Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-22 / 144. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. június 22., szerda 2. évfolyam 25. szám A csicsói gátszakadás évfordulóját idézték fel az érintett falvak - Csilizradvány, Kulcsod, Medve, Csicsó, Kolozsnéma, Komáromfüss és Lakszakállas - polgárai Emlékezés a négy évtizeddel ezelőtti pusztító árra Csicsó. A Csemadok Csicsói Alapszervezete Csilizradvány, Kulcsod, Medve, Csicsó, Kolozsnéma, Komáromfüss és Lakszakállas ön- kormányzataival közösen szervezett emléknapot az 1965-ös csicsói gátszakadás 40. évfordulóján. V. KRASZNICA MELITTA Június 19-én, vasárnap délután a gátszakadás helyszínén több százan gyűltek össze, hogy megemlékezzenek azokról a tragikus napokról, amikor az emberek ezreinek puszta élete forgott veszélyben, jószáguk, ingó és ingatlan vagyonuk a pusztító áradat martalékává vált. A gátszakadás 30. évfordulóján, 1995-ben állított emlékmű mellé egy újabb emlékoszlop került: a csicsói Nagy Géza fafaragó, a Magyar Kultúra Lovagja által készített, ősi magyar virágmotívumokkal díszített, csónak alakú kopjafa. Az előlapjára faragott ro- zetta az együvé tartozást jelképezi. Az emlékoszlop, amelyet A. Nagy László parlamenti képviselő, Keszegh Pál, a Nagyszombati Kerületi Hivatal elöljárója és Fehér Miklós, a Nyitrai Kerületi Ön- kormányzat Hivatalának alelnöke leplezett le, a Csallóköz, Csilizköz és Csicsó Kultúrájáért és Hagyományaiért Közhasznú Társaság adománya. A. Nagy László ünnepi beszédében az oszlop jelképértékét hangsúlyozta. „Az oszlop annak a helytállásnak a jelképe, amelyről 40 évvel ezelőtt tanúbizonyságot tettek az itt élők és a bajbajutottak megsegítésére siető emberek” - mutatott rá a szónok. A medvei Török József saját élményein keresztül elevenítette fel a négy évtizede történteket, amikor kevés volt az emberi akarat, semmilyen erő nem állhatott a víz útjába. „Hiába jöttek a kővel megrakott teherautók, uszályok, a Duna nem hagyta magát” - emlékezett vissza. Az ünnepi hangulatot emelte a helybéli óvodások, valamint a csilizradványi, lakszakállasi, a csicsói és kulcsodi hagyományőrző csoportok fellépése, amelyet közös éneklés zárt. A csicsói kultúrházban az érdeklődők megtekinthették az Árvíz 1965 elnevezésű fotó- és dokumentumkiállítást, amelyen lapunk korabeli számaiból is láthattak szemelvényeket. A kopjafa és alkotója, Nagy Géza (Vas Gyula felvétele) „A fecskék is átrepültek a falu felett, hiszen nekik is odalett eresz alá épített fészkük. De mindenki bízott benne, hogy egy év múlva ismét itt raknak fészket.” Paton és környékén is példaértékű volt az árvíz utáni összefogás ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pat. Az elmúlt hétvége több Duna menti településen az emlékezésjegyében zajlott. Fiatalok és idősek, az események átélői és azok, akik csak szüleik, nagyszü- leik elbeszéléseiből ismerik a történteket, a 40 évvel ezelőtti nagy dunai árvízre emlékeztek. Nem volt ez másként Paton sem, ahol 1965. június 15-én mintegy 80 méternyi szélességben törte át gátját a megáradt Duna. A víz mellett élő emberek az évszázadok során hozzászoktak ahhoz, hogy a folyó időnként kilép medréből. Csak a múlt században több nagy árvizet feljegyeztek Paton is a krónikák: 1920-ban, 1954-ben és 1956-ban, de az 1965. évihez nem volt mérhető egyik sem - hallhattuk a múlt szombati ünnepi megemlékezésen. Házak dőltek romba, sorsok törtek derékba. Németh Zoltán polgármester a súlyos természeti csapás kapcsán mégis elsősorban arról a példaértékű összefogásról beszélt, amely a tragédiát követően országszerte megnyilvánult. „Bebizonyosodott, hogy ahol a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség - mondta. - Jöttek a katonák, diákok, magánszemélyek az ország minden részéről, nemzetiségre való tekintet nélkül. A károk felszámolásában és a falu újjáépítésében nyújtott segítségért máig hálásak vagyunk a szenicieknek, a hodoníniaknak, a prágaiaknak és mindazoknak, akik visszaadták számunkra a reményt azokban a nehéz, embert próbáló időkben. A szemtanúk úgy mesélik: miközben hömpölygött a Duna, a békák hangos, hát- borzongató brekegésbe kezdtek, mintha búcsúztatták volna a sorra romba dőlő házakat. Szörnyű koncert volt. A fecskék is átrepültek a falu felett, hiszen nekik is odalett eresz alá épített fészkük. De mindenki bízott benne, hogy egy év múlva ismét itt raknak fészket. És a segítő kezeknek köszönhetően valóban újjáépült a falu.” A helybéli Patkó Irodalmi Színpad versrészletekkel tarkított megemlékezéséből részleteiben is kirajzolódtak a 40 évvel ezelőtti események. Az alábbiakban ezen összeállításból idézünk. 