Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-25 / 171. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 25. Koltai Róbert filmjének bemutatója Chicagóban 6 Kultúra ________________ A Világszám! MTI-TUDÓSÍTÁS A lehetséges négyből három- csillagosra értékelte a Világszám! című filmet a legtekintélyesebb amerikai filmkritikusok közé sorolt Roger Ebert; Koltai Róbert színész-rendező alkotását helyi idő szerint pénteken mutatták be Chicagóban. A tengerentúlon Colossal Sensation! címmel vetített filmet naponta négyszer, két hétig láthatja a közönség a Wilmette Filmszínházban, amelynek igazgatója reméli, hogy a kedvező kritikák után és a „szájpropaganda” nyomán tovább is műsoron maradhat a magyar mozgókép - mondta el a rendező a bemutató után. Ebért kritikája ajánlólevélnek is felfogható - mondta, s hozzátette, a filmmel az utóbbi napokban a Maine állambeli Water- ville-ben rendezett nemzetközi filmfesztiválon jártak, ahol „nagyon szerették” a nézők. Koltai Róbert elmondta: egy ott elhangzott vélemény szerint amesikere rikai szemmel nagyon jókor érkezett ez a film. Az első világháború után, amikor nagyon nagy szükség volt a nevetésre, jött Chaplin, a második világháború után táncos, zenés filmek készültek a felejtésre, elandalodásra. Most megint hosszú ideje tart már a háború Irakban, a harc a terrorizmus ellen. Ez a film az amerikaiaknak arról szól, hogy ha van szeretet meg összetartás, akkor újra lehet kezdeni, fel lehet kelni a földről. Ez az üzenete a filmben Dodó és Naftalín történetének - mondta a rendező. „A Világszám! Magyarország 20. századi történetét egy cirkuszi bohóc ikerpár szemén keresztül láttatja. Számukra, akárcsak minden magyar számára, ez az ünnep és az éhezés, a nosztalgia és a megbánás, a szenvedés és a győzelem története...” - írta Roger Ebert, a Chicago Sun-Times Pulitzer-díjas munkatársa, aki külön cikkben méltatta Koltai Róbert „bolondosán bájos” filmjét. A Dealeré a palicsi filmfesztivál Tolerancia-díja Wajda életműdíja MTI-HÍR Ismét sikert aratott külföldön Fliegauf Benedek magyar filmrendező Dealer című filmje: az alkotás a 12. Palicsi Nemzetközi Filmfesztivál különprogramjában a Tolerancia-díj birtokosa lett. Fliegauf filmje a Párhuzamok és Ütközések kategóriában indult, és elnyerte a legrangosabb elismerést, a Tolerancia-díjat. A Deále- ren kívül még egy magyar film, Koltai Lajos Sorstalanság című alkotása mérette meg magát a fesztivál főprogramjában. A fődíjat, az Arany Torony-díjat Kristiu Puju román filmrendező Lazaresku úr halála című filmje kapta. A zsűri különdíját egy svéd rendező, Björn Runge Lélegzetvétel című alkotása nyerte el, közönségdíjas lett Radoszlav Spaszov bolgár filmrendező Ellopott szemek című filmje. Az idei palicsi filmszemle életműdíját Andrzej Wajda lengyel rendező és Ras Éva szabadkai születésű, Belgrádban élő magyar színésznő-író kapta. Fliegauf Benedek alkotása sok hazai és külföldi díjat nyert el. Az egy kábítószerárus történetét, végtelennek tűnő napjait és küszködéseit bemutató Dealer megkapta a 35. Magyar Filmszemle rendezői díját, valamint a legjobb forgatókönyvért járó díjat, elnyerte a magyar filmkritikusok B. Nagy László-díját. A tavalyi berlini fümszemlén közönségdíjas lett, ugyanabban az évben megnyerte az athéni filmszemle fődíját. Fliegauf Benedek alkotása sok hazai és külföldi díjat nyert el. Jelenet a filmből (Képarchívum) A Kárpát-medence legnagyobb Árpád-kori falvából előkerült leletanyagot mutatják be a Vármúzeumban Értékek, kincsek a város alatt A múzeumok varázsa elsősorban abban rejlik, hogy az ember - a régmúlt szellemiségével szembesülve - felismeri helyét a világban, rádöbben arra, hogy élete csupán más életek és sorsok folytatása. Ilyesfajta gondolatok kerítettek hatalmukba a Budapesti Történeti Múzeum (Vármúzeum) Kincsek a város alatt című tárlatának megtekintése során. LŐRINCZ ADRIÁN A város természetesen Budapest, a kincsek pedig azok a tárgyi emlékek, amelyek a főváros építése, fejlesztése során kerültek elő a föld gyomrából. Ahogy a rendszerváltást követően egyre több beruházás indult meg a magyar fővárosban, úgy ontotta a föld gyomra egyre nagyobb mennyiségben a múlt emlékeit. Ez persze nagy kihívást jelent a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei számára, akik az elmúlt másfél évtizedben több száz feltárást végeztek el a főváros néhány ezer építkezésén. A budai vár, a Víziváros, a pesti Belváros vagy