Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-13 / 161. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 13. Négy jó előadás nagyszerű művészekkel Tatai Szabadtéri Fesztivál BORKA ROLAND Budapest és Győr között nagyjából félúton, a vizek városában a hétvégén, július 16-án kezdődik a Tatai Szabadtéri Fesztivál. Az egykor Magyarország Salzburgjaként számon tartott fesztiválba az idén négy előadással kívánnak életet lehelni a szervezők. Hosszú távú elképzelésük szerint ezentúl nyaranta kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínálnak a színházkedvelőknek. „Tudatosítani szeretnénk, hogy Győr és Budapest között életre kél az ország legszebb szabadtéri színpada. Akik az idén esetleg csak egy előadást néznek meg, jövőre már a családi programokra, több napra várhatók. Felhőtlen hangulatú kikapcsolódás az idelátogatónak, turisztikai haszon a városnak - és megújulás a fesztivál számára. A stabil bázis és a jelenlévő igény önmaga teremti meg ugyanis a tárgyi környezet megújulását: a fizető közönség átvállalja a rekonstrukció terheit a tulajdonos várostól” - mondta Iszlai Zoltán, a rendezvénysorozat főszervezője. A nézők egyébként - idén először - akár kényelmes székből, asztal mellől is élvezhetik az előadásokat. Persze csak azok részesülnek kiemelt kényelemben, akik a párban vásárolható úgynevezett VIP-jegyeket veszik igénybe. A Tatai Szabadtéri Fesztivál nyitó előadása (július 16-án, este fél kilenckor) a Sybill nagyoperett lesz, amelyben neves művészek lépnek színpadra. Mások mellett Leblanc Győző dobogtatja majd meg a hölgynézők szívét. A Szegedi Nemzeti Színház pedig az Anconai szerelmesek című zenés huncutságot mutatja be. A 70-es évek nagy slágereivel fűszerezett történet az ifjabb és az idősebb korosztályt is elandalíthatja. Ez az előadás július 23-án este fél kilenckor kezdődik. Magyarország egyik legavatottabb musicalszínésznője, Berkes Gabi énekli a címszerepet Webber Evitájában július 29-én. A Musical Színház produkciójában Feke Pál, Bardóczy Attila és Makrai Pál szólaltatja meg a jól ismert dallamokat. A negyedik előadás a Tatai Szabadtéri Színpad és a Megyeri Károly Vándorszínház közös munkája, a Csapodár madárka című zenés vígjáték, amely július 31-én kerül műsorra. Franciául jelent meg Gábor Áron gulagról írt műve Az embertől keletre MTI-TUDÓSÍTÁS A párizsi Édition du Rocher kiadóvállalat gondozásában a közelmúltban jelent meg Gábor Áron Az embertől keletre című szibériai trilógiája Mathias Kolos francia tolmácsolásában. A Le cri de la taiga (A tajga kiáltása) címmel kiadott kötetről a L’Express című folyóirat legfrissebb száma egyoldalas méltatást közölt. A lap megemlíti, hogy a szovjet terrorról kevesebb írás született, mint a náci diktatúráról, s az 1982-ben elhunyt ismeretlen Gábor Áron hétszáz oldalas alkotása Szolzsenyicin művéhez hasonlóan a kommunista diktatúra áldozataként megélt éveket dokumentálja. Gábor a második világháborút követően tizenhat hónapot töltött teljes elzártságban, először pszichiátriai osztályon, majd börtönben, végül öt évet a gulagon. Száműzetéséből 1960-ban térhetett haza Magyarországra, ahonnan Münchenbe disszidált, és ott írta meg visszaemlékezéseit. A L’Express szerint szibériai büntetését Gábor egy olyan könyvért érdemelte ki, amelyben az orosz fronton tapasztalt tudósítói emlékeiről írt, valamint egy olyan jelentésért, amelyet a romániai magyar hadifoglyok helyzetéről fogalmazott meg, amikor egy humanitárius misszióban vett részt. A háború után Gábort a szerinte szadista és hazug magyarországi szovjet nagykövet