Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-13 / 161. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 13. Kultúra 9 Eldad Tarmu, az Amerikához és Izraelhez egyaránt kötődő vibrafonos adott koncertet Ipolyságon Néhány könnyed vadállat Eldad Tarmu és a Nothing But Swing (A szerző felvétele) Szokatlanul kezdődött nemrég az I. Ipolysági Sör- fesztivál. A hatalmas, ezer négyzetméter alapterületű sátorban dzsesszzenészek adták az első koncertet. Az amerikai Eldad Tarmu, aki virtuóz vibrafonosként rengeteg helyen, mindenféle körülmények között zenélt már, és a kitűnő kísérő zenészekből álló besztercebányai Nothing But Swing. FORGÁCS MIKLÓS Eldad Tarmu - az egyik legismertebb és legsajátosabb vibrafonos - igazi világpolgár. Los Angelesben született, ma is oda tér haza, de fiatal felnőttként Izraelben is eltöltött jó néhány évet, ott tanult meg héberül is. Rengeteget utazik, valaha felfedezte magának Európát, és azóta mindig szívesen jön koncertezni az óhazába. Kedvenc városai között egyaránt ott van az egzotikus Isztanbul, a mesés Erdély kincses Kolozsvárja, a patinás Krakkó és a gazdag Hága. Tavaly David Jengebarjan harmonikaművésszel Budapesten koncertezett. Most éppen Temesváron vállalta el a zenei főiskola vezetését egy iskolaévre, azt készíti elő, románul tanul, ismerkedik a várossal, fejben már állandóan tanít, emellett szerbiai koncertturnéra is volt ideje, és Ipolyságra is el tudott jönni, hogy megmutassa, hogyan kell önfeledten bűvölni izgalmas hangszerét. Makovínyi Pál, a koncert főszervezője - aki időnként dzsessz- mennyországot varázsol Ipolyságból - elmondta, a Los Angeles-i zenész és az 1998-ban alakult középszlovákiai dzsessztrió egy órával a koncert előtt találkozott. „Nem is szabad előbb. Kilövik a töltényeket” - jegyezte meg Makovínyi. Azon viszont ő is meglepődött, mikor Eldad Tarmu - ahelyett, hogy témákat beszéltek volna meg - saját szerzeményeinek kottáit kezdte osztogatni leendő tettestársainak. Klaudius Kováč, Peter Solárik és Róbert Ragan arcán nem látszott meglepetés: óvatosan és igazán kíváncsian vetették bele magukat Eldad Tarmu szerzeményeibe. A koncert igazi világpremiernek tekinthető. A vibrafon Szlovákiában élőben ritkán hallható, Eldad Tarmu pedig különleges technikával, egyszerre négy ütővel játszik a csilingelő hangú fémlapocskákon. A Nothing But Swing pedig egyre nagyobb karriert fut be a világban, hiszen pillanatnyilag éppen Soul Station című lemezük japán kiadása van folyamatban. A koncert a sörfesztivál feszes programja miatt is relatíve rövid, alig hatvanperces volt. Ebbe a frenetikus egy órába öt szerzemény és egy meglepetés fért bele. Ide tartozik, hogy Tarmu poggyászként repülőgépen is utaztatható, két ládába összerakható vibrafonját külön szertartás összerakni és szétszedni. Egyfajta meditációs gyakorlata ez a zenésznek fellépés előtt és után, körülbelül negyven percig tart. Az első szám finoman, dünnyö- gősen kezdődött, mintha nem is a zenét, hanem a zenészek dudorá- szását hallanánk zenélés közben. Imbolyogtak a szólamok, majd egyre feszültebbé váltak. Tarmura jellemző az intenzív arc- és testjáték, fizikailag is megéli egy-egy hang születését. Nyugtalan alkat, állandóan mozog, röpködnek, vo- naglanak a karjai, térdei roggyannak, egy lábon ugrál, reszket az egész teste, arcára grimaszok ülnek ki, fintorog, mint a foglalatosságába belemélyedt kisgyerek. Amikor éppen nem játszik, a levegőben imitálja a játékot, nem bír elszakadni a zenétől. A vibrafon nagyon tetszetős, elringató hangú, bűvölő hanghatásokra képes hangszer, és látni Tarmut, ahogy üti-vágja ezt a légies, éteri, üvegpoharak csilinge- lését idéző hangszert, az igazi ajándék. Gyengéd női hangszernek is gondolhatnánk a vibrafont, de Tarmu nagyon szenvedélyesen, erőteljesen játszik rajta. A szlovák kollégák merevebben, visszafogottabban tapadtak a hangszerükre (és a kottára), de játékuk ugyanolyan őrült keveréke volt a féktelen öntudatnak és az alázatos szolgálatnak, mint a Tar- mué. Elegáns agresszió, játékos vadság - ilyen szókapcsolatok jutottak eszembe ezt a zsigeri, de nagyon tudatosan megcsinált zenét hallgatva. A második szerzemény egy körkörösen ismétlődő motívumokból álló „esti