Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-25 / 171. szám, hétfő

ÚJ SZŐ 2005. JÚLIUS 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ MNO Valószínűleg lépfenével fer­tőződött meg Romániában több mint nyolcvan ember, akik egy beteg szarvasmarha húsából ettek. Az országban az elmúlt napok árvizei után egy­mást érik a megrázkódtatások. Miközben rengeteg még az el­pusztult állattetem, amelyek­ből eddig közel száztonnányit égettek el, a legsúlyosabban érintett Vrancea megye lakóit most a bolhák lepték el és foly­tatódnak az esőzések is az egész országban. A nemzetkö­zi segélyszervezetek mellett a románok is összefogtak a sze­rencsétlenül jártak megsegíté­sére. Egy brassói munkanélkü­li felajánlotta kétszobás szülői házát három hektáros szőlőjé­vel együtt egy fiatal moldvai házaspárnak. Ma estig viszont továbbra is esik az eső egész Romániában. Igaz, csak mér­sékelten, 25 liternyi vízhozam­mal négyzetméterenként, ami azonban a hegyekben helyen­ként elérheti az 50 litert is.- Amióta új edzőm van, folyamatosan világrekordot ugróm (Kiss Tibor karikatúrája) A Nyitrától alig kilencven kilométerre levő fővárosban ugyanez a négy párt képtelen megegyezni bármiben is De mi az a „nagyszlovák”? Van-e nagyszlovák? Ami van, az elég nagyszlovák- e? A kettő közül melyik az igazi nagyszlovák? Mi lesz, ha a kettő nem egyesül egy még nagyobb szlovákká? Egyáltalán: mekkora az igazi nagyszlovák? Mos­tanság ezek miatt a kérdé­sek miatt nem tudok nyu­godtan aludni... KOCUR LÁSZLÓ Valamennyi hazai napilap ele­gáns helyen tálalta, mikor létrejött Nyitra megyében az úgynevezett „nagy szlovák koalíció”. A lapok többségében az új politikai képződ­mény neve elé szemérmesen vagy értetlenkedve odabiggyesztették, hogy úgynevezett, esetleg idézőjel­be tették a politikai promiszkuitás e legújabb megnyilvánulását. Telje­sen feleslegesen - az új politikai erő ugyanis pontosan az, aminek lát­szik: nagy szlovák koalíció. Arról, hogy számíthattunk ilyes­mire, a parlament folyosóján már tavaly koraősszel lehetett hallani ezt-azt. Az MKP novemberi kong­resszusán Bugár Béla pártelnök előzékeny javaslattal állt elő: pártja kész lett volna csak annyi képvise­lőt indítani, hogy ne szerezhesse­nek többséget a megyei képviselő- testületben. Az ajánlat azonban sü­ket fülekre talált, miközben megyei szinten is egyre inkább határozot­tak lettek a HZDS és az SDKÚ együttműködésének kontúrjai. A HZDS alelnöke, Ján Kovarčík már januárban bejelentette, egy esetle­ges, szlovák pártokból álló koalíció nem a magyarok, hanem az MKP arroganciája ellen irányulna, s azt sem titkolta, magyar voksokra is számítanak: „meggyőződésem, hogy a gondolkodó magyarok más­ként vélekednek, mint Bugár Béla.” Hosszas egyeztetések után aztán megszületett a gyermek, a Nagy Szlovák. Furcsa frigyből fogant, szülei közt kormánypárti és ellen­zéki egyaránt volt. A KDH, az SDKÚ, a Smer és a HZDS szövetke­zett, hogy a novemberi megyei vá­lasztások során pártszövetségük le­gyen az, amely mindent visz. Külö­nös házasság. Van abban valami ir­racionális, hogy a Nyitrától alig ki­lencven kilométerre levő főváros­ban ugyanez a négy párt képtelen megegyezni bármiben is, a megye- székhelyen pedig az olajozott együttműködés mellett tesznek hi­tet, olykor még a pártközponttal is szembeszállva. Lám, a HZDS-t még az sem akadályozta meg a koalíció tető alá hozásában, hogy vezérük határozottan kijelentette: az általa adott amnesztiák bolygatása miatt szó sem lehet a kereszténydemok­ratákkal való együttműködésről. A „rokonszenv” persze kölcsönös... Az SDKÚ-t és a Smert sem izgat­ta különösebben, hogy vezéreik a parlamentben kígyót-békát kiabál­nak egymásra, s hogy a megválasz­tása óta az ellenzékiek körében