Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-20 / 90. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 20. 30 Szülőföldünk Garamkissalló, Kisölved és Zalaba két tűz közé szorult, a frontvonalba került lakosságának 1944 karácsonyán hosszú hónapokra el kellett hagynia a szülőföldjét Egy másik kitelepítésre emlékezett a Garam mente Kisölved. A szlovákiai magyarsággal az utóbbi évszázadban eléggé mostohán bánt a sors. Nagyszü- leink a kitelepítéseket, a csehországi kényszermunkára hurcolást, a málenkij robotot, a hadifogságot és a doni tragédiát emlegették gyakran. Ám azt kevesen tudják, hogy volt egy másik „kitelepítés” is. BUCHLOVICS PÉTER Garamkissalló, Kisölved és Zalaba lakosainak különösen az 1944 karácsonyától 1945 húsvét- jáig tartó időszak vált kritikussá, amikor ezek a Garam menti községek két tűz közé, szó szerint a frontvonalba kerültek. A civil lakosság zömét éppen ezért kitelepítették, ám ez a gyakorlatban azt jelentette: csak a legszükségesebb holmit magukhoz véve azonnal el kellett hagyniuk a falujukat, hogy messze a frontvonal mögött, idegenben húzódjanak meg. Ez idő alatt szülőfalujuk pokoli csatatérré változott, arról már nem is beszélve, hogy sok családot útközben és a befogadó helységekben is megaláztak, kifosztottak. Kisölveden március 26-án rájuk, a hősökre emlékeztek. S ez nem szótévesztés, mert egy háborúnak a civilek az igazi hősei. Azok az egyszerű emberek, akiknek otthonát, családját, ingó és ingatlan vagyonát szórta szét, pusztította el az ágyútűz, a bombázás és a megszálló katonaság. Nekik valóban a teljes nincste- lenségből, a romokból, a halálból kellett újrakezdeniük. Az ő erkölcsi tartásukat, hitüket említette példaként Bacsa Zoltán polgármester és Ambrus Erika református lelkész is, amikor a történtekre emlékeztek. S emlékeztek azok az idős nénik, bácsik is, akik - még gyermekként - megélték ezt a vészterhes időszakot, s akik közül sokan sírva fakadtak az ünnepségen. Mert a múlt nem múlik el nyomtalanul, beleég a túlélők leikébe. Arról a baljós tavaszról Keményik József, Kisölved néhai református lelki- pásztora vezetett naplót a gyülekezeti krónikában; ez a dokumentum az egyik legpontosabb, forrásértékű tanúságtétel volt és maradt - számunkra is. Ebből idézünk: Gyászmenet a bizonytalanba „...a front itt állt meg. Mindennapos volt a csatározás. Az orosz ka- tyusák és ágyúk innét a Garam másik oldalára, az ott lévő németek aknái pedig ide szórták lövedékeiket. Ez 1945. március hó 5-ig tartott, amikor az egész község lakosságának el kellett hagyni hajlékát, s távolabbi, front mögötti részekre kellett kiköltözni. Akinek még maradt valami befogatnivalója, kocsira rakta a legszükségesebb holmiját, felvéve a másokét is. Hogy mily csekély holmit vihettek magukkal, az elképzelhető, hiszen kocsira kellett ülni az egész családnak is. Néhány fogattal az orosz katonaság is kisegítette a lakosságot. Mindez rövid idő alatt történt meg, s amikor a sötétség beállott, úrnak indult egy szomorú, mondhatnánk gyászmenet a bizonytalanság felé. Azt sem tudtuk, hová és meddig. Egész éjszakán át ment a szótlan karaván. Hajnal felé kaptunk engedélyt, hogy innét kezdve ki hol tud, szerezzen magának helyet. Nehéz kérdés volt, hiszen sok község lakossága keresett menedéket a háború által feldúlt községekben és lakóházakban. A mieink Honton, Ipolyságon, Túron, Drégelypalánkon, Híd- végen, Ipolynagyfalun és több helyen találtak menedéket, sokszor egy kis helyiségben 3-4 család