Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-07 / 131. szám, kedd
8 Kultúra Lemezbemutató a Deja vu klubban Pozsony. Holnap 18 órától, a Deja vu klub (Bazová utca) júniusi rendezvényén mutatja be albumát a pozsonyi Expired Passport zenekar. A négytagú rockbanda első, Kreatika címmel megjelent korongja több mint egy évig készült, és a jövő héttől már a lemezboltokban is kapható lesz. A „lemezkeresztelőn” a keresztszülő szerepét Dušík Gábor zeneszerző és Kovács Koppány, a somorjai Rómeó Vérzik frontembere vállalta el. A bemutató koncerten több vendég- zenész is fellép. Az MKKI, a Diákhálózat és a házigazda Deja vu zenekar klubestjére a belépés ezúttal is díjtalan, (sd) Kiosztották a Tonyt, az amerikai színházi díjat A Kétség a legjobb TASR-HÍR New York. John Patrick Shanley drámája, a Doubt (Kétség) kapta idén az év legjobb színházi darabjának járó Tony-díjat. Az amerikai színházi szakemberek által odaítélt díjakat vasárnap este immár 59. alkalommal osztották ki. A Monty Python mára filmklasszikusnak számító Gyalog galoppja által inspirált Monty Python’s Spamalot megkapta a legjobb musicalnek, a legjobb rendezőnek (Mike Nichols) és a legjobb musicalszínésznőnek (Sara Ramirez) járó Tonyt. A katolikus egyházi iskolában játszódó Doubt az idei broadway-i színházi évad legnagyobb elismerést aratott darabja, hiszen a Tony előtt egyebek mellett Pulitzer-díj- jal, valamint a New York-i színházi kritikusok díjával is kitüntették. A legjobb darabnak járó elismerésen kívül a női főszereplőt, Cherry Jonest, valamint a rendezőt, Doug Hughes-t is díjazták. Bill Irwin a legjobb drámai színésznek járó Tonyt vihette haza George megformálásáért a Nem félünk a farkastól című Edward Albee-darabban. Hat elismerést gyűjtött be az öreg kontinensen játszódó szerelmi történet, a The Light in the Piazza című musical: díjat kapott a női főszerepet alakító Victoria Clark, és ez a darab vitte el a legjobb díszletért, kosztümökért és világításért járó Tonyt is. A legjobb koreográfus díját Jerry Mitchell kapta az Őrült nők ketrece című musical táncjeleneteiért. Ez a darab lett egyúttal a legjobb újonnan színpadra állított musical is. Dán Foglernek ítélték a legjobb musicalszínésznek járó Tonyt a The 25 th Annual Putnam County Spelling Bee című darabban nyújtott játékáért, míg a legjobb prózai színész díját Liev Schreiber vehette át az ügyeskedő ingadanügynök megformálásáért a Glengarry Glen Ross című színműben. Billy Crystal, a népszerű showman egy különleges színházi teljesítményért, a 700 Sundays (700 vasárnap) című monodrámáért nyerte el a szakmai elismerést. Életműdíjat kapott Edward Albee drámaíró, akinek olyan színházi klasszikusnak számító darabok fűződnek a nevéhez, mint a Nem félünk a farkastól vagy a Szüvia, a k. Sara Ramirez a legjobb musicalszínésznőnek járó Tonyval (TASR/AFP-felvétel) Egy mindenre alkalmas szekrény mindenkinek! PA.X/NEXUS/5AIVUS, kombMHr szekrény - gyóntatószék c.•«* mWóralé i'iWraf fit otfcji év a korpa-.; kéktsro c-’ikc pówí kiagráí*« rdzef, or.-triwem tárvába ógyozV, td»Z uoeggei fi 'c*tsó tor része a lócwJo.-or étiké. A 240 sr. u*as. 75 cm *ey. 20! cm moyajxig Ekíjsp". flono Németh Második alkalommal rendezték meg a prágai biennálét, amelyen a szlovákiai művészek között Németh Ilona is szerepel egy különleges „műtárgy-termékkel”. A kiállított „termék” címe: kombinált szekrény - gyóntatószék. (Képarchívum) ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 7. A kiállítás azt sugallja: nem biztos, hogy csak abban van rend, ami mértanilag leírható A meditáció szerkezete A pozsonyi Veronika Gabčo- vá tárlata látható június 14- ig az ipolysági Menora Saag Centrum Artisban. A művész a zsinagóga földsziftt- jén a 90-es években született nagyméretű festményeit és plasztikáit mutatja be, az épület galériáján pedig zömében szerényebb méretű, a rajzhoz visszatérő képeit helyezte el. FORGÁCS MIKLÓS A kiállítás a Párhuzamos világok címet kapta, és fő vizsgálódási területe az élő és