Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-26 / 199. szám, péntek
UJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Zűrzavar tapasztalható az egy hete érvényben lévő növényvédelmi törvény végrehajtásában, írja a liberális napilap. Múlt péntek óta ugyanis a telektulajdonosok terhére elrendelhetik a jegyzők a parlagfű kényszerkaszálását, de egyelőre alig néhány helyen éltek ezzel a lehetőséggel. Pedig az így befolyó bírságot is parlagfűmentesítésre használhatnák. Az önkormányzatok azért várnak, mert nem jelent meg az irtás adminisztratív előírásait tartalmazó rendelet. A földművelésügyi tárcánál lapunknak azt mondták, napokon belül kiadják a jogszabályt. A két fél álláspontjának „bebetonozása” hosszabb távon nyilván tarthatatlan, tárgyszerű értékelés kell • Prágai gesztus és a magyarok Minden jel szerint a cseh kormány szerdai nyilatkozata, amelyben elismerte, hogy Prága a II. világháború után még az akkori Csehszlovákiához hűnek maradt szudétanémeteknek is sérelmeket okozott, s ezért most bocsánatot kért tőlük, pillanatnyilag a maximum, ami a Benešdekrétumok nálunk is jól ismert kérdéskörében cseh oldalon elérhető volt. KOKES JÁNOS Nyüván nem véletlenről, hanem egy jól átgondolt politikai lépésről, gesztusról van szó: a bocsánatkérés ugyanis nem kerül semmibe, de az érintett felet megörvendezteti. Na lám, mégis. Több mint nyolc éve, 1997januárjában, amikor Helmuth Kohl kancellár és Václav Klaus miniszterelnök aláírta a német-cseh megbékélési nyilatkozatot, az akkor a jobboldal által kézben tartott hivatalos cseh politika nem győzte hangsúlyozni: a cseh-német kapcsolatok sokat vitatott szakasza - a II. világháborút megelőző időszak, maga a történelem legvéresebb háborúja, illetve a hárommillió csehszlovákiai szudétanémet háború utáni jogfosztása - egyszer s mindenkorra tisztázódott, véglegesen le lett zárva. Hivatalos diplomáciai-államközi szempontból talán el is fogadható ez az álláspont, viszont semmiképpen nem érvényes a csehnémet „nemzetek, népek” közti kapcsolata. A megbékélési nyilatkozat aláírása után ugyanis hamarosan kiderült, hogy a leginkább érintettek - tehát a szudétanémetek -továbbra is elégedetlenek a helyzettel, mert meggyőződésük, hogy nem voltak kollektív háborús bűnösök, s megbüntetésük ezért igazságtalanság, jogsértés volt. Ugyanakkor a másik oldal, a csehek döntő többsége pedig máig is arról van szentül meggyőződve, hogy a németek elleni intézkedések jogosak és igazságosak voltak, még ha túlkapások is kísérték őket. A két fél álláspontjának „bebetonozása” hosszabb távon nyilván tarthatatlan. Az évek múlásával felszínre kerülő dokumentumok tanúsága szerint a helyzet sosem volt fekete-fehér, s a vitatott időszakot is nagyon árnyaltan kell megközelíteni és értékelni. A cseh kormány most lépett egyet, bár igaz, hogy eléggé félénken. Ugyanakkor egy másik hasonló lépés, a ki nem telepített és Csehszlovákiában maradt mintegy 200 ezer szudétanémet iránti megbékélési gesztus egyre késik. Bár már néhány éve felvetették, a kormány mind a mai napig nem tudott ez ügyben dűlőre jutni. Itt is, akárcsak a szudétanémet antifasisztáknál, a háború utáni csehszlovák rendszer még saját törvényeit,1 a hírhedt Beneš-dekrétumokat is megsértette, amikor kényszermunkára hurcolták azokat a németeket is, akik nem ítéltettek kitelepítésre, tehát hivatalosan nem lettek háborús bűnössé