Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-18 / 88. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 18. Levelek Roosevelt elnöknek Ötven évvel ezelőtt, 1955. április 18-án hunyt el Albert Einstein, a relativitáselmélet atyja 10 Téma: albert Einstein_________________________________________________________________________ Einstein és az atombomba ÖSSZEFOGLALÓ Az ismeretterjesztő írások gyak­ran foglalkoznak az 1939. augusz­tus 2-i keltezésű Einstein-levéllel, felváltva a nagy német tudóst jelöl­ve meg szerzőként, illetve úgy tag­lalva az ügyet, hogy Einstein csu­pán aláírta a» Roosevelt elnöknek szóló, az atomprogram beindítását sürgető felhívást. Mindkét változat­ban sok az igazság. A közvélemény előtt ő testesíti meg a legnagyobb élő tudóst. így aligha csodálható, hogy amikor Szilárd Leó - aki 1934-ben szabadalmaztatta és egy­idejűleg titkosíttatta Angliában a láncreakciót - tudomást szerezve az atombomba megvalósíthatósá­gáról, egykori munkatársához, Einsteinhez rohan. Nem egyedül: a magfizika egyik legnagyobb élő alakja, Wigner Jenő kíséri el, a sofőrjük is fizikus, Teller Ede. Eins­tein azonnal diktálni kezd: Wigner jegyzi le az Erzsébet belga királyné­nak szóló levelet, amelyben arra kérik az uralkodóházat, akadályoz­zák meg, hogy a németek belga Kongóból uránt kapjanak. Szüárd Leó azonnal különvéleményt jelent be: hónapokkal korábban elfoglal­ták a németek Csehországot, meg­kaparintva a jáchimovi uránlelőhe­lyeket. Ekkor a német fizikus Tel- lernek diktál egy újabb, ezúttal Ro- oseveltnek szóló levelet. Szilárd másként képzeli el az amerikai el­nök meggyőzését, ő maga is ír egyet. E két utóbbi levélből kettejük egyeztetése alapján születik meg az utolsó, természetesen német nyel­vű változat. Valamennyiük közül egyedül Wigner Jenő bírta tökélete­sen az amerikai angolt, így ő fordí­totta le ezt a negyedik levelet, ame­lyet Einstein ellátott kézjegyével. Tudni érdemes azt is, hogy hat év múltán született egy újabb levél is. Ugyancsak Szilárd Leó volt a kez­deményező, aki tudomást szerzett Frederic Joliot Curie útján arról, hogy a nácik a háború végéig nem tudnak működőképes atombombát készítem. Megrettenve az amerikai atommonopóliumban rejlő veszé­lyektől, felkéri Einsteint, hogy állí­tassa le a Manhattan-tervet. Túl későn: az 1945 áprilisában tett fel­hívást már Roosevelt nem tudta el­olvasni: a levél kézbesítését követő napon elhunyt. Utóda, Harry Tru­man nem volt kívácsi az emigráns német tudós aggályaira. Ezzel megpecsételődött Hirosima és Na- gaszaki lakóinak sorsa, (oe) A gondolkodás gyönyörűsége ÉRDEKESSÉGEK (Képarchívum) Jótékonysági koncertek A harmincas évek folyamán, értesülve a zsidók elleni zaklatá­sokról, Albert Einstein jótékony- sági koncerteken lép fel, ahol közismerten virtuóz hegedűjá­tékával sok ezer dollárt gyűjt össze, hogy segíthesse sorstársai kitelepülését, és a menekültek megélhetését. Ma már kevesen tudják, de csak rajta múlott, hogy nem államfőként fejezte be pályafutását. Ugyanis 1952- ben az ugyancsak tudós, erede­tileg biokémikus Chaim Weiz- mann, Izrael államalapító elnö­kének halálát követően felkér­ték Albert Einsteint, hogy álljon a zsidó állam élére. Ő ezt azzal utasította vissza, hogy soha nem foglalkozott politikával. „Hallgassatok okos asszonyaitokra!” Einstein első házassága nem volt épp szerencsés: felesége meg­lehetősen gyakran gondoskodott a zajos házaséletről. Vagy tíz év múltán a közismerten higgadt, jó humorú tudós egy alkalommal elvesztette a fejét, állítólag