1965- ben hűvös, esős volt a tavasz, majd hirtelen felmelegedés következett. Az Alpokból lezúduló hóié felduzzasztottá a folyókat. Veszedelmesen áradt a Duna, akárcsak a mellékfolyói. Május 21-től a szakemberek folyamatosan figyelték a töltéseket, június 13-án pedig harmadfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el a Komáromijárásban. Június 14-én reggel a Duna vízállása elérte a 746 centimétert, ami csak nyolc centiméterrel volt kevesebb a Komáromban valaha mért legmagasabb, 1954-es tetőzésnél. Este viszont már 792 centiméter volt a vízállás. Az első, kisebb gátszakadás Dunamocsnál következett be június 14-én, délután 5 óra tájban. Másnap, június 15-én fél kilenc körül elszabadult a pokol, a meglazult töltést 80 méternyi hosszúságban tépte át a víz Pat mellett. A közelben tartózkodók bombarobbanáshoz hasonló dörejt hallottak, majd egyszerre csak elkezdett a föld emelkedni, a buzgárok elfojtására dobált homokzsákokat méterekre vetette ki magából a rohanó ár. A mindent elsöprő áradat pár óra múlva elöntötte a falut, és délután már Izsát is elérte. A folyó tengerré, Komárom szigetté változott. 1965. június 17-én volt a másik nagy szakadás, délelőtt 11 óra tájban Csicsó és Kulcsod között mintegy 80 méter hosszúságban ismét gátat szakított a Duna. A házak sorra összedőltek, a víz ellepte a vidéket, sűrű piszkos, bűzös víz tarkart el mindent. És amikor az emberek azt hitték, lassan vége a szörnyűségnek, június 25-én átszakadt a Gútát védő gát is. A Komáromi járás vízzel borította területem összesen 29 298 ház állt, amely 64 ezer ember számára jelentette az otthont. Hetven százalékukat - főleg gyermekeket, nőket és időseket - evakuálni kellett. Óriási károk keletkeztek: a víz 80 ezer hektár szántóföldet öntött el, 300 ezer gyümölcsfát tett tönkre, 27 település került víz alá, 3293 lakóház teljesen tönkrement és további 4324- ben kár esett. Július 8-án, 108 napig tartó harc után a járási árvízvédelmi bizottság az egész járás területén elrendelte a veszélyállapot megszüntetését. Következhetett az újjáépítés, a pusztítás nyomainak eltüntetése. Negyven évvel ezelőtt, június 17-én 801 centiméteren tetőzött a Duna, ez volt a múlt század legmagasabb vízállása. A közelben tartózkodók bombarobbanáshoz hasonló dörejt hallottak. A nagy múltú, sikeres intézmény a kerek évfordulón felvette Madách Imre nevét. Több mint nyolcszázan voltak jelen a jubiláló középiskola öregdiák-találkozóján. Fél évszázada oktat és nevel a somorjai magyar gimnázium Az iskolatörténeti kiállítás is sokakat vonzott (A szerző felvétele) JÓZAN MÓNIKA Somorja. Fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte a helyi magyar gimnázium múlt pénteken, és ebből az alkalomból felvették Madách Imre nevét. A névfelvételi okiratot a műsoros megemlékezésen adta át Szigeti László oktatási államtitkár az iskola igazgatójának, Kovács Lászlónak. Több mint nyolcszázan vettek részt a jubiláló oktatási intézmény öregdiáktalálkozóján. A régi és új tablóképekből, bizonyítványokból és osztálykirándulásokat idéző fényképekből nyüt iskolatörténeti kiállítást követően az iskola dísztermében zajlott az ünnepi program. Pokstaller Lívia szavalatával kezdődött a műsor, majd Kovács László idézte fel a gimnázium ötven évét. „Nemcsak pedagógusokat nevelt a gimnázium, hanem hazánkban és külföldön is ismert művészt, tudóst, kutatót és szakembereket, akik közül többen közéleti személyiségként váltak ismertté. Az ötven év alatt 90 osztályban 2675 tanuló érettségizett nálunk, kikerülveaz iskolából körülbelül ezren szereztek diplomát” - sorolta az intézmény eredményeit, érdemeit. A névfelvételi okirat átvétele után elsőként Hecht Anna, a Nagyszombati Kerületi Tanügyi Hivatal elöljárója, az iskola volt tanára gratulált a Madách Imre Gimnázium igazgatójának. Hat pedagógus, Görcs Lajos, Csikász Erzsébet, Galambos László, Székely István, Galambos Ella és Szénássy Márta átvehette a város elismerő oklevelét. Domsitz Károly polgármestertől, aki egyéb„Az iskola jövője azok kezében van, akiknek nagy részét mi neveltük.” ként szintén ebben az iskolában érettségizett. Valamennyi említett pedagógus kiemelkedő, több évtizedes munkája elismeréseként részesült a kitüntetésben. Az iskola volt diákjai népzenével, szavalattal és zongorajátékkal járultak hozzá az ünnepséghez, színpadra lépett a baráti iskola, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium énekkara is. Az ünnepélyt este öregdiák-találkozó követte, amelyen szórakoztak és a közös emléket idézték fel az egykori diáktársak és pedagógusaik. „Küzdelmes ötven év van mögöttünk, az iskola jövője pedig azoknak a szülőknek a kezében van, akiknek nagy részét mi neveltük. Ha ők is bizalommal lesznek iskolánk iránt, és a Madách Imre Gimnáziumba íratják gyermeküket, akkor elmondhatjuk, nemcsak ötvenéves múltja, hanem jövője is van szeretett alma materünknek” - szólt Kovács László ünnepi beszédének zárógondolata.
