Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-10 / 107 szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 10. Agroenvironmentális felkészítés gazdálkodóknak A helyes mezőgazdasági gyakorlat alkalmazása 22 Agrárkörkép - hirdetés ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül szóba az unió agrárszabályozási rendszerének egyik fontos szempontja a helyes mező- gazdasági gyakorlat elveinek betartása. Mint ismeretes, az említett előírás elveinek betartása a gazdák számára kötelező, s elhanyagolásuk akár a támogatások elvonását vagy visszafizetését vonhatja maga után. A hazai mezőgazdaságban vállalkozók számára miniszteri utasítás formájában jelentek meg az idevonatkozó előírások, amelyek a szaktárca honlapján is olvashatók. Ehhez kapcsolódva agroenvironmentális szakmai felkészítő tanfolyamok keretében adnak tájékoztatót a gazdálkodók számára a környezetkímélő mezőgazdasági termelés követelményeinek megfelelő gazdálkodási feltételekről és körülményekről. A nyit- rai Agroinštitút szervezésében megtartandó háromnapos rendezvénysorozatot május 17-19-én és 25-27-én tartják az intézmény épületében. Júniusban ugyanezzel a témával 14-16-án és 27-29- én ismerkedhetnek az agrárvállalkozók. Háromnapos szakmai továbbképző tanfolyamok programja révén a résztvevők a mezőgazdaság és a környezetvédelem kölcsönhatásainak, a mezőgazdasági termelés környezetre gyakorolt negatív hatásainak elemzése és az idevonatkozó nemzeti jogszabályok ismertetése mellett megismerkedhetnek a nemzeti agroenvironmentális program céljaival és a vidékfejlesztési programban betöltött szerepével, részletes tájékoztatót és útmutatást kapnak a helyes mezőgazdasági gyakorlat elveinek alkalmazásáról, a környezetvédelmi előírások betartásáról a szennyvíz-üledék termelésben való felhasználásáról, a nitrátszármazékokat szabályozó előírásról és a szabadon élő állat- és növényfajok védelméről. A tanfolyam résztvevői az állatok tartásának és kényelmének alapelveit szabályozó előírásokkal, valamint a környezetbarát ökológiai termelés szabályaival is részletesen megismerkedhetnek. A résztvevők záróvizsgán tesz* nek bizonyságot a megszerzett ismereteikről, s erről az oktatási minisztérium által elismert bizonylatot certifikátumot kapnak. A tanfolyamok részletes programját és a jelentkezési lapot a minisztérium internetes honlapjáról ( www.mpsr.sk ) is letölthetik az érdeklődők, (sz) EU-HÍR Borból üzemanyag A francia és a spanyol bortermelők az Európai Bizottságtól mintegy 145 millió euró támogatást kapnak a felhalmozódott borkészletek felszámolására, amelynek keretében a borokat lepárlással alkohollá alakítják, majd a szeszből üzemanyagot és ipari nyersanyagot állítanak majd elő. Az unió eddigi támogatási politikája miatt ugyanis az említett országokban jelentős mennyiségű borkészletek halmozódtak fel, amelyek közvetlen értékesítését szinte lehetetlen megoldani. Az eladhatatlan készletek ilyen formában történő felszámolásának az a célja, hogy a termelők körében gátat vessen a gyenge minőségű, a nemzetközi piacokon eladhatatlan borok előállításának. Az EU mezőgazdasági bizottsága várhatóan jövőre hozza nyilvánosságra a bortermelés radikális reformjára vonatkozó elképzelését, amelynek feltehetően egyik sarkalatos pontja a szőlőültetvények felszámolásával is számol. A hírek szerint a francia kormány a javaslatot támogatja, ugyanakkor