nyilvánítva. Szóval, van még tennivaló, tisztáznivaló bőven. Ez persze a másik, a szudétanémet oldalra is vonatkozik. A szlovákiai magyarság szempontjából figyelemre méltó, hogy a Csehországban maradt németek irányában tervezett gesztus cseh kormányzati források szerint az itteni lengyeleket, horvátokat és magyarokat is érintené, már akiket a II. világháború után a németekéhez hasonló jogsérelem ért. A kabinet legutóbbi döntése alapján ezt a kezdeményezést az idei év végéig kellene tető alá hozni. Nem kétséges, ha megvalósul, akkor körülötte még nagyobb s élesebb viták lesznek, mint a mostani, antifasiszták iránti lépés körül. Csak remélni lehet, hogy ezek a viták tisztázó jellegűek lesznek, s ha más hasznuk nem lesz, legalább a cseh közvélemény is szélesebb körben megismerheti a másik oldal érveit. Csak sajnálni lehet, hogy magyar, szlovákiai magyar részről ezekkel a dolgokkal alig-alig foglalkozik valaki, s ha igen, akkor rendszeresen elismétli a már közismert dolgokat. Holott ideje lenne már alaposan dokumentálva, érvelve rámutatni, hogy milyen hatalmas és alapvető különbség van a háború után egy kaptafára vett csehszlovákiai szudétanémetek és a magyarok között. A magyarok például nem tehetők felelőssé a háború kirobbantásáért, antifasiszta, s az akkori Csehszlovákia melletti megmozdulásaik is jelentősek, a Szlovák Nemzeti Felkelésben is fegyverrel a kezükben harcoltak a nácik és kiszolgálóik ellen, Esterházy János, a háború alatti szlovák parlamentben egyedüliként ellenezte a zsidók elleni törvényt... Mindezek tudatában nem véleden, hogy az éppen hatvan éve, 1945 nyarán lezajlott potsdami nagyhatalmi konferencia a németektől eltérően a csehszlovákiai magyarok kitelepítését nem hagyta jóvá. Ezek mindmind olyan érvek, tények, amelyekkel a szlovák, illetve a nemzetközi közvéleményt is meg kellene ismertetni. Ezt helyettünk soha senki sem fogja megtenni. Végre ugyanis ki kellene lépnünk saját köreinkből, igazunk érdekében vállalni megmérettetést a szélesebb nemzetközi mértekben viszonylatban is. Hétfő esti vallási műsorában Pat Robertson Hugo Chavez venezuelai elnök meggyilkolására szólított fel Bocsánatot kért az amerikai prédikátor ÖSSZEFOGLALÓNK Bocsánatot kért Pat Robertson amerikai ultrakonzervatív televíziós prédikátor, amiért Hugo Chavez venezuelai elnök meggyilkolására szólított fel. „Igazságos dolog-e gyilkosságra felhívni? Nem! Elnézést kérek a kijelentésemért. Zavaromban beszéltem így, mivel számításba kell vennünk egy olyan embert, aki azt hiszi, hogy az Egyesült Államok meg akarja gyilkoltatni” - írta helyi idő szerint szerda este a prédikátor internetes honlapján. A bocsánatkérés után Robertson folytatta Chavez-ellenes fejtegetéseit, leszögezve, hogy a venezuelai elnöknek olyan terroristákhoz is köze volt, mint Carlos, a „Sakál”. „Chavez barátainak nevezi Szaddám Huszeint és Fidel Castróť - írta a prédikátor, aki burkoltan Adolf Hiderhez hasonlította a venezuelai elnököt. „Olyan valaki vagyok, aki hisz a békében, de nem minden áron” - fejtette ki a prédikátor. Robertson végül egy, a nácik által meggyilkolt német teológus példáját idézi, aki keresztény meggyőződése ellenére megpróbálta megölni Hitiért. „Sokan vannak, akik nem értenek egyet a megjegyzéseimmel, és tiszteletben tartom a véleményüket. Mások viszont úgy gondolják, hogy egy diktátor megállítása megfelelő eszköz. A megjegyzéseimet kísérő