Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-23 / 118 szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET Várhatóan átalakítják a Fidesz elnökségét, s a korábbi modell felé térnek vissza - közölte Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke. A pártelnök mellett a választmányi elnök, a frakcióvezető és rajtuk kívül még négy alelnök lenne. Erre azért van szükség, mert az elképzelés, hogy a tagozatok elnökei is tagjai az elnökségnek, nem hozta meg a remélt változtatást. A tagozatok többé- kevésbé megoldották azt a feladatukat, hogy segítsék elő a Fidesz társadalmi beágyazottságát, de kevésbé tűnt sikeresnek, hogy olyan embereket, vezetőket próbáljanak rajtuk keresztül a nyilvánosságba beemelni, akik nem a Fidesz „hagyományos” elitjéhez tartoznak. A tervek szerint a tagozatok vezetőiből létrejön egy konzultatív jellegű tanács. BILD AM SONNTAG Az Európai Unió cselekvőképessége kerülhet veszélybe, ha az unió új alkotmányáról május 29-én tartandó franciaországi népszavazáson a nem szavazatok kerülnek többségbe - figyelmeztetett Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője. A német lapban megjelent írásában kifejti, a francia népszavazás időpontja olyan dátum, amely döntő az unió jövője szempontjából. Az alkotmányos szerződéstől függ ugyanis, hogy a 25 tagúra kibővített EU cselekvőképes marad-e. Az unió külügyeinek tényleges irányítója reményét fejezte ki: a francia polgárok megértik, mennyire fontos az alkotmány Európa és egyben Franciaország számára. Egyidejűleg elismerte, a kontinensen sokan kételkednek az európai eszmében. Úgy vélekedett: „nehéz pontosan meghatározni, hogy valójában mi is az EU-val szembeni tartózkodás oka. Ténylegesen a bizonytalanság nehezen körvonalazható érzéséről van szó. Világunk összetettebbé vált, s ez mind a politikusokra, mind a polgárokra nagy terheket ró.” THE NEW YORK TIMES Elfogadhatadannak minősítette az ENSZ azokat a visszaéléseket, amelyeket amerikai katonák követtek el fő afganisztáni támaszpontjukon afgán foglyokkal szemben, és felszólította az amerikai megszálló erőket, tegyék lehetővé afgán emberjogi szakértők vizsgálatát az ügyben. Az amerikai napilap egy titkos jelentés alapján foglyok kínzásának eseteit ismertette. A közel kétezer oldalas jelentésben egy katonai vizsgálóbizottság részletesen ecseteli a fiatal és rosz- szul kiképzett amerikai katonáknak a tálib rezsim 2001. évi megdöntése után elkövetett visszaéléseit. A dokumentum szerint két foglyot 2001 decemberében halálra kínoztak a bagrami légi támaszponton. A megalázó bántalmazások célja az volt, hogy kihallgatás előtt megpuhítsák a foglyokat. „Az ilyen visszaélések elfogadhatatlanok, és ellentétesek mindazzal, amiért a nemzetközi közösség síkra száll - mondta Richard Provencher, az ENSZ afganisztáni szóvivője.- Fütyülök a kormányfőre, én téged akarlak leváltani! (Peter Gossányi rajza) Oroszországban is létezik szociáldemokrata párt: Mihail Gorbacsov alapította Válság vagy útkeresés? Prágában véget ért a kormányválság, viszont nem zárulhatott le a cseh szociáldemokrácia útkeresése. Annál kevésbé mondhatnak le az ideológiai elemzésről, mivel az európai szociáldemokrácia átfogó dilemmája, cél- és eszköz-meghatározása aktuális számukra is, és ez teszi még bonyolultabbá helyzetüket. E. FEHÉR PÁL Az európai szociáldemokrácia az utóbbi évtizedekben komoly sikerekkel dicsekedhetett. Tony Blair háromszoros győzelme, a spanyol Zapatero fölényes többsége, Schröder második választási ciklusra is megszerzett kancellári posztja mellé párosult az, hogy a cseh szocdemeknek Miloš Zeman kormányzása után sikerült kormányon maradniuk. Ugyanakkor Vladimír