zene”, amelyben több kapaszkodót biztosítanak, egy hangulaton vezetnek végig a zenészek. A vibrafon és zongora időnkénti ellentétére épül a szám, Tarmu ívekben gondolkodik, a két pont közt zenével megrajzolt út a fontos, Klaudius Kováč pedig a pontokat jelöli ki zongorajátékával. A következő szerzemények felvonultatták Eldad Tarmu zenei világának minden árnyalatát: a lágy dallamok után parttalannak tűnő, de aprólékosan megtervezett hangzavar következik, majd a klasszikus sztenderdek világát idéző, egy dallamot végigvivő s annak variációit kínáló zene szól. A nagybőgős Róbert Ragan és a dobos Peter Solárik mindig pontosán követik társaikat, soha nincs az az érzésünk, hogy alárendeltek, csak éppen nagyobb titokban mennek a saját fejük után. Az est meglepetése, hogy Makovínyi Pál egy tizenhét éves Selmecbányái lányt, Kristína Čabá- kovát is meghívta a koncertre, aki a Nature Boy című dzsesszörökzöl- det énekelte el. Az énekesnő még nagyon fiatal, de hangjának hihetetlen lehetőségeit gyönyörűen megmutatta. Eldad Tarmu a koncert után fel is kínálta neki a temesvári továbbtanulás lehetőségét, majd megkérdezte a szervezőt, nincs-e valahol egy bár, étterem, ahol játszhatna, pénz nem számít, csak olyan szívesen folytatná. Eldad Tarmu különleges technikával, egyszerre négy ütővel játszik. A négytagú formációnak talán sikerül felszámolnia a klasszikus zene és a pop között húzódó ősi ellentétet II Divo - a pop-opera zászlóvivői PUHA JÓZSEF Tavaly nyáron egy magát konzervatívnak tartó, de szerintem inkább elfogult brit zenekritikus a 90-es éveket a könnyűzene szégyenévtizedének titulálta. Felháborodtam ezen. A popzene valóban komoly válságot élt át, de nem szabad az egész évtizedet egy kalap alá venni, mert érték is született, nem is kevés. A nyugdíjas úriember örömmel konstatálta, hogy azóta helyreállt a rend, és megemlített néhány együttest, amelyeknek köszönhetően ismét felvirágzott a zeneipar. Köztük volt az akkor nálunk még teljesen ismeretlen II Divo is. Csodálkoztam, hogy kiemelte a formációt, mivel újítókról van szó, s őket a kritikusok általában fanyalogva fogadják, főleg a zene hőskorában, a 60-as, 70-es években már tevékenykedők. A harmincas éveikben járó operaénekesek elsősorban popdalokat énekelnek operastílusban. A négy fiatalembert a 90-es években bizonyára egy tinglitang- li fiúcsapatba válogatták volna be. A feltételezés két szempontból is megállja a helyét. Egyrészt a külsejük miatt a tinilányok kedvencei lehettek volna, másrészt az a Simon Cowell a producerük, akit nyugodtan nevezhetünk Nagy-Britannia Kozsójának, hiszen a múltban számos fiúcsapat karrierje felett bábáskodott. Cowell 2001-ben egy tévéshow- ban meglátta Andrea Bocellit és Sarah Brightmant - a Time To Say Goodbye című dalt énekelték. Ekkor született meg az ötlet. „Az operaénekeseknek van a legjobb hangjuk, és úgy tudnak érzelmeket közvetíteni a dalaikkal, ahogy senki más” - mondta. A csapat létrejöttét a tagok hosszas, közel két évig tartó, szinte az egész világra kiterjedő keresése előzte meg. „Találtunk négy különböző tem- peramentumú fiút, összeráztuk őket, mint egy koktélt, és nagyon erős egység lett belőle” - nyilatkozta a producer. A pop-opera zászlóvivőinek neve II Divo lett - jelentése: isteni előadó, a díva férfi megfelelője. 2003 végén kezdték meg küldetésüket a zenei piacon. Az amerikai David Miller konzervatóriumot végzett Ohióban, ahol operaénekesi diplomát szerzett. Az elmúlt években főként New Yorkban dolgozott, 45 opera és musical főszerepét játszotta el. A francia Sebastien Izambard az egyetlen autodidakta a csapatban, kiválóan játszik gitáron, zongorán, és számos francia művésznek szerzett dalokat. A svájci Urs Buhler az amszterdami konzervatórium diákja volt. A spanyol Carlos Marin olyan neves személyiségek iskoláiban tanult énekelni, mint Alfredo Kraus, Monserrat Caballé és Jaime Aragall. Hazájában több opera legjobb bariton hangjává választották. Az II Divo harmóniát teremt a klasszikus zene örökérvényűsége és a pop sokszínűsége között. A fiúk nemcsak angolul énekelnek, hanem spanyolul és olaszul is. Repertoárjukon népszerű romantikus felvételek átdolgozásai szerepelnek teljes zenekari kísérettel - például a Toni Braxtontól