személyesen hallgatta ki, s ekkor értette meg, hogy az emberi szavaknak nincs többé súlya. „A könyv felbecsülhetetlen értéke az írásmódban rejlik: minden konkrét, tapintható, kézzelfogható. Nincs vérfürdő, csak elviselhetetlen rombolás. Gábornak egyetlen eszköze van az önvédelemhez: soha nem gyűlöl. Sem a fegyőrt, aki embertelenül bánik vele, sem a politikai komisszárokat, akik megkínozzák. Az áldozat úgy áll ellen, hogy hatalmas jelentést tulajdonít egyetlen mosolynak, egy normális emberi szónak, egy napsütéses napnak” - írja a L’Express kritikusa. Július 20-áig várják a nyelvzsonglőrök alkotásait Palindróma-író verseny MTI-HÍR Indul a görög aludni címmel palindróma-író versenyt szervez a Budapest Film. A visszafelé olvasva is ugyanazt jelentő szövegek, mondatok és szókapcsolatok versenyét Todd Solonz Pa- lindrómák című új filmjének bemutatója apropóján rendezi meg a filmforgalmazó vállalat. A szervezők július 20-án délig elektronikus levélben a filmhu@fo- rum.film.hu címre várják a nyelvzsonglőrök alkotásait; egy versenyző legfeljebb három nyelvi leleménnyel indulhat. A legjobb és legeredetibb palindrómát beküldők CD és DVD-csomagot, valamint egy önálló vetítést nyernek a Palindrómák című filmre, ahová saját vendégeiket hívhatják meg. A Budapest Film Demők Béla szerzeményével próbált némi ihletet és mintát adni a vállalkozó kedvű agytornászoknak: „Kis erek mentén, / láp sík ölén, / odavan a bánya rabja. / Jaj, Baranyában / a vadon élő Kis Pálnét / nem keresik!” GYŐRI NYÁR Július 14. A Bolero fúvós együttes koncertje. Győr, Szigeti róm. kát. Templom, 20.00 Július 14. A Boban Markovié Orkestra (Szerbia) koncertje. Richter Terem, 20.00 Július 15. Murray Schisgal: Szerelem, ó! Abszurd komédia. Szereplők: Hegyi Barbara, Lukács Sándor, Tahi Tóth László. Richter Terem, 20.00 Hajas Tibor, a legendás performer első gyűjteményes kiállítása szeptember 4-ig tekinthető meg Tárgyiasult test - szabad lélek Halálának 25. évfordulója alkalmából nyílt meg Hajas Tibor Kényszerleszállás című retrospektív kiállítása a budapesti Ludwig Múzeumban. A tárlat a magyar neoavantgárd egyik leghiteleseb egyéniségének, a magyarországi per- formansz-művészet máig felülmúlhatatlan alkotójának állít emléket. NÉMETH ÁDÁM Hajas Tibor költőként indult, versei 1967-től az Élet és Irodalomban, valamint költészeti antológiákban jelentek meg. Későbbi képzőművészeti tevékenységét is végigkísérte az irodalmiság, a szöveg. 1969-től kezdve foglalkozott fotóval dokumentált body arttal, ekkor készültek első konceptuális művei, majd a hetvenes évek közepén a performanszot választotta kifejezőeszközéül, amivel a műfaj hazai megteremtőjévé és egyben legelismertebb képviselőjévé vált. Ezt követően a konceptuális szövegírás és a fotó csupán kellékei voltak önveszélyes akcióinak. 1980 júniusában a Makói Művésztelepről Szeged felé vezető úton autóbaleset áldozata lett. Mindössze harmincnégy éves volt. Hajas olyan korban élt és alkotott, amikor bárminemű, a hivatalos kánontól független művészi megnyilvánulás akarva-akaratla- nul politikai aktusnak számított. Az ő életműve azonban az Aczél-kor- szak elmúltával is tabukat dönt, mivel félelmetes aspektusokból közelíti meg a létezés lényegét, olyan korlátokat feszeget, melyekkel rendszerint nem merünk szembenézni, olyan területekre merészkedik, ahová csak veszélyes utakon és keserű tapasztalatok árán jut el az ember. A tapasztalatért azonban meg kell küzdeni, és Hajas a testét áldozza fel ebben a küzdelemben: a tárgyiasuló világban a test is tárggyá lesz, hogy a lélek az akarat