hiheteden hírverés felhívta a kormány figyelmét egy növekvő problémára, amelyről eddig egyáltalán nem vettek tudomást” - írta Pat Robertson. Hétfő esd vallási műsorában a CBN televízióban a prédikátor kijelentette: „Ha Chavez úgy hiszi, hogy meg akaijuk ölni, valóban meg is kellene tennünk. Sokkal olcsóbb lenne, mint háborút kezdeni.” Irakra utalva hozzátette: „Nincs szükség még egy 200 milliárd dolláros háborúra, hogy megszabaduljunk egy erőszakos diktátortól.” A washingtoni kormány nyomatékosan elhatárolta magát a televíziós személyiség szavaitól, amelyeket „helytelennek” minősített. Robertson, a Christian Coalition szövetség, a virginiai Regent University, a CBN televízió, az Operation Blessing International Relief, a The Flying Hospital, valamint számos más szervezet és intézmény alapítója, aki az 1988-as választáson pályázott a Republikánus Párt elnökjelöltségére, de alulmaradt idősebb George Bush akkori alelnökkel szemben. A televíziós prédikátor nem Chavez kapcsán tett először üyen szélsőséges kijelentést. Hat éve azt mondta: az Egyesült Államok küldhetné ügynököket Osama bin Laden, Kim Dzsong II észak-koreai és Szaddám Húszéin iraki diktátor meggyilkolására. Ted Haggard, az Evangélikus Nemzeti Szövetség elnöke az evangélikusok nevében elhatárolta magát Robertson kijelentéseitől és közölte: találkozni kíván a venezuelai elnökkel. A prédikátor amiatt aggódott, hogy Roberston kijelentése miatt veszélybe kerülnek a dél-amerikai országban dolgozó evangélikus misszionáriusok. (MTI/AFP/AP) KOMMENTÁR Építésügyi receptkönyv MOLNÁR IVÁN Szlovákia sok mindenben megközelítette már az Európai Unió régi tagországainak színvonalát, rengeteg dologban azonban még fényévekre vagyunk a szerencsésebb múlttal rendelkező nyugat-európai országoktól. Ez utóbbi kategóriába tartozik sajnos a hazai lakásállomány is. Ha az állam nem tesz radikális lépéseket az ügyben, amelyeknek köszönhetően több lakás épülhetne, a régi uniós tagországok színvonalát leghamarabb csak 20 év múlva érhetjük utol. Szlovákiában ugyanis jelenleg 359 lakás jut ezer lakosra. Ha ebből leszámítjuk a nyaralókat vagy a tartósan nem lakott házakat, ez a szám 317-re csökken. Az építésügyi tárca ugyanakkor szeretné elérni, hogy hosszabb távon utoléljük az Európai Unió színvonalát, ahol ezer lakosra 400 lakás jut. A tárca épp emiatt készítette el a lakáspolitika elkövetkező évekre szóló „receptkönyvét”, amelyre e héten a kormány is rábólintott. A receptkönyv, hivatalos nevén a 2010-ig szóló állami lakáspolitikai koncepció, felvázolja, hogy milyen törvényeket kellene elfogadnunk, és nagyjából mekkora összeget kellene áldoznunk arra, hogy legalább megközelítsük az uniós színvonalat. Kilátásaink azonban nem ä legjobbak. A lakásépítés jelenlegi ütemével ugyanis 20 év múlva sem érjük utol a fejlettebb országokat. A jelenlegi gazdasági színvonal és a lakosság anyagi helyzete ugyanis az elkövetkező években csak évi 14-17 ezer lakás építését teszi lehetővé, vagyis az ezer lakosra jutó lakások tekintetében még műidig 135 lakással maradnánk el az EU ádagától. Az elmúlt években azonban még a fentieknél is kevesebb, évente 12-14 ezer lakás épült. Hogy belátható időben utolérjük az uniós színvonalat, évente 25 ezer lakást kellene építeni, ami egyelőre elérhetetíen álomnak tűnik. Hozzá kell tenni természetesen: az állam már csak támogaija a lakásépítést, hogy pontosan hány