Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-23 / 145. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 23. A Régizenei Napok mai programja A Fókusz Gyermekszínpad sikert aratott a debreceni országos fesztiválon, a Duna Menti Tavaszra nem jutott el Helyet adni a szakmaiságnak is (Somogy Tibor felvétele) Pozsony - Evangélikus Nagytemplom (Panenská u.) - 19.00 óra Georg Friedrich Händel: Theodora - oratórium Nézem a dobozt. Elkezdődött hát a harc, a tizenkettek csatája. Könyv könyv ellen, még a szerzők is odafigyelnek az égben. Már majdnem azt írtam, hogy lélegzetvisszafojtva. Az első pengeváltásnál kiderülhet, hogy most megvalósul az, ami - úgy látszik - a politikusoknak sohasem sikerülhet: a nagy magyar összefogás. Boka János látványosan kibékül ősi ellenfelével, Áts Ferivel, hogy közös erővel vegyék fel a versenyt a Zabhegyezővel. Ki a népszerűbb? A kis herceg egyelőre sejtelmes hallgatásba burkolózik, a rózsáját öntözgeti a B-612-es kisbolygón, mi tagadás, Micimackónak sem hallani szavát. Nem is csoda: alig látszik ki a feje a mézescsuporból. De eljön a perc, a szembesítés ideje, és akkor sivatag kontra százholdas pagony. Harry Potter már az öltözőjében van, még hölgyrajongói társaságában nyakalja a whiskyt, miközben edzője tanácsokkal látja el. Harry a kíváncsi riporterek kérdésére elmondja, hogy nem fél a Gyűrűk Urától, a varázslóiskolában jó felkészítést kapott, a mágia a kisujjában van. Margarita még egy tégely boszorkánykenőcsöt vesz elő a sufniból, nagyon izgul, nem úgy a Mester, aki még mindig a regényírással van elfoglalva. Csupán a Nagy Testvér figyel fáradhatatlanul, lelkiismeretesen rajta tartva mindenkin elektronikus szemét. Az újságok szerint megint egyre több rejtélyes esettel kénytelen szembenézni a lakosság Macondóban, míg Komáromból az utolsó aranyember is elköltözött. Abigél egy ágyon hasal magányosan, éppen a Tüskevárt olvasgatja, míg Dobó István várkapitány magabiztosan dörmögi a bajsza alatt: „Ha 50 könyvből az Egri csillagok került ki győztesen, akkor 12-ből mért lenne más a befutó?” Nem szokás előre inni a Jumurdzsák gyűrűjére, de a győzelmet valószínűleg - stílusosan - ágyúdörgéssel ünnepelheti majd Gárdonyi regénye. Nézem a dobozt. Sokszor ismételték mostanában a Sin City című amerikai mozi werkfilmjét, amely egy népszerű képregényt kelt életMusica aeterna (SK) - Purcell Kórus(H) Zádori Mária - Halmai Katalin - Bárány Péter - Megyesi Zoltán - Hámori Szabolcs (H) Vezényel: Vashegyi György (H) re. De nem ám úgy, olyan lazán, ahogy Superman, a Pókember és a többi, képregényből szökött hős mozog a maga tágabb keretei között! A Bűn Városa egészen más. Kockáról kockára követi a képregény képi és szövegvilágát, sokkal inkább nevezhető ezért vetített képregénynek, mint filmalkotásnak. Hibrid? Vagy hablaty? Esetleg hóbort? Netán egy szenzációs új műfaj születésének lehetünk szemtanúi, és most nyakra-főre születnek majd hasonló alkotások? A képregényrajongók mindenesetre olvadoznak a gyönyörűségtől, s a mozi szerelmesei is elégedettek. Hogyne! Van benne egy kis Tarantino, egy kis Bruce Willis... Mifelénk inkább az a divat járja, hogy ismert filmek alapján rajzolnak. Fazekas Attila kiváló rajzoló legutóbb a Ge- rolsteini kaland című filmet álmodta meg képregénynek, néhány hónapja a Füles közölte folytatásokban, a hét végén pedig a Magyar Televízió is leporolta a régi tekercset Darvas Iván rajongóinak és