Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-13 / 84. szám, szerda
8 Kultúra RÖVIDEN A nagy könyv - szavazási eredmények Budapest. Több mint 4000 könyvet jelöltek meg kedvencükként azok, akik A nagy könyv programban eddig interneten szavaztak, de csak 31 regény kapott legalább 200 szavazatot - számolt be a legfrissebb, hét végi adatokról Kóthy Judit filmrendező, az olvasásnépszerűsítő projekt tanácsadó testületének tagja. Az internetes listán vezető világirodalmi mű 1209, az élen álló magyar regény 1050 szavazatot kapott. A levelezőlapos voksolás e hét pénteken zárul, utána, április 22-ig már csak interneten, illetve április 23-án, a topl00-as listáról beszámoló élő műsor idején még sms-ben lehet voksolni. Kóthy Judit azt mondta, nem árulhat el címeket, rangsort, és az eddigi adatok is csak jelzésértékűek, mivel becslése szerint levelezőlapon még az internetes voksoknál is több szavazat érkezik be. (MTI) Határon túli tagok a Magyar Művészeti Akadémián A szellemi haza kitágulása KÖVESDI KÁROLY Budapest. „A Magyar Művészeti Akadémia minden tagja jelképesen megosztja magyar állam- polgárságát egy-egy határon túl élő magyar művésszel. A testület a most választandó tagok mindegyikét teljes jogú magyar akadémikusnak tekinti, akitől elvárja és elfogadja, hogy közös hazánk szellemi életében mint sajátjában részt vállaljon.” Többek közt ez állt abban a közleményben, melyet a Magyar Művészeti Akadémia tavaly december 20-án hozott nyilvánosságra, így reagálva a december 5-i népszavazásra, egyszersmind jelezve, hogy a testület a magyar művészetet egynek és oszthatatlannak tekinti. Az 1992-ben 22 művész által alapított Akadémia vasárnap eleget tett ennek az elegáns szándékának, és 45 új, az anyaország határain kívül élő tagot vett fel soraiba. Az új tagok felvételéről az Akadémia március 12-i közgyűlésén döntött. Az ünnepi aktusra a Magyar Kultúra Alapítvány székházában, a budai várban került sor. Örvendetes, hogy a Felvidékről egyszerre tíz alkotót vett fel soraiba az Akadémia. Név szerint: Ág Tibor népzenekutatót, Duba Gyula írót, Gál Sándor költőt, Grendel Lajos írót, Krcho János építészt, Mács József írót, Nagy János szobrászt, Pásztor Péter építészt, Rostoka László grafikust és Tőzsér Árpád költőt. „Ezzel a mai üléssel a láthatár és a szülőföld kitárul, Kassától Zentáig” - mondta az ünnepi ülésen elhangzott beszédében Mako- vecz Imre építész, az Akadémia elnöke. Kiemelte, hogy ezzel az aktussal a szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező művészeti testület - amely megalakulása óta küzd azért, hogy köztestületté váljon, s amely aktív részese kívánt lenni az átalakulásnak - annak ellenére, hogy a váltógazdaságban működő politikai kurzusok nem igénylik a segítségét a társadalom épülésében és átalakulásában, létezik, és a magyarság szellemi egységét szolgálja. Az Akadémia egyébként minden évben aranyéremmel tüntet ki egy-egy kiemelkedő alkotót vagy közéleti személyiséget, aki különösen sokat tesz a magyarságért és annak szellemi életéért. Az idei, sorrendben tizedik aranyérmet Gergely István csíksomlyói plébános kapta, aki templomépítőként, alapítványtevőként, közösségszervező munkájáért érdemelte ki a kitüntetést. Odzemok, verbunk, csárdás az Ifjú Szivek műsorában Felföldi levelek ÚJ SZÓ-HÍR Fél. Új műsorának ősbemutatóját a szenei járásbeli községben mutatta be az elmúlt hét végén az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes. A műsor címe nem csalás és nem ámítás, a közönség nemcsak azon régiók, megyék táncait láthatja, zenéjét hallhatja, ahol száz évvel ezelőtt Bartók Béla és Kodály Zoltán járt népdal- és népzenegyűjtő úton, hanem részleteket is hallhat a két zeneszerző, valamint Márai Sándor leveleiből is. Hégli Dusán koreográfus-rendező, az Ifjú Szivek művészeti vezetője ezúttal a történelmi Magyarország vármegyéinek néptáncából és népzenéjéből válogatott, így kerültek a programba a magyar táncok mellett szlovák és cigány táncok, a magyar népzene mellett szlovák, cigány és zsidó zene, lehetőséget adva arra, hogy a néző maga is megítélhesse, milyen nagy hatással volt egymásra az egyes nemzetek kultúrája. A magyar anyagot egyebek közt Komárom-Eszter- gom, Nyitra, Gömör és Kishont, a szlovákot Liptó, Szepes és Sáros, a cigány táncokat pedig Zemplén vármegyéből válogatta Hégli Dusán. Az együttes április 18-án kelet-szlovákiai körútra indul