Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-18 / 114 szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 18. RÖVIDEN Jancsó Miklós a Pozsonyi Casinóban Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete e hónapban is folytatja A magyar mozgókép mesterei elnevezésű rendezvény- sorozatát. Holnap Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező lesz az intézet vendége. 17 órától levetítik A zsarnok szíve - Baccaccio Magyarországon című, 1981-ben készült filmjét, majd a vetítést követően Szabó G. László újságíró beszélget a rendezővel. A filmvetítés és a beszélgetés helyszíne a Pozsonyi Casinó lesz. (tb) Világhírű dzsesszzenészek lépnek színpadra Gitárfesztivál Győrben ELŐZETES Nemzetközi akusztikusgitár- fesztivál kezdődik ma 19 órakor a Petőfi Sándor Művelődési Házban (Árpád u. 44.; tel.: 0036-96/327- 466). A negyedik alkalommal megrendezett fesztiválon Steve White, Eric Lugosch, Yan Vagh, Szabó Sándor és Major Balázs zenéjét élvezhetik az érdeklődők. Steve White gitáros az amerikai blues muzsika igazi különlegessége, szinte egyszemélyes zenekar. A country-folk-blues hagyományaiból merít, de virtuóz zenéjét rendkívül egyénien építi. Az amerikai szaksajtó a ma élő egyik legjelentősebb fehér blue(Képarchívum ) szenészként tartja számon. A chicagói Eric Lugosch vezetéknevének magyaros hangzása nem véletlen, hiszen nagyszülei magyar kivándorlók voltak. „1984-ben Amerikában megnyerte a nemzeti akusztikusgitár verseny nagydíját. Játékában mindig a zenekari hangzás megformálására törekszik finom ellenpontozásokkal és ízléses groove-okkal. Minden afroamerikai stílusban otthon van, a country blues, a gospel és a regti- me világában egyaránt. Kiváló dalszerző és énekes” - olvasható a Győri Szalon előzetesében. Yan Vagh kiváló, a legmodernebb irányzatok hatása alatt álló, improvizatív muzsikájának különlegessége, hogy tíz nejlonhúrral felszerelt bundnélküli gitáron adja elő. Szabó Sándor - aki a győri fesztiválnak egyik kezdeményezője és szervezője - házigazdaként szokás szerint 16 húros és bundnélküli gitárokkal lép színpadra. Az akusztikus gitárzene világszerte ismert művészének eddig több mint húsz hanglemeze jelent meg. A fesztivál ütőhangszeres vendégmuzsikusa, Major Balázs szintén különleges hangszerekkel lép színpadra, és sajátos módon előadott egzotikus ritmusokkal gazdagítja a rendkívül színvonalasnak ígérkező műsort, (io) Janet Brooks Gerloff képei József Attila verseihez Kopogtatás nélkül TÁRLATAJÁNLÓ József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából Kopogtatás nélkül címmel kiállítás-sorozatot rendeztek három helyszínen, Berlinben, Budapesten és Aachenben. A tárlat június 12-éig a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható. Ahogy a múzeum weboldalán olvasható: „Akiállítás középpontjában Janet Brooks Gerloff képei és József Attila versei állnak, melyek rendkívüli nyelvi kifejezőereje és expresszivitása nagy hatást gyakorolt a festőnőre. Ebből a művészi találkozásból, a »vers és a festmény« négykezeséből született a Kopogtatás nélkül ciklus. E kiállítás kapcsán nem a »mi« József Attilánkat látjuk a festővásznon, hanem egy »kívülálló« képeit. Egy szubjektív művész tükrében 40 képbe sűrítve találkozhatunk a költő legfontosabb témáival.” A honlapról annyit tudhatunk meg Janet Brooks Gerloffról, hogy Németországban él, amerikai származású, s az 1990-es évek eleje óta irodalmi és zenei művek művészeti újraértelmezésével foglalkozik. Képi vüágát egzisztenciális helyzetek, emberi konfliktusok, hangulatok, érzések határozzák meg. A kiállításhoz kétnyelvű (magyar és német) katalógust adtak ki. (t) Janet Brooks Gerloff képei a Tedd a kezed és az íme hát megleltem hazámat című veresekhez (Képarchívum) „Az új dráma nem alszik!” - hirdette a fesztivál első évfolyamának szlogenje kilenc napon keresztül Színházi maratón Pozsonyban Három fiatal színész a felolvasáson, mögöttük, illetve mellettük a DJ és a VJ (A szerző felvétele) Szlovákiában a 80-as, 90- es években kis túlzással minden irányzat egyszemélyes volt. Az