Špidla, majd Stanislav Gross kényszerű és dicsőségesnek éppen nem minősíthető távozása a válság jeleit mutatja. És tegyük hozzá: hasonló gondokkal küzdenek a lengyelek, akiknél már ki tudja hányadik pártvezető próbálja megállni a helyét Aleksandr Kwasniewski államfővé választása óta. A magyar szociáldemokrácia is kemény megrázkódtatásokat élt át és korántsem bizonyos, hogy a párt már szilárd egységet alkot, és választási esélyei ugyancsak homályosak. Szlovákiában ádáthatóbb a helyzet: Robert Fico ugyan átkeresztelte pártját szociáldemokratává, ám ez nem jelenti, hogy valóban ennek lehetne minősíteni az általános normák szerint, már csak azért sem, mert a Smer nacionalizmusa, illetve a pártdemokrácia hiánya szöges ellentétben áll a legalapvetőbb szociáldemokrata elvekkel. (Persze a szociáldemokrácia szlovák földön már az első köztársaságban sem volt sikeres, 1945 után pedig egyszerűen eltüntették a maradványait is. A szlovákiai magyarság sem mutat vonzódást a szocdem értékek iránt, noha olyan hagyományokra hivatkozhatna, hogy például Peéry Rezső, Szalat- nai Rezső a szociáldemokrácia soraiban politizált, miután szakítottak a Sarlóval.) Az EU új tagállamai közül a balti államokban a szlovákiai helyzethez hasonló állapotban leledzik a baloldal. Az észteknél soha nem volt szocdem mozgalom, a lettek és a litvánok esetében történelmi előzmények lennének ugyan, de az első világháború után a helyzet a helyi diktatúrák, a szovjet hatalomátvétel, illetve a függetlenség megszerzésével együtt járó nacionalista eufória miatt gyökeresen megváltozott. A Balkánon még bonyolultabb a helyzet... A szerb szocialistákat, mert Milosevics hívei ekként titulálják magukat - sokkal inkább nacionalbolsevikoknak nevezhetnénk, hogy egy kicsiny, de borzalmas orosz párt, az író Eduard Limonov bandájának elnevezését kölcsönözzem. Horvátországban és Szlovéniában pedig a magyar és a cseh pártokhoz hasonlítható a szocdemek helyzete. Egyszer lent, másszor fent... Ez a mondás akár a román pártra is illenék, ha Ion Iliescu, illetve Adrian Nastase, pillanatnyilag Mircea Geoana vezetésével valaha is igyekeztek volna bármilyen elvi platformot megfogalmazni, az éppen aktuális belpolitikai célokon túlmutatva. És bár jelentéktelen, és semmilyen kilátása nincs a sikerre, mégis fontosnak tartom megemlíteni, hogy Oroszországban is létezik szociáldemokrata párt, Mihail Gorbacsov alapította és vezeti és - akármily paradox módon hangzik - ez az egyetlen orosz párt manapság, amely valóban demokratikus és szocialista gondolatokat fogalmaz meg. Egyébként az a politológiai elemzés, amely a Gross-botrány napjaiban jelent meg Prágában, szintén európai összefüggésekben vizsgálja a cseh szocdemek helyzetét és lehetőségeit. A Bludné cesty sociálni demokracie (Prostor, Praha, 2005.) című kötet több mint 200 oldalán terjedelmes interjúk olvashatók Zemannal, Špidlával és Gross-szal (Jiri Paroubek még nem szerepelhet ebben az összeállításban), valamint Alexandr Mitrofanov, Jiri Pehe és Jaroslav Plesi kommentárjai, Zdenék Kárník történelmi áttekintése a cseh párt múltjáról és Jakub Kysloušek kitekintése az európai szocdemek helyzetéről. Korántsem csak a bibliográfiai pontosság kedvéért részleteztem a kötet tartalmát, hanem, hogy szemléltessem: milyen sokoldalúan kívánják megvilágítani a szociáldemokrácia tegnapi eredményeit és mai lehetőségeit. Kiderül, hogy a szociáldemokrácia alapvető dilemmája az, miként lehetne egyszerre a hagyományos baloldali értékek őrzője, illetve egy új középosztály érdekeinek hiteles képviselője. A hagyományos polgárság általában a konzervatív és a liberális politika között osztódik meg, leginkább a