lakás épül, az nagyrészt a lakosság anyagi helyzetétől függ. Vagyis minél gyorsabban nő majd a gazdaság, és ezzel együtt a béreink, annál több lakás épülhet. A jövőben egyre nagyobb szerepet kellene vállalniuk a lakásépítés támogatásában az önkormányzatoknak is. Ez utóbbiak azonban ezzel egyelőre szinte egyáltalán nem foglalkoznak. A munka nagy része így az államra, azon belül is az építésügyi tárcára hárul. Ez utóbbi megtette az első lépést, így most a törvényhozáson a sor, hogy a minisztérium által előterjesztett koncepciót a gyakorlatban is megvalósítsa. Olyan törvényi módosításokat kellene elfogadnia, amelyek liberalizálnák a lakbéreket, növelnék a lakást bérbeadók jogait és a lakásszövetkezetek számára kötelezővé tennék a lakóházak felújítási tervének a kidolgozását. JEGYZET Világos? JUHÁSZ KATALIN Kassa belvárosa esténként leginkább kísértetvárosra, vagy legalábbis háborús övezetre emlékeztet. Az „elsötétítés” miatt ugyanis már fél kilenckor tapogatózva tájékozódik itt hazai járókelő és turista egyaránt. Negyed tízig azonban nem és nem gyújtják fel a lámpákat az utcán. A közvilágításért felelős cég illetékesével kapcsolatba lépni újságíró számára leheteden feladat, ám ha a ravasz telefonáló magánemberként érdeklődik a diszpécser hölgynél, hamar megtudhatja, hogy a vonatkozó rendelet szerint kilenc órakor kell felgyújtani az utcai lámpákat. Tíz napja figyelem a helyzetet: eddig két alkalommal tartották magukat a rendelethez, az összes többi napon nyolc, tíz, sőt tizenöt percet is „elcsaltak”, azaz nagy valószínűséggel egy kalap pénzt spóroltak meg. Ez a pénz nyilván valakik zsebébe vándorol, ami más cégeknél is elő szokott fordulni, ám ez esetben a lopás „szemmel látható”. Nem sikerült kiszámolnom, mennyibe kerül száztizenhét utcai lámpa egyperces üzemeltetése, de gondolom, nem elhanyagolható összeg takan'tódik meg ily módon. Ha a jól menő divatáru-boltok kirakatai nem világítanák meg valamelyest az utcát, bizony orra buknának a városnézők. Francia ismerőseim például augusztus elején, igaz, kissé illuminált állapotban, alig találták meg a szállodájukat a Fő utcán, a dómot pedig egyáltalán nem tudták este fényképezni, mivel azt már második éve egyáltalán nem világítják meg. Gondoljanak bele: Kelet-Szlovákia egyik legjelentősebb látnivalója éjszakánként belevész a semmibe, mivel állítólag nincs pénz a kivilágítására. Ez az igazi turistacsalogatás, gondolná az ember, ha nem tudná, hogy az is egy kisebb csoda, hogy a Szent Erzsébet-dóm egyáltalán áll, és nem csorog be az eső a szószékre. Nem fényárra, színes reflektorokra gondolok, csak amolyan diszkrét, jelzésszerű kivilágításra, hogy ne csak a nagy feketeség tátongjon a Fő utca közepén. Talán az Európai Uniónál lehetne pályázni. Nyolcoldalas pályázati indoklás helyett elég lenne küldeni nekik egy Košice by Night feliratú vicces képeslapot, amelyen semmi sem látszik. FIGYELŐ MAGYARNEMZET A Szatmári házaspár a román titkosszolgálat szervezésében kötött házasságot, és eleve meghatározott céllal jött Budapestre. Mucuskám - a Magyar Hírlap információi szerint a becézgető megszólítás egy magyar miniszter és egy, a titkosszolgálat gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgozó hölgy között folyó telefonbeszélgetés során hangzott el, amelyet a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat rögzített. (Peter Gossányi rajzaj Szöveg nélkül
