professzorról. 15 órától A Nevelők fórumában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Dunaszerdahelyi Nyári Egyeteméről számolunk be. A fél négykor kezdődő Hazai tája­kon című néprajzi összeállításun­kat Serke község Gépmúzeumá­nak bemutatóján rögzítettük. Va­sárnapi közvetítésünk a Köszöntő és a Napzárta után, 18 órakor ér véget, (culka) Egy nyár Andy Warhollal - a portré változása címmel nyűik ma kiál­lítás Pozsonyban, a Szlovák Gázművek (SPP) Galériájában. A kiállí­tás a pop-art királyának Ladies and Gentlemen című, férfiportrékat nőivé alakító sorozatából mutat be tíz munkát, valamint további al­kotók Warholról készített, ugyancsak „átalakított” portréit. Froy Aagre, a norvég szaxofonos lány egyévnyi dallamszükségletünket fedezte ipolysági koncertjén A képzelet vad andalgásai Froy Aagre zenéjére jellemző az áradó dallamosság és a rafinált kísérletező kedv (A szerző felvétele) Makovínyi Pál szervező te­vékenységének köszönhe­tően Ipolyság valódi dzsesszvárossá nőtte ki ma­gát az elmúlt évek során. Igazi különlegesség volt a legutóbbi, ismét a Sigillum Oppidi Saag alapítvány fej­léce alatt rendezett koncert is, hiszen egy norvég szaxo­fonos lány és együttese lá­togatott a városba. FORGÁCS MIKLÓS A szaxofon nem tipikusan női hangszer, nem igazán gyakori, hogy nők választják ezt a zene­szerszámot. Froy Aagre tenor- és szopránszaxofonon játszik; klasz­­szikus.és dzsesszzenei képzésben egyaránt részesült, és a norvég, tá­­gabban pedig a skandináv dzsesszzenei élet egyik legígérete­sebb tehetsége, nemcsak előadó­ként, hanem zeneszerzőként is. Csapata az Offbeat, mely jelen föl­állásban két éve működik, az ő szerzeményeit játssza, melyekre jellemző az áradó dallamosság és a rafinált kísérletező kedv. Az offbeat szó egyik jelentése, hogy rendhagyó, s a fiatal norvég csa­pat esetében ez helyénvaló kifeje­zés. Az Offbeat rendhagyósága ép­pen az áradóan érzelmes és ele­gáns melodikusság, valamint a féktelen és csapongó játékosság közötti zavarba ejtő feszültségből adódik. Froy Aagre zenéje első hallásra erősen a dzsessz klasszi­kus hagyományaihoz kötődő ze­nének tűnik, de a hallgatót egyre inkább valami furcsa érzés keríti hatalmába a szerzeményeket hall­gatva, szinte észrevétlenül buk­kannak fel az andalító dallamok mögött, mellett disszonáns ele­mek, szinte parodisztikusan pofát­lan gégék, nem Várt kizökkenések, megtorpanások. Minden hivalko­dás nélkül bomlik fel egy „simoga­tó, cirógató dallam” szabad asszo­ciációk „hadonászásává”. Froy Aagre különös képessége hiteles és elmélyült, de mégis dúdolható dallamokat teremteni ebben a fül­bemászó, tetszetős, egyszeri hasz­nálat után „eldobandó” melódiák­kal elárasztott világunkban. Az Offbeat eddig egy lemezt adott ki, az ipolysági koncerten a ti­zenkét számból ötöt mutattak be a tavalyi, Katalyze címet viselő CD- ről. A koncerten a lemezen szóló szárnyas zongora helyett (szerve­zési okokból is) egy Fender elektro­mos zongorán játszott a billentyűs, Andreas Ulvo Langnes. Ez a hang­szer még jobban fölerősítette a ze­nész provokatív, eklektikus hajla­mait. Froy Aagre szépséges dalla­mai mögött ott kukorékolt, szam­­bázott, repetitíven szorongott, vagy éppen orgonaszerűen pateti­­zált, esetleg lenyűgöző alázattal leheletfinoman „csak” atmoszféra­hátteret teremtett Langnes zongo­rajátéka. A dobokat Freddy Augdal kezel­te, és ritkán jut a hallgatónak ilyen egyértelműen az eszébe a dobokat hallgatva a „fantáziadús” jelző. Mindenben kiszolgálva a kompozí­ció egészét, Augdal mindig megta- Tálta azokat a réseket, melyekbe be­fészkelve magát nagyon izgalma­san feszíthette