népszerű „Menesszük Mikit” tár­sasjátékban a már stabil harminc- százalékos támogatottságot magá­énak tudó Smer-főnök élenjárónak bizonyul. A legfurcsábban a nagy- politikában az MKP legszorosabb szövetségesének számító keresz­ténydemokraták festenek ebben a felállásban. Visszafogottan nyilat­koznak a nagyszlovákról. Például ilyeneket: „a négyes koah'ció a né­zetek sokszínűsége, a közös útkere­sés vágya és a választói bázisban nyugvó erő miatt érdekes.” Ezt a párt megyei főtárgyalója, az egyéb­ként normálisnak látszó Pavol Abrhan mondta. A keresztényde­mokraták szemlesütve feszengenék a koalíciókötés után, mint akik ran­gon alul házasodtak. Van ebben né­mi álszemérem, mert ezt az utat a kereszténydemokraták már tavasz- szal kijelölték maguknak. Ugyan­csak Abrhan mondta, korábban: „Azt a koalíciót választjuk, amely­nek a megye és a párt szempontjá­ból is nagyobb perspektívája van.” Egyenes beszéd: a»déli járásokban szerzett előny az északi járásokban hátránnyá vált volna a KDH számá­ra, és ahol a közigazgatási egysé­gek felosztása annyira természetes, mint Szlovákiában, ott bizony ez is szempont. De Nyitra megyében a kigolyó­zandó MKP-n kívül vannak további szlovák pártok is, melyeknek nem osztottak lapot. Ezeknek a pártok­nak - ha szólóban indulnak - esé­lyük sincs, márpedig a nagyszlo­vákba nem vették be őket. Mivel ki­maradni ők sem szeretnének, bizo­nyosan az MKP-val sem akarnak szövetkezni, ők is koalíciós tárgya­lásokba kezdtek. A liberális ANO, a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt, a baloldali-nacionalista HZD és a jobbközép - bár inkább meg­határozhatatlan politikai profilú, megyei szinten jelentősebb ütőerőt nem képviselő - Szabad Fórum. Legalább olyan furcsa csapat, mint a másik. Minek kellene történni egy standard demokráciában, pél­dául Németországban ahhoz, hogy a Német Nemzeti Demokrata Párt és a zöldek koalícióra lépjenek? Szlovákiában ennek sincs különö­sebb akadálya. Van azonban, aki­nek ez sem elég. Az ország legmeg­bízhatóbbnak hitt politikusa, Robert Fico alig egy hónappal a ko­alíció létrejötte után azt találta mondani, tovább kell bővíteni a szövetséget, különben megint a magyarok fognak jól kijönni a do­logból. Tehát a nagyszlovák nem elég nagy. További bővítése azon­ban akadályokba ütközhet: a HZDS nem akar lepaktálni a HZD-vel, az SDKÚ meg a Szabad Fórumról nem akar hallani. Ha pedig nem bővül tovább a koalíció, a Smer továbbáll, tette hozzá nyomban Fico, hogy mindenki lássa, nem babra megy a játék. Fico először önmagával egyezzen meg! - dörrent rá Ján Kovarčík, végül múlt csütörtökön megegyeztek, tárgyalni fognak to­vábbi releváns pártokkal a koah'ció bővítéséről. Hogy melyek a rele­váns pártok, azt nem mondták. Úgy néz ki, egyedül a kommunis­ták maradtak ki a nagy magyarelle­nes összeborulásból, de az sem ki­zárt, hogy a Smer elnöke még őket is bevenné a buliba, csak hogy biz­tosra mehessen a magyar párt el­len. Az MKP-t gyakran bírálták amiatt, hogy Nyitra megyében visszaél többségével, és döntéseivel diszkriminálja a szlovákokat, igaz­ságtalanul előnyös helyzetbe hozza a magyarokat. Érdekes, hogy a Trencsén Megyei Önkormányzat kapcsán senki sem verte félre a ha­rangokat, hogy a HZDS visszaél a többségével, pedig ott más párt képviselője nem kapott helyet a testületben. Vélhetően az MKP sem élt (vissza) jobban a helyzetével, mint trencséni HZDS-esek, noha szentek ők sem voltak, s még ha négyéves ténykedésük mérlegének megvonása nem is feladata ennek az írásnak, annyit mindenképpen megjegyeznénk, hogy nagyon so­kat tettek a megye déli járásainak felzárkóztatásáért. Az MKP az el­múlt négy évben egyedül tudott dönteni Nyitra megyében. A szlo­vák pártok mindent megtennének annak