Óbuda esetében a régészet az építkezés előkészítésének elengedhetetlen része lett. A városi feltárások a régészeti kutatások sajátos csoportját képezik, a munkálatoknak ugyanis nem szabad akadályt gördíteniük a város természetes fejlődésének útjába. A régészek gyakran a földgyaluk között, toronydaruk alatt végzik munkájukat télen is, mert az építőket kötik az időpontok. A múlt emlékeinek megmentésén fáradozó szakember munkája tehát versenyfutás az idővel. Töredékekből összeálló történelem A Vármúzeumban május 27-én megnyitott tárlat látogatója nem csupán a főváros történetével ismerkedik a megmegszokott, már- már unalmas kronológiai sorrendben, és nem is tematikus egységekre osztott tárgyak csoportjaira csodálkozhat rá. Mint azt a cím is sugallja, a tárlat összeállítói jelen esetben az új, látványos eredmények bemutatására helyezik a hangsúlyt. Nincs időbeli be- határoltság sem, hiszen római kori leletek csakúgy fellelhetők a történeti múzeum alsó szintjén, mint a honfoglalás kori vagy még Terei György történész, a kánai ásatás vezetője szerint az előkerült érmék is azt bizonyítják, hogy a kánaiak jómódúak voltak (Somogyi Tibor felvétele) későbbi korokból hátrahagyott „üzenetek”. A szokványostól eltér a leletanyag bemutatási módja is, hiszen a vitrinekben elhelyezett tárgyakon kívül makettek, modellek és kiadványok sokasága ismerteti a látogatóval a feltárások eredményeit. A legértékesebb tárgyak pedig a múzeum „kincstárában” tekinthetők meg. Külön figyelmet érdemel a múzeum munkatársainak azon igyekezete, mely a városi ásatások előkészítésének menetére, a különféle eljárások során alkalmazott módszerek bemutatására helyezi a hangsúlyt. A laikus számára is érdekes és tanulságos utat jelöltek ki a tárlat megalkotói: az eredményeket a feltárás típusai alapján sorozták be. A látogató tehát rácsodálkozhat az úgynevezett nyomvonalas feltárások (pl. autópálya-, út- és közműépítések), ipari parkok és bevásárló- központok „zöldmezős beruházásai”, az egyre felkapottabbá váló lakóparkok építése, valamint a történelmi városrészek felújítása során előkerült tárgyi és építészeti emlékekre. Ezek némelyike nemzetközi jelentőségű, ám olyanok is akadnak, melyek a Kárpátmedencében egyedülállóak, a főváros területén kívül sehol sem kerültek elő. A kiállítás persze nem csupán a régészet és a történelem iránt érdeklődő nagyközönséghez szól. Sok tanulságot rejteget a beruházók, építtetők számára, akik a munkálatok gyorsítása érdekében gyakran „elhallgatják” az építési területeken előbukkanó leleteket. Természetes, hogy minden eltitkolt lelettel történelmünk egy darabja veszik el. A rejtélyes falu - Kána Ma Kőérberek-Tóvárosnak nevezik, az Árpád-korban azonban Kánának hívták a rejtélyes falut, melynek alapjaira Budapest XI. kerületében bukkantak a régészek. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a Balatoni út és a Hosz- szúréti-patak derékszögében található, mintegy huszonhat hektárnyi területet néhány éve lakópark építésére szemelték ki az építtetők. Mivel a szemben fekvő dombon a régészek korábban templom romjaira bukkantak, szinte biztosak voltak abban, hogy a lejtőn is településnyomokra akadnak. Nem volt fölösleges a fáradozásuk, mivel rövidesen a Kárpát-medence legnagyobb Árpád-kori településének alapjai kerültek napvilágra, a levéltári kutatások nyomán pedig kiderült, hogy egykor a Kána nevű településnek kellett itt állnia. Ahogy egyre mélyebbre ástak, úgy bukkantak elő az épületek alapjai; az eltávolított rétegek számával pedig az Árpád-korról szóló tudásanyag gyarapodott fokozatosan. Két év kemény munkájával - miközben harminckét fokos hőségben és mínusz tíz fokos hidegben is folyt a munka - egy kőtemplom, 1077 sír, 220 földbe mélyített ház (ezt veremháznak is nevezik) és közel másfélszáz, szabadban álló kemence maradványát sikerült feltárniuk. A leletanyagból pedig az derül ki, hogy Kána fénykorában, a XIII. században a gazdagabb települések közé tartozott. Terei György, a kánai ásatások vezetője elmondta: látszólag jelentéktelennek tűnő nyomokból lehet ezt kikövetkeztetni. Például abból, hogy a hulladékgödörnek használt egykori veremházból vastárgyak kerültek elő. A kidobott vas ritkaságnak számít egy olyan korban, amikor a leégett házak hamvaiból még a vasszeget is kiszedték. A gazdagságra utalnak az előkerült fegyver- és ékszermaradványok is; az egyszerű falusiaknak ugyanis nem voltak fegyvereik, és ékeik megmunkálásának sem szenteltek akkora figyelmet, mint a központi településeken élő polgárok. „Kána rejtély számunkra - hangsúlyozta az ásatás vezetője -, az elkövetkező hónapok arról fognak szólni, hogy a több tonnányi leletanyagot rendszerezzük, értékeljük. Nem mindennapi kincs birtokába jutottunk.” Hogy milyen kincs birtokába jut a látogató, ha budapesti bolyongásai során útba ejti a Vármúzeumot? Talán rádöbben, hogy eleink is csak „öltek, öleltek, tették, ami kell”; hogy a múlttól elszakadni nemcsak felelőtlenség, de fizikai képtelenség is. Meglehet, a leletanyag láttán csupán esztétikai élménnyel gazdagodik, rácsodálkozva arra, hogy akkor is ugyanazok az értékek határozták meg az ember életét, mint manapság. OTTHONUNK A NYELV Klientelizmus, kliensrendszer, politikai patronázs (rendszer) SZABÓMIHÁLY GIZELLA A napokban egyik újságírónk azt kérdezte, milyen szót használjon magyar szövegben a szlovák klientelizmus helyett. Azt válaszoltam neki, hogy ezt: kliensrendszer. A válasz alapján esetleg az a következtetés vonható Volna le, hogy a klientelizmus szlovák szó, s így Magyarországon nem ismert. Pedig valójában másról, egy érdekes jelenségről van szó: van néhány olyan szó, amely mind Magyarországon, mind a szlovákiai magyarban idegen hatást tükröz, csak éppen Magyarországon valamelyik nagy nyelv (elsősorban az angol, esetleg a német) hatására alakult ki az adott elem, míg nálunk a kölcsönzés közvetlen forrása a szlovák (ahol szintén nemzetközi mintára alakult ki). Ebbe a csoportba tartozik a klientelizmus szó is, ugyanis van példa magyarországi előfordulására, csak éppen jóval ritkább, mint a korábban már említett kliensrendszer, s elsődlegesen angolból készített fordításokból, eredetileg angol szöveget idéző írásokból adatolható. A szó „angol” formája a clientelism, a magyarban és a szlovákban a hagyományos „latinos” formájú klientelizmus alakult ki. A klientelizmus mellett említhető még a hatékonytalan, amely nálunk a neefektívny hatását mutatja (több írott adat is van rá), Magyarországon viszont a fosztóképzőt szintén nem ismerő valamely más indoeurópai nyelv mintájára jelent meg, lásd például az angol ineffective/uneffective szót. A hatékonytalan szabálytalanul alkotott szó, hiszen benne két nem kompatibilis képző „találkozik”, valószínűleg ezért nem tünteti fel az értelmező kéziszótár sem, holott jócskán van rá adat magyarországi szövegekből (így szakszövegekből) is. Mivel azonban az -ékony képző ma már nem nagyon produktív, és a szóelemek (hat + -ékony) jelentéséből nem egyértelműen következtethetünk a képzett szó jelentésére (hatékony: ’a kívánt hatású’), a beszélők nem tudatosítják e szó képzett voltát, ezért kapcsolják hozzá a-tálán fosztóképzőt. Téljünk vissza azonban a klientelizmus szóhoz, s először is nézzük meg eredetét! A római jogban a kliensek felszabadított rabszolgák és bevándorlók voltak, akik egy patrícius családfő védelme alá helyezték magukat, és a védelemért cserébe más családtagokhoz hasonlóan engedelmességre és hűségre voltak kötelesek, bizonyos szolgálatokkal tartoztak; tehát a latin cliens jelentése ’patrónus jogi védelme alá helyezkedett, mindenben tőle függő személy1. Jelenleg a magyar kliensnek két jelentése eleven: ’ügyfél- főképp ügyvéd ügyfelét, megbízóját jelenti -, politikai szakszóként pedig jelentése ’politikai hatalmasságtól függő, őt kiszolgáló személy*. Bár maga*a jelenség nem új, a klientelizmus (angol clientelism) szó értelmezését csak alig néhány szótárban találjuk meg. Ezek közé tartozik a szlovák értelmező kéziszótár, amely az alábbi jelentést közli: ’(saját érdek, előnyök okán) egyes ügyfelek előnybe helyezése, protekcionizmus’. Politikai szakszóként azonban jelentése ennél pontosabb: akkor beszélünk kliensrendszer-ml, klientelizmus- ról, amikor az üzleti, politikai életben a meghatározók a baráti vagy egyéb személyes kapcsolatok. Sajó András szakszerű megfogalmazásában: „A kliensrendszer olyan, a társadalmi viszonyok sokaságát átfogó társadalomszervező kapcsolatrendszer, mely a piaci kapcsolatokkal, a demokratikus politikai döntéshozatallal és a hivatali szak- szerűséggel szemben a patrónus sorsához kapcsolódó személyes hűségre épül.” Adataim szerint nálunk (szlovák szövegekben) a klientelizmus szót nem gyakran ugyan, de a politikai, pártpolitikai elvű hivatali kinevezésekre is használják. Erre a jelenségre a pontos szakkifejezés a politikai patro- názs (rendszer).