legújabb műsorával, amelyet Tornaiján, Tornán, Nagykaposon és Ki- rályhelmecen mutat be. (úk) (Rigó Konrádfelvétele) UJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 13 József Attila nem proletár, nem marxista költő, és nem az életidegenségnek a költője (Jókai Anna) A vers ünnepe Tőzsér Árpád, Duba Gyula, Kulcsár Ferenc és Hodossy Gyula A József Attila-centenárium alkalmából hétfőn, a költő századik születésnapján nagyszabású megemlékezést tartottak Komáromban. Hogy a Tiszta szívvel című rendezvénysorozatot a szervezők az évforduló szlovákiai csúcsrendezvényének igényével szervezték, azt már az alcím is elárulta. Ekként hangzott ugyanis: József Attila felvidéki centenáriuma. HIZSNYAI ZOLTÁN Ami az ünnepnap komáromi műsorkínálatát illeti, a József Attila költészetét kedvelőknek valóban nem lehetett okuk panaszra, a Szlovákiai Magyar írók Társasága - valamint a szervezésben résztvevő további kilenc társaság, szövetség, könyvkiadó stb. - igencsak gazdag programmal várta az érdeklődőket. Kora délután a Tiszti Jókai Anna Pavilonban Hodossy Gyula, az írótársaság elnöke nyitotta meg a rendezvénysorozatot, majd Haraszti Mária és Csanaky Nóra hangulatos tolmácsolásában - mintegy hang- megütésként - az ünnepelt verseiből készült összeállítást hallgathattak meg a jelenlevők. Az ünnepségsorozat fényét emelte, hogy a centenárium alkalmából Én ámulok, hogy elmúlok címmel szlovákiai magyar költők, írók és képzőművészek József Attilával kapcsolatos alkotásaiból összeállított antológia látott napvilágot a Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában. Az elegáns kötetet - amely József Attila szlovákiai magyar kortársaitól: Fábry Zoltántól, Berkó Sándortól, Szenes Erzsitől, Szabó Bélától kezdve egészen a legfiatalabbakig, Vida Gergelyig, Ardamica Zoránig harminchét hazai írástudó negyven művét tartalmazza - a Tiszti Pavilonban Tőzsér Árpád Kossuth-dí- jas költő mutatta be. „Az utóbbi évek József Attila- kutatásának az eredményeit - a tárgyat leegyszerűsítve és kicsit karikírozva is - a Kulcsár Szabó Ernő-féle kritikai iskola azon tételében foglalhatjuk össze, amely szerint József Attila a huszadik század legfélreértettebb költője” - kezdte előadását a Kossuth-díjas költő, majd hozzátette: „A sum- más ítélet bizonyára igaz, ha úgy értjük, hogy a József Attila-i életmű túlságosan sokáig volt egyetlen értelmezés - ha úgy tetszik, félreértelmezés - rabja.” Tőzsér Árpád véleménye szerint a félreértelmezések is lehetnek termékenyek és megtermékenyítők, és egy-egy életműnek az is az erényei közé tartozik, hogy módot ad a különböző értelmezésekre és a produktív félreértésekre. Tőzsér tehát nem is azt kifogásolta elsősorban, hogy József Attilát korábban sokan félreértették, hanem azt, hogy hosszú évtizedekig mindenki kísértetiesen azonos módon értette félre. Véleménye szerint a különböző értelmezések békés egymás mellett élésének tekintetében, sajnos, az újabb kritikai iskolák sem ígérnek változást, hiszen: „az az orvos, aki a látlelet alapján azt a gyógymódot javasolja, hogy az előbbi recept egyszer s mindenkorra eldobandó, egy kicsit valószínűleg maga is hektikás” - mondta. A kritikus hangot továbbra sem mellőzve - s immár az ünnepi gyűjteményről szólva - Tőzsér Árpád később megállapította: „a könyvön, mint az egyszeri állatorvos lován, a téma minden egészséges megnyilatkozását és betegségét demonstrálni lehet, bár azt hiszem, hogy a kórok - mint ahogy az az állatorvos lovához ülik - túltengnek benne... Ezek a kórok abban nyilvánulnak meg, hogy a könyv írásainak túlnyomó része a hagyományos proletár József Attilát, a szegények költőjét és váteszét idézi meg, és ezt az idézést az életrajzibiográfiai József Attíla-kép fogságában végzik.” Tőzsér a gyűjtemény azon írásaiból, amelyeket a „termékeny értelmezések és félreértelmezések” kategóriájába sorolt, Cselényi László montázsát, Vida Gergely versét és H. Nagy Péter tanulmányát választotta ki részletesebb elemzésre. Ezt követően Duba Gyula előadása hangzott el, aki szintén régi, elavult mítoszokat kérdőjelezett meg, miközben árnyalni igyekezett az egyoldalú beállításokat. „Elkötelezett költő volt ugyan - mondta József Attiláról de elsősorban a költészetnek elkötelezett.” Duba a költő évtizedeken át hangoztatott pártosságával kapcsolatban is egyértelműen fogalmazott: „Csodálatos vonás lírájában, hogy a nyilvánvaló történelmi