elcsattant a pofon. Mileva Maries világ­ra szóló botrányt csapott ebből az esetből. Amerikai feminista mozgalmak értesülve a történtekről levélben fordultak elnökük­höz, hogy ne engedélyezzék egy ilyen brutális alak beutazását az Egyesült Államokba. Einstein metsző humorával adott nekik iga­zat: „Talán nincs igazuk az éber polgárnőknek? Minek is engedje­nek magukhoz olyan embert, aki ugyanolyan étvággyal és jó- lesően eszik keményre főtt kapitalistákat, mint valamikor a Mino- taurosz szörny Krétában ízletes görög szüzeket, és aki amellett olyan szemtelen, hogy mindén háborúnak ellensége, kivéve a sa­ját feleségével való elkerülhetetlen háborút. Hallgassatok tehát okos és hazaszerető asszonyaitokra, és gondoljatok arra, hogy egykor a hatalmas Róma Capitoliumát is csak hű libáinak gágogá­sa mentette meg a végpusztulástól“, (oz) Einstein és Mileva (Képarchívum) A laikusok döntő többsége napjainkban is szentül hi­szi, hogy a természettudo­mányos világkép legna­gyobb reformereinek egyi­ke, akinél csak Isaac New­ton hatott mélyebben a közgondolkodásra, az egy­szerű halandók számára felfoghatatlan kérdésekkel foglakozott. OZOGÁNY ERNŐ Albert Einsteinnek küzdelmes élet adatott, felismeréseit hosszú időn keresztül nem is méltatták, kutató tevékenységet csak rövid időn keresztül folytathatott, alig múlt 40 éves, amikor a fizikusok fi­atal generációjával egyre élesebb ellentétbe került. Magánélete meg­lehetősen zaklatottan alakult, poli­tikai üldöztetések, megaláztatások érik, majd ő áll az üldözöttek meg- segítőinek élére. Az viszont tény, hogy legendás humora egy életen át kisegíti minden bajból. Ellenséget láttak benne Einstein szabad gondolkodását a porosz hagyományokon nevelke­dett tanárai nem tűrték, ellenséget láttak benne, aki tekintélyüket alá­ássa, ennek megfelelően a lehető legrosszabb osztályzatokat kapta. A kicsapást megelőzve a 16 éves Al­bert otthagyja az iskolát, szülei nem kis megrökönyödésére. Félel­mükbe büszkeség is vegyül: fiuk közli velük, hogy a katonaságot el­kerülendő inkább külföldre távo­zik. Érettségi bizonyítvány híján egyetlen lehetőség adódik számá­ra: a liberalizmus fellegvárában, Svájcban folytami tanulmányait. Egy évig előkészítő, amolyan nulla­dik évfolyamba járt, amelynek el­végzése után simán megfelelt a vizsgán. Tizenhét évesen, 1896 őszén elkezdte egyetemi tanulmá­nyait, amelyet 4 év múltán fejezett be. Közben összemelegedett egyik évfolyamtársával, akit feleségül kí­vánt venni. Csakhogy Müeva Ma­ries külföldi - szerb - volt, ráadásul nem is zsidó, ami kiváltotta szülei heves ellenkezését. A mély ellentét egészen apja 1902-ben bekövetke­zett haláláig tartott, csak ezt kö­vetően vehette el szerelmét. Szakítás Milevával Közben Müeva megszülte első gyermeküket, aki csecsemő korá­ban meghalt. Einstein 1900-ban kapott fizika szakos tanári diplo­mát, felesége a záróvizsgán meg­bukott. Mivel kétszeri nekifutásra sem sikerült a diplomát megszerez­nie, állás és végzettség nélkül ma­radt. Ez a tény nagyban hozzájárult az asszony frusztráltságához, egyre erősödő vádjaihoz, amely végül szakításukhoz vezetett. Nem értik Einstein 8 éves volt, amikor 1887-ben két amerikai kutató, Al­bert Abraham Michelson és Ed­ward Morley elvégzett egy, a fény terjedését meghatározni hivatott, kudarccal végződő kísérletet, ami­re sokáig nem sikerült magyaráza­tot találni. Michelson és Morley ab­ból indult ki, ha az éter közvetíti a fényt, ez igazolható. Mivel a Föld ellipszis pályán kering a Nap körül, tavasszal közeledik