konzervatív, keresztény pártok oldalán. Ugyanakkor a szociáldemokrácia számára adott lehetne az a formálódó (Nyugat-Európában már létező) társadalmi csoport, amely a munkásosztály polgáriaso- dásával keletkezett, ugyanakkor viszont a baloldal iránt érez szimpátiát. A modern ipari társadalom régen megváltoztatta a munkásság arculatát, mind képzettségét, mind anyagi helyzetét, mind életstílusát tekintve. Ezt a szituációt, kell(ene) a szocdemeknek kihasználniuk. Ahogyan ezt Gerhard Schröder teszi Németországban sikerrel, és az osztrák párt szeretné csinálni, egyelőre csak Bécsben hatásosan. Nagyobb problémát jelent, kivált a cseh közegben a hagyományos baloldali értékek képviselete. A cseh helyzet egyedülálló, de ismerhető történelmi háttere még a múlt század huszas éveiből. A cseh szociáldemokrácia nem volt képes a baloldali értékek hiteles és teljes képviseletére, inkább az államalkotó polgárság felé orientálódott és ezért ebben a szerepben a két világháború között, illetve a rendszer- váltás óta a kommunisták sikeresek. Sehol másutt ez a szituáció nem következett be. Más országokban (ezúttal már csupán az új EU- tagokra koncentrálva) a baloldali- ság nem kérdéses a szocdemek számára, egyebek között azért, mert a jobboldalt ez a pozíció egyáltalán nem érdekli. Viszont a szociáldemokrácia formálódása óta az egyik legnagyobb dilemma számukra a nemzeti érdekek baloldali érdekű vállalása. Ez a legsebezhetőbb pont akár Magyarországon, de a horvátoknál, a lengyeleknél nem különben. És hát tulajdonképpen csak a csehek számára létezik az a nagy kérdés, hogy milyen viszonyt alakít ki a szociáldemokrácia a kommunistákkal... Mert nem valószínűsíthető, hogy Hiller István foglalkozna azzal, mit gondol Thürmer Gyula, viszont Grossnak, mint pártelnöknek, Paröubeknek, mint kormányfőnek nem árt alaposan elemeznie Miroslav Grebe- niček álláspontját, mielőtt véleményt nyilvánítanának, hiszen a kommunista párt már jelentősen megelőzte a szocdemeket. És ez azt is mutatja, hogy a Szocialista Internacionálé ugyan erős nemzetközi szervezet, de a konkrét nemzeti gondok nem oldhatók meg egységes recept szerint, még abban az esetben sem, ha a Blair által megtalált orvosság Anglia számára az egészséget hozta, de másutt nem biztos, hogy használ. A cseh helyzet egyedülálló, és ismerhető történelmi háttere is. KOMMENTÁR Pénznyelő sztrádák MOLNÁR IVÁN Szlovákia jövőre bevezeti az autópálya-használati díj behajtásának elektronikus rendszerét a 3,5 tonnánál nehezebb kamionok számára, ami jelentős mértékben növeli majd a teherfuvarozók kiadásait. Európában jelenleg csak Németországban, Ausztriában és Svájcban működik ilyen rendszer. Az osztrákoknál egy, a kocsiba beszerelt kis doboz mikrohullámon kommunikál az út mentén kiépített adóvevőkkel. A német rendszer műholdas, GSM-alapú kommunikáción alapszik, ugyanakkor sokkal drágább, mint az osztrák. A pozsonyi közlekedési minisztériumnak egyelőre fogalma sincs, melyik módszer mellett dönt, a háttérben azonban már megkezdődött a harc az elektronikai cégek között a lehető legjobb startpozícióért. Az államot és a cégeket egy dolog köti ösz- sze: a pénz. Míg az állam kis befektetéssel a lehető legtöbb pénzt szeretné kisajtolni a teherfuvarozókból, addig a nagy elektronikai cégek a lehető legnagyobb profitot szeretnék elérni a rendszer kiépítéséből. A helyezkedés érdekében az elektronikai cégek közül máris megjelent az első önjelölt tanácsadó, a Siemens. Ez a Schild & Partner céggel dolgoztatott ki egy tanulmányt arról, hogy Szlovákia számára mi lenne a „legjobb” megoldás. A végeredmény egyáltalán nem meglepő. A Schild & Partner szerint ha csak az autópályákon és