szét a ritmushang­szer adta kereteket. Műidig tudott meglepetést szerezni, ott folytatni egy ritmussort, ahol senki se várta volna, arra tereim az improvizáci­ót, ahol a négy hangszer teljesen egyenértékű partnerként verseng egymással. A zongora és a dobok egészen lenyűgöző duókban ját­szottak el egy-egy témával, bizarr és szellemdús párbajaik egészen különleges hangzásvilágba vezet­tek el. Szikárság és féktelenség cse­­reberélődött a két zenész között. Az Offbeat nagybőgőse, Roger Williamsen más kötelezettségei mi­att nem tudott Ipolyságra jönni, he­lyette Audun Ellingsen bőgőzött. Ellingsen játéka is eltért a hagyo­mányos nagybőgőhangzástól, sok­kal éneklősebben, teltebben szólt, szinte történeteket mesélt, nem hagyta magát a háttérbe szorítani. Lassú, szélesen hömpölygő melódi­ái, vibráló, meleg színei a szaxofon mellett biztosították az érzelmessé­­get, mely soha nem csapott át ér­zelgősségbe, önmagától megható­dó maga-gyönyörködtetésbe. A szerzemények gyakran kaptak egy-egy tájra utaló címet: Szélár­nyékos völgy, Norvég hegyek, Vi­dék, Eltérő Paradicsom. De ezek a zenék mindig a hely démonait is megelevenítik, a himnikus, emel­kedett, rajongva csodáló részek mellett talán Ibsen Peer Gyntjének mindent torzítva látó trolijaira is utaló, bizarr északi „tündérbuli” zajongása is körvonalazódik. Ti­tokzatos lények kapnak testet a zö­­rejekre-zajokra széteső motívumok által. A szaxofonos pici cintányéron seprűzik, a nagybőgős dobverővel reszeli a húrokat, a billentyűs telje­sen elszabadul, körkörösen vihán­­col, és elhalóan sóhajtozik, a dobos már műiden ritmusnak ellent­mondva áll le vagy éppen folytatja a legabszurdabb pülanatokban, s az elszabaduló „trollhaza”, ha visz­­sza is talál a tűleveleken megcsilla­nó napfény varázslatához, kérdé­sekkel fejezi be: Hol jártunk? Mi történt velünk? A szerzemények egy másüt cso­portja, mint példul az Átmenetek, a Jelenlét, az Egyszeriség absztrak­tabb kiindulópontokat kínáltak. A könnyed és a mély, a szép és a nyugtalanító, az áriaszerűen töké­letes és a széttöredezetten bizony­talan mind-mind helyet kaptak a témákban. Az egyik kompozíció­ban lassú vonaton utaznak velünk, hogy eléljünk addig az állomásig, ahol hálát adnak a dallamért. Befo­gadható zene, ezernyi titokkal, hát­radőlésre és izgatott fülelésre egy­aránt alkalmas. Egyszerre keresi még saját világát, de nagyon jól ér­zi magát a tapogatózás izgalmas útján, és otthon érzi magát a meg­lelt részletekben. A progresszív muzsikálás igazi képviselőjeként, mindent megad Froy Aagre egy­­egy dallamért, tele érzelemmel, szépséggel, de soha nem habozik letérni az andalító utakról, és na­gyon közelről vizsgáim egy-egy kü­lönös részletet. A muzsikálás örö­me a hagyományban lubickolást és a szabadságba belefeledkezést egy­aránt jelenti, nem laboratóriumi, alkimista ambíció, pusztán emberi kíváncsiság vezérli a zenészeket. Rajongani a láthatóért és rákérdez­ni az érezhetőre, ez az oszlói for­máció sajátossága és erőssége, és az a hallatlan technikai biztonság és újítási készség, ahogyan hang­szereiket kezelik. NÉZEM A DOBOZT Sztárok, csodák, micsodák Z. NÉMETH ISTVÁN Ha valakire azt mondják, hogy ez az ember orvos, szakács, kőmű­ves, traktorista, netalán író, akkor minden kételkedés nélkül elhi­szem, hogy az, nem kell, hogy ép­pen házat építsen vagy ételt főz­zön. Van egy megjelölés azonban, egy szó (ráadásul nem is magyar), amelynek hallatán heveny viszke­tési roham fog el. Egy végsőkig el­koptatott, értelmetlen, unszimpa­­tikus kis szó: sztár. Azelőtt voltak énekesek, zenészek, tévébemon­dók, műsorvezetők, színészek, he­lyettük