hozzá, ősszel némiképp távolodik tőle. Szerkesz­tettek egy henger alakú műszert, amelynek elülső falán egy keskeny résen át a Nap sugarai bejutottak a zárt henger belsejébe. A tengely­ben egy félig áteresztő tükröt he­Jellemző az német militarizmusról mondott véleménye: „Megvetem azokat az embereket, akik örömüket lelik abban, hogy pattogó ze­nére menetoszlopban masírozzanak. Ők csak tévedésből kaptak agyat, épp elég nekik a gerincvelő“. (Fotók: képarchívum) lyeztek el, amely a beeső sugarakat egyrészt átengedte a réssel szem­ben a henger falára erősített tükör­re, részben elosztotta a beesési szögre merőlegesen elhelyezett két tükörre. Többszörös visszaverődés után a sugarakat egyesítve kevere­dési (interferencia) csíkoknak kel­lett volna megjelenni, hiszen a földmozgás irányában haladó fény­sugár tavasszal kisebb, ősszel na­gyobb utat tesz meg, mint az erre merőleges sugarak. A valóságban egy fia interferenciacsík sem jelent meg. Többféle magyarázat szüle­tett erre a kudarcra. Közülük a leg­vadabb Hendrik Lorenz nevéhez fűződik, aki 1895-ben megjelent munkájában azt állította, hogy nem is jelenhez meg semmilyen csík, hiszen a műszer mozgás irá­nyába eső karja megrövidül. Ugyanígy a mérőrúd is, emiatt nem érzékeljük a deformációt. A hol­land tudós egyéb „őrültséget“ is ál­lított: míg Newton idejétől úgy gondolták, hogy a tömeg nagysága és az idő folyása állandó, az ő elmé­lete szerint mind a kettő a mozgás függvénye: nagy sebességen az idő folyása lelassul, a tömeg növekedni kezd. így amikor Einstein „nyakába varrják“ az ikerparadoxont - amely szerint a csaknem fénysebességen közlekedő űrhajós sokkal lassab­ban öregszik földön hagyott iker­testvérénél -, valamint, hogy a fénysebességhez közeledő test tö­mege szülte végtelen naggyá válik és hogy ugyanilyen sebesen közle­kedő test szinte kétdimenzióssá zsugorodik, akkor idegen toliakkal ékesítik őt. Ugyanis épp abban az évben, amikor ő elmenekül a kö­zépiskolából, Hendrik Lorenz fe­dezi fel ezeket a törvényszerűsége­ket. Ami igazán meglepő: ezen egyetlen fizikus sem rökönyödik meg. Más kérdés, hogy a laikusok tiltakozása a „speciális relativitá­selméletről“ szóló Einstein-dolgo- zat után következik be. A józan ész nevében nem értik. Akárcsak év­századokkal korábban azt is nehéz volt elfogadni, hogy bár olyan la­posnak tűnik a Föld, mint a pala­csinta, mégiscsak gömbölyű, rá­adásul Ausztráliában a bennszü­löttek fejjel lefelé lógnak, miköz­ben nem megy a fejükbe a vér. 1905, a döntő év Albert Einstein számára a döntő év .1905, amikor gyors egymás­utánban négy tanulmánya jelenik meg, mint utólag kiderül, vala­mennyi alapvető jelentőségű: a Brown mozgás magyarázatáról, a tömeg-energia kapcsolatról, a fé­nyelektromos jelenségről, és a mozgó testek elektrodinamikájá­ról, Zur Elektrodynamik bewegter Körper címen. Ez utóbbi lesz később az elhíresült speciális relati­vitáselmélet. Már csak amiatt sem adhatta ezt a címet a dolgozatnak, mivel e fogalom még nem is léte­zett. A világhálón ma hozzáférhető eredeti tanulmányának fénymáso­lata. Középfokú német tudással rendelkező, a középiskolai fizikát ismerők számára meglepőnek tűnhet, de semmi érthetetlen nincs a tanulmányban, amely a relativi­táselmélet fogalmát meg sem emlí­ti. Viszont szól a relativitás elvéről. Ez egyébként Galileo Galilei nevé­hez fűződik. Annyival viszont kibővíti, hogy a tömeg nagyságát és a méreteit is változónak - rela­tívnak - említi. Ez utóbbi a Lorenz- transzformáció beemelése az elmé­letébe. Van viszont egy