az első osztályú utakon kell majd fizetni, akkor Szlovákia számára nem éri meg bevezetni az elektronikus díjbeszedő rendszert, mivel túl kevés az autópályánk. Számunkra - legalábbis a Schild & Partner szerint - az lenne a legjobb, ha a kamionoknak az összes úton fizetniük kellene. így teljesíthetjük ugyanis az Európai Unió ajánlását, amely szerint az elektronikus díjbeszedő rendszer fenntartására fordított költségeknek nem szabad meghaladniuk a díjakból várható bevételek 15 százalékát. Nem meglepő az sem, hogy a Siemens által megrendelt elemzésben a német modell a nyerő. Sokan persze azzal érvelhetnek, hogy ha a kamionok tönkreteszik az útjainkat, akkor azt fizessék is meg. Ők azonban megfeledkeznek arról, hogy a teherkocsik már most is többet fizetnek. A nagy többség pedig csak legyint, hogy őt ez nem érinti. Nekik arról nem szabadna megfeledkezniük, hogy a kamionokon a jövő évtől letesztelt rendszert néhány éven belül a személygépkocsik számára is kötelezővé teszik. Egyelőre rejtély, hogy az állampolgárok zsebeinek kiforgatásában tapasztalt állam a nagy elektronikai cégekkel karöltve milyen meglepetést tartogat számunkra, egy azonban már most biztos: semmi jót. JEGYZET Átverésből kufárkodás BUCHLOVICS PÉTER Nem vonom kétségbe, a BMG Invest, a Horizont emberek ezreit vágta meg alaposan, sokukat a tönk szélére juttatta, sőt, a botrány kirobbanása után még családi tragédiákról is lehetett hallani. Csak az a bibi, hogy ez az egész már akkor büdös volt, amikor lepe- dőnyi újsághirdetésekben 25, 30, netán 58 százalékos kamatot ígértek a betett pénzért. Akinek kizárólag ez számított - ráadásul egy ideig valóban pompásan működött a dolog, rövid távon is sokat lehetett nyerni rajta, minél több pénzt tettél be, annál többet -, az nem hiszem, hogy azon töprengett akkoriban: írnak-e apró betűs figyelmeztetést a hirdetésekbe, s amíg ment a szekér, addig azt se firtatta senki: felügyeli-e az állam a nagy meggazdagodás piramisjátékát. Annak ellenére, hogy a botránysorozat után valóban kései önigazolásnak tűnt az állami illetékesek magyarázata, az mégsem kóser, hogy most az állam kárpótolja őket, magyarán: mindenki dobja össze legalább a veszteségük egy részét. Mert akárhogy is nézzük, ők csak még több pénzt akartak a pénzükből, és pórul jártak. Gazdagodni persze nem bűn, s ki ne akarna, de ebben az egészben az akkori döntésük, a döntésük következménye és a személyes felelősségük mintha elsikkadt volna. Tartok tőle: ha az egykori pénzügyi szolgáltatók vezetőit ízekre tépnék is, annak a pénznek már bottal üthetik'a nyomát. S ezt valószínűleg maguk a kárvallottak is tudják. Éppen ezért undorító, hogy a most Justitiaként grasszáló Haza Atyja karolja fel az ügyet, ám micsoda véletlen, az általa talált kazettán szereplők közül senkinek nincs köze a HZDS- hez. Persze, abban a pártban soha nem volt cinikus és kapzsi politikus. Ebbén az ügyben Mečiar, továbbá a KSS és a Smer képviselői politikai tőkét kovácsolnak maguknak, jókora szociál- demagógiával, számítva azzal, hogy ezt a választásokon a kárvallottak majd meghálálják nekik. S teszik mindezt olyan törvényjavaslattal, amely alapján azoknak a zsebéből is kihúznák a pénzt, akiket annak idején nem vakított el a zsíros kamatok ígérete, az extra hozam, a gyors gazdagodás lehetősége. Lám, így is lehet szavazókat toborozni magunknak, a mások pénzén. Próbának megéri, ha nem jön be, még akkor is. Mert akkor meg jó lesz kampányszövegnek, mondjuk kétféle változatban: 1. Látjátok, ezek nem akartak kárpótolni benneteket, de mi megpróbáltuk. 2. Ha mi leszünk kormányon, akkor legalább a felét megtérítjük. S ekképp lesz a nagy átverésből kupeckedés.