eszmeiségnek nincsenek fogalmi, deklaratív kiszólásai, programos szenvedélye, a gondok és fájdalmak a csapdába esett lélek segélykiáltásaiként hatnak.” A József At- tila-díjas író a művészetfilozófiába betolakodó ideológiát sem tartja az ünnepelt költészetére vonatkoztat- hatónak: „Ő tartalom és forma meddő vitáján kívül áll. (...) Nála összesimul és egymásba olvad a kettő. Átjárhatóság van köztük, békés rend, egység.” Vagyis összhang. S hogy mely entitások között valósul meg ez az összhang?, József Attila versvilága az élet anyagi keménységének és érzelmi hajlékonyságának a harmóniáját valósítja meg” - mondta Duba Gyula. Az ünnepségsorozat első részének végén az alap- és középiskolás diákok számára meghirdetett szépírói pályázatot értékelte ki Kulcsár Ferenc Madách Imre-díjas költő, a díjnyertes művekből pedig a Jókai Színház két fiatal művésze, Tyukodi Szabolcs és Olasz István olvasott fel. Késő délután a Jókai Színházban folytatódott a megemlékezés. Először az Hommage a József Attila címmel szlovákiai magyar képzőművészek József Attila ihlette alkotásából rendezett kiállítást nyitotta meg Szabó Kinga művészet- történész, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke. A kiállító művészek - Balázsy Géza, Bugyács Sándor, Csótó László, Es Fekete Zoltán, Gály Katalin, Jaksics Ferenc, Kalita Gábor, Ko- pócs Tibor, Kovács Kálmán, Lábik János, Lukács Zsolt, Lőrincz Zsuzsa, Matuštík Munk Kyra, Nagy Zoltán, Rácz Noémi, Schrantz György, Szabó Ottó és Takács János - számára a feladat adott volt, munkáik között mégis igen nehéz párhuzamokat kimutatni. Ez a tény is alátámasztani látszik József Attila életművének és személyiségének rendkívül összetett voltát, a különböző, sokszor szöges ellentétben lévő megközelítések lehetőségét és létjogát. Az esti gálaműsort a rendezvénysorozat fővédnöke, Jókai Anna Kossuth-díjas író nyitotta meg. „Az elmúlt évtizedeknek az irodalmi közfelfogása, az irodalomtörténet és olykor, bizony, az irodalom- tanítás is egy szeletelt József Attilát mutatott be” - kezdte beszédét az írónő, mintha csak a délutáni szimpóziumon elhangzottakra reagált volna. „Drága barátaim, bocsássák meg nekem, hogy sarkítottan fogalmazok: József Attila nem proletár költő, József Attila nem marxista költő, József Attila nem az életidegenségnek a költője, és nem egy idegbeteg költő, ahogy időnként megpróbálják őt szeletelni.” Jókai Anna a József Attila-kép egyoldalúságának közvetlen okaira is felhívta a figyelmet, elsősorban az ifjú sághoz intézve szavait. „Kérem a fi atalokat, gyermekeinket, nézzenel majd meg egy újabb kiadású Józse Attila-összest is, mert abban nag; meglepetéseket fognak találni. Eg; új József Attilát is találnak majc benne, mert bizony vannak olyai kiadások, amelyből Attilának a ko rai - és főként a magyarsággal kap csolatos - verseit szépen kihagyták és vannak olyan kiadások is amelyből az istenes verseknek ép pen a legérdekesebb darabjai ma radtak ki.” Az írónő ünnepi kö szöntőjének végén ezekből az elfe ledett-eltitkolt József Attila-költe ményekből is felolvasott néhányat A gálaműsor rendezése - Tód Tibor munkája - igazi profi teljesít mény volt. A kiváló kivitelezés pe dig a Komáromi Jókai Színhá; művészeinek, Benkő Gézának, Bo ráros Imrének, Holocsy Katalinnal és Tóth Tibornak az érdeme, vala mint - és nem utolsósorban - a; összeállításban szintén fellépő Ba zsaky Gábornak, a csallóközara nyosi alapiskola első osztályos ta nulójának. A Tiszta szívvel - Kátéd ra szépírói pályázat díjainak átadá sát követően pedig a Magyar Köz társaság Pozsonyi Nagykövetsége a Szlovákiai Magyar Pedagógusol Szövetsége és a Szlovákiai Magya Vers- és Prózamondók Társasági szervezésében megrendezett nagy kaposi József Attila Szavalóversem győztesei léptek színpadra, szintéi zajos sikert aratva. Ami pedig a zenés műfajokat il leti: az esti műsor első részéber Pálinkás Andrássy Zsuzsa (zongo ra) és Illés Ferenc (klarinét) adót elő Debussy- és Weiner Leó-műve két - egészen kiválóan, majd < szlovákiai magyar versénekle együttesek következtek (Accord Arcok, Borostyán, Kicsi Hang, Kor Zár, Vándor, valamint Sotkovszkj Lajos), akik megzenésített Józse Attila-versekből összeállított CD jük anyagából adtak elő - minden ki megelégedésére. Igazi ünnep volt. József Attila é: a költészet ünnepe. A versszeretői ünnepnapja. Holocsy Katalin és Benkő Géza (Somogyi Tibor felvételei.