forradalmi, új eleme: a fényt minden irányban és vonatkoztatási rendszerben azo­nos terjedési sebességűnek ítéli. Ez magyarán nem kevesebbet jelent, mint, ha egy test jobbra csaknem fénysebességgel száguld, balra egy másik ugyancsak ilyen gyorsan ha­lad, a kettejük közötti sebességkü­lönbség nem két, hanem csupán egy fénysebesség. Vagyis az elemi matematika szabályai ez esetben nem érvényesek. Ebből következik, hogy akár megrövidül, akár nem Michelson és Morley műszerének a katja, a fény sehogysem alakíthat A Nobel-díj 1908-tól, amikor Minkowski felfedezte Einstein tehetségét, min­den évben felterjesztették őt a fizikai Nobel-díjra, melyet akár ötször is megkaphatott volna: a speciális-, ill. általános relativitáselméle­tért, a tömeg-energia egyenértékűségért, a Brown-féle mozgás ma­gyarázatáért és a fény kettős jellegéért (részecske és hullám). Végül is ez utóbbihoz kapcsolódó elméletéért részesítették a kitüntetésben. ki interferenciacsíkot. Ezzel Einste­in elveti az éter fogalmát, a fénynek önálló fizikai jellemzést ad. Azt gondolhatnánk, hogy e me­rész kijelentés után kitört a bot­rány. Nos, semmi sem történt. Há­rom évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy történjen valami: ekkor mu­tatja meg egy kollégája Hermann Minkowskinak Einstein tanulmá­nyát, aki azonnal felismeri forra­dalmi jellegét. Viszont reakciója is jellemző: „Ugyanarról az Einste­inről van szó, akit néhány éve taní­tottam? Akkor úgy tűnt, nem sokat tud“. Tudományos körökben olyannyira nem tartották őt szá­mon, hogy egy évvel később, 1909- ben a göttingai egyetemen a kora­beli matematika egyik vezető egyé­nisége, Henri Pomcaré előadást tart Relativitáselmélet címen, amelyben meg sem említi Einstein nevét. Hónapok múltán viszont az egész világ visszhangozza. Ezt követően több európai egye­temen adott elő, közöttük 1911-12- ben Prágában, majd 1914-től Ber­linben. Berlini egyetemi állásával egyidejűleg a Vilmos Császár Inté­zet vezetője lesz. Ekkor válik köz­vetlen munkatársává Szilárd Leó. A tízes évek folyamán Einstein figyel­me egyre inkább a gravitáció és re­lativitáselmélet kapcsolata felé for­dul. Erről több cikke is tanúskodik az Annalen der Physikben. Mun­kásságát az 1915-ben kidolgozott, 1916. március 20-án megjelent Az általános relativitáselmélet alapjai (Die Grundlagen der allgemeinen Relativitätstheorie) című tanulmá­nyával koronázza meg. Princetonban telepedik le A háborúban álló világ lélegzet­visszafojtva figyeli az ekkor már közismert tudós ténykedését, igazi vüágsztár válik belőle. Más kérdés* hogy a hajsza - a fasizmus fokoza­tos erősödésével - épp ekkor kezdődik meg ellene. A háborút vesztett országban a nacionalisták a pacifistákat, elsősorban a zsidó­kat okolták a vereségért. Einstein Második feleségével, Elsával pedig a kezdettől fogva nem rejtet­te véka alá véleményét és megveté­sét a militarizmus híveivel szem­ben. Ez végül Hitler hatalomra ju­tásával jut el a fináléba: Einstein le­mond állampolgárságáról, rövid európai kitérő után az amerikai Princetonban telepedik le. Albert Einstein küzdelmekben és sikerekben egyaránt gazdag élete 1955. április 18-án bekövetkezett halálával zárult le. Szellemi hagya­téka mindaddig megmarad, amíg ember él a Földön. Ha egyszer ide­gen lények vetődnek el hozzánk és három nevet kémének, akik legjob­ban meghatározták természettu­dományos világképünket, minden létséget kizáróan szirakuzai Arkhi­médész és Isaac Newton mellett Al- . bért Einsteinné a fennmaradó hely.

Next

/
Oldalképek
Tartalom