élettelen, a természet és ember alkotta anyagok, alakzatok, világok szerkezetének vizsgálata. Persze Gabčová esetében a hangulatnak is van struktúrája, a lelkiállapot is meglehetősen konkrét anyagnak tűnhet. Tudományos látásmód és meditációs készség vegyül a képeken. A tényekre vágyó vegytiszta pragmatizmus és a lélek rezdüléseit térré, felületté formáló érzékenység keveredik. Távcsőbe rendezett kozmosznak és mikroszkóp alatti szövetmintának egyaránt tűnhet egy-egy festmény. Veronika Gabčová a földszinten világűrként kezeli a vizsgálandó tárgyat, ä „nagy Egészed’ követeli magától megismerni. Lírai metafizika libben elő az örökkévalóság félhomályából. Ez persze a banalitás veszélyét is magában hordozza. A plasztikák kifejezetten szájbarágósán, a véletlenre semmit sem bízva állítják szembe az élőt az élettelennel, az organikust az anorganikussal. Szőlővenyigéket, száraz fűszálakat fognak össze fémlapok, szőlővenyigékre parkettadarab kerül, fűszálakat üveglap zár magába. Szabálytalanság és szabályszerűség konfrontálódik az alkotásokban: Gabčová felmutatja a két „párhuzamos világod’, s azt sugallja, nem biztos, hogy csak abban van rend, ami mértanilag leírható. Szülte dadaista gesztus a vékony fémállványra került üvegfelhő, kis méretével, minden rafináltságot nélkülöző alakjával nyelvet ölt a világnagy ambíciókra, idézőjelbe teszi azokat, hiszen az „üvegcumu- lus” átlátszón, mindennapi ablakokból lopottan, mégis légiesen, hátterekbe beleolvadón vallja be, csak zsebkozmosz, zsebtermészet születik a kiállítóteremben. Tizenegy plasztika található a földszinten, az orchidea - talán a legkimódoltabb természetes gyönyörűségek egyike - van organikusként szembeállítva a márványnyal, mely ugyanúgy a természet része ugyan, ám természetes állapotában szinte soha nem látjuk. Tehát mi él, és mi nem? Maga a művészet is a vizsgálódás tárgyát képezi: az aranymetszés elvére szemtelenül egy lecsonkolt fatörzs sebeinek aranyfestékkel való bekenése a válasz. Négy fémkeretben üvegcsövecskékből, kavicsból és kékes színű kristályokból alkotott kompozíciók vetik fel sokadszorra a rend és a szabadság kérdését. Ahogy múlik az idő - olvasható a száradó füvek mellett, hiszen az élő anyagnak nem csak térbeli, időbeli története is van. A festmények absztrakt felületei láttán gyakran az az érzése a szemlélőnek, hogy konkrét dolgot néz, csak túlságosan közelről. Toll, csont, kristály, vér-, vízvagy más folyadékcsepp belső szerkezetét idézik a színes felületek. A meditativ, szinte monokróm, egy szín árnyalatait hömpölygető alaptájba hasítanak bele a vad színű vonalak, csíkok. A Labirintus című kép mintha egy dekoratív Klimt- ruha felnagyított részlete lenne. A láthatatlan belső szerkezet veszi át a külső forma szerepét. Más képek mintha iszapkérget vagy bolygófelszínt vettek volna alapul, s terpeszkedő világpacaként mutatják meg a türelmes és nyitott befogadónak a részecskék nyüzsgését, a létezés dinamizmusát. Szürrealista vidékké válik a felület, fűszálacskák, pi- hék, egysejtűek bontják meg a háttér egységét. A kiállítás címadó képe, a Párhuzamos világok egy rácsszerkezet kockáiba rendezi a szabadon lebegő leveleket. Időnként természeti jelenségre utal a színtér, például a Napfürdő égő sárgáját egy apró vörös négyzet bontja meg. A Kompozíciók című kép szürkéjébe szintén vörös téglalapok pofátlankodnak be. A címek időnként általánosítok, időnként túlmagyaráznak. Áthatolások, Hullámzás, Kereszteződések, Újjászületés, Megismerés, Első titkok - olvashatjuk a képek alatt. A galérián {bár (A szerző felvétele) helyet kaptak a földszint struktúra- vizsgáló színes felületei is) az intim szféra dominál, s az embert körülölelő természet modellezése után magára az emberre, a testre helyeződik a hangsúly. Sőt itt világosodik meg a „természeti’ szó kettős jelentése. A 2005-ben készült kilenc akt, lendületes, rőtbarnán árnyékolt vonalakból gabalyítja ki az emberalakokat, arcuk nincs, testük nyugtalanul tekeredik, mintha a DNS-molekula