az említett országok bortermelőinek éles tiltakozására is számítani kell. (sz) (Illusztrációs felvétel) TOPAGRO 10. alkalommal Jubileumához érkezett a szlovákiai agrártermelőket előző évi eredményeik alapján értékelő szakmai verseny, a TOPAGRO. Az idei 10. évfolyamba a versenybe benevezni kívánó cégek és vállalkozók május 30-ig jelentkezhetnek az Agrárgazdasági Kutatóintézet pozsonyi központjában (VÚEPP). (sz) Hosszú távú beruházás, amely csak évek múltán téríti a költségeket, de egyértelműen az-üszőnevelés alapja A borjú gondozása és felnevelése (Illusztrációs felvétel) A borjúnevelés alapjában véve hosszútávú beruházás, hiszen a piacképes növendék vagy vemhes üsző is csak másfél-, kétéves korában hoz hasznot, a jó tenyészállat pedig majd csak évek múltán fizeti vissza a nevelés költségeit. Dr. Györkös István tapasztalatait összefoglaló írást az alábbiakban ismertetjük. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A borjúnevelés az üszőutánpótlás alapja. A felnevelésre kerülő üszőknek jobbnak kell lenniük az anyai generációnál, termelésben 100-200 kg-mal nagyobb laktációs termelést és több teljesített laktáci- ót kellene elérniük, mint a jelenlegi állomány. A növekvő termelés ugyanakkor rontja a szaporulati mutatókat, ezért a jól fejlett üszők szaporodásbiológiai tulajdonságainak is kedvezőeknek kell lenniük. Jó, ha az üszők időben, könnyen fo- gamzanak, egészséges borjúvem- het nevelnek, viszonylag könnyen ellenek, a két ellés közötti idejük elég rövid, és ez a ciklus 4-5 termelő évig ismétlődik, jelentős egészségkárosodás nélkül. A tehén 6000-7000 kg-os éves tejtermeléssel csak 3-^t év múlva kezdi visszafizetni a felnevelési költségeit. Ezért a 28-30 kg-os napi tejtermelést elérő vagy ezt meghaladó tehenek kinevelésére kell törekedni, mert ezeknél a felnevelési költség 3 laktáción belül térül visz- sza. Sajnos, megtörténik hogy a 4-5. laktációt már sok tehén nem éri meg! A boíjúnevelés célja tehát a gazdaságosabban termelő, jó küllemű tehenek felnevelése, amelyek vemhesüszőkorban jól eladhatók, piacképesek! A borjú öröklött képességeit jó nevelési technológiával igyekszünk mindjobban felszínre hozni, az optimális fejlődést segíteni. Ezzel szemben a rosszabb gondozási feltételekkel növekvő kezelési költségek, nagyobb elhullási arány és egyéb ráfordítások járnak. Az eredmény: gyenge minőségű üszők és kisebb termelésű, kevésbé ellenálló tehenek. Sokféle borjúnevelési módszer, jó minőségű tejpótló szer, takarmányozási adalékanyag létezik, amelyek bemutatása helyett inkább olyan boíjúgondozási szempontokat ismertetünk, amelyek a jó nevelési eljárások sajátjai. Az újszülött boíjú gondozása Az egészségesen született borjú születése után 1-2 órán belül feláll, és szopik. Az anyjukat szopó borjak 30-40%-ánál nehéz eldönteni, hogy mikor és mennyi, föcstejet kaptak, ezért célszerű a borjút egy órán belül föcstejjel megszoptatni (a tehéntől vagy szopókás edényből). Az adag 2-31 lehet, ami jelentősen védi az újszülöttet a fertőzésektől. Az anya föcstejének minősége persze függ a fajtától, hogy milyen betegségeken esett át, milyen életkorú, de attól is, hogy ellés előtt pl. órákig csepegett-e a teje a tőgybimbókból. Az újszülött gyors és megnyugtató ellátása a jó minőségű anyai föcstejjel azért olyan fontos, mert a 4-5%-os újszülöttkori elhullás felének az oka a borjak nem megfelelő