tisztelőinek nem kis örömére. Állok a doboz kapujában. Óhatatlanul be-becsúszik egy-egy reklám is, köztük az az idióta mobiltelefonos, amely immáron mint ide- oda szaladgáló, mellső végtagjukat a fülükön tartó, csordába verődött állatokat mutatja be a telefonáló embereket, akiket a társaságok már kedvük (kedvezményük) szerint terelgethetnek egyik karámból a másikba. De a „legjobbak” mégiscsak a kutya- és macskaeledelt népszerűsítő képek, amelyeken azt látjuk, hogy a négylábú kedvencek milyen őszinte örömmel, mekkora vehemenciával vetik rá magukat az ízletes, húsos, ropogós falatkákra. Nagyon élethű, ahogy átszellemült pofival rágcsálják a csupa illat, csupa vitamin készítményeket. A valóság azonban ettől egészen eltérő - mondják azok közül a gazdik közül sokan, akik megpróbáltak már üyesmivel kedveskedni kutyusuk- nak. A tisztelt eb messze elkerüli az „álomfalatokat”. Mondjuk inkább így: ki nem állhatja. Hát persze. A kutyáknak sokkal, de sokkal jobb a szaglásuk, mint az embereknek. Ráadásul nem nézik a reklámokat. A dunaszerdahelyi Fókusz Gyermekszínpad legutóbb a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Múzeumi Szalon <amű rendezvényén lépett hazai közönség elé. A lelkes, vidám kis csapat a vendég, Roncsol László gyermekverseiből összeállított műsorát adta elő. MISLAY EDIT Nemcsak itt szerepeltek azonban nagy sikerrel, hanem a június elején Debrecenben megrendezett országos gyermekszínjátszó fesztiválon is. A 14. Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozóról a Népszabadság június 6-i számában Kácsor Zsolt egyebek közt a következőket írta: „A ... szakértők közül Vekerdy Tamás pszichológusnak a szlovákiai dunaszerdahelyi Fókusz Gyermekszínpad A székely asszony című, a legminimálisabb színpadi eszközökkel színpadra vitt produkciója tetszett a legjobban. Mint a pszichológus elmondta, ez az előadás azért volt kiváló, mert nem a felnőttek »csinálták meg« a szereplőket, hanem hagyták, hogy a gyerekek dolgozzanak »a benső lényük előhívásán és felmutatásán: íme, ilyen vagyok én«.” S hogy miképpen kerültek a dunaszerdahelyiek Debrecenbe? Erről Jarábik Gabriella, a csoport vezetője a következőket mondta: „A Magyar Drámapedagógiai Társaság úgy gondolta, hogy kiszélesíti ezt a háromnapos fesztivált, és nemzetközi jelleget ad neki, ezért a hazai 22 legjobb csoport mellé határon túli csoportokat is meghívtak. Szlovákiát ketten képviseltük, a Fókusz mellett a Duna Menti Tavasz idei nagydíjasa, a nyárasdi színjátszók. A csoportunkat egyébként Venczel Imre, a tavalyi és az idei Duna Menti Tavasz zsűrielnöke a múlt évi produkciónk alapján javasolta a debreceni gálán való részvételre. Rettentően örülök, hogy ott lehettünk ezen a színvonalas rendezvényen. Jó lehetőséget nyújtott ez a megmérettetésre, mert bár ez a rendezvény nem versenyÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Tegnap adták át a Szlovák írószövetség székházában az Irodalmi Alap díjait a tavalyi év legjobb irodalmi teljesítményeiért. A Madách-díjat Gazdag József vehette át Kilátás az ezüstfenyőkre című novelláskötetéért, amely a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg. -Dr. Dusík Anikó, a hazai magyar nyelvű irodalmi termést elbíráló háromtagú bizottság elnöke a kötetet az év meglepetésének nevezte. „Nem mindennapos jelenség, hogy egy fiatal szerző bemutatkozását olyan kvalitások jelezzék, amelyek egyértelműek és vitathatatlanok. Gazdag szövegei