kettős spirálja kapna emberi alakot. Veronika Gabčová legkülönösebb vállalkozása, mikor kisajátítja négyéves kislányának rajzait. Negyvennégy és négy év című grafikai happeningjében zöld paszpar- tu keretezi a gyerekrajzokat s az - anya primitivizmusra törekvő, de a technikát nehezen fedő rajzait. Az Én és a lányom című magánk konosztáz pedig a valódi bekebelezést dokumentálja, az anya belefest lányának alkotásaiba, s bár a gyerek bőrébe próbál bújni, kiegészít és nem átértelmez, megmerítkezik a másik élet kínálta struktúrában. Női téma, mert az anyaság kérdését feszegeti: amit elvesz időben, energiában a gyerek, azt most az anya visszaveszi, élősködik a teremtményén. „...a könyvek által jutottam el az emberi nyelv varázslatosságából épült katedrálisba” Tegnap véget ért a 76. Ünnepi Könyvhét ÖSSZEFOGLALÓNK Az ötnapos eseménysorozat két központi, budapesti helyszínén - a Vörösmarty téren és a Szent István- bazilika előtt -150 pavilonban 229 könyvkiadó kínálta kiadványait. A hivatalos listán mégis mindössze nyolcvanhárom - 69 magyarországi és 14 határon túli - könyvműhely 254 új kiadványa szerepelt, merthogy a kortárs magyar irodalom idei ünnepén, visszatérve a hagyományhoz, csak élő magyar szerző első kiadású alkotása lehetett könyvheti mű. A vásárlókedvet valószínűleg pozitívan befolyásolta az a tény, hogy a könyvheti újdonságok átlagára alacsonyabb, mint tavaly. A legolcsóbb könyv egyébként 500, a legdrágább - Glatz Ferenc Helyünk Európában című munkája - hatezer forintba került. A tavalyi tapasztalatokból okulva most kevesebb pavilon és tágasabb tér várta a könyvbarátokat a csaknem ezer dedikálásnak is helyet adó seregszemlén. Életképes változtatásnak tűnt az is, hogy idén már nemcsak a színpadokat hango- sították ki, hanem a Magyar Rádió munkatársainak vezetésével zajló szerzői beszélgetéseket is. És nosztalgiavonatot is indítottak, amely a rendezvény két helyszíne között fuvarozta a könyvbarátokat. A vidéki helyszínek és rendezvények száma is egyre bővül az utóbbi években: az elmúlt napok fővárosi könyves eseményeivel párhuzamosan csaknem ötven településen zajlott a könyvünnep, és ezeknek keretében az élő magyar irodalom képviselőinek igen jelentős hányada találkozhatott olvasóival. A könyv 2005-ös ünnepén a színvonalas társrendezvényekből sem volt hiány. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából - idén immár 5. éve - könyvek árasztották el a Ráday Kul- tuccát is. A Ráday Könyvfesztivál idei kiemelt programja a gasztronómiai könyvek bemutatása volt. A „kultucca” szervezői azonban a kerület nagy szülöttjéről sem feledkeztek meg: a József Attila-cente- - nárium alkalmából „Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni” címen számos kísérőprogramot, jótékonysági koncert szerveztek. A befolyt pénzösszegből pedig stílszerűen a kerület szegényeinek kifizetetlen gáz- és villanyszámláit, illetve lakbéreit törlesztik. A könyvhéttel párhuzamosan, annak részeként rendezték meg a hétvégén a 4. Gyermekkönyvnapo- kat is a Vörösmarty téren. A hivatalos könyvheti listán 16 első kiadású gyermekkönyv szerepel, köztük Lázár Ervin Magyar mondák című kötete. A Kossuth-díjas író a Gyer- mekkönyvnapok megnyitóján elmondott köszöntőjében így fogalmazott: „... a könyvek által jutottam el az emberi nyelv varázslatosságából épült katedrálisba, melynek boltívei magasabbra nyúlnak, mint a fölénk boruló égboltozat”. Mint mondta, az emberi tudás, szellem és szeretet pótolhatatlan kincseihez jutott a könyvek által, s abban reménykedik, hogy a gyermekek kíváncsisága ma ugyanolyan olthatatlah, mint hatvan évvel ezelőtt. Csak remélni tudjuk, hogy ez a minden bizonnyal meglévő kíváncsiság az olvasás szenvedélyének ápolásában is megnyilvánul majd. A vásárlási szenvedélyben mindenesetre folyamatosan manifesztálódik: háromnegyed évszázada évről évre könyvek ezrei lelnek gazdára a könyvhéten, (io) Rakovszky Zsuzsa és Závada Pál Bozóki András kultuszminiszternek dedikálnak (Képarchívum)