érdekében, nehogy ez az ál­lapot még egyszer bekövetkezhes­sen. Miközben tovább szövögetik a nagyszlovák koalíciót, nem árt, ha tudatosítják, kétélű fegyver van a kezükben. A szlovákiai magyar sza­vazók esetében egyszerű a képlet: többségük kénytelen nemzeti ala­pon szavazni, mert az MKP vélhe­tően bármelyik szlovák pármái job­ban képviseli az érdekeiket. A ma­gyar szavazók túlnyomó többsége így négyévente vagy az MKP-ra szavaz, vagy nem járul az urnák­hoz. Viszont még a bizonytalan MKP-szavazók is nagyon jól moz­gósíthatók a nacionalista fenyege­téssel, így a koalíció tagjai rengeteg energiát megtakarítanak az MKP-s kampánycsapatnak: mozgósítják a választókat, és ez Bugáréknak egy fillérébe sem kerül. A szlovákok szerencsésebbek, számukra a par­lamenti és az önkormányzati vá­lasztások valóban a választás lehe­tőségét jelentik. A nagy szlovák ko­alíciós szemlélet legfeljebb a felvi­lágosodás paradigmájába illett vol­na bele. Normális gondolkodású ember miért adná a voksát valami ellen? Miért szavazna be a képvise­lő-testületbe egy szélsőjobboldali beállítottságú szavazó egy liberálist - és viszont - csupán azért, mert jó szlovák ember? Ezt vélhetően a szlovák szavazók többségének gyomra nem fogja bevenni, miért szavaznának „törzsi alapon”, ha nincsenek rákényszerítve? Ráadá­sul egy hat-nyolc (ilyen) tagból ál­ló koalíció nem bizonyosan tudná hatékonyan képviselni választóik érdekeit. Ha mégis a nagyszlovák diadalmaskodna novemberben, az az egész ország szegénységi bi­zonyítványa lenne. Mert egy olyan állam, ahol nacionalista jel­szavakkal egységbe lehet tömörí­teni a teljes politikai spektrumot, minden más, csak nem európai. KOMMENTÁR Aki tűzzel játszik...! BARAK LÁSZLÓ Bizonyára nem sok ösztönzés kellett volna ahhoz, hogy a minap több EU-szimpatizáns megdicsérje Szlovákia köztársasági elnökét, Ivan Gašparovičot. Úgy tűnt ugyanis, hogy ebből a köztudottan sze­rény képességű, a szűkkeblű nacionalistákkal is kokettáló politikus­ból egyszerre européer lett. Mi másra gondolt volna az óvatlan szemlélő, amikor Ivan Gašparovič a múlt héten azt üzente szóvivője által a népnek, hogy ő bizony nem hajlandó „kötelezve érezni ma­gát” a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága által. Az illetékes bí­rák arra kötelezték őt, hogy végleges döntésükig ne írja alá azt az „euroalkotmányt” ratifikáló határozatot, amelyet néhány hete a szlovák parlament hagyott jóvá. Az alkotmánybíróság egyébként azért lépett így, mert a parlamenti ratifikáció ellen alkotmányjogi panaszt tettek nála egy „konzervatív” polgári csoport tagjai. Szerin­tük ugyanis az euroalkotmány parlamenti ratifikációját népszava­zásnak kellett volna megelőznie, mert ebben az esetben nemcsak az euroalkotmányról szóló nemzetközi szerződést ratifikált, hanem ál­tala egy államszövetséghez csatlakozna Szlovákia... Egyértelmű, hogy a mostanában bizonyos körökben oly divatos EU-szkepticiz- mus leginkább a mindenkori köldöknézők, a nacionalisták sajátja. Miközben, amint e hasábokon is deklaráltatott már, sokkal nagyobb szüksége volt és van Szlovákiának az Európai Unióra, mint az Euró­pai Uniónak Szlovákiára... Tehát az olyan „konzervatívoknak”, akik az euroalkotmány ügyében most annyira következetesek a népaka­rat mindenek fölötti elvével kapcsolatosan, mint amennyire azt az általuk benyújtott alkotmányos panasz sejteni engedi, gyaníthatóan azon jár az eszük, hogy megtorpedózzák Szlovákia EU-csatlakozá- sát. Nem szabad azonban egy húron pendülni a köztársasági elnök­kel e feltételezés tudatában sem! Mégpedig azért, mert egy civilizált, normális, demokratikus értékrendet valló országban sokkal fonto­sabb a törvényesség megtartása, mint holmi, akár pozitív töltetű, po­litikai vagy