ismert Un-Break My Heart (Regresa A Mi), Frank Sinatra slágere, a My Way (A Mi Manera) és az Ennio Morricone-kompozícióra épített Nella Fantasia. Hol felváltva viszik a prímet a dalokban, hol erőteljes kórust alkotva varázsolják el a hallgatót. Biztosra vehető, hogy a nálunk is egyre népszerűbb formáció a következő években a könnyűzene fontos szereplőjévé válik. Az II Divo lassan az egész világot meghódítja, lemeze Magyarországon az elmúlt héten a 9. legkelendőbb hanghordozó volt (Képarchívum) RÖVIDEN Melinda és Melinda Új filmjében Woody Allen ismét az általa kedvelt problémákat boncolgatja: személyes küzdelmét az erkölccsel, a származással, a nemiséggel, a féltékenységgel és a szerelemmel. A Melinda és Melinda alapkérdését már az első jelenetben megismerhetjük, ahol négy művelt New York-i vacsorázik egy esős éjszakán, és a beszélgetés közben elhangzó egyik anekdota heves vitát robbant ki az emberi drámák kettőségéről. Umberto Eco színész lett Müánó. Eddig mindig visszautasította a közeli kapcsolatot a mozival - egyeden pillanatra jelent csak meg Antonioni Az éjszaka,.című, 1960-as alkotásában -, most mégis vendégművész lett Umberto Eco, a neves olasz író-filozófus Ottavio Zanetti 22 perces rövidfilmjében. A film címe: A Luxembourg-kert méze. D’Artagnanról, A három testőr főhőséről szól, aki párbajait a legenda szerint a híres kertben, illetve a közelében lévő karmelita kolostor mellett vívta. Eco saját magát alakítja, gyermekkorát felidézve filozofál a ház előtt, ahol a testőr lakott - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. (MTI) Batman: Kezdődik! Bruce Wayne milliomosok gyerekeként élte boldog életét, ám szülei meggyilkolása után elhagyja Gothamet. A felnövekvő Bruce (Christian Bale) a Távol- Kelet misztikus titkait tanulmányozza; edzi magát, azután visz- szatér Gotham Citybe. Egyetlen célja, hogy védje az ártatlanokat és harcoljon a gonoszság ellen. A város árnyékba borult utcáin felbukkan a maszkos lovag, a rejtélyes, megfoghatatlan idegen, aki denevérként szeli ketté az éjszakai eget: Batman! Sin City Sin City vonzza a kellemetien alakokat, a korrupt jellemeket és az összetört szívűeket. Viharedzett lelkeknek való, kemény, sötét hely. Van, akinek ez a város az otthona: tisztességtelen zsaruk, prostik, mindenre elszánt önkéntes polgárőrök. Alig hihető, nehezen kezelhető hősök univerzuma, akik nem adják fel. Az ő életükből, a város szívének legsötétebb zugaiban játszódó három sokkoló, feszültséggel teli, izzó történetből épül fel a kult-hagyománnyá vált eredeti képregényt alkotó Frank Miller, Robert Rodriguez és a vendégrendezőként feltűnő Quentin Tarantino elsöprő erejű játékfilmje. Még nem tudni, vállal-e majd szerepet is a filmben DiCaprio ringatja Kurt Vonnegut bölcsőjét ORIGO-HÍR Leonardo DiCaprio Appián Way nevű produkciós cége fogja elkészíteni Kurt Vonnegut egyik legjobban sikerült regénye, az 1963-as Macskabölcső adaptációját az Elkins Entertainmenttel együttműködve. A Variety információi szerint a forgatókönyvet á Kapcsolatot és a Drakulát jegyző James V. Hart és fia, Jake Hart írják. A regény címe a közismert gyermekjátékra utal, melyben egy darab zsinórt kell átvenni a másik kezéről anélkül, hogy összegubancolódna. John, a mű narrátora anyagot keres az atombombáról íródó könyvéhez. Elbűvöli őt dr. Felix Hoenikker munkássága. Hoenikker igazi, archetipikus tudós. A munkájának szenteli az életét, nincsenek se emberi kapcsolatai, se erkölcsi aggályai. Még csak nem is az atombomba a legpusztítóbb kutatási tárgya. Kifejleszti a szupetjég nevű, ártalmatlannak tűnő eszközt, amely a sárba ragadt katonáknak nyújtana segítséget a latyak megfagyasztásával. A számításba hiba csúszik, amint beindul a találmány, a Föld összes vizét jéggé fagyasztja. A tudós halála után három gyermeke marakodik a szuperjégen, melytől mindannyian azt remélik, hogy gazdaggá teszi őket. DiCapriónak nem lesz könnyű dolga a Macskabölcső megfilmesítésével, hiszen Vonnegut sajátos stílusú, elvont, groteszk regényei nem tartoznak az egyszerűen adaptálható művek közé. Még nem derült ki, hogy a színész vállal-e majd szerepet a filmben. Leonardo DiCaprio Katie Holmes és Christian Bale Radha Mitchell (Melinda) t