most már csak sztárok van­nak. Sztár pedig manapság bárki lehet. Csak jó időben jó helyre kell bejelentkezni. Sztár az, akit annak mondanak, és ő készséggel el is hi­szi magáról, hogy az. A sztárgyár gőzerővel dolgozik. A médiák táp­láléka és ugyanakkor végterméke a sztár. Éhezik rá, becserkészi, elej­ti, megeszi, kiüríti magából. A fia­tal sztárok húsa zsenge még, arcuk képlékeny, formálható. Hangjuk különféle elektronikus zajszűrő- és torzító berendezéseken átvezetve már-már elér egy bizonyos tűrhető szintet. Agykapacitásuk konszoli­dált. Megjelenésük disztingvált. Szóhasználatuk szerény. Memóri­ájuk a kívánalmaknak megfelelően bővíthető. Könnyen programozha­tóak. Működés közben gyenge al­fa-hullámokat bocsátanak ki ma­gukból. Használat után eldoban­­dók. Különféle természetvédelmi előírásoknak megfelelően csupán alig-alig szennyezik a környezetet. Akikben túl erős az ellenállás, azok amúgy is hamar kiesnek a rostán. Többen egy idő után automatiku­san rövidre zárják magukat, hogy a kipattanó szikrák mögött tűz­vészt sejtő, füstriasztókkal felsze­relt bulvármédia szimatoló orrát közelebb vonják magukhoz. Ha már ez sem segít, még mindig ott van az utolsó szalmaszál: levetkőz­ni valamelyüt férfimagazinnak. Vagy nőinek. (Nem tökéletes test­­alkatúak írjanak szakácskönyvet!) Hamarabb tudjuk, hogy ki a titkos szeretőjük, mint ők maguk. Lökés, szakítás - bármivel is próbálkoz­nak súlyemelésben, azonnal érte­sülünk róla. Gyártsunk sztárt! Ki tud többet előállítani azonos idő alatt? A futó­szalag mindig gyorsabb tempóra van állítva. Csak úgy potyognak le róla az ilyen-olyan félkész termé­kek. Megasztár, gigasztár, tévé­sztár, rocksztár, blogsztár, olvasz­tár. A kiónok támadása ehhez ké­pest kellemes kis ötórai szürcsölés egy londoni teaházban. Még tejfe­les a szájuk. Még csikorog a könyö­kük. Még meg sem száradt rajtuk a festék. Rakjuk őket kupacba, majd emelt díjas hívásokkal és SMS- ekkel csapjunk szét közöttük, és szavazzuk vissza őket oda, ahon­nanjöttek. Ha pedig itt a nyár, a sztárokat elviszik nyaralni, mi pedig - (fel) üdülésképpen - megnézhetjük a varázsdobozunkban, hogyan is érzik magukat. Halálosan izgal­mas, ahogyan a vüág távoli pontja­in versenyeznek az ismeretlennel, önmagukkal, miközben különféle váratlan és kalandos feladatokkal is szembesülnek. Ismeretes, miszerint műiden csoda három napig tart. Keressünk tehát nekik legalább hét csodát. És persze keressünk rajtuk még egy kis pénzt. „A misszióban a sztárok­nak csapatként kell együtt dolgoz­niuk, hiszen olyan megpróbáltatá­sok, kalandok várnak rájuk, ame­lyeket sokszor csak közösen tud­nak megoldani. Ez talán a legfon­tosabb momentum, hiszen egy olyan formátumot hozhatunk így létre, ahol sztárjaink igazi arcát is megismerhetjük. Reakcióik, csele­kedeteik egy ilyen szélsőséges helyzetben őszinték tudnak lenni.” Ez tehát egy őszinte műsor (ő)szinte sztárokkal. Az iskolában Lajoska szerint az újkori világ hét csodája: televízió, DVD-lejátszó, mobiltelefon, számí­tógép, internet, pléjsztéjsön, viag­­ra. Csodák pedig vannak. Ki ne em­lékezne például a kommunizmus 7 csodájára: 1. Mindenkinek volt munkája. 2. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált sem­mit. 3. Bár senki sem csinált sem­mit, a tervet 100% fölött teljesítet­ték. 4. Bár a tervet 100% fölött tel­jesítették, mégsem lehetett semmit kapni. 5. Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt min­dene. 6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott. 7. Bár mindenki lopott, mégsem hi­ányzott soha semmi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom