Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-01 / 74. szám, péntek

GONDOLAT 2005. április 1., péntek 5. évfolyam 6. szám Nehezen értelmezhető az a tény, hogy a magyarok által lakott kompakt területeken is jelentős a magukat magyarnak valló szülők körében a szlovák nyelvű iskola választása Beiratkozási eredmények és ami mögöttük van (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) Tisztes teljesítménynek tar­tom az Új Szó szerkesztői­nek vállalkozását, hogy a lap hasábjain megjelentet­ték három évre visszame­nőleg a magyar iskolák ál­taluk összegyűjtött beirat­kozási adatait. Az eredmé­nyek áttekinthető közzété­telével ráirányították a fi­gyelmet azokra az erőfeszí­tésekre is, melyeket e téma­körben - megalapozott ku­tatások hiányában - né­hány hazai műhely és civil szervezet folytat. PÉK LÁSZLÓ A lap szerkesztőinek e téma irán­ti elkötelezettségét jelzi az a né­hány hónappal ezelőtti kezdemé­nyezés is, melynek során az óvodás csoportok fényképeinek közlése se­gítségével térképezték fel a jöven­dőbeli magyar iskolásokat. ' A közölt - lekérdezésen alapuló - adatok figyelemfelkeltő szerepe jelentős, amely másokat is további adatgyűjtésre és az összefüggések vizsgálatára sarkallhat. A közölt eredmények összesítése elmaradt ugyan, de egyéb információkból ki­mutatható, hogy az eddig beiratko­zott magyar elsősök száma az e szempontból lényegesen sikere­sebb előző évfolyamhoz képest mintegy másfélszáz diákkal vissza­esett. Annak ellenére, hogy a tava­lyit megelőző tíz év beiratkozási eredményei mind rosszabbak az ideinél, elégedettségre semmi okunk sincs, hiszen a legszeré­nyebb becslések szerint is legalább húsz százalékban szlovák iskolát látogató magyar nemzetiségűként számon tartott diákok száma a mostani, nemzetiségpolitikailag vi­szonylag nyugodt, a szabad iskola- választást biztosító körülmények ellenére nem mutat csökkenést. Amennyiben a számokat alapo­sabb elemzésnek szeretnénk alá­vetni, az adatokat egyrészt össze kell vetnünk a születések demog­ráfiai hullámzásával, másrészt kérlelhetetlenül szembe kell néz­nünk az asszimilációs folyamat reális mutatóival. Ez viszont felté­telezi az összehasonlítást a szlo­vák iskolák, illetve a szlovák isko­lába beíratott magyar nemzetisé­gű diákok eredményeivel. Néhány régióban helyi kezdeményezésre születtek ugyan ilyen kimutatá­sok, de átfogó és nyilvános sta­tisztikai adatszolgáltatásról ezen a téren nem beszélhetünk. Az adatvédelmi törvények térnyeré­sével az ilyen jellegű adatok nyil­vántartásának előreláthatólag to­vábbi korlátozásai léphetnek majd érvénybe. A beiratkozás kérdésében inga­dozó és befolyásolható szülők egy része - származásából adódóan, a vegyes házasságok miatt vagy az anyanyelvi oktatásból való kimara­dása okán - az identitás-megőrzés és -váltás különböző szintjén áll, s ez érthetően kihat döntésére. Arra azonban nehéz magyarázatot talál­ni, amikor valaki ezen okok híján magyarként, csupán a könnyebb ér­vényesülés, a gyorsabb előmenetel csalfa délibábját követve, saját ön­feladásával akarja megalapozni gyermeke jövőjét. Az elsajátítandó készségek és a tudás anyanyelvi megalapozásá­nak és rögzítésének fontosságát Comenius mester ténykedése óta ezeken a szülőkön kívül senki nem kérdőjelezte meg. E pedagógiai elvre építik felvüágosító tevékeny­ségüket a kisebbségi politikai, kul­turális és civil szervezetek is. A beiratkozások eredményeinek figyelemmel követését és az ezzel kapcsolatos tájékoztató munkát a beiratkozási program keretében az elmúlt évtizedben elsősorban a Rá­kóczi Szövetség kezdeményezése­ként létrejött Város és Vidéke Cél­alapok és a Szlovákiai Magyar Pe­dagógusok Szövetsége koordinál­ták, mely egyéb tényezők mellett hozzájárult ahhoz, hogy a magyar iskolák térvesztését sikerült megál­lítani, illetve mérsékelni. 1998-tól az Illyés Közalapítvány éveken át anyagilag is támogatta a program megvalósulását, melynek során az óvodákban és iskolákban közösségi programok jöhettek lét­re, oktatással kapcsolatos kiad­ványok, ismeretterjesztő anyagok születtek, régiókra vonatkozó adat­bázisok feldolgozására került sor, ajándékcsomagok jutottak el az el­ső osztályosokhoz. A hiányos ma­gyar iskolahálózat miatt fontos ese­ményként tartjuk számon a kilenc­venes évek magán szaktanintézete­inek és egyházi kisiskoláinak létre­jöttét is. Tavaly óta a Pázmány Péter Ala­pítványon keresztül jelentős ma­gyarországi támogatás érkezik az iskolák szülői szövetségei számára is. A magyar iskolát látogató diákok részére biztosított támogatás nagy­mértékben csökkenti a szülők isko­lai kiadásait, többek között a tan­szerek beszerzését, a színházláto­gatások és a tanulmányi kirándulá­sok megvalósítását. Ezenkívül jut forrás a szakköri foglalkozásokra, versenyek szervezésére, művészeti diákcsoportok működtetésére, tan­segédeszközök beszerzésére is, melyek jótékony hatással vannak az iskolák szakmai színvonalára, közvetve pedig az identitás megőr­zésére vagy akár á diákok közti szo­ciális feszültségek csökkentésére is. A támogatások kiterjesztése az óvodákra minden bizonnyal szin­tén pozitívan hatna a beiratkozási mutatókra. Az egyes településekre vonat­kozó adatokat háttérmagyarázat­tal közli a lap, rámutatva a régiók sajátos gondjaira. Ezen a nyomvo­nalon kellene elindulni, és telepü­lésenként, faluközösségenként kéne a helybelieknek - az óvoda- és iskolaigazgatónak, a polgár- mesternek, a pedagógusoknak, az önkormányzati képviselőknek, a plébánosnak és a tiszteletesnek, a civil szervezetek vezetőinek, a szülőknek - megbeszélni az adott községben az iskolafejlesztés to­vábbi fázisait, melynek megvaló­sítása később előnyösen befolyá­solhatná a szülők iskolaválasztás­sal kapcsolatos döntését. Szükséges feltérképezni min­den lehetséges külső hatást, és a cél megvalósulásának érdekében ki kell használni minden helyi erőforrást. Nem kétséges, hogy az iskolai épületek és a fenntartói jogkörök átruházásával, valamint a finanszírozási törvények szigo­rodásával a községek költségve­tésére nyűgként nehezedik az is­kola működtetése. Az ebből kive­zető út - az állami források növe­lésének érdekében teendő lépé­sek mellett - csakis egy kellően átgondolt településenkénti, illet­ve kistérségi iskolaügyi stratégiá­ra épülő cselekvés lehet, melyben az iskola személyi és tárgyi ellá­tottsága, a sok esetben elkerülhe­tetlenül szükséges iskolabusz be­szerzése mellett éppen olyan je­lentőséggel kell bírnia annak is, hogy a helyi ismeretek megjelen­jenek a tananyagban, vagy az, hogy a pedagógiai elvekkel alátá­masztott anyanyelvi oktatás fon­tossága ne tizedrangú kérdésként merüljön fel. A kisiskolák fokozottabb ve­szélyben vannak. A kedvezménye­zett finanszírozás átmeneti idő­szaka gyorsan eltelik, mely után kevés önkormányzat lesz képes megtartani családias hangulatú kisiskoláját. A mostani aszimmetrikus multikul­turális környezetben a szlovák-magyar közös igazgatású iskolák gondjai is ismertek, sok települé­sen pedig a roma gyerme­kek elhúzódó szociális felzárkózta­tása az akadálya a magyar szülők iskolával szemben tanúsított ide­genkedésének. Ahol viszont meg­szűnik a magyar kisiskola, ott meg­állíthatatlanul felgyorsul az asszi­miláció. A nyelvhatáron és a szórványban élők sajátos küzdelmet folytatnak a nyelvhasználati jogok érvényesülé­séért. Itt a hagyományok továbbél- tetésével, illetve újjáélesztésével igyekeznek mérsékelni a vegyes házasságok szaporodó számából adódó kisebbségi népességfogyást, szerencsésebb helyen pedig kollé­gium várja a szórványvidék érdek­lődő diákjait. Ma már mindenki számára vilá­gos, hogy a normatív finanszírozás miatt az iskolák között versengés folyik a diákért. Nem mindegy ugyanis, hogy a fejkvóta alapján milyen támogatásban részesül egyik-másik iskola. Az iskola veze­tésének tehát már pusztán gazda­sági megfontolásokból is elemi ér­deke, hogy az iskola hatékonyabb népszerűsítésével, újszerű progra­mokkal, a lakosság felé nyitással növelje a diáklétszámot. Sokrétűbb együttműködés az óvodával, játszóház, napközi, gyer­mek művészeti csoportok működ­tetése, szülők, nagyszülők bevoná­sa a hagyományápolásba, a szakkö­ri foglalkozásokba és a szabadidős tevékenységbe, óvoda- és iskolabá­lok szervezése, gyermekműsorok bemutatása évfordulók, ünnepsé­gek alkalmából, mai és egykori si­keres diákok eredményeinek pro­pagálása, diáklap megjelentetése, szakemberek bevonása a szülők körében végzett felvilágosító tevé­kenységbe, klubok működtetése és sportfoglalkozások felkínálása a fi­atal családok, anyasági szabadsá­gon levő anyukák részére - mind­mind olyan ötlet, melyet az ország számos településén folyamatosan sikerrel alkalmaznak. Akad eset, amikor az ingadozó szülő az iskola színvonalára hivat­kozva dönt gyermeke sorsáról. Ilyenkor azt ajánlhatjuk, hogy a szülő használja ki az iskola invitálá­sát, vegyen részt gyermekével a nyitott napok programjain, tájéko­zódjon az iskola diákjainak tovább­tanulási arányszámairól, országos mérési és versenyeredményeiről, érdeklődjön a pedagógusok szak- képzettségéről, követelményrend­szerérői, módszereiről, az iskola szabadidős tevékenységi kínálatá­ról, felszereltségéről. Az előrelátóbb szülők már a be­iratkozás során számolnak a gyer­mekek későbbi továbbtanulási le­hetőségeivel. Ott, ahol a régión be­lül napi beutazással elérhető vonzó kínálat van, ahol létezik magyar nyelvű gimnázium, szaktanintézet esetleg szakközépiskola, a szülők megoldottnak látják az érettségiig, illetve a szakvizsgáig a gyermek is­kolalátogatásával reájuk háruló gondokat. Kedvező hatással lehet­nek a szülőkre a magyar nyelvű magán szaktanintézetek is. Kár, hogy ezen iskolák többségének tandíjmentessége kevésbé ismert a szülők előtt, és - sokszor éppen eb­ből az okból kifolyólag - még min­dig előtérbe helyezik a szlovák nyelven oktató állami szaktaninté­zeteket. Nehezen értelmezhető az a tény, hogy a magyarok által lakott kompakt területeken is jelentős a magukat magyar nemzetiségűnek valló szülők körében a szlovák nyelvű iskola választása. A múlt­ban a szlovák nyelv jobb elsajátítá­sának a szándékát fedezhettük fel ilyen esetekben, de a szülők saját kudarcélményeinek válaszreakci­ójaként is értelmezhető volt a je­lenség. Ma azonban a magyar is­kolákban is színvonalas szlovák­nyelvoktatás segíti a társadalmi beilleszkedést és/vagy a továbbta­nulási szándékot. Ne feledkez­zünk meg arról sem, hogy újabban a magyar nyelvű egyetemi oktatás bővülésével mind Komáromban, mind Nyitrán szívesen látják a ma­gyar iskolában érettségizett diáko­kat. Számukra ezenkívül nyitva állnak a magyarországi egyete­mek kapui is. Közösségünk az elmúlt időszak­ban sajnos nem a nagyszerű népe­sedési és gazdasági eredményt fel­mutató írekhez hasonló módon vá­laszolt a természetes szaporulat csökkenése és az asszimiláció nyo­mán fellépő népességfogyásra. A gyermekvállalás azonban elsősor­ban személyes és családi ügy. Az anyaság kérdéskörének és rangjá­nak azonban sokkal nagyobb fi­gyelmet kellene szentelnünk isko­láinkban és családjainkban. Ami pedig a közéletet illeti: ve­zetőinknek nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a kistérségek gondjaira és a szociális feszültsé­gek csökkentésére. Anyanyelv­használati szokásaink közéleti térnyerésével, valamint egy vilá­gosabb közösségi jövőkép felvá­zolásával és kitartó követésével talán a jövőben jobban fog sike­rülni hitben megerősíteni azokat, akik az iskolai behatások során ma még a közösségre visszaható, önazonosság-feladó magatartás foglyai. A szerző a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének az elnöke Ahol megszűnik a ma­gyar kisiskola, ott fel­gyorsul az asszimiláció.

Next

/
Oldalképek
Tartalom