diadala folytán szabaddá váljék. Rendkívül szigorú és kegyetlen önmagához, deklarált célja az eleHajas Tibor: TUMOL, 1979. (Képarchívum ) ve elérhetetlen, saját magával szembeni szenvtelenség. Öndest- ruktív performanszai közel állnak a bécsi akcionistákhoz, ő azonban nem a „másodlagos realitás” megkövesedett konvenciói ellen lázad, hanem a „totális élmény” átélésére törekszik, az egyetlen lényeges, a halált megelőző megvilágosodás pülanatára, végletekig hajszolva testét, még az öncsonkítás eszközével is élve, mivel úgy érzi, hogy a fizikai szenvedés is elviselhetőbb lehet, mint a lét kilátástalansága. Szerepléseire rendkívüli alapossággal készül, ezek mégis gyakran teljes sötétségben zajlanak, csak néha villan fel a vaku vagy a magnéziumfény, mintegy a néző retinájába rögzítve a jelenetet. Hajas az abszo- lútumra tör, a közölhetetlent próbálja közölni, és ebben a sziszifuszi erőlködésben, a megismerhetetlen felfedését célzó reménytelen küzdelmében rejlik művészetének félelmetes szépsége. Szövegei frappánsak és őszinték, megfogalmazásai pontosak és megdöbbentőek. Egyértelműen a huszadik század szülötte, szemléletére rányomta bélyegét a szolipszizmus, az egzisztencialista magány mint alapélmény, a buddhista füozófia mozdulatlanság-ideája, a szertartások, rítusok, a fétis jelenléte, az avantgárdra jellemző fogalomjátékok, valamint azok az áramlatok, melyek a hatvanas évektől új megközelítésben és új eszközökkel próbálták kifejezésre juttatni a művészet szerepét a médiumok uralta társadalomban. Bölcseleté Füst Milánéval rokonítható, de annál provokatívabb, és érthetően direktebb módon kinyilvánított. Performanszai közel állnak Schwarzkogler és Brus akcióihoz, a Vető Jánossal készített fotótablói pedig Arnulf Rainer hatását tükrözik. Hajas azonban a már említett körülmények folytán egy másodlagos és egy, számára végső soron elkerülhetetlen állásfoglalásra is kényszerült. Ez az ellenzéki alapállás - amely a magyar neoavantgárd mozgalomtól elválaszthatatlan - vehető szemügyre az olyan nyilvános, utcai akciókon, mint az Élő Comics vagy a Levél barátomnak Párizsba. A rendszernek persze ezekre sem lett volna szüksége ahhoz, hogy eleve kizárjon a struktúrából olyasvalakit, aki a megszokottól eltérő realitásokban gondolkodik. Hajas, aki 19 évesen máig tisztázatlan okok miatt egy kirakatper vádlottjaként másfél évet töltött börtönben, nem fejezhette be az egyetemet, könyvkötőnek tanult ki, és élete végéig egy faipari vállalatnál dolgozott. A tárlaton megtekinthetők 1976- ban, a Balázs Béla Stúdióban készült kisfilmjei: Az Öndivatbemutató a kordokumentum és a beállított film egyfajta ötvözete, melynek hátterében ott cseng a warholi szlogen, miszerint „mindenki sztár - néhány percre”. A Sötétség ékszerei című játékfilmben a tragikus sorsú és legendás tehetségű rendező, Bódy Gábor által Magyarországra invitált Udo Kiér játssza a főszerepet, akit például a Vámpír árnyékában láthattunk pár évvel ezelőtt John Malkovich és William Dafoe mellett. Bódy egyébként mindkét film elkészítésénél közreműködött. Hajasnak eddig 1987-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, 90-ben a richmondi (USA) Anderson Galleryben, valamint 1997-ben a budapesti Ernst Múzeumban volt nagyobb kiállítása, műveinek gyűjteményes tárlatára azonban most kerül sor először. NÉZEM A DOBOZT Teljes Floyd, kerek Cream, hiányos Illés Z. NÉMETH ISTVÁN Megtörtént hát, amiben talán senki sem hitt igazán: több mint húsz évvel a végleges szétválás után újra színpadra állt a legendás Pink Floyd négy tagja, hogy a Live8 koncert