egyéb szimpátiák törvénytelen érvényesítése. Ivan Gaš­parovič ugyanis abban a pillanatban egy szimpla politikai tahó szint­jére süllyedt, amint jelezte, hogy semmibe veszi azt az ukázt, ame­lyet az ügyben kiadott az alkotmánybíróság. Itt hangsúlyozandó, a népszavazást hiányoló panasz megtárgyalásának szándéka még egyáltalán nem jelenti, hogy azt jogosnak ítéli majd az alkotmánybí­róság. Végleges döntéséig azonban vitathatatlan joga, hogy akár fel­függessze a mégoly szükséges ratifikációs folyamatot is. Ezt a jogot pedig nem vonhatja kétségbe senki, maga a köztársasági elnök sem! Mert ha semmibe veszi a rá vonatkozó meghagyást, tulajdonképpen úgy követ el törvénysértést, mint a legutolsó bűnöző. Ha pedig maga az államfő - aki nem mellékesen, jogvégzett ember - tudatosan kö­vet el törvénysértést, vajon milyen jogcímen lehet megtorolni ugyanezt akár egy útszéli nyikhajon...?! Tehát bármennyire is druk­kol valaki Szlovákia EU-csatlakozásának, nem tapsolhat a tűzzel ját­szó Gašparovičnak, ha az - személyes meggyőződésből vagy éppen puszta jóindulatból, egyre megy - tulajdonképpen semmibe vesz egy alkotmányos alapon kiadott előzetes alkotmánybírósági határo­zatot. Amely tettnek szégyenszemre esetleg olyan következménye is lehet, hogy tudatos alkotmánysértés miatt eljárás indul ellene...! JEGYZET Fürdővízzel a gyereket? GYEPES ARANKA Már azt hittük, megússzuk a nyarat feszültség és súlyos té­mák nélkül. De a nyári ég sem mindig felhőtlen. A londoni futó (vér)zápor nyomában gyűlölet­árhullám csapott fel a szigetor­szágban. Ami közös bennük, hogy mindkettő célt tévesztett: egyiknek is, másiknak is ártadan civilek az áldozatai. A különbség pedig, hogy az iszlám közössé­gek zaklatása, mecsetek felgyúj­tása mögött nem terroristák, nem vallási fanatikusok, hanem „civilizált” európaiak állnak. Ja igen: kutyaharapást szőréveL.. A helyiek hajlamosak a négy-öt- gyerekes moszlim anyában látni a bűnbakot. Az igazhitű szép bokros muzulmán családok lát­tán pánikba esik az egykét pá- tyolgató felvilágosult európai: ilyen iramban haladva> csakha­mar csadort raknak a fejünkre, és beterelnek az amúgy már gombamód szaporodó mecse­tekbe. A előítélet-árhullám már térségünket is elérte. Munkába jövet a troliban hallom, amint két siheder vitatja a terrorizmus és az iszlám kérdését. Ebben nincs semmi meglepő, csak ak­kor kapom fel a fejem, amikor elhangzik a vita nyomatékkai megfogalmazott rezüméje: a vallás mindenütt csak zűrt okoz, be kéne tiltani. Hol élünk, a kö­zépkorban? ! - Nem vagy erede­ti, öcsi - nyugtázom magamban a véletien fültanú elnéző moso­lyával -, ezt már jó kétszáz éve kitalálták, és azóta több ízben felmelegítették; nálunk legutóbb tizenöt éve tették takarékra a té­mát... Különben nem biztos, hogy ködös világképük miatt a piacosuk, sekélyes médián fel­nőtt fiatalokat kell hibáztatni. Ki tanítja meg őket a lényeglátásra, az összefüggésekben való gon­dolkodásra? Ki mondja meg ne­kik, hogy az általuk felsorolt ba­jok oka nem a vallás, hanem a vallással való visszaélés. Hirosi­máért sem a tudomány a felelős, sokkal inkább azok, akik csú­nyán visszaéltek vele. A Korán első szavai: „Vezess minket az egyenes úton...” (1:7). A Bibliá­ban pedig ezt olvassuk: „Boldo­gok a békességszerzők...” (Mt 5, 9) A - bármely világvallás taní­tása szerinti - hamisítatlanul megélt hit még egyeden társada­lomnak vagy közösségnek sem ártott. Az erkölcsi-szellemi igénytelenség szülte torz világ- szemlélet annál inkább. Jogos lehet egyes hívők gondolkodás- módjának, magatartásának bírá­lata, a vallási életre, az egyhá­zakra is ráfér a sallangmentesí­tés, de nagy hiba lenne a fürdő­vízzel kiönteni a gyereket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom