Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-25 / 171. szám, hétfő
ÚJ SZŐ 2005. JÚLIUS 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ MNO Valószínűleg lépfenével fertőződött meg Romániában több mint nyolcvan ember, akik egy beteg szarvasmarha húsából ettek. Az országban az elmúlt napok árvizei után egymást érik a megrázkódtatások. Miközben rengeteg még az elpusztult állattetem, amelyekből eddig közel száztonnányit égettek el, a legsúlyosabban érintett Vrancea megye lakóit most a bolhák lepték el és folytatódnak az esőzések is az egész országban. A nemzetközi segélyszervezetek mellett a románok is összefogtak a szerencsétlenül jártak megsegítésére. Egy brassói munkanélküli felajánlotta kétszobás szülői házát három hektáros szőlőjével együtt egy fiatal moldvai házaspárnak. Ma estig viszont továbbra is esik az eső egész Romániában. Igaz, csak mérsékelten, 25 liternyi vízhozammal négyzetméterenként, ami azonban a hegyekben helyenként elérheti az 50 litert is.- Amióta új edzőm van, folyamatosan világrekordot ugróm (Kiss Tibor karikatúrája) A Nyitrától alig kilencven kilométerre levő fővárosban ugyanez a négy párt képtelen megegyezni bármiben is De mi az a „nagyszlovák”? Van-e nagyszlovák? Ami van, az elég nagyszlovák- e? A kettő közül melyik az igazi nagyszlovák? Mi lesz, ha a kettő nem egyesül egy még nagyobb szlovákká? Egyáltalán: mekkora az igazi nagyszlovák? Mostanság ezek miatt a kérdések miatt nem tudok nyugodtan aludni... KOCUR LÁSZLÓ Valamennyi hazai napilap elegáns helyen tálalta, mikor létrejött Nyitra megyében az úgynevezett „nagy szlovák koalíció”. A lapok többségében az új politikai képződmény neve elé szemérmesen vagy értetlenkedve odabiggyesztették, hogy úgynevezett, esetleg idézőjelbe tették a politikai promiszkuitás e legújabb megnyilvánulását. Teljesen feleslegesen - az új politikai erő ugyanis pontosan az, aminek látszik: nagy szlovák koalíció. Arról, hogy számíthattunk ilyesmire, a parlament folyosóján már tavaly koraősszel lehetett hallani ezt-azt. Az MKP novemberi kongresszusán Bugár Béla pártelnök előzékeny javaslattal állt elő: pártja kész lett volna csak annyi képviselőt indítani, hogy ne szerezhessenek többséget a megyei képviselő- testületben. Az ajánlat azonban süket fülekre talált, miközben megyei szinten is egyre inkább határozottak lettek a HZDS és az SDKÚ együttműködésének kontúrjai. A HZDS alelnöke, Ján Kovarčík már januárban bejelentette, egy esetleges, szlovák pártokból álló koalíció nem a magyarok, hanem az MKP arroganciája ellen irányulna, s azt sem titkolta, magyar voksokra is számítanak: „meggyőződésem, hogy a gondolkodó magyarok másként vélekednek, mint Bugár Béla.” Hosszas egyeztetések után aztán megszületett a gyermek, a Nagy Szlovák. Furcsa frigyből fogant, szülei közt kormánypárti és ellenzéki egyaránt volt. A KDH, az SDKÚ, a Smer és a HZDS szövetkezett, hogy a novemberi megyei választások során pártszövetségük legyen az, amely mindent visz. Különös házasság. Van abban valami irracionális, hogy a Nyitrától alig kilencven kilométerre levő fővárosban ugyanez a négy párt képtelen megegyezni bármiben is, a megye- székhelyen pedig az olajozott együttműködés mellett tesznek hitet, olykor még a pártközponttal is szembeszállva. Lám, a HZDS-t még az sem akadályozta meg a koalíció tető alá hozásában, hogy vezérük határozottan kijelentette: az általa adott amnesztiák bolygatása miatt szó sem lehet a kereszténydemokratákkal való együttműködésről. A „rokonszenv” persze kölcsönös... Az SDKÚ-t és a Smert sem izgatta különösebben, hogy vezéreik a parlamentben kígyót-békát kiabálnak egymásra, s hogy a megválasztása óta az ellenzékiek körében népszerű „Menesszük Mikit” társasjátékban a már stabil harminc- százalékos támogatottságot magáénak tudó Smer-főnök élenjárónak bizonyul. A legfurcsábban a nagy- politikában az MKP legszorosabb szövetségesének számító kereszténydemokraták festenek ebben a felállásban. Visszafogottan nyilatkoznak a nagyszlovákról. Például ilyeneket: „a négyes koah'ció a nézetek sokszínűsége, a közös útkeresés vágya és a választói bázisban nyugvó erő miatt érdekes.” Ezt a párt megyei főtárgyalója, az egyébként normálisnak látszó Pavol Abrhan mondta. A kereszténydemokraták szemlesütve feszengenék a koalíciókötés után, mint akik rangon alul házasodtak. Van ebben némi álszemérem, mert ezt az utat a kereszténydemokraták már tavasz- szal kijelölték maguknak. Ugyancsak Abrhan mondta, korábban: „Azt a koalíciót választjuk, amelynek a megye és a párt szempontjából is nagyobb perspektívája van.” Egyenes beszéd: a»déli járásokban szerzett előny az északi járásokban hátránnyá vált volna a KDH számára, és ahol a közigazgatási egységek felosztása annyira természetes, mint Szlovákiában, ott bizony ez is szempont. De Nyitra megyében a kigolyózandó MKP-n kívül vannak további szlovák pártok is, melyeknek nem osztottak lapot. Ezeknek a pártoknak - ha szólóban indulnak - esélyük sincs, márpedig a nagyszlovákba nem vették be őket. Mivel kimaradni ők sem szeretnének, bizonyosan az MKP-val sem akarnak szövetkezni, ők is koalíciós tárgyalásokba kezdtek. A liberális ANO, a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt, a baloldali-nacionalista HZD és a jobbközép - bár inkább meghatározhatatlan politikai profilú, megyei szinten jelentősebb ütőerőt nem képviselő - Szabad Fórum. Legalább olyan furcsa csapat, mint a másik. Minek kellene történni egy standard demokráciában, például Németországban ahhoz, hogy a Német Nemzeti Demokrata Párt és a zöldek koalícióra lépjenek? Szlovákiában ennek sincs különösebb akadálya. Van azonban, akinek ez sem elég. Az ország legmegbízhatóbbnak hitt politikusa, Robert Fico alig egy hónappal a koalíció létrejötte után azt találta mondani, tovább kell bővíteni a szövetséget, különben megint a magyarok fognak jól kijönni a dologból. Tehát a nagyszlovák nem elég nagy. További bővítése azonban akadályokba ütközhet: a HZDS nem akar lepaktálni a HZD-vel, az SDKÚ meg a Szabad Fórumról nem akar hallani. Ha pedig nem bővül tovább a koalíció, a Smer továbbáll, tette hozzá nyomban Fico, hogy mindenki lássa, nem babra megy a játék. Fico először önmagával egyezzen meg! - dörrent rá Ján Kovarčík, végül múlt csütörtökön megegyeztek, tárgyalni fognak további releváns pártokkal a koah'ció bővítéséről. Hogy melyek a releváns pártok, azt nem mondták. Úgy néz ki, egyedül a kommunisták maradtak ki a nagy magyarellenes összeborulásból, de az sem kizárt, hogy a Smer elnöke még őket is bevenné a buliba, csak hogy biztosra mehessen a magyar párt ellen. Az MKP-t gyakran bírálták amiatt, hogy Nyitra megyében visszaél többségével, és döntéseivel diszkriminálja a szlovákokat, igazságtalanul előnyös helyzetbe hozza a magyarokat. Érdekes, hogy a Trencsén Megyei Önkormányzat kapcsán senki sem verte félre a harangokat, hogy a HZDS visszaél a többségével, pedig ott más párt képviselője nem kapott helyet a testületben. Vélhetően az MKP sem élt (vissza) jobban a helyzetével, mint trencséni HZDS-esek, noha szentek ők sem voltak, s még ha négyéves ténykedésük mérlegének megvonása nem is feladata ennek az írásnak, annyit mindenképpen megjegyeznénk, hogy nagyon sokat tettek a megye déli járásainak felzárkóztatásáért. Az MKP az elmúlt négy évben egyedül tudott dönteni Nyitra megyében. A szlovák pártok mindent megtennének annak érdekében, nehogy ez az állapot még egyszer bekövetkezhessen. Miközben tovább szövögetik a nagyszlovák koalíciót, nem árt, ha tudatosítják, kétélű fegyver van a kezükben. A szlovákiai magyar szavazók esetében egyszerű a képlet: többségük kénytelen nemzeti alapon szavazni, mert az MKP vélhetően bármelyik szlovák pármái jobban képviseli az érdekeiket. A magyar szavazók túlnyomó többsége így négyévente vagy az MKP-ra szavaz, vagy nem járul az urnákhoz. Viszont még a bizonytalan MKP-szavazók is nagyon jól mozgósíthatók a nacionalista fenyegetéssel, így a koalíció tagjai rengeteg energiát megtakarítanak az MKP-s kampánycsapatnak: mozgósítják a választókat, és ez Bugáréknak egy fillérébe sem kerül. A szlovákok szerencsésebbek, számukra a parlamenti és az önkormányzati választások valóban a választás lehetőségét jelentik. A nagy szlovák koalíciós szemlélet legfeljebb a felvilágosodás paradigmájába illett volna bele. Normális gondolkodású ember miért adná a voksát valami ellen? Miért szavazna be a képviselő-testületbe egy szélsőjobboldali beállítottságú szavazó egy liberálist - és viszont - csupán azért, mert jó szlovák ember? Ezt vélhetően a szlovák szavazók többségének gyomra nem fogja bevenni, miért szavaznának „törzsi alapon”, ha nincsenek rákényszerítve? Ráadásul egy hat-nyolc (ilyen) tagból álló koalíció nem bizonyosan tudná hatékonyan képviselni választóik érdekeit. Ha mégis a nagyszlovák diadalmaskodna novemberben, az az egész ország szegénységi bizonyítványa lenne. Mert egy olyan állam, ahol nacionalista jelszavakkal egységbe lehet tömöríteni a teljes politikai spektrumot, minden más, csak nem európai. KOMMENTÁR Aki tűzzel játszik...! BARAK LÁSZLÓ Bizonyára nem sok ösztönzés kellett volna ahhoz, hogy a minap több EU-szimpatizáns megdicsérje Szlovákia köztársasági elnökét, Ivan Gašparovičot. Úgy tűnt ugyanis, hogy ebből a köztudottan szerény képességű, a szűkkeblű nacionalistákkal is kokettáló politikusból egyszerre européer lett. Mi másra gondolt volna az óvatlan szemlélő, amikor Ivan Gašparovič a múlt héten azt üzente szóvivője által a népnek, hogy ő bizony nem hajlandó „kötelezve érezni magát” a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága által. Az illetékes bírák arra kötelezték őt, hogy végleges döntésükig ne írja alá azt az „euroalkotmányt” ratifikáló határozatot, amelyet néhány hete a szlovák parlament hagyott jóvá. Az alkotmánybíróság egyébként azért lépett így, mert a parlamenti ratifikáció ellen alkotmányjogi panaszt tettek nála egy „konzervatív” polgári csoport tagjai. Szerintük ugyanis az euroalkotmány parlamenti ratifikációját népszavazásnak kellett volna megelőznie, mert ebben az esetben nemcsak az euroalkotmányról szóló nemzetközi szerződést ratifikált, hanem általa egy államszövetséghez csatlakozna Szlovákia... Egyértelmű, hogy a mostanában bizonyos körökben oly divatos EU-szkepticiz- mus leginkább a mindenkori köldöknézők, a nacionalisták sajátja. Miközben, amint e hasábokon is deklaráltatott már, sokkal nagyobb szüksége volt és van Szlovákiának az Európai Unióra, mint az Európai Uniónak Szlovákiára... Tehát az olyan „konzervatívoknak”, akik az euroalkotmány ügyében most annyira következetesek a népakarat mindenek fölötti elvével kapcsolatosan, mint amennyire azt az általuk benyújtott alkotmányos panasz sejteni engedi, gyaníthatóan azon jár az eszük, hogy megtorpedózzák Szlovákia EU-csatlakozá- sát. Nem szabad azonban egy húron pendülni a köztársasági elnökkel e feltételezés tudatában sem! Mégpedig azért, mert egy civilizált, normális, demokratikus értékrendet valló országban sokkal fontosabb a törvényesség megtartása, mint