Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-18 / 114 szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ BELGRÁDI SAJTÓ Ismét békétlenséget szül Belgrád és Zágráb viszonyában a régmúlt: a szerb kormány védnökségével tartott vasárnapi csetniktalálkozó miatt Stjepan Mesic horvát elnök lemondta belgrádi látogatását, amit Belgrádban értetlenséggel fogadtak. A belgrádi média idézte a horvát elnöki hivatal közleményét, mely szerint a vasárnapi Rav- na Gora-i csetnikgyűlés miatt - amelyet a szerb hatóságok tevékeny támogatásával szerveztek meg és tartottak meg, a hatalom egyes kiemelkedő képviselőinek együttműködésével - Stjepan Mesic horvát elnök úgy látja, hogy a belátható jövőben nem adottak a feltételek szerbia-monteneg- rói látogatása előkészítésére. A belgrádi külügyminisztérium válaszában leszögezte, a jövő felé kell fordulni, a történelmi tények nem képezhetnek akadályt a kétoldalú kapcsolatokban, s nem lehet a két ország viszonyát attól tenni függővé, hogy a másik miként viszonyul a múlt eseményeihez. A korábbi években a Vük Draskovics szerbia-monte- negrói külügyminiszter vezette Szerb Megújhodási Mozgalom szervezte a Valjevo melet- ti Ravno Gora hegységen a csetnikek éves találkozóját. Miután 2004 végén a szerb parlament rehabilitálta a cset- nikeket, a kormány vállalta a vasárnapi 15 ezres nagygyűlésük feletti védnökséget. A Mihaljovics tábornok vezette királypárti csetnik hadsereg a II. világháború idején eredetileg a náci megszállók ellen fogott fegyvert, de szembeszállt a titói kommunista partizánokkal is. A szerbiai történelemkönyvek tanulsága szerint emiatt lepak- táltak a nácikkal, és Nagy- Szerbia megteremtésére törekedve bosnyákok és horvátok ezreit irtották ki Dalmáciában és Boszniában. TALLÓZÓ IZVESZTYIJA Legalább 745 ember vesztette életét az andizsáni felkelésben és az azt követő megtorlásban - jelentette az orosz lap az Ózod Dehkonlar (Szabad Parasztok) üzbég ellenzéki pártra hivatkozva. E párt tagjai házról házra járnak a ke- let-üzbegisztáni városban, kikérdezik a lakosokat, és feljegyzik a halálos áldozatok hevét. Hétfő estig 745 név került a listára. A Szabad Parasztok pártja 2003 decemberében alakult meg, de azóta sincs hivatalosan bejegyezve. Vezetője szerint mintegy százezer tagja van. Ez a párt az Ak- ramija szervezettől, a felkelés feltételezett kezdeményezőjétől eltérően nem áll semmiféle ismert kapcsolatban az iszlámista ideológiával. Sokféle jelentés érkezett péntek óta a felkelés és az azt kísérő tömegtüntetés leverése óta a halálos áldozatok számáról. Egy tekintélyes helyi orvos azt mondta korábban, hogy mintegy 500 holttestet tettek ki egy helyi iskola elé a hatóságok, hogy a hozzátartozók azonosíthassák a tetemeket.- Legközelebb próbáljanak erre építeni! (Szalay Zoltán rajza) Prágai (sajtó)vélemények Edvard Beneš elnök szobrának leleplezéséről Bronzba öntött ellentét Bíráló hangvételű kommentárokat közöltek tegnap a vezető cseh napilapok Edvard Beneš, Csehszlovákia második köztársasági elnöke szobrának hétfői prágai leleplezéséről. KOKES JÁNOS A sajtó egybehangzóan azt állítja, Beneš a cseh történelem kétségkívül kiemelkedő, de nagyon ellentmondásos személyisége volt. A konzervatív Lidové noviny hibának minősíti, hogy a Beneš- szobor leleplezésénél demonstratív módon a legmagasabb politikusok is részt vettek. „A közjogi méltóságok csődöt mondtak egyik társadalmi feladatuk teljesítése során. A társadalmi vita elősegítése helyett ugyanis előnyben részesítették azt, hogy üzeneteket küldjenek a határon túli veszekedő kisebbségnek”- írja az újság. Kitűnő diplomata, de egyben ellentmondásos személyiség volt- véli kommentáijában a Hospodáŕské noviny című gazdasági és politikai napilap. „Nagyszerű lett volna, ha Edvard Beneš államfő szobrának leleplezése átgondolt és férfias tett lett volna, s e személyiség összes pozitívumait Beneš árnyéka az uniós lobogón (ŰTK-fotó) és negatívumait is felmérték volna, ha a tettben nem lenne megtalálható a nagyobb német szomszéd iránti trucc is” - jegyzi meg a tekintélyes lap. A baloldali Právo kommentár helyett több cseh politikus véleményét idézi. „A dekrétumok olyan jogi normák, amelyek a jövőben már sosem lesznek alkalmazva, de az a