ösz- szeszorítva. Itt vártunk, mi lesz a sorsunk, s vártuk, mikor kerülhetünk vissza elhagyott otthonainkba. (...) Végre a szállingózó hírekből, s azután a magyar hadseregből sikerült szabadulása folytán a most már elhalt Baka András (...) érkezett el szétszórtságunk közé, hírül hozta, hogy már mehetünk haza. Többen azonnal úrnak indultunk, gyalogosan, nagycsütörtök napján. S ami a szemünk elé tárult, az szívet tépő jelenség volt. Üres házak, sok rom és élettelenség jelezte az azelőtti kedves otthont. Nagypénteken, április másodikán azután többen összepakolták még meglévő csekély holmijukat, s úrnak indultak hazafelé (...) A lakosság teljes egészében csak a húsvét utáni héten került vissza.” „A ruszkik mindent szétdúltak” Suba Aranka néni kilencéves kislányként élte át a pokoli túrát, ám - mint azt lapunknak elmondta - a kényszerű, három hónapi távoliét után az igazi sokk akkor érte őket, amikor hazatértek. „Minket, A megemlékezők egy csoportja két családot Érsekvadkertre vittek, ott húzódtunk meg három hónapig. Csak két zsák lisztet vittünk magunkkal. Édesapánk nem volt velünk, ő katonáskodott. Visszatéréskor csak a pusztulatot találtuk. A házunk állt ugyan, de a falak összeszurkálva, a küszöbök felszedve, a bútor romokban a Csepegőbe hajítva. A ruszkik mindent összetörtek, s minden állatot elvittek. Semmink nem maradd’ - mondja Aranka néni. A garamkissallói Zsigmond Joli néni pedig ekképp folytatja: „Annyira kifosztották az embereket, hogy például tyúkokért, libákért egészen Fakóvezekényre jártak a lakosok, hogy legalább egy tojót beszerezhessenek. Garamkis- sallón annyi bor nem maradt, hogy a húsvéti úrvacsorához Nagysalló- ból, majdnem harminc kilométerről kellett beszerezni”. Csákányi Gyula bácsi hozzáteszi: „Sokaknak az újrakezdéshez csak egy szál lepedőjük maradt. Borzalmas volt. Negyvennégy karácsonyán az oroszok meglepetésszerűen rohanták le a németeket, s azok szülte mindenüket hátrahagyva a Szikincén keresztül, fejvesztve menekültek. Rengeteg volt a halott, a sebesült. Mikor a front kialakult, a németek a Garamon túlról lőtték a falut, az oroszok meg innen őket. A háború alatt a kisölvedi iskolát légiaknával találták el, úgyhogy a református papiakon, egy kis helyiségben vagy a szabad ég alatt tanultunk, ha biztonságosabb volt a helyzet. Nagyon sok kisölvedi, kissallói család pincékben húzta meg magát. Ezt már Gyula bácsi felesége, Csákányi Ágnes meséli. Újrakezdés a romokon Az idei emlékünnepségen fiatalok és idősek együtt elevenítették fel a front borzalmait, 1945 fekete húsvétját. Az elbeszélésekből kiderült: akadt olyan kényszerűen kitelepült család is, akiket a befogadó helyen fosztottak ki úgy, hogy csak a puszta életük maradt meg. Rosz- szabbról is tudunk: voltak, akiket a visszamaradtak, a falubelijeik loptak meg. Hatvan év nagy idő, majdnem egy évszázad, ezalatt sok seb begyógyul, de nem felejthető az, amit ezek a-Garam menti magyarok akkor megéltek. Örök mementó ez mindenféle háború embertelenségére. Néhai Keményik József tisztele- tes így írt a húsvét utáni állapotokról: „A háború után megmaradt töredék ingóság szét volt hurcolva egyik helyről a másikra. Mindenki kereste a magáét. Megkezdődött a romok eltakarítása s legalább egy helyiség rendbehozatala, ahol a család meghúzhatta magát. A lelkészlakás lakhatatlan volt egy ideig. Egy ajtó vagy ablak sem volt rajta, a padlók feltépve... Lassan, lassan mindenki elhelyezkedett valahogy, s a néhány megmaradt igával a gazdák