ellenanyag-ellátot- sága. Az újszülött oltógyomrának befogadó képessége nem teszi lehetővé nagyobb adagok felvételét, ezért a kisebb adagú, napi többszöri itatás később előnyösebb. Az ellenanyagok felszívódási hatékonysága a borjú bélrendszerében születése után óráról órára csökken, és az első nap végén ez gyakorlatilag megszűnik, miközben fokozódik az emésztőenzimek kiválasztása. Az újszülött borjú elhelyezéséhez nem kell nagy alapterület (8-10 m2-es elletőboksz vagy 1 m-es almozott ketrec), temperált (10-15 °C-os) huzatmentes, 80% alatti relatív páratartalmú helyiségben. A borjak mozgását, légzését gyakran figyeljük meg a 7-10 napig tartó újszülöttkori időszakban! A boíjú születési súlya kedvező esetben a fajtaátlagnak felel meg, bikáknál 1-2 kg-mal több, mint az üszőknél. Fontos tudnunk, hogy a születési súly erős, közepes mértékben öröklődő, a marmagasság pedig még ennél is jobban öröldődő jelleg, amely két jellemző egymással is összefüggésben van. A születési súly enyhén ellentétes kapcsolatban van a későbbi súlygyarapodással és magasságnövekedéssel. Tehát bizonyos határon belül a kisebb borjú jobban, míg a nagyobb gyengébben fejlődik. Nem azok a borjak a kívánatos méretűek, amelyek születéskor nagyok (hiszen ez ellési nehézségeket okozhat), hanem azok az áüagosak, amelyek aztán gyorsan fejlődnek. Nevelés tejjel vagy tejpótlóval Általában a borjú testsúlyának 8- 10%-át itatjuk meg tejben vagy tejpótló szerben. Választás előtt ezt a mennyiséget fokozatosan csökkentjük. A tej teljes értékű és kiváló takarmány, de drága. Helyettesítésére többféle, jó minőségű tejpódó áll rendelkezésre. Az itatás időszaka nem korlátlan, rendszerűit 50-80 nap közötti. Az 50-55 napos választás azért kedvező, mert ez alatt az idő alatt a borjak megfelelő átmenettel törés nélkül rászoktathatok a szálas és abraktakarmányra. Kéthetes borjak elé már adunk szoktatásként némi abrakot és jó minőségű szénát. Elsősorban az abrak bendőben lebomlott illózsír- savai serkentik a felszívó hám kifejlődését, míg a szálas a bendő falának izomzatát erősíti, és segít a kérődzőreflexek működésének kialakításában. A fokozatos szoktatás eredményeként a 0,8-1 kg abrakot naponta elfogyasztó borjak elválaszthatók. A súlygyarapodásuk 600-700 g/nap körüli, és a hol- stein-fh'z fajtájú borjak általában 75-80 kg testsúlyt érnek el választásra, míg a magyartarka vagy egyéb húsborjak többet is. A nevelési szakasz végére érdemes a szarvtalanítást és természetesen a súlymérést is elvégezni. A tejpódók kiválasztásánál ügyelnünk kell arra, hogy ezek lehetőleg 20% nyersfehérjét és 16-18% nyerszsírt tartalmazzanak. Utónevelés, üszőnevelés A későbbi nevelés alapelve is az, hogy a növendékekkel termékenyítésükig mérsékelt súlygyarapodást kell elérnünk. Ez például a hat hónapig tartó boíjúnevelési időszakban átíagosan 700 g/nap súlygyarapodást jelent, a napi súlygyarapodás azonban később, az ivarérés időszakában sem haladhatja meg a napi 1 kg-ot, különben a tőgy mirigyállománya elzsírosodik, ami a tejtermelést csökkenti. Ezért az üszők napi abrakkiegészítése lehetőleg ne haladja meg a 2-2,5 kg-ot, amivel elkerülhetjük a növendék- üsző-állomány elhízását. Figyelnünk kell arra, hogy a borjak test- magassága az első évben jobban növekszik, mint a testsúlyuk, ezért a fejlődő borjú testmagassága (vagy marmagassága) érzékenyebb az átmeneti táplálóanyag-hiányra, mint