szervezőinek felkérésére újra eljátsszon néhány felejthetetlen dalt. Nem kis szenzáció bizony, hogy a jó ügy érdekében félretették a régi sérelmeket, és együtt igyekeztek segíteni az afrikai szegényeken. A közönség tombolt, a régi nóták jól szóltak, Roger Waters is becsülettel ráricigálta a húrokat, bár a hangja egy kicsit erőtlenebbül szólt, mint azt a pár évvel ezelőtti In The Flesh-turnéján hallhattuk. A magyar műsorvezetők rögtön túlzóan optimista kijelentésekre ragadtatták magukat, miszerint, lám, a nagypapák megint jó pajtások, mosolyognak egymásra a színpadon, most akár vüágkörüli turnéra is indulhatnának így együtt, mi több: egy közös új albumot is megjelentethetnének. A valóságban a négy nagypapa fáradtnak látszott ahhoz, hogy most hirtelen ott folytassák a közös komponálást, ahol huszonöt éve abbahagyták. Persze, semmi sem kizárt. És tényleg, miért is vesztek össze egyáltalán? Roger Watersben állítólag először 1984-ben, az első szólóalbumának készítése közben merült fel, hogy a Pink Floyd tagjai nélkül is meg tudja valósítani elképzeléseit. Megalakította a Bleeding Heart Band nevű együttest, amelyben teljhatalmat élvezett, s az első turné alatt végleg eldöntötte, hogy a Floydra már nincs szüksége, és az időközben háromtagúvá zsugorodott csapatot (Richard Wright billentyűs már hamarabb kilépett) egyhangúlag feloszlatta. Amikor a tudomására jutott, hogy a gitáros és a dobos továbbvinné a zenekart, elkeseredett küzdelmet kezdett az egykori társak ellen. A dolog a bíróságon végződött, és 1987-ben megszületett a döntés: a Pink Floyd együttes neve és a- kiadási jogok a Gümour-Mason duóra szálltak, míg A Fal előadásának joga Watersé lett. Waters aztán így nyilatkozott világkörüli turnéja után: „Cincinnat- tit jól az emlékezetembe véstem, mert ott láttam meg, hányadán állnak a dolgok. Új műsoromat egy tízezer férőhelyes csarnokban 1800 ember előtt adtam elő, míg a Pink Floyd előttem három nappal egy 90 000 férőhelyes futballstadi- ont töltött meg.” Roger a sérelmet később sem felejtette el: „A Floyd már nem igazi zenekar - mondta -, olyanok, mint a WHO Pete Townshend nélkül. Ez egy üzleti vállalkozás, semmi köze sincs a zenéhez.” 1990. július 27-én aztán alkalma nyílt a visszavágásra, amikor Berlinben hatalmas apparátussal, neves zenészekkel előadta a The Wall produkciót. A zenei csatornákon továbbha- jókázva látom, hogy nagy összeál- lásokból amúgy sincs hiány, hiszen például közel négy évtizeddel a búcsúkoncert után egy négy állomásosra tervezett koncertsorozat erejéig újra egymásra találtak a Cream együttes tagjai is. Öt év után először újra színpadra állt a Backstreet Boys, a Never Gone című új albumukat Kölnben mutatták be először. Csupán emlékeztetőül: a BSB karrierje 1995- ben indult, az együttes 1996 és 2000 között négy lemezt jelentetett meg, amelyekből 73 millió példány kelt el világszerte. Az Illés zenekar 40 éves jubileumi koncertjét viszont egy tragikus esemény, Pásztory Zoltán hirtelen halála tette kétségessé, ám a legendás dobos tanítványával, Szörényi Örssel kiegészülve megtartják a zenekar utolsó koncertjét augusztus 9-én, a Sziget „nulladik” napján. Már a boltokban van az Amikor én még kissrác voltam című album, amely nem más, mint a Szigeten gyakran fellépő zenekarok főhajtása az Illés előtt. Megtalálható rajta a Kispál és a Borz, a Balaton, a Quimby, az Amorf Ördögök, a Pannónia ASO, a Besh o droM, a HS7, a Zagar, a Ladánybe- ne, a Sziámi, az Etnofon Zenei Társulás és Palya Bea valamint a The Puzzle és a Barbara együttes egy-egy Illés-feldolgozása.