nekikezdtek az elkésett tavaszi munkák elvégzéséhez.” Ez a néhány sor arról tanúskodik: az a bizonyos fekete húsvét egyben megváltás is volt, próbatétel, mérföldkő a halálból az életbe vezető úton. Kisölveden, 2005 hús- vétján ezt is lényegesnek tartották elmondani, amikor az emlékműnél tisztelegtek és koszorúztak. Kiállítás is nyílt korabeli fegyverekből Jeleseink közül III. Béla, Könyves Kálmán, II. András, II. Géza, Károly Róbert, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor és Bocskai István kap szobrot Tíz esztendő alatt húsz alkotás kerülhet az Európa-udvarba V. KRASZNICA MELITTA Komárom. A Palatínus Polgári Társulás (PPT) nyilvános gyűjtést kezdett az Európa-udvar szoborparkjának bővítése céljából. Az 1999-ben alakult társulás - főleg pályázati pénzekből és adományokból - eddig már 8 szobrot állítatott azon uralkodók tiszteletére, akik valamilyen módon kötődtek Komárom városához, illetve fontos szerepet játszottak a magyarság történelmében. Itt áll már Szent István és Gizella, Szent László, IV. Béla, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás, Nagy Lajos, valamint Mária Terézia szobra. A tervek szerint idén augusztusban avatják Hunyadi János szobrát, majd 2010-ig további nagy történelmi személyiségeink: III. Béla, ■ Könyves Kálmán, II. András, II. Géza, Károly Róbert, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor és Bocskai István szobrát helyezik el. A társaság - képeslap formájában - 100 korona értékű szoboijegyeket bocsátott ki, amelyeket a Madách Posonium Klapka téri könyvesboltjában, a Konkurent könyvesboltban (Nádor utca), a Turisztikai Információs Irodában (Vármegye utca), valamint a PPT központjában (Európa-udvar 1) lehet megvásárolni. Érdeklődni a 035/7777 682- es vagy a 0903/011 231-es telefonszámon is lehet. „A Kárpát-medencében egyedülálló kezdeményezés a miénk, amit a szoborállítás szakmai színvonalát felügyelő budapesti Képző- és Iparművészeti Lektorátus is megerősített - mutatott rá Litomericky Nándor, a PPT ügyvezető alelnöke. - Elmondhatom, hogy a szobrokat készítő művészek körében is egyre nagyobb presztízse van ennek a felkérésnek, hiszen ha elkészül a több mint 20 alkotásból álló szoborpark, az a 21. század első évtizede Kárpát-medencei szobrászati lenyomatának is tekinthető majd.” A szoborpark központi alkotása a tervek szerint Komárom alapítóinak, Ketel és fia, Alaptolma vezéreknek a szobra lesz. A Gesta Hunga- rorumban Anonymus a település alapításáról a következőképpen írt: „Később Árpád fejedelem Sátorhalomról a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival együtt kegyesen Ketelnek adományozta. De nemcsak ezt, hanem sokkal többet is kapott, mert miután Árpád fejedelem Pannónia egész földjét meghódította, Ketelnek hűséges szolgálataiért nagy területet juttatott a Duna mellett, ahol a Vág torkolata található. Ott később Ketel fia Alaptolma épített várat, amelyet Komáromnak nevezett el. Sok idő múltán ott is temették el pogány módra Ketelt és fiát, Tolmát.” A szobrokon kívül magyar építészek emléktábláját is elhelyezik. Elsőként Kós Károly portréval díszített emléktábláját leplezték le 2004 decemberében, idén augusztusban pedig Lechner Ödönét leplezik le. Helyet kap itt egy-egy katalán, skót, belga, osztrák, szlovén, német, angol, cseh, olasz, orosz, holland és szlovák építész is. A száz korona értékű képeslap (szobotjegy) megvásárlásával az Európa-udvar szoborparkjának bővítéséhez járulhatunk hozzá (Archív felvétel)