a testsúlya. A csökött- ség gyakoribb formája egyéves üszők között az alacsonyabb állat. A magasságot és a testsúlyt tehát egyszerre érdemes ellenőrizni, lehetőleg kéthavonta, ami egyben a kondíció és a lábvégek időszakos átnézését is jelenti. A 15-16 hónapos, a 360-380 kg-os testsúlyt és 120-125 cm marmagasságot elért üszők már biztonságosan termékenyíthetek. A vemhes üszőket olyan kondícióban kell tovább nevelnünk, hogy közvetlenül ellésük után elérjék az 540-560 kg-ot és a 130-135 cm marmagasságot, (r) A tejzsírra nagyobb mértékben hatnak a környezeti tényezők - a tej tejfehérje-tartalma jobban öröklődik A tejfehérje és zsír aránya meghatározó ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A tehéntej beltartalmi értéke a fajtától függően elsősorban a takarmányozástól, az évszaktól, a laktációs stádiumtól és a laktáció sorszámától függ. A tejtermelésben a fe- hérjeszint mennyiségének növelése' érdekében az utóbbi időben számtalan vizsgálatot végeztek, melynek eredményeiről az alábbiakban a szaksajtó alapján nyújtunk a ismertetőt. Habár mind a tejfehérje-, műid a tejzsírtartalomnak viszonylag magas az öröklőd- hetősége, a tej tejfehérje-tartalma jobban öröklődik a tejzsírnál, mert a tejzsírra nagyobb mértékben hatnak a környezeti tényezők. A tejzsírtartalmat jobban befolyásolhatjuk a takarmányozással, mint a tejfehérje-tartalmat. A kérődzők adagjában jellemzően kevés a takarmányzsír. Extra zsír hozzáadásával és/vagy védett (by pass) zsírok etetésével a tejzsír mennyiségét és zsírsavösszetételét fokozhatjuk, illetve módosíthatjuk. A tejzsírtartalom szintén növelhető a takarmány nyersrosttartalmának növelésével. A tejfehérje-tartalom csökken a takarmány nyersrosttartalmának növelésével, azaz az energiatartalom csökkentésével. Nyersfehérje-, fehérjedús takarmány (pl. repcedara) -etetéssel nő a tejfehérje-tartalom és nő a fehér- je-zsú arány is, bár ez inkább a lecsökkenő tejmennyiség következménye. Az abrakadag növelésével (illetve a rosttartalom csökkentésével) nő a fehéije-zsú arány, de ez nem más, mint a tejzsírtartalom csökkentése, ami ismét hígabb tej termeléséhez vezet. A tejben előállított tejfehérje és tejzsír energiamennyisége azonosnak vehető a takarmánynak a termelésre fordított nettó energia- mennyiségével. Ismert, hogy a takarmány emészthető energiája veszteséggel fordítódik nettó energiává, s e veszteség mértéke a kérődzőkben sem azonos a tejzsír és a tejfehérje vonatkozásában. Tejzsír esetében a veszteség 30% feletti, míg tejfehérje esetében 30% alatti; vagyis tejzsír és a tejfehérje közötti - előbbiekben felvázolt - energetikai különbség még nagyobb, ha az összehasonlítás alapja az emészthető energiaszükséglet. Amennyiben tenyésztői úton csökkentjük a tej zsírtartalmát, úgy a tejelő tehén energiaszükséglete is kevesebb lesz. Ezt az energiakülön- bözetet a takarmányozásból/termelésből teljesen megtakaríthatjuk vagy esetleg a növekvő tejfehérje- mennyiség előállítására felhasználtatjuk. Azt is remélhetjük, hogy a termelés - kevesebb tejzsír révén lecsökkent - energiaszükséglete „tehermentesíti” az intenzív tejelő teheneket. Csillapodhat a kondícióvesztés és az élősúlycsökkenés a laktáció elején, enyhülhetnek az anyagcsere eredetű megbetegedések, s sikeresebbé válhat az idejében történő újravemhesítés. (w) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