holmi, akár pozitív töltetű, politikai vagy egyéb szimpátiák törvénytelen érvényesítése. Ivan Gašparovič ugyanis abban a pillanatban egy szimpla politikai tahó szintjére süllyedt, amint jelezte, hogy semmibe veszi azt az ukázt, amelyet az ügyben kiadott az alkotmánybíróság. Itt hangsúlyozandó, a népszavazást hiányoló panasz megtárgyalásának szándéka még egyáltalán nem jelenti, hogy azt jogosnak ítéli majd az alkotmánybíróság. Végleges döntéséig azonban vitathatatlan joga, hogy akár felfüggessze a mégoly szükséges ratifikációs folyamatot is. Ezt a jogot pedig nem vonhatja kétségbe senki, maga a köztársasági elnök sem! Mert ha semmibe veszi a rá vonatkozó meghagyást, tulajdonképpen úgy követ el törvénysértést, mint a legutolsó bűnöző. Ha pedig maga az államfő - aki nem mellékesen, jogvégzett ember - tudatosan követ el törvénysértést, vajon milyen jogcímen lehet megtorolni ugyanezt akár egy útszéli nyikhajon...?! Tehát bármennyire is drukkol valaki Szlovákia EU-csatlakozásának, nem tapsolhat a tűzzel játszó Gašparovičnak, ha az - személyes meggyőződésből vagy éppen puszta jóindulatból, egyre megy - tulajdonképpen semmibe vesz egy alkotmányos alapon kiadott előzetes alkotmánybírósági határozatot. Amely tettnek szégyenszemre esetleg olyan következménye is lehet, hogy tudatos alkotmánysértés miatt eljárás indul ellene...! JEGYZET Fürdővízzel a gyereket? GYEPES ARANKA Már azt hittük, megússzuk a nyarat feszültség és súlyos témák nélkül. De a nyári ég sem mindig felhőtlen. A londoni futó (vér)zápor nyomában gyűlöletárhullám csapott fel a szigetországban. Ami közös bennük, hogy mindkettő célt tévesztett: egyiknek is, másiknak is ártadan civilek az áldozatai. A különbség pedig, hogy az iszlám közösségek zaklatása, mecsetek felgyújtása mögött nem terroristák, nem vallási fanatikusok, hanem „civilizált” európaiak állnak. Ja igen: kutyaharapást szőréveL.. A helyiek hajlamosak a négy-öt- gyerekes moszlim anyában látni a bűnbakot. Az igazhitű szép bokros muzulmán családok láttán pánikba esik az egykét pá- tyolgató felvilágosult európai: ilyen iramban haladva> csakhamar csadort raknak a fejünkre, és beterelnek az amúgy már gombamód szaporodó mecsetekbe. A előítélet-árhullám már térségünket is elérte. Munkába jövet a troliban hallom, amint két siheder vitatja a terrorizmus és az iszlám kérdését. Ebben nincs semmi meglepő, csak akkor kapom fel a fejem, amikor elhangzik a vita nyomatékkai megfogalmazott rezüméje: a vallás mindenütt csak zűrt okoz, be kéne tiltani. Hol élünk, a középkorban? ! - Nem vagy eredeti, öcsi - nyugtázom magamban a véletien fültanú elnéző mosolyával -, ezt már jó kétszáz éve kitalálták, és azóta több ízben felmelegítették; nálunk legutóbb tizenöt éve tették takarékra a témát... Különben nem biztos, hogy ködös világképük miatt a piacosuk, sekélyes médián felnőtt fiatalokat kell hibáztatni. Ki tanítja meg őket a lényeglátásra, az összefüggésekben való gondolkodásra? Ki mondja meg nekik, hogy az általuk felsorolt bajok oka nem a vallás, hanem a vallással való visszaélés. Hirosimáért sem a tudomány a felelős, sokkal inkább azok, akik csúnyán visszaéltek vele. A Korán első szavai: „Vezess minket az egyenes úton...” (1:7). A Bibliában pedig ezt olvassuk: „Boldogok a békességszerzők...” (Mt 5, 9) A - bármely világvallás tanítása szerinti - hamisítatlanul megélt hit még egyeden társadalomnak vagy közösségnek sem ártott. Az erkölcsi-szellemi igénytelenség szülte torz világ- szemlélet annál inkább. Jogos lehet egyes hívők gondolkodás- módjának, magatartásának bírálata, a vallási életre, az egyházakra is ráfér a sallangmentesítés, de nagy hiba lenne a fürdővízzel kiönteni a gyereket.