múlt, amely a dekrétumok szerint lett megvalósítva, már megváltoztathatatlan” - állítja Miroslav Kalousek, a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt elnöke. Vladimír Laštúvka, a képviselőház külügyi bizottságának szociáldemokrata elnöke szerint Prágának reagálnia kellene Edmund Stoiber bajor miniszterelnök Prágát kritizáló hét végi beszédére. Laštúvka bírálja Cyril Svoboda külügyminisztert is, aki korábban azt nyilatkozta, bár a Beneš-szobor a Czernin-palota előtt áll, a tárcának semmi köze az egészhez. „Svoboda miniszter úr nyilatkozatából számomra nem egyértelmű, hogy Beneš elnök vagy pedig Stoiber úr oldalán áll- e. Ezt azonban szeretném tudni” - mondta Laštúvka a Právónak. Cyril Svoboda ugyanakkor azt nyilatkozta a lapnak, Prágának nincs semmi oka bármiféle tárgyalásokat kezdeni a kitelepített szudétanémetekkel: „Már régóta állítom, nincs ok tárgyalni a kárpótlásról vagy valami hasonlóról, de természetesen lehet beszélni a múltról.” A miniszter megjegyezte: Beneš az elődje volt a cseh diplomácia élén, ezért természetesnek tartotta, hogy részt vesz szobra leleplezésén. Sátoraljaújhelyi cellája kényelmes, van benne zuhanykabin és tévékészülék is Magda Marinko rajzol és a légióba vágyik MTI-HÁTTÉR Az életfogytiglani börtönbüntetését Magyarországon töltő Magda Marinko karikatúrákat fest sátoraljaújhelyi börtönében és visszavágyik a francia idegenlégióba - közölte az elítélt belgrádi ügyvédje, Slavko Petries, aki 11 évi szünet után ismét felkereste börtönében egykori védencét, s két órán át beszélgetett vele. A börtönben tett látogatásakor az volt a benyomása, hogy a sátoraljaújhelyi fogház jól őrzött. Marinko szerint cellája kényelmes, van benne zuhanykabin és tévékészülék is. Marinko - aki az egyik legfegyelmezettebb elítélt - ismét panaszt emelt a magyar igazságügyi minisztériumnál, mert Szerbiában szeretné eltölteni börtönbüntetését. Az ügyvéd elmondása szerint Marinko a francia idegenlégióban együtt szolgált Milorad Lukovics Legijával, a számos múltbeli szerbiai politikai bűntény elkövetésével, egyebek mellett Zoran Djindjics miniszter- elnök meggyilkolásával vádolt volt titkosrendőrrel, valamint a szökésben lévő, háborús bűnökkel vádolt horvát tábornokkal, Ante Goto- vinával. (P. J.) LEVÉLBONTÁS Figyeljünk egymásra! A lap május 13-i számában olvastam, hogy Csáky Pál miniszterelnök-helyettes kitüntetéseket adományozott az arra érdemes hazai magyar személyiségeknek. Érdekes, a kiválasztottak nagyobbik része nő volt. Nekem különösen jólesett, hogy H. Mészáros Erzsébet is a kitüntetettek közé került. Ezzel kapcsolatban engedjenek meg egy kis nosztalgiázást. Az én nemzedékem tagjai már bizonyára nagyon megfogyatkoztak. De akik még megvagyunk, szeretettel emlékezünk a közös államban harminc évig megjelenő, Nő című hetilapra. Egy időben ennek a főszerkesztője volt H. Mészáros Erzsébet. Akik akkor idősebbek voltunk a főszerkesztőnőnél, nagy elismeréssel adóztunk tevékenysége előtt. (Ez ma sincs másképp.) Annak a lapnak az volt a mottója, mi, emberek tiszteljük meg egymást azzal, hogy figyelünk egymásra. És ezt ki is nyilvánítjuk egymás felé. Kisebbségi sorsban ez különösen jelentős viselkedés- mód. Ideális viszony alakult ki közöttünk. Minden kitüntetettnek további sok sikert és jó egészséget kívánok. Úgyszintén kívánom ezt a Nő hajdani szerkesztőinek is. Győri Sarolta Szepsi KOMMENTÁR Szobor és szavak MARTIN KOMÁREK Vajon melyik a nagyobb provokáció? Annak követelése, hogy helyezzék hatályon kívül Beneš dekrétumait, vagy hogy szobrot állítottak neki. Talán az a „törvény”, hogy érdemeket szerzett a csehszlovák állam építésében vagy annak kinyilatkoztatása, hogy a szudétanémetek kiűzése hidegvérű etnikai tisztogatás volt. Vajon Stoiber bajor kormányfő vagy a cseh politikusok álláspontja van közelebb az igazsághoz? Mindkét vélemény elfogult, így pontatlan is. Viszont Stoiberé - aki ezt a hét végén újra megismételte .a szudétanémetek találkozóján - európaibb és modernebb is, még az erős szavak ellenére is. Ugyanis a háború kirobbantásáért, az akkor elkövetett állati bűnökért érzett német felelősség egyértelmű, őszinte és megbánó elismeréséből indul ki. S csak az ilyen vezeklés nyomán mondható el: a németek robbantották ki a II. világháborút, de a kitelepítés nem volt a világégés elengedhetetlen következménye. Azaz a Beneš-dekrétumok ellentétben vannak a jog alapelveivel. A cseh hivatalos álláspont jóval keményebb, és mélyebben is gyökerezik a múltban. Többé-kevésbé így foglalható össze: a kitelepítés a németek által elkövetett háborús bűnök közvetlen következménye volt, és ez most is érvényes. Mindenért, ami közben történt, csakis a csehországi németek a felelősek. Ha 38-ban nem árulták volna el a köztársaságot, akkor nem űzték volna ki őket. A stoiberi álláspont gyenge pontja: jelentéktelenné teszi és a jelenlegi humanista európai méterrel méri a háborús eseményeket. Manapság aligha érthető meg, miképp élték meg az érintett nemzetek és egyének az akkori szörnyűségeket. Stoiber ezenfelül alábecsüli: tizenöt évvel a rendszerváltás után Csehországban még mindig félnek a hatalmas szomszédtól, óriási a bizalmatlanság a német politika iránt, ugyanakkor azt is figyelmen kívül hagyja, hogy szavait fenyegetésnek tekintik. A cseh magatartás ennél jóval gyengébb lábakon áll. Prága egyszerűen ignorálja, hogy a gyermekeket nem lehet felelősségre vonni a szülők bűneiért. Az ilyen álláspont a kollektív bűnökért járó kollektív megtorlás sötét eszméiben gyökerezik. Meg kell hagyni, Edmund Stoiber éles szavai egyáltalán nem járulnak hozzá a cseh-német közeledéshez. Ennek legnagyobb akadálya mégis a cseh politikusok nacionalista magatartásában keresendő. De erről Edvard Beneš már nem tehet, s az sem számít, van vagy nincs szobra. A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora JEGYZET Biztos, ami biztos MISLAY EDIT Sok van, mi csodálatos e földön. Az átlagember olykor nem győz csodálkozni. Vagy bosszankodni. Itt vannak például a biztosítók. A szolid segítők. Életünk biztos pontjai. Ez most azért jutott eszembe, mert a napokban oknyomozó riportfilm foglalkozott az egyik csatornán a kérdéssel. Konkrétan a gépjárműbalesetek utáni kárfelmérésről volt benne szó. Egészen pontosan arról, hogy a biztosítótársaságok kárfelmérői valahogy mindig a saját javukra tévednek a bekövetkezett kár nagyságát illetően. Mégpedig nem is mindig kis összegekkel. A kárvallottak és az elégedetlenkedők arról számoltak be, hogy ha kevésnek tűnt nekik a biztosító által felbecsült kár nagysága, akkor független szakértőhöz fordultak, aki sok esetben nem csupán néhány ezer, hanem több tízezer koronával nagyobb összegre becsülte a járműben esett kárt. A biztosítótársaságok körében természetesen nagy a szolidaritás, és közös megegyezéssel szinte valamennyien azt a kárfelmérési módszert alkalmazzák, amelyik nekik kedvez. Csupán egyetlen olyan biztosítóra akadt a riport, amelyik a független szakértők által használt irányelveket alkalmazza ebben a tekintetben. Ami még szomorúbb: az állam ebből a szempontból egyáltalán nem szabályozza a biztosítótársaságok működését. Ők meg természetesen azt a módszert alkalmazzák, amely szerint a lehető legkevesebbet kell fizetniük. Mit tehet ilyenkor a polgár? Csupán egy dolgot: ha nem ért egyet a biztosító által felbecsült kár mértékével, bíróságra adja az ügyet. Ami évekig is elhúzódhat, s ha netalán a bíróság nem neki ad igazat, még a perköltséget is fizetheti. Az embernek egyszerűen olyan érzése támad, hogy a polgár patthelyzetbe van kényszerítve. Nincs is nagyon választása abban a tekintetben, hogy hagyja-e magát rászedni, kihasználni, vagy sem. Amikor az ügyfelek megszerzéséről van szó, mindenki fűt-fát ígér, kedvezményeket és extrákat. (És itt nem csupán a gépjárműbiztosításra gondolok - bármilyen más típusú biztosítással hasonló tapasztalatokat lehet szerezni.) De amikor valami tényleg történik, mármint olyasmi, ami ellen az ember biztosítást kötött, inkább mintha azon igyekeznének, hogy indokot találjanak arra, miért is nem fizetnek vagy miért a le- • hető legkevesebbet. Pedig nem a sajátjukat kell adniuk. Hanem azt a pénzt, amit az ügyfél fizet nekik. Sejtem, a biztosítótársaságok számára az lenne az ideális, ha mindenki biztosítania magát minden ellen (akár többszörösen is), és soha nem történne semmi senkivel. Ez azonban nem túl valószínű. De abban sem lehetünk biztosak, hogy a biztosítás a legbiztosabb módszer.