egyenrangú partnerként kommunikálnak az irodalom »nagy világával«. Kisebbrendűségi érzés nélkül szólnak a világ dermedt dinamikájának, az emberi lét kezdetének és végének paradoxonáról.” Nívódíjat kapott Vida Gergely A Fókusz Gyermekszínpad jellegű volt, hanem inkább a gyermekszínjátszó csoportok gálaműsora, ünnepe, a jelen lévő szakemberek alaposan »kiveséz- tek«, elemeztek minden produkciót. S az, hogy a legjobbak között emlegették a »kis Fókuszt«, hogy csupa jót mondtak az előadásunkra, megerősített abban, hogy jó úton haladunk.” A magyarországi elismerés és siker tükrében talán furcsának tűnhet, hogy a Fókusz Gyermekszínpad az idei regionális válogatókról nem jutott tovább a Duna Menti Tavasz országos döntőjébe. Miben látja ennek az okát Jarábik Gabriella? „Azért is nagyon örülök a sikeres debreceni szereplésnek, mert így a gyerekek egyfajta elégtételt kaphattak azért, hogy nem vehettek részt a Duna Menti Tavaszon. Nehéz megmagyarázni, miért is sikeredett így a válogatás. Bár én ezt a válogatást idézőjelbe tenném. Látva azt, hogy Magyarországon hogyan szervezik és rendezik az ilyen fesztiválokat, hogyan zajlik a válogatás, egyáltalán, hogyan alapozzák meg a gyermek- és diákszínjátszást, azt hiszem, hasznos lenne, ha ebből tanulna a Duna Menti Tavasz szervező bizottsága. Ha már van egyáltalán egy kiszélesített csapat, és nem egyszemélyes. A hazai regionális válogatókon ugyanis tudomásom szerint csupán Huszár László vett részt. Igaz, a mi válogatónkra elkísérte egy Sülttel hátrafelé című verskötete, szintén a Kalligram-műhelyből. „Vida verseinek »alakjai« egy sajátos térnek, a Csallóköznek a kisemberei, akik egzotikus periferi- kusságuk révén hálás témává válnak, hálás témául szolgálnak a létezés változatlanságáról és változ- tathatatlanságáról szóló, iróniával átszőtt »mesélésnek«” - hangzott el az értékelésben. Ugyancsak nívódíjas lett György Norbert Klára című regénye, melyet a Nap Kiadó jelentetett meg. Dusík Anikó szerint a könyv tartalmát annak egyetlen mondatába be lehetne sűríteni: „szerelmesnek lenni egy Klárába, Bratislavában”. Szavai szerint annak ellenére, hogy hajlamos fekete-fehérben láttami a világot, a regény a hazai fiatal irodalom legfigyelemreméltóbb kötetei közé tartozik. A fordítói Madách-díjat F. Ko- váts Piroska kapta Dušan Šimko Kassai maratón című novelláskö- tetének magyarításáért, melyet a szakember is. Őt azonban, bár kiváló bábjátékos, nem tudom fenntartások nélkül elfogadni a gyermekszínjátszók produkciójának elbírálásakor. A magyarországi siker kapcsán merült fel bennem a nagy kérdés, vajon ez a szakember miért nem látott egy pici jót is a produkciónkban? Még akkor is, ha az adott napon nem hozta a Fókusztól elvárt színvonalat az előadás, és különféle okok miatt nem tudtam a gyerekeket annyira »összerázni«, hogy a legjobbat hozzák ki magukból? De a darab dramaturgiája, az egységessége, az ötletei, a szép képei, a kicsik és a nagyok összjátéka, amit a magyarországi szakemberek dicsértek, már akkor is ott volt. Ezt talán látni kellett volna, és megadni a csoportnak az esélyt, hogy egy-két próbával még csiszolja az előadást.” Jarábik Gabriella Dusza Istvánt hozta fel példaként, aki annak idején vette a fáradságot, végigjárta az egész régiót, minden produkciót megnézett, volt tehát összehasonlítási alapja, és nemegyszer az új csoportoknak is lehetőséget kínált a Duna Menti Tavaszon való részvételre, hogy fejlődhessenek, hogy tanulhassanak. A Fókusz vezetője úgy érzi, Kalligram adott ki. A kiváló fordító ezúttal is sikeresen birkózott meg a látszólag „könnyű szövegben” rejtőző nehézségekezeket a szempontokat ma már nem követi a válogatásnál a bírálóbizottság, és nincsenek megteremtve a feltételek ahhoz, hogy a legjobbak eljussanak a Duna Menti Tavaszra. Szerinte jó lenne a Duna Menti Tavaszon kívül a regionális fesztiválokon is segíteni a csoportokat, esélyt adni a munkára, a felkészülésre, hogy megmérettethessenek, valóban jó úton haladnak-e. „Rettenetesen hiányolom, hogy Huszár László nem tartja a kapcsolatot a Pódium Színházi Társasággal, és egymaga próbálja vállalni a felelősséget a szakmaiságért. Tévedés ne essék, nem vonom kétségbe a szervezők munkáját, én tisztelem azokat az embereket, akik évek óta részt vesznek ebben, de ne keverjük össze a szervezést a szakmaisággal. Nem lenne szabad abba a hibába esni, hogy a szervezők kisajátítják a fesztivált. Mert a fesztivál nem azé, aki pénzt kap rá. Egy szervező azért van, hogy minden feltételt megteremtsen a munkához. Hogy biztosítsa a szakemberekből álló zsűrit, programot a gyerekeknek, hogy a csoportvezetők szakmai találkozókon vehessenek részt, hogy legyen rendezői fórum, pedagógiai bábjátszás, amely ez évben, nem tudni milyen okok miatt, kimaradt a programból. A fesztivál szakmai részét külön kellene választani a szervezéstől, mert nem várható egy embertől, hogy ezzel a feladattal egyedül megbirkózik. Hol van tehát a szakma? Kialakí- tott-e a Duna Menti Tavasz főszervezője egy gárdát, amely a fesztivál szakmai oldalát felügyeli? Ezeket a dolgokat nagyon hiányolom a Duna Menti Tavaszról. Mondhatja most persze bárki, hogy a Fókusznak savanyú a szőlő, mert idén kimaradt a döntőből, de éppen a három gyönyörű debreceni nap, az ottani szervezés és a szakmai háttér győzött meg arról, hogy végre szólni kell, mert ezek a gondok a fesztivál körül már évek óta gyűlnek. És ha továbbra is így folytatódik, sajnos azt kell mondanom, hogy szakmai szempontból, legalábbis a gyermekszínjátszást illetően, nem lesz jó színvonalú a Duna Menti Tavasz.” kel, és mindkét nyelv nüánszai iránti érzékenységgel tolmácsolta az író munkáját - szólt a díj indoklása, (me) MISKOLCI OPERAFESZTIVÁL Június 23. 17 óra, Miskolci Egyetem, Díszaula Al Di Meola és barátai koncertje Andrea Parodival 19 óra, Nagyszínház Rossini: Teli Vilmos Opera 3 felvonásban olasz nyelven (hangversenyelőadás) Közreműködik: A Magyar Állami Operaház Zenekara és a Nemzeti Filharmonikus Énekkar Vezényel: Marco Balderi Június 24. 16 óra, Kamaraszínház Donizetti: Anna Bolena Közreműködik: Ardó Mária és Hűvösvölgyi Ildikó, Clemetis Tamás és Tordi Géza, Gál Erika, és Haumann Petra, Csák József, Kiss József és Mécs Károly Szerkesztő-rendező: Solymosi Ottó 17 óra, Nagyszínház Donizetti: Lammermoori Lucia Opera 3 felvonásban olasz nyelven Libretto Walter Scott nyomán Salvatore Cammanaro 21 óra, Nyári Színház Híres operakórusok Santa Cecilia Akadémia együttese (Róma) Közreműködik a MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Roberto Gabbiani NEZEMA DOBOZT A biztos tizenkettő Z. NÉMETH ISTVÁN Az Irodalmi Alap díjai: Vida Gergely és György Norbert nívódíjas, F. Kováts Piroska fordítói Madách-díjas Gazdag József kapta a Madách-díjat Gazdag Józsefnek Dusík Anikó gratulál (Somogyi Tibor felvétele) Nehéz megmagyarázni, miért is sikeredett így a válogatás.