egyik rendező az avantgárd izgága unokája, a másik a posztmodern kissé megkésett látnoka és megint másik a konzervativizmus elegáns gentlemanje volt. A drámában meg az egyik például a szocialista realizmus kitartó munkása, egy másik a lírai dráma időtlenségének hirdetője, a következő pedig a lélek faggatója. FORGÁCS MIKLÓS Néhány éve (leginkább a megújult pozsonyi Színházi Intézet bábáskodásának köszönhetően) különböző rendezvények, fesztiválok segítik az új színházi szemléletek kialakulását. Az Új Drá- ma/New Drama első évfolyama például kilenc napon át hirdette: „Az új dráma nem alszik!”, és a kínálat valóban gazdag volt. A harminc előadásból én hatot néztem meg (és egy felolvasó színházi maratont, egy szubkulturális hap- peninget). Zuzana Križková rádiódramaturg és hangjátékszerző Hírnökök c. első színdarabja avíttan és közhelyesen beszél a máról. Ariel és Dariel, a megváltásba már egyszer belebukott két angyal a jelen Po- zsonyában talál rá az új Jézusra. Sajnos a darab a mai fiatalokról és a ma problémáiról igen leegyszerűsítő módon szól. Štefan Ko- renči, a pozsonyi A.HA. Színház rendezője túl komolyan veszi az alapanyagot, nem ironizál, inkább poetizál, nem konkretizál, inkább megrendül. A darab komédiának ígéri magát, de az előadásról nehéz eldönteni, mikor morális pamflet és mikor annak paródiája. A szintén pozsonyi SKRAT Színház a Szlovákiában főleg Blaho Uhlár nevéhez fűződő, kollektív improvizáción alapuló szerzői színház hagyományait folytatja. Ľubomír Burgr zeneszerző, rendező és színész Tengerimalac című előadásában frusztrált emberek fecsegnek semmiségekről nagyon komolyan. Egy meglepően szabad szájú hölgy a felsőbb tízezerből, egy visszahúzódó prűd nő és egy frusztrált, ingerült kisember találkoznak egy váróteremben, majd az utcán, s beszélnek a titokzatos testnedvekről és lelki ingerekről. Szere- tethiányosak, a magány bizarr figurái. Burgr minimalizmust követő színháza (a vulgarizmusokba való belefeledkezésektől és a szer- kesztetlenség esendőségeitől eltekintve) a hiteles megszólalások közé tartozik. Martin Čičvák a Szlovák Nemzeti Színházban rendezett Arab éjszakák című előadása egy konzervatív intézménybe robbantotta bele egyrészt a német színház vadságát, másrészt a rendező brünni iskolaévek edzette szertelenségét. A különböző nemzetiségű és társadalmi helyzetben lévő emberek létezése egy panelházban válik misztikus álomkalanddá. Párhuzamos monológokban, cselekvések kommentálásában, s nem dialógusokban bomlik ki a világ. Čičvák nem bonyolít túl és infantilizál, gyorsan pörgeti a bizarr helyzeteket. A fesztivál különös vállalkozása az 50:50 Felolvasószínházi Maratón. Vladislava Fekete, a koncepció kiötlője úgy gondolta, itt az ideje, hogy az egyébként unalmas, csak a szakmának szóló felolvasások a színházba nem járókat is megkörnyékezzék. Az öt órán át tartó, ötven színdarab ötven részletét bemutató akció a Spojka nevezetű technóklubban zajlott le. „Az ember tulajdonképpen egy partira jön, iszik valamit, zenét hallgat, beszélget, s a kortárs dráma a háttér” - mondta Vladislava Fekete. Ilyen körülmények között természetesen nehéz volt odafigyelni a szövegekre, melyeket tizenhárom színész tolmácsolt a terem legkülönbözőbb sarkaiból. Hiper- és szu- pemarketek, az internetes szexfüggőségről leszoktató kisegyhá- zak, a topmenedzserek válságait kezelő kurzusok, a munkát kereső nők, a terrorizmus globális és magánszférájának, a televíziós show- k világát bemutató darabok váltották egymást. Orosz, német, szlovák, brit, a szétesett Jugoszlávia szinte minden nemzetisége és rengeteg más náció szövegei hangzottak el. Köztük Spiró György Szappanoperája és Egressy Zoltán Sóska, sültkrumplija. Egy DJ és VJ tették multimediálissá a heroikus vállalkozást, de sajnos mindketten ugyanazt az ötperces zenei és vide- ókonzervet erőltették bármilyen ritmusú, hangulatú, témájú darabrészlet alá. Másnap Ján Štrbák az Altzhei- mer-kórban szenvedők gondolkodásmódját, világérzékelését rekonstruáló előadása következett. A Turócszentmártoni Kamara Színház előadását a szerző rendezte, s nem történetet mesél, nem üzen, s nem kinyilatkoztat, hanem felmutatja a kérdéskör gubancát. Subákra mindig is jellemző volt valamiféle gyermeki világlátás, az emberi lényeg keresése, annak visszavezetése valamiféle tisztaságra, érintetlenségre. Mindent porig rombol, mit iskolák, tudományok plántáltak belénk, s igyekszik naiv szellemmel, értelemmel felépíteni a maga világát. A Zsolnai Városi Színház Jozef Lenhart Frau Mozart című darabját játszotta Branislav Matuščin rendezésében. A mű inkább poéti- kus oratórium, mint problémát felvető, viszonyokat bogozó dráma. Nem derül ki sem a szövegből, sem az előadásból, miért fontos most éppen a feleség szemszögéből megeleveníteni Mozart figuráját. A darab leíró és líraian múltidéző szövegek montázsa, a szereplők a már ismert Mozart- kliséket ismétlik újra. Utolsóként Viliam Klimáček Gótika című társadalmi látleletét állt módomban megtekinteni. A pozsonyi GunaGU Színház Karel Vosátko rendezte előadásából csak annyi derül ki, hogy a mai pozsonyiak oUomba bunkók, akik ok nélkül begerjednek és üvölte- nek, minden gondolatuk perverz, életük egysíkú és tévéműsorokat idéző, de a rossz ízlés megjelenítése nem vált új minőséggé. Ez az előadás arra figyelmeztet, hogy nemcsak az új dráma, hanem az ördög sem alszik. A cseh/szlovákiai magyar irodalmi lexikon javított, bővített kiadása az idei Ünnepi Könyvhéten Megjelent az Irodalmi Szemle májusi száma LAPAJÁNLÓ Először 1997-ben jelent meg - egy évtizedes kínos-keserves előkészületek után - A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. A javított, bővített kiadás megjelentetését az eltelt közel egy évtized változásai tették szükségessé. Az eltelt időszak alatt nemcsak a korábbi szereplők életműve teljesedett ki, hanem egy új, tehetséges irodalmi nemzedék is jelentkezett, gazdagítva szellemi életünket. A korábbi kiadástól eltérően a bővítettjavított kiadásban az összefoglaló szócikkek között egy mini-iro- dalomtörténettel is találkozhat az olvasó. Azzal a szándékkal sorolták be ezt a szócikket, hogy képet adjon a lexikon kisebbségi irodalmunk és szellemiségünk több mint nyolcvanöt éves fejlődéséről. Az Irodalmi Szemle májusi száma egyrészt az irodalom népszerűsítése, másrészt egy lehetséges véleménycsere szándékával - közli az említett anyagot. A szépirodalmi rovatban Németh Zoltán, Török Elemér, Tóth Elemér, Hudák Katalin és Gágyor József verseit, Hogya György Az Út című novelláját, valamint Mács József közeljövőben (Trianon hangjai címmel) megjelenő regényének részletét közli. Pomogáts Béla kassai útijegyzetét is olvashatjuk a folyóiratban. A Könyvről könyvre rovatban H. Nagy Péter Szavak ébredése - képek lázadása című rövid eszmefuttatása Papp Tibor legújabb kötetét mutatja be. A Vendégszövegek (n) címmel megjelent kötet félévszázad költői teljesítményét fogja át, s a kritikus szerint nem kizárt, hogy „a 20. század második felének egyik legfontosabb életművével állunk szemben”. Vajda Barnabás Márai Sándor Japán kert című köteteit méltatja, Popély Gyula pedig - Az áldozat igaza címmel - az elhallgatott, indexre tett Horváth Jenő diplomáciatörténész A Mil- leniumtól Trianonig című, először 1937-ben kiadott munkájának újabb kiadása kapcsán ismerteti a könyvet. A Múlt és emlékezet című rovatban Géczi Lajos készülő monográfiája egy részletét olvashatjuk Nagykapos a 2. évezred alkonyán címmel. A Színház rovatban Juhász Dósa János Közép-európai féregsorsok címmel Dobos László Földönfutók című regényének színpadi adaptációjáról ír. A regény erényei és a színpadra állítás vitatható tényei szembesülnek Juhász Dósa írásában, aki azzal zárja kritikáját, hogy a szloXLVHLKVI. 15 .4. S/ÁM SMS. »AJI> ÁRA 20.- *K f AstiiaSattfcSt ' lKm Jrniw: KWíp-eafi*»»? Mwtvnr t^h/Nrl.nakiáÍM». I»IK-20»I G«czt Lajos: Nagyapa« a 2. évezred alkonyán SZ IRODALMI SZEMLE 2<MI5- g lR<»|í\JOÁJJ7 KRITIKA 1 X.i RS% DAl-OÁnriDOMÁNY vákiai magyarság tragédiáját bemutató Dobos-regénynek ott lenne a helye (más művekhez hason- lóah